Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)
1947-08-02 / 32. szám
személyleírást a rendőrőrszobán eszközölni, hiszen ez rendkívüli módon meggyorsítaná az egész eljárást és megszüntetné az ácsorgást. (Helyeslés.) Elnök : Az elhangzott felszólalásra a főkapitány úr kíván válaszolni. Münnich Ferenc főkapitány , T. Közigazgatási Bizottság! Tudomást szereztem a Kabakovits bizottsági tag úr által felhozott helyzetről, és minden szükséges és lehető intézkedést megtettem és megteszek a jövőben is, hogy az útlevélosztályon ezek az állapotok mielőbb megszűnjenek. Egész sor akadálya van azonban annak, hogy radikálisan megváltoztassuk a helyzetet; egyrészt akadálya ennek a helyiséghiány, másrészt pedig az, hogy — egészen váratlanul — országos vonatkozásban is ránk bízták az útlevélügyeket. Tudomásom szerint éppen ma fejezte be jelentését az a bizottság, amelyet a kérdés megoldására kiküldöttek. Természetesen igyekezni fogunk arra, hogy a nehézségek a minimumra redukáltassanak, noha más — nem tőlem függő okok miatt — ideális állapotok nem fognak bekövetkezni, így a nehézségeket csak nehezen tudjuk megoldani. Elnök : A főkapitány úr szóbeli válasza után felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a jelentést elfogadni? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Több tárgy nincs, az ülést berekesztem. — Az ülés 13 óra 38 perckor ért véget. — A pénzügyi szakbizottság ülése. — 1947. évi július hó 16-án. — (Az ülés Bechtler Péter alpolgármester elnöklete alatt // óra 20 perckor kezdődik.) Elnök : A pénzügyi szakbizottság ülését megnyitom és a bizottság megjelent tagjait szívből üdvözlöm. Távolmaradásukat kimentették Halász Afréd és Révész Mihály bizottsági tag urak, valamint Vámos Sándorné bizottsági tag úrnő. A mai ülés tárgysorozatának első pontja : előterjesztés a belügyminiszternek az 1946/47. évi pótköltségvetést jóváhagyó sterata tárgyában. Szólásra jelentkezett Földes Mihály bizottsági tag úr. Földes Mihály : Tisztelt Pénzügyi Bizottság! Az előterjesztést természetesen teljes egészében elfogadom. Engedjék meg azonban, hogy idézzek néhány pontot a belügyminiszteri leiratból, főleg a tanulságok miatt. A leirat szerint a pótköltségvetés az 1946/47. évi rendes háztartási költségvetéshez viszonyítva rendkívül jelentős összegű. Az első rendes forint-költségvetés azonban szükségszerűen foglalt magában egy sereg hibaportot. Akkor még egész sereg tényezőt nem lehetett előre látni. De már a pótköltségvetés elkészítésekor tisztán lehetett látni minden lényeges tényezőt. Akkoriban sokkal több fix pont volt, amelybe belekapaszkodhattunk. Ez a körülmény természetesen még fokozottabban fennáll most, a hároméves terv megindulása előtt, az új költségvetés összeállítása idején. Tehát hasznosítanunk kell mindazokat a tanulságokat, amelyeket az első forintköltségvetés, majd a pótköltségvetés összeállítása alkalmával szereztünk. A közigazgatási bizottság elmúlt két ülésén a Magyar Kommunista Párt nevében bejelentettük, hogy az 1947/48. évi költségvetés tárgyalásában cselekvőbben szeretnénk részt venni, mint a múltban. Cselekvőbben szeretnénk részt venni elkészítésében és megbírálásában. Kívánságainkat, észrevételeinket nyomatékosabban közöljük majd, mint a múltban. De persze kötelességünk az ügyvezetést figyelmeztetni erről a szándékunkról, nehogy kellemetlen helyzetbe jusson. Az első alkalommal is, a második alkalommal is rendkívül sürgetett bennünket az idő. Úgyszólván napok alatt kellett elvégezni a hatalmas munkát. A költségvetés összeállítása nagy probléma volt és bizony, ha az ügyvezetés még egyszer annyira feladata magaslatán állott volna is, mint amennyire állott, akkor is nehézségek elé került volna. Mi ezt a körülményt méltányoltuk is. A rendes és a pótköltségvetés tekintetében ezért nem akartuk a húrt túlságosan feszíteni, azzal nem jól szolgátuk volna az ügyet. Az 1947/48. évi költségvetés elkészítésére és bírálatára azonban több időnk van, mint a múltban és az adott lehetőségekkel élni is akarunk. A belügyminiszteri leirat szerint a pótköltségvetés a háztartási alapnál csaknem olyan jelentőségű volt, mint a rendes költségvetés. Mindenesetre már most nyomatékosan kérem, a belügyminiszteri lerat tanulságait vegyük komolyan fontolóra. A leirat alapján mondom : még a pótköltségvetésben sem történt hiánytalan gondoskodás olyan szükségletekről, amelyek nélkülözhetetlenek és amelyek a pótköltségvetés összeállítása során már előreláthatók voltak. »Rámutatni kívánok itt elsősorban a kórházi szükségletekre,— idézem a belügyminiszteri leiratot — ahol megállapításom szerint a pótköltségvetéssel helyesbített előirányzat után is 10 millió forint hiány mutatkozik.