Fővárosi Közlöny, 1935 (46. évfolyam, 52-74. szám)
1935-10-01 / 52. szám
nyilvánult igen nagy bizalomért. A közgyűlés csaknem egyhangúan választott meg engem újra polgármesterré. Ennek az igen nagy megtiszteltetésnek átérzem az egész jelentőségét és az abból származó kötelezettséget. Most is csak ugyanazt tudom mondani, amit ezelőtt háromnegyed évvel mondottam: egész munkakészségemet, egész személyemet és egész életemet a köz és a főváros szolgálatába kívánom állítani. (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagy taps.) Az egyhangúan megnyilvánult bizalom nekem igen nagy erőt ad akkor, amikor a fővárost képviselem és annak nevében eljárok. Egyik fő törekvésem az lesz, hogy a mélyen tisztelt Közgyűlés harmóniáját, egyetértését és egyhangúságát mindig igénybe vegyem, illetve létrehozzam akkor, amidőn a fővárost érdeklő nagy ügyekről lesz szó. (Élénk helyeslés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor háromnegyed évvel ezelőtt részben politikai, illetve világnézeti, részben pedig munkaprogrammot adtam, az azóta eltelt idő ezeken természetesen nem változtathatott túl sokat, illetve csak a munkaprogrammon változtatott. Hiszen háromnegyed esztendő tapasztalata azt mindenesetre kibővíti. Világnézeti programmom, igen tisztelt Közgyűlés, ma is ugyanaz. Származásomnál fogva a nemes értelemben vett polgári konzervativizmusnak vagyok a híve. (Élénk éljenzés.) Piarista nevelésem a magasabbrendű keresztény világnézet felé irányított. (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagy taps a jobboldalon.) Sem az egyik, sem a másik nem áll ellentétben a magyar nemzeti gondolattal, a haladással, a demokratikus fejlődéssel és nyíltan vallom, hogy szerintem minden dolgozni akaró állampolgárnak joga van szabadságra, munkára és rendes életre, nekem pedig ezt az elvet követni és a megvalósítás felé vinni a legelső kötelességem. Hiszem és vallom, hogy fejlődésre minden iránynak és minden elgondolásnak erős szüksége van, mert anélkül a legszebb irány, vagy a legszebb gondolat is megkövesedik, csendesen elhal. A demokratikus népi erőkre pedig különösen szüksége van ennek az országnak, ennek a városnak, mert a világerők óriási küzdelmében és forgatagában csak az a nép, csak az a nemzet élhet és állja meg a helyét, amely erejét a népből veszi. (Általános élénk éljenzés és taps.) Amikor munkaprogrammomat szeretném ismertetni, akkor elsősorban meg kell emlékeznem azokról, akik ezt a programmot átveszik, vagy életre hívják. Ezek a főváros alkalmazottai. (Ügy van! Ügy van!) Elsősorban meg kell emlékeznem, illetve meg kell köszönnöm a két alpolgármesternek, Liber Endre alpolgármester úrnak (Élénk éljenzés és nagy taps.) és Lamotte Károly alpolgármester úrnak (Élénk éljenzés és nagy taps.) azt a becsületes és hűséges támogatást, amellyel engem az elmúlt háromnegyed esztendőben részesítettek. Külön meg kell köszönnöm a többi, közvetlen munkatársamnak, a tanácsnok uraknak és a főtisztviselő uraknak azt a szakszerű és kitűnő segítséget, amellyel engem kitűzött céljaim felé segíteni igyekeztek. (Élénk éljenzés és nagy taps.) De meg kell köszönnöm az összes tisztviselőknek azt a kollégiális támogatást, amellyel engem támogattak céljaim elérésében. Bár a munkatempó néha erős volt, s talán kívánalmaim magasak voltak, mégis úgy érzem, hogy mindez a köz, a közönség érdekében történt, de részben a tisztviselő kollégáim érdekében is. (Helyeslés.) Az a felfogásom, hogy a köz, a közönség akkor fizeti őket szívesen, akkor ad többet szívesen alkalmazottainak, ha azok kitűnően, pártatlanul, igazságosan működnek. Az a közönség ugyanis, amelyet kedvetlen, késlekedő tisztviselők szolgálnak ki, kétségtelen, hogy ilyen készséget a tisztviselők felé soha sem fog tanúsítani. (Ügy van! Ügy van!) De meg kell köszönnöm azt a hatalmas és nagyszerű munkát, amelyet a fővárosi és üzemi munkások végeztek és amellyel engem támogattak. (Élénk éljenzés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nem kétséges az, hogy nincsen különbség az irányító, tervező és végrehajtó, cselekvő munka között. Mi tisztviselők, különösen a vezető tisztviselők, adjuk a keretet, a gondolatokat, rajzoljuk a terveket és igazítjuk a munkát, azonban az életrehívók azok a munkás testvéreink, akik két kezük munkájával azt tényleg el is végzik. (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagy taps minden oldalon.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Most pedig, ha méltóztatnak megengedni, áttérek az egyes ügyágazatokra, mert így vélem leghelyesebben előadni a programmomat. (Halljuk! Halljuk!) Egy nagy milliós városnak, mint Budapest, az utak olyan fontos tényezői, mint az emberi szervezetnek az életerei. Ennélfogva a polgármesternek különös figyelemmel kell lennie arra, hogy jó, megfelelő és kellő számú utak legyenek. (Ügy van! Ügy van!) De ügyelnie kell arra is, hogy a már meglévők jó karban tartassanak és így mindenképen kifogástalanul szolgálhassák céljukat. Ebben az ügyágazatban a fővárosnak egyszintén fontos feladata a csatornázás. Budapest csatornázása általában kielégítőnek és elsőrangúnak mondható. E tekintetben csak két hiány volt, illetőleg most is van : az angyalföldi csatornák hiánya és az, hogy a budai főcsatorna még mindig nem készült el. A mélyen tisztelt Közgyűlés bölcsesége ez év tavaszán előterjesztésemre a 21 millió pengős kölcsönből a közmunka költségösszeg terhére az angyalföldi csatorna megépítésére 5 és fél millió pengőt szavazott meg. A budai főgyűjtő csatorna a legközelebbi munkaprogrammom egyik pontja lesz. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Bár a városszabályozás ügye tulajdonképen a Közmunkatanács kezében van, mégis javaslatokkal és a közgyűlés akaratának kifejezésével megfelelően részt akarok ebben is venni. Igen fontos és az utakéhoz hasonló ügykörnek tekintem a közlekedést is. (Ügy van! Ügy van!) A közlekedés kérdése különösen azért ró nagy felelősséget a polgármesterre és az adminisztrációra, mert hiszen az egész közlekedés monopóliumszerűen a főváros kezében, illetve tulajdonában van. (Ügy van!. Ügy van!) Egy gazdasági dekadenciában, amikor a bevételek kétségkívül csökkennek, mindenesetre nehéz egy új alapos átorganizálást