Fővárosi Lapok, 1864. január (1. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-16 / 12. szám
nagy művész, minket igen elérzékenyített, de nem tudna-e ön most valami derültebbet, valami éltetőt hallatni, — hazájából talán egy barcarole-t, vagy egy víg olasz bolero-t?“ A művész minden ellenmondás nélkül némán engedelmeskedett, s ülőhelyéről nem minden erőmegfeszítés nélkül felegyenesedve, amaz édes, szívre ható, költői szép hangzatu olasz dallamok egyikét kezdé játszani, minőket csak azon sajkákról lehet hallani, melyek Velence lagúnáin siklanak ; vagy azon bárkákról, melyek Nápolyban a tengeröböl sima tükrét redőzik. — Míg a művész hangszerével ekkér fáradozott, az inasok ezüsttányérokon gyümölcsöt és süteményt szolgálva, Fabioni mögött haladtak el, úgy hogy az előtte lévő tükörben látható őket; mire látszólag igen élénk fájdalom hatotta át, ajkai lezáródtak, szemei mereven tekintenek, és játéka más jellemet öltve, lázas zord lett; az előbbeni szende bájhangokat, darabos, sértő, szivszakgató hangok válták fel. Az inasok jöttek s mentek, a művész szemei előtt képzeletében a gyümölcs ábrándos alakokat öltött, a sütemények lángoló hegyekké látszottak előtte változni, melyek mind a szegény hegedűsre akartak dőlni, ki még mindig agyának zavarodását hangszerével viszhangoztatá, mig végre szemei egészen megzavarodva elhomályosodtak, — alatta a padló ingott, a kéz a vonót elejté, s öl ájultan összerogyott. A hölgyek a legnagyobb mérvben megijedve, segítségére siettek. Campioni marquisnö a Sarolta által nyújtott illatszeszbe marta kendőjét, s ezzel az eszméletlen halántékát dörzsölé, ki is ezen fáradozás következtében ismét föleszmélt. „Térjen magához ifjú barátom“ mondá Simian marquisnö, miért nem említé ön, hogy nem jól érzi magát, mi nem késztettük volna e játékhoz.“ „Bocsánatot kegyelmes aszonyom, hogy én ily zavart okoztam, — azonnal jól lesz minden“ mondá az ifjú akadozva oly hangon, mely szavait megcáfoló. „Nem, nem, ön igen szenved“ szólt hozzá Sourivan bárónő „mi baja ?“ Fabioni lecsüggeszté fejét, annélkül, hogy felelt volna. „Szóljon“ késztető Blinville grófnő. „Nem lehet“. „De szóljon már, ön megijeszt bennünket“ esdett Simian marquis-nő. „Önök akarják“ szólt az ifjú, ülőhelyéről félig felemelkedve „tehát jó, én megmondom marquisné, — az én bajom, az............os én nem merem kimondani, ez igen szörnyű, — az én bajom — a kenyérhiány !“ „Kenyérhiány!“ ismétlék a hallgatók, kik közöl egyiknek sem volt fogalma az emberi nyomor e fokozatáról. Fabioni kimerülten helyére visszadőlt, és Sarolta egy tányéron sietve előhozott süteménynyel lehajolva hozzá, remegve megkinálást. — A művész mohón megragadott egy darab süteményt, s azon vágy, melylyel ajkához emelé, arcának majd nem vad kifejezést kölcsönze, azonban anélkül hogy ajkával csak érintette volna is, kezét ismét leereszté. Forró könycseppek hulltak szemeiből, s a mohón megragadott süteményt messze eldobva magától, kétségbeejtő keserves fájdalommal kiáltá „már késő, én el vagyok veszve.“ „Ön éveiben“, mondá Sourivan bárónő megnyugtatólag, „ily múlékony nélkülözések nem bírnak káros hatással.“ „Igen nagyságos asszonyom, de nem úgy, ha az ember 10 napon át tápszer nélkül élt.“ „Tíz napon át!“ ismétlék borzadálylyal a jelenlevők, „ily képzettséggel mint az öné.“ „Mit használ ez egy nagy városban, hol ismeretlen és elhagyatott az ember.“ „De hát rokonai és barátja?