« Menetközben támadtak többmilliós szükségletek, amelyek az igazgatást az egész vonalon kellemetlen helyzetbe hozták. Kifogásolja azután a sorat, hogy a költségvetés egyes fejezeteiben még mindig szerepelnek napidíjas és hasonló alkalmazottak, ami a létszám megállapítását lehetetlenné teszi. Én ezt a körülményt nem a létszám megállapításának lehetetlensége miatt teszem szóvá, hanem azért, hogy ne legyenek napidíjasok! Midenkit nevezzenek ki. Gondoskodjunk megfelelő számú emberről, elegendő munkaerőről, »napidíjasokat« és hozzájuk hasonlókat csak valami egészen rendkívüli szükség esetén alkalmazzunk, de különben összes munkaerőinket a kinevezéssel biztonságba kell helyeznünk. Csak örömmel töltheti el az embert mindaz, amit a leirat a továbbiakban felsorol, mert hiszen olyan dolgokra is gondol, amelyekkel mi nem túlságosan sokat törődtünk, így például a kerületi csarnokok újjáépítésének előirányzatát 613.000 forinttal felemelte. Megállapítja a leirat, hogy ezt a költségvetést hiány nélkül hagyja jóvá a belügyminiszter, mégpedig a pénzügyminiszterrel egyetértésben, amit nagyon fontosnak tartok. A jóváhagyás tehát kollektív munka. Azoknak a kormánytényezőknek kollektív munkája, akiknek ehhez valóban joguk van. Most pedig engedjék meg, hogy a jövőt illetőleg mondjak egy-két szót az előterjesztésről. Nem rabolnám a pénzügyi bizottság idejét ezzel az előzetes figyelmeztetéssel, ha nem látnám szükségét annak, hogy az illetékesek a jövő évi költségvetés elkészítése során ezeket a szempontokat hasznosítsák. Az I. fejezet I. címében több helyen szerepel jelentős előirányzat a gépkocsik üzembentartására. Nyomatékosan ki kell jelentenem : itt nagyobb takarékosság szükséges. Legyen demokráciánk kissé puritánabb! Szólítsuk kissé vissza azt a kocsikázást, amelyet egyesek véghezvisznek. Ne értsenek félre, persze, hogy szükségük van kocsira a tisztviselőknek, a főtisztviselőknek. Ez magától értetődik, el se lehet képzelni másként. Ne jelentkezzenek azonban a kocsihasználattal olyan jelenségek, amelyek az embereknek szemet szúrnak és amelyekkel kapcsolatban azt mondják, lám csak, a demokrácia is ott tart még, ahol a régi világban tartottak , egyéni luxuscélokra is felhasználják a hivatali kocsikat. Az I. fejezet III. címében feltétlenül gondoskodnunk kell megfelelő fedezetről a szakkönyvek, szakkönyvtárak kiegészítése végett, hiszen a jó közigazgatás egyik igen fontos feltétele, hogy megfelelő szakkönyveik legyenek a tisztviselőknek. Ugyancsak gondoskodni kell ebben a címben a szabadságharc százéves évforduljának megünneplésével kapcsolatos költségek biztosításáról, mégpedig a mostani előterjesztésben rámenőleg. Ez a tárgy különben egy másik napirendi ponthoz tartozik. De már most előre kijelentem : az előteljesítést helyesnek tartom. Az emlékévek a mi nemzeti történetünkben igen jelentősek, nagyon fontos lenne tehát, ha minden vonatkozásban méltóképpen tudnánk megünnepelni. Az egyes ügyosztályok ügybeosztását az ügyek természetes összefüggése szerint kellene mgoldani és a költségvetés egyes fejezeteit ennek megfelelően kellene összeállítani. Úgy tudom egyébként, hogy erre a költségvetés összeállításának irányelveit megállapító belügyminiszteri leirat is utasítást ad. A II. fejezet III. címében szereplő Útügyi Intézet önálló üzemmé való szervezésére már most felhívom a figyelmet. Az intézet működése, célja és keretei megfelelnek az üzemi kívánalmaknak. Szilárd meggyőződésem szerint, mint önálló üzem sokkal eredményesebben tudná végezni a munkát. Ugyancsak a II. fejezettel kapcsolatban kell elmondanom, hogy az erdősítési anyagok jelentősebb mennyiségben való beszerzésére volna szükség azért, hogy a kipusztult erdőket minél előbb pótolhassuk. Engedjék el nekem.