Fővárosi Közlöny, 1987 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1987-06-12 / 1. szám
A zenélés hangerősítő berendezés használatával történő felerősítése kifejezetten felhívó jellegű, s szinte szükségképpen eredményezi (például csoportosulások kialakulásával) mások nyugalmának, munkavégzésének zavarását. Különösen így van ez akkor, ha két vagy több zenélő csoport egymással mintegy „konkurrálva" folytat egyidejűleg, egymás közelében zenélést. Emellett a hangerősítő használata igen gyakran jogtalan áramvételezéssel jár. Végül a tervezet az egész főváros területére kiterjedő időbeli korlátozást is meghatároz, amennyiben az általános szokások szerinti fokozott csendet igénylő időpont kezdetétől (22 óra) a következő nap reggel 8 óráig a zenélés teljes tilalmát mondja ki. A tervezet keretjellege megköveteli, hogy a zenélésnek a főváros egész területére kiterjedő általános feltételei mellett a kerületi tanácsok rendeletben határozhassanak meg olyan közterületeket, ahol a zenélés tiltott. Tekintettel arra, hogy egyes közterületek vagy az intézmények (egészségügyi, művelődési, oktatási stb.) rendeltetésével ellentétes lehet a zenélés, indokolt a kerületiszabályozás, annál is inkább, mert ezek teljes körű felsorolása a fővárosi tanácsrendeletben lehetetlen és célszerűtlen lenne. Indokolt a szabályozás lehetőségét kiterjeszteni a fővárosi tanácsrendelettől eltérő időszak meghatározására is, 3. §-hoz. A tervezet nem vonja szabályozási körébe azokat a jogellenes magatartásokat (például koldulás), amelyek nem ehhez a speciális jelenséghez kapcsolódnak. Nem terjed ki egyéb olyan — az utcai zenéléssel összefüggő — jelenségekre, amelyeknél az elsődleges cél nem a zenélés, hanem egyéb produkció (például mutatványos tevékenység, karikatúra-rajzolás). Nem vonatkozik továbbá a reklámtevékenységre, valamint a közterület-használati engedélyhez kötött tevékenységekre. Nem kívánja szabályozási körébe vonni azon állami, társadalmi szervek által szervezett rendezvényeket, műsoros előadásokat sem, ideértve azokengedélyezését, rendezését, ellenőrzését. A felsoroltakra külön jogszabályok rendelkezései vonatkoznak, 4. §-hoz. A tervezet az utcai zenélésre vonatkozó feltételek és előírások betartását elsősorban önkéntes jogkövetéssel kívánja elérni, önkéntes jogkövetés hiányában azonban — különösen akkor, ha az előírás szerinti magatartásra az eljáró hivatalos személyek az érintetteket felszólították — biztosítani kell a megfelelő általános és speciális visszatartó hatás érdekében a szükséges megelőző intézkedéseket, illetve ennek eredménytelensége esetén a szankciókat. A megelőző intézkedések legfontosabbika az eljárni jogosult hivatalos személyek felszólítása, amelynek célja az, hogy a feltételekbe ütköző zenélést az érintettek hagyják abba. Amennyiben az érintettek a felszólításnak eleget tesznek, a konkrét cselekmény társadalmi veszélyessége gyakorlatilag elenyészik. Más a helyzet akkor, ha a felszólítás eredménytelen marad, még inkább akkor, ha a zenélés megszüntetése érdekében egyéb hatósági intézkedéseket (például: a csoportosulás szétoszlatását, a zenészek hatósági kényszerintézkedéssel történő eltávolítását) kell alkalmazni. A zenélésre vonatkozó feltételek, illetve tilalmak megszegésének alapvető szankciója a tervezet szerint a szabálysértés, amelynek elkövetője háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A tervezetből kitűnik, hogy a tilalmak megszegése esetén a szabálysértés önmagában is megvalósul, tehát annak nem feltétele a zenélés abbahagyására történő felszólítás. A gyakorlat szempontjából azonban elsődlegesen az indokolt, hogy az eljáró hivatalos személy felszólítással kísérelje meg az önkéntes jogkövetésre történő rábírást. A zenéléssel összefüggésben súlyosabb cselekmények is megvalósulhatnak (például: garázdaság, közösség megsértése), ezekben az esetekben azonban az eljárást nem a tervezetben írt szabálysértés, hanem a súlyosabb cselekmény miatt kell lefolytatni. A tervezet az eljárásra jogosult hivatalos személyeket a szabálysértésekről szóló jogszabályokban írt felsorolásnak megfelelően tartalmazza. Utal a tervezet arra is, hogy a felsorolt hivatalos személyek — a korábban már rögzített felszólítási jogkörükön túlmenően — jogosultak helyszíni bírság alkalmazására is, amelynek lényege — a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. alapján — az, hogy a szabálysértés tettenért elkövetőire — ez idő szerint — maximum ötszáz forint pénzbírságot szabhat ki a helyszínen. Amennyiben az erre feljogosított hivatalos személyek helyszíni bírságolási jogkörükkel élnek és ,azt a megbírságolt tudomásul veszi, az ügy elbírálása megtörtént és utólagos jogorvoslatnak helye nincs. Amennyiben a cselekmény — súlyánál fogva — helyszíni bírsággal nem intézhető el, illetve az elkövető a bírság kiszabását nem veszi tudomásul, a hivatalos személyt feljelentési kötelezettség terheli. 5. §-hoz. A tervezet hatályba lépésére a Fővárosi Közlönyben való kihirdetése napján kerül sor. Amennyiben a kerületi tanácsok — élve a tervezet 2. § (1) bek. b) pontjában kapott felhatalmazással — meghatározott közterületekre, illetve időszakra vonatkozóan további rendelkezéseket hoznak,ezek az előírások a kerületi tanácsrendelet kihirdetésétől érvényesek.