“ „A hazámban vannak s engem büszkeségem késztettett őket elhagyni. Én mesteremet Viotti-t egy jótékony célra rendezett hangversenybe egyszer elkísértem, hol vele egy általa szerzett zeneművet játsztam, ő játékával felvillanyozott engem s magával ragadott úgy, hogy előadásunk bevégeztével a hallgató közönségnek sűrű tapsban nyilvánult tetszésében mindketten részesültünk s mesterem, engem átkarolva barátjának s testvérének nevezett. E szokatlan tömjén s dicséret engem elkábitott, és hálátlanul eltökélem barátomat elhagyni, hogy Párisba menjek. Nyolc nappal később már útban valók gyalog, hegedűmmel kenyeret s csűrökben éji szállást keresendő, míg végre fáradtság és sok nélkülözés következtében egészen ellankadva Párisba érkeztem; itt kisebbrendű vendégfogadókban néhányszor játsztam, de ezen kis fogadókban sem akartak engem hallani, mert zeném igen szomorú volt s mig utazásom közben hegedűm éltemet szegényül fönntartá, itt Párisban éhen hagy meghalni.“ A szerencsétlen mindezt halkan s mindig gyengébb hangon beszélé, mig a végelgyengülés erőt vett rajta s ő egészen elhallgatva már csak esdő mozdulattal bírt hangszerére mutatni; ő érzé, hogy élte fogytán van s hegedűjét kezében tartva kívánt meghalni. Sarolta átnyújta a hangszert, mire a művész FŐVÁROSI HÍREK. (Kern Gyula) zongoraművész hazánkfia, ki évek óta már Odessában van letelepedve, a telet hazájában töltendő, fővárosunkba érkezett. Itteni tartózkodása alatt reménylhetőleg egy pár hangversenyt is fog rendezni. ” (Az Alföldiek Segély albuma) „Deák Ferencnek, mint a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafias kegyeletük jeléül“ van ajánlva a szerkesztőktől. S~ (A magyar írók segélyegylete) igazgató választmányának és ellenőrködő bizottmányának közelebbről tartott ülésében a következő nevezetes tárgyak fordultak elő: 1. Megállapittatott az 1864-ki költségvetés. A választmány örömmel tapasztalta, hogy a kedvezőtlen viszonyok között is az év végén oly állapotban van a pénztár, hogy az eddig segélyben részesült özvegyek és árvák évdijait nem kénytelen kevesbítni, sőt három új évdijat is megszavazhat.Szolgáljon egyszersmind az alapítóknak s az adakozó közönségnek tudomásul, hogy ez évben tizenhárom író özvegye és árvái részesültek rendes segélyben, azaz évdíjban, s tizenöt beteg vagy nyomorban siülödő iró rendkívüli segélyben. Jókai Mór választmányi tag jelenti, hogy a választmány megbízása következtében általa rendezett felolvasási és szavalati előadás dec. 22-én megtörtént és a kölségek levonásával 491 forintot jövedelmezett. *** (Udvarhelyi Miklós), a magyar színészet és Nemzeti Színház egyik érdemes alapítója, Kántorné és Szentpétery társa, Katona barátja, a jeles művész, becsületes ember és honfi , mocsoktalanul leélt szép életének 75-ik évében folyó jan. hó 14-a tüdőszélhüdésben elhunyt. Végtisztelete ma, szombaton d. u. 3 órakor történik, Országút 37-k száma. Áldás emlékére ! — (Gyászhir.) Hegyi Gyula, a Riedl-szerkesztette „Kritikai lapok“ főmunkatársa, élte 25-ik évében, egy szép reményű pálya kezdetén rövid betegség után elhunyt. Béke poraira ! *** (Az izraelita magyaritó-egylet) jan. 9-i ülésében Ágay Adolf tartott „a gyermekek életéről“ felolvasást ; ecsetelte azon eseményeket, melyek a fiatal gyermek kedélyére benyomást szoktak gyakorolni, s intette az anyákat, hogy a dajkák választásában óvatosak legyenek. Ezután fokozatonként kísérte a gyermekek életmenetét, megrótta az anyák hiúságát és az apák gyengeségét, mely szerint a kisdedeket felcicomázzák, miáltal csak a hiúság érzetét keltik bennük; bejárta az iskola termeit és figyelmeztette a szülőket, hogy gyermekeiket ne féltsék oly nagyon a tanulástól, de túl se terheljék tudománynyal, miután