Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-08-09 / 33. szám

a fejlődő demokrácia megszilárdítása, a nép boldogítása és a nemzet megerősödése a célunk és most minden kicsinyes érzést félretéve, fokozott összefogó munkával, építő akarattal kell hozzálátnunk a jövendő feladatokhoz. Ezt követeli tőlünk az, hogy demokraták és magyarok vagyunk. Ne higyyük, hogy hasznunk lesz abból, ha mások megkerülésével valami eredményt elérünk. Csak a gáncsoskodni akarók fognak örülni neki és minden ilyen lépés csak gyengíteni fogja azt a szövetséget, amelynek célja a dolgozó nép jólété­nek emelése. Fogjunk tehát össze, szüntessük meg az egyenet­lenkedést, soha nem volt erre ilyen nagy szükség. Most, amikor a felhatalmazásról tárgyalunk, nem más érdekében, de a dolgozó nép érdekében határozzuk el a becsületes együttműködést. Pártom és a magam nevében abban a reményben adom meg a felhatalmazást a székes­főváros gazdálkodásának továbbvitelére, hogy együtt­működésünk valóban hasznos lesz és hogy a ma megválasz­tandó polgármester ennek az együttműködésnek a dolgozók érdekében való erőteljes kifejlesztésére mindent meg fog tenni. Elnök : Több felszólaló nincs, a vitát berekesztem. Az elhangzott felszólalásra Bechtler Péter helyettes polgár­mester úr válaszol. Bechtler Péter alpolgármester: Tisztelt Közgyűlés! Kéry János bizottsági tag úr felszólalásában olyan kérdéseket érintett, amelyek megleptek. Ma délben ugyanis telefonon beszéltem a bizottsági tag úrral és megmondottam neki, hogy mi a helyzet, most mégis elmondotta beszédét, téves információk alapján. Azt mondotta a bizottsági tag úr, hogy nem tartottunk pártközi értekezletet, amióta nincs polgármester. A bizott­sági tag úr is tudja, hogy volt közben pártközi értekezlet. Éppen a pártok kérték viszont, hogy a többi kérdésekre nézve csak akkor hívjunk össze pártközi értekezletet, amikor már lesz polgármester. Egyáltalán nem csapjuk be a közvéleményt akkor, ha a mára bejegyzett indítványokat és interpellációkat nem ma tárgyaljuk le. Nem első eset, hogy nem azon a napon tárgyaljuk le az összes napirendi pontokat, amelyre a köz­gyűlést összehívtuk. Máskor is előfordult, hogy ha az idő előrehaladt, akkor a tárgysorozat tárgyalását megszakítottuk és későbbi napon folytattuk. Ma is ugyanez lesz a helyzet. Nemcsak az indítványokat és az interpellációkat nem tudjuk letárgyalni, hanem valószínűleg a tárgysorozati pontok egy részét sem, a tárgyalás folytatását tehát a jövő hétre kell halasztani. A bizottsági tag úrnak azt a kijelentését se lehet szó nélkül hagyni, amely szerint a Városházán szabálytalan intézkedéseket tettünk volna. Ezt a kijelentését határozottan visszautasítom, mert a Városházán senki semmiféle szabály­talan intézkedést nem tett. (Taps a jobboldalon és a bal­középen.) Elnök: Kéry János bizottsági tag úr személyes kérdés­ben kért szót. Kéry János : Tisztelt Közgyűlés! Csak egy-két percre veszem igénybe a közgyűlés türelmét. A helyettes polgár­mester úr azt mondotta, hogy maguk a pártok kérték egyes ügyek tárgyalásának elhalasztását. Egy szóval sem emlí­tettem, hogy a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és a Kisgazdapárt nem kérte, csak arra mutattam rá, hogy a Nemzeti Parasztpártot ebbe a megbeszélésbe nem vonták bele, a Nemzeti Parasztpártot, mint koalíciós partnert tehát ismételten kihagyták. Pártközi értekezletet csak a közgyűlés elnöke hívott össze a polgármesterválasztás ügyé­ben, az adminisztráció viszont pártközi értekezletet nem hívott össze. A helyettes polgármester úr ma valóban beszélt velem telefonon, mert én hívtam fel és ekkor valóban közölte velem, hogy az indítványok és az interpellációk tárgyalását le kívánja vetetni a mai közgyűlés napirendjéről, azért, hogy a közgyűlés ünnepélyesebb legyen. De erre vonatkozó­lag se tartottunk pártközi megbeszélést, csupán félfüllel hallottam a dolgot, azért kérdeztem meg telefonon a helyettes polgármester urat. Ami pedig a szabálytalanságokat illeti, a népjóléti miniszter úr döntése majd meghatározza, helyes volt-e az az intézkedés, amellyel az illető urat adjunktussá­ kinevezték és három orvosi osztályt szerveztek, a közgyűlés tudta nélkül. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e­­a polgármester úr előterjesztését elfogadni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 4. pontja. Némethy Károly tanácsnok ismerteti az előterjesztést az 1948/49. szabadságévek előkészítése tárgyában. Elnök: Szólásra jelentkezett Tolnay Gábor bizott­sági tag úr. Tolnay Gábor: Tisztelt Közgyűlés! Bevallom, hogy amikor az előterjesztés szövegét, indokolását és részletezését elolvastam, először papirost és ceruzát vettem elő, jegyzete­ket készítettem, mivel ennek a nagyon részletes, nagyon sok irányba tekintő programnak minden egyes pontjához részleteiben hozzá akartam szólni. Később azonban rájöttem, hogy nem a részletekről kell beszélni a közgyűlés előtt. A részletkérdések a szakbizottság elé valók, ott kell letárgyalni őket. 1848/49 százéves fordulójának kellő meg­ünneplése nemcsak szakkérdés, hanem politikai kérdés is. Lehetetlen ugyanis kellőképen megünnepelni ezeket az éveket akkor, ha az ünnepségeket nem szakemberek készítik elő. Úgy érzem, hogy éppen ezért elsősorban a megünneplés politikai feltételeiről kell röviden szólnom, már amennyire az előrehaladott idő megengedi. (Halljuk! Halljuk!) Az 1848/49-es időket és eseményeket mindig meg­ünnepelték : a két világháború alatt, valamint az azokat megelőző évtizedekben, egészen a felszabadulásig, nyugodtan megállapíthatom azonban, hogy ezek a megünneplések nem voltak méltók 1848/49 szelleméhez. (Úgy van ! Úgy van !) Ezek a megünneplések csak a megszokás alapján folytak le, hiszen azokban az időkben olyan szellem uralkodott, hogy csak Petőfit és Kossuthot emlegették, mint a XIX. század kimagasló egyéniségeit. Alkotásaik ugyanis annyira bele­vésődtek az egész magyarság gondolkodásába, hogy 1848/ 1848/49-et nem ünnepelni, szinte lehetetlen lett volna. A két világháború között, de az előző évtizedekben is mindig találtak formát az 1848/49-es időknek és eseményeknek olyan megünneplésére, hogy a lényeget elhallgassák; a lényeget, amely pedig 1848/49 igazi mondanivalója, igazi hatóereje volt. A felszabadult és demokratikussá lett Magyarország több mint egy éve programjául tűzte ki, hogy méltó módon megünnepli 1848/49 százéves fordulóját. Hadd hangsúlyozzam tehát ebből az alkalomból, hogy ennek a megünneplésnek első feltétele éppen a mi állásfoglalásunk. Beszélhetnék itt szakkérdésekről, vagy szólhatnék arról, hogy 1848/49 állandó ünneplési formája a távolabbi és a közelmúltban egyaránt 1848 március 15-ének évenként megismétlődő ünneplésében merült ki, ezek az ünneplések azonban lélekben távol álltak 1848 igazi gondolkodás­módjától, eredményeitől, alkotásaitól, sőt nemcsak távol­álltak tőlük, hanem egyenesen meghamisították őket. Amikor most mindezt elmondom, az az érzés keletkezik bennem, hogy szinte felesleges is mindezt elmondanom, felesleges minderről beszélnem, hiszen magától értetődik mindez azok előtt, akik itt együtt ülünk és mindazok előtt, akik ebben az országban dolgoznak. Sajnos azonban, vannak dolgok, amelyeket ötvenszer, százszor vagy akár ezerszer is el kell mondani és elmondásuk mégsem felesleges. Bevallom, hogy kissé szégyellem magam. A felszaba­dulás óta ugyanis nem hangzott itt el olyan beszéd, politikai természetű, tudományos előadás, amely ezekre a dolgokra nem célzott volna, sajnos azonban, azt kellett tapasztalnunk, hogy beszédeinknek voltaképen semmiféle eredménye nem volt, így azután folyton szajkózni kell ugyanazt; kissé szégyenkezve ugyan, de nagy türelemmel, ötvenszer, százszor is elmondani. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után rátérjek a lényegre és elmondjam, hogy tulajdonképen mit érzek lényegnek. Azt a javaslatot kellene a megválasztandó polgár­mester úr elé terjesztenünk, hogy amint állami vonatkozás­ban történtek már fontos lépések ezen a téren, ugyanúgy fővárosi vonatkozásban is megfelelő világnézeti, politikai irányítás alatt rendezzék az ünnepségeket, adják ki a kiadványokat, tartsák meg a kiállításokat. (Helyeslés.) Azt hiszem ugyanis, van már olyan erős a demokrácia, hogy a tudományos dolgok, az egyes programpontok végre­hajtása, a kiállítások megszervezése tekintetében nem történhetnek hibák. Amikor elődeink 1896-ban a nagy ezredéves ünnep­ségeket tartották, amikor a nemzet ezeréves fennállását ünnepelték, az ünneplés tulajdonképen görögtűz és üres szócséplés volt. A Városligetben és az országban mindenütt csak díszleteket állítottak fel és díszmagyaros felvonulással ünnepeljék az ezredévet. Mostani ünnepségeink során hagy­juk el ezeket a módokat és vigyázzunk, hogy a százéves forduló ne üres szócséplésre legyen alkalom, hanem ünnep­ségeink valóban kifejezzék azt, amit gondolunk. Olyan események történtek nálunk az elmúlt két és fél esztendő

Next