az csak testi fejlődésük árán történhetnék. Erre nézve tehát a lelki ápolással a testét is hason rangba kívánná helyeztetni; a nevelési rendszerből a testgyakorlatoknak (úszás, tornázás sat.) soha sem szabadna hiányozni. Figyelemmel kísérte a gyermek játékait is, s Dávid királylyal, játékából is megismeri gyermekben az embert. A leánygyermekekre áttérve psychologice festi a kis leánynak bábujához való viszonyát és pajkos humorral enyeleg a már érettebb korú leányok szívbeli forradalmai fölött. Mindezen állításainak támogatására pedig Göthet, Jean Pault, Diesterweget sat. idézi. A zsidó gyermekekről tüzetesebben szólva, kitüntetéssel említi fel a zsidó anyák páratlan, mindent feláldozó szeretét, s mintakép gyanánt — Ráchelt állítja fel. („M. Izraelita.“) (Új könyv). Megjelent: „Magyar fényképész. Kézikönyv.“ Fényképészek és műkedvelők számára irta Tömösváry László, okleveles gyógyszerész. Pest, 1863. Ára 2 írt. Megrendelhető Demjén és Sebes könyvkereskedésében, Egyetem utca, 7. sz. — E könyvből a fényképek készítésének elméletét és gyakorlatát egyaránt meg lehet tanulni. (Mazzininak), a ki köztudomás szerint igen sokoldalú műveltséggel biró ember, közelebb egy aesthetikai műve fog megjelenni Pulszky D. fordításában a Budapesti Szemle hasábjain. — Ez ifjú Pulszky, az Olaszországban tartózkodó Pulszky Ferenc fia. ’ (Puskin gyönyörű költői beszélyeiből) Cserényi Imre lefordított hármat — a legszebbeket: A bakcsiszeráji forrást, a Rablótestvéreket és Gróf Nulint. Ezek rövid időn külön füzetben is napvilágot látnak, megtoldva a nagy orosz költő néhány balladájával. *** (Művészet és hazafiság.) A P. Hírnökben egy vezércikkíró kikél azon divat ellen, mely újabban színpadainkon a „Dunanan apó“-knak, „Ördög pilulái“-nak, balleteknek és operetteknek népszerűséget szerzett. Protestál, amiért „Thalia és Terpsychore csarnokait a hazafiság és nemzetiség templomainak“ írják. Pedig tán jó lett volna e divatnak csak túlzásai ellen protestálni, mint már szólalt is hang ily irányban a journalistica részéről. Mi legalább elvitázhatlannak látjuk már csak azon hasznot is a magyarnemzetiségre nézve, ha a főváros falai közt Dunanonban és az Ördög Piluláiban magyar szöveg hallatszik. Persze, más az aestheticai szempont. Ez több védelmet igényelne. De e tekintetben is elnézéssel lehetünk a végcélért, ha ez az eszközök révén végkép el nem sikamlik. *** (A magyar képzőművészeti társulat) igazgató választmánya f. é. jan. 2-án tartott rendes, és 7-én tartott rendkívüli ülésében jelentés létetett, hogy a tagoknak adandó album szövege is kész és legközelebb ki fog osztathatni. A titkár jelentéséből kitűnt, hogy a tagok száma megközelíti az 500-at. Két pályamű is érkezett be, nevezetesen: „A Hunyadi-ház diadalünnepe“ kókuszdióba vésve, és egy elefántcsontból vésett lant, Petőfi mellszobrával, melyek közül ugyan egyik mint másolat, a másik mint kitűzött értéknagyságának meg nem felelő, pályázatra nem bocsáttattak, de a társulat által megveendő művekként juryhoz utasittattak. — Szóba jövén az egyleti sorshúzás a jelen volt igazgató választmányi tagok is 100 —100 sorsjegy átvételére vállalkoztak és az igazgató-választmány mindent meg fog kisérteni, hogy a nagy közönség, lapok utján értesittetvén a sorsolásról, eddigi részvétlenségéből felbuzduljon s a társulat létezését és magasztos célja elérését az oly olcsó áron (50 kr) adott s szép nyereményekkel kecsegtető sorsjegyek megvétele által biztosítsa. Egyéb, a társulat beléletére vonatkozó jelentéseken és határozatokon kívül, örvendetes tudomásul szolgált a városi hatóság átirata, melyben a társulat választott elnökének, gr. Andrássy Gyula urnák felsőbb helyen megerősítése tudtul adatik. (Zellner 17-ki harmonium-) hangversenyében hallani fogunk darabokat Bachtól,, Bartholdytól és Rubinsteintól, — nem is említve J. J. Rousseaut — aki jeles zeneszerző is volt. Közreműködnek Pauliné, Hofbauer Zsófia, Köszeghy, Pauli, és hárfával Dubec. Belépti jegyek kaphatók Rózsavölgyinél. S (A pogány hideg miatt) Aradon a színházat néhány napra bezárták.S (Kegyes célú láncvigalom). Több pesti hölgy, mint a „Sz. Látcső“ írja, oly jótékony célú bál rendezésére egyesült, melynek jövedelme szegény leányok kiházasítására lesz fordítandó. " (A múlt heti robbanás) a váci útán több gyermeket árvaságra juttatott. Ezek számára most megindult az adakozás. Adakozásokat e célra lapunk szerkesztősége is elfogad. (Veszélyes midarság.) A Dunát, amióta beállott, csúszkáló és korcsolyázó fiusereg lepi, s a Mr. S.ból fájdalommal értesülünk, hogy két fiú, eléggé be nem fagyott helyre merészkedvén, már a jég alá is veszett. A Gellérthegy alatt már ösvény van verve a vén megdermedt óriás kigyón, mely teszi magát, hogy alszik, de lejebb, lenn a fenekén — fogadok reá! — még zúg, morog, hisz ott van, amint az utcagyerekek packáztak rajta, hirtelen kinyitotta torkát és elnyelt két fiút . . . .. (Dr. Bakody Tivadar) ki minap feldölés következtében karját törte, hathatós orvosi segély következtében már elhagyá betegágyát és újra hivatásának szentelheti erejét, aminek mindazok, akik e jeles homeopatiánk kitűnő képességeit ismerik, csak örvendhetnek a szenvedő emberiség nevében. — Meg,jegyezzük ez alkalommal, hogy Bakody az újabban Európaszerte oly nagy elterjedésnek indult gyógytestgyakorlat meghonosításában is az elsők egyike üs fáradozik fővárosi orvosaink közöl. "S (Gyászhir.) Nyéki Németh János udvari tanácsos és a pozsonyi váltótörvényszék nyugalmazott elnöke f. hó 12-kén délutánig9 órakor, életének 69-ik, boldog házasságának 34-ik évében, tüdőszélhüdés következtében kimúlt. Béke poraira! (Tarka újdonságok.) Tegnapelőtt reggel a Sebestyén téren a 6. számú ház előtt e szörnyű hidegben egy hónapos gyermeket találtak kitéve. A háziak ápolás alá vették és jelentést tettek róla a városháznál. —A haltér és rudasfürdő között már jelöltek ki gyalogutat a befagyott Dunán, mely jól meg van homokolva. Éjjel, póznákra tűzve, 14 lámpa világit a jégösvény fölött. Hanem azért jó feje van, a ki éjszaka sem restelli itt mászni át a Dunát, mikor 2 krajcárért a lánchídon mehet keresztül! — Az annyiszor emlegetett sikátort, mely a sütő-utcát az országuttal köti össze, a jövő hónapban nyitják meg. — Az Alsdorf-féle Thaliamég egyszer feléledt s földméje Campioni marquisne által támogatva oly hangokat ébresztett még hangszeréből, minek hallhatására csak ritkán érdemesittetnek emberek. Mindig gyengébbek lettek a hangok, mig végre egy zengzet jött, mely isteni szózat, egy utolsó isten hozzád látszott lenni. — A művész szemeit behunyta, kezeiből hangszere kisiklott s ő maga lélektelenül Campioni marquisne karjaiban összerogyott. Egy közös sugallatnak engedve, a jelenlevők térdre borulva imádkoztak a kimultért. E közben a művész ruháiból egy papír hullott a földre . Campioni marquisne felemelé egy nemes szív hagyományát, azaz a kimultnak egy zeneszerzeményét ezen cím alatt: „Az utolsó istenhozzád.“ Campioni marquisne szerencsétlen földje utolsó zenemüvének egy kiadót keresett s talált is, kinek „Az utolsó istenhozzád“ 120,000 frankot jövedelmezett, mig szerzője éhen halt meg.