Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)
1864-04-01 / 75. szám
75-ik sz. Pénteken április, 1. Első évfolyam 1864. Kiadó-hivatal: Pest, barátok tere 7. sz. Előfizetéssel': Félévre......................8 frt. Negyedévre ... 4 frt. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindennap, koronkint képekkel. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztők : Reáliskola-utca 6-dik szám, 1-ső emelet. Hirdetési flij : Hasábos petitsor . . 4 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor . . . 30 kr . UJ ÉVNEGYEDES ELŐFIZETÉS A „FŐVÁROSI LAPOK-ra. E lap jövőre is a nevesebb írók közreműködése mellett s mindennap fog megjelenni, koronként képekkel. Előfizetési dij, ápril. 1-től junius végéig, vagy is, évnegyedre, helyben úgy mint vidékre, mindennapi küldés mellett 4 fs. A „Fővárosi Lapok“ kiadóhivatala. (Barátok tere, 7. sz.) Egy tündér dala. — „A szent-ivánéji álomban.“ — Arany János fordításából. Hegyen át, völgyön át, Tüskön bokron keresztül Berken át, kerten át, Tűzön vizen keresztül, Járok, hol madár se volt, Sebesebben, mint a hold. Tündérkirályné az asszonyom Fűre gyöngyét én karmatozom. Cselédje minden kankalin, Arany köntöst reájok ád, A pettyek rajta , mind rubin, Azokba rejti illatát. A KIK AZ ASZTAL VÉGÉN ÜLNEK. (Rajz.) Balázs Sándortól: Tisztelt .... Boldog házasságunk tizenkilencedik évnapját kívánván megünnepelni, tiszteletteljes bátorságot veszünk magunknak . . . házunk és családunk azon barátainak és jó embereinek sorába számítani, kiket ezen nekünk annyira szent házi ünnepély díszítésére fölkérni magunkatjogosultaknak érezzük. Az érintett házi ünnepély fúlió 8-án fog megtartatni Pióca utca Nro 7 alatti saját házunkban. (Első emelet, fő bejárat.) A díszebéd pont két órakor fog kezdődni. Tisztelt vendégeink nagyobb kényelme végett a t. vendégkoszoru tagjait saját fogatunk fogja hozzánk és haza szállítani. Azért ne tessék bérkocsiról gondoskodni. Pest 1863 juni-kán. Szívós Gergely köz és váltó ügyvéd és neje, született Leiner Lina. Ezen meghívó levelet, (mely mint irályából is kitűnik, magának Szívós, urnák pennájából folyt) a legszebb irásu irodai írnok tizenhárom egyenlő példányban lemásolta és saját lábálag széthordván, saját kezűleg kézbesítette a meghívott koszorú minden egyes virágának. Ezen tizenhárom virágszálon kívül még két egyén volt hivatalos, kiket azonban — mint a család szegény rokonait — igen természetesen nem illetvén meg a föntebbi nagyon is udvarias levél, a szép irásu írnok ur (Szívós saját szájulag adott utasítása folytán) csak szóval hivott meg, azon üzenettel a tekintetes ur s a nagyságos asszony részéről, hogy tessenek jókor jönni. Ez június 4-ikén történt a délelőtti órákban, hanem, a nagyszerű előkészületek már több nappal azelőtt kezdetüket vették. Szívós, ki a részletekbe nem akart bocsátkozni, száz pengő forintot helyezett Leiner Lina - nagysága rendelkezése alá, a bort és pezsgőt illetőleg a maga számára tartván fenn a gondoskodást, ami különben nem volt valami nehéz feladat, miután a pince mind ezen cikkekkel bőven fel volt szerelve. Ezen kevésbbé érdekes részleteket főkép azért hoztuk fel, hogy az olvasó első pillanatra átlássa, mily jelentékeny házhoz akarjuk őt vezetni, s első percre oly ünnepélyes hangulatba helyezze át magát, aminőt a nemesebb és kegyeletesebb szívektől méltán megvár mind a szerző, mind pedig méginkább egy oly kitűnő és nevezetes férfiú, mint Szívós Gergely köz és váltó ügyvéd. Mert valóban nevezetes és kitűnő férfiú, kinek rövid futólagos életrajzával már csak azért sem fölösleges megismerkedni, mert e rendkívüli férfiú életpályája, csodálatos emelkedése társasági állásában, gyors megvagyonodása s mindenek felett azon ritka tenkintély, melylyel polgártársai de különösen a különböző törvényszéki testületek előtt bir, méltó elmélkedésre és észlelődésre hívja fel az ilyesmikre hajlandó kedélyeket. Mert tény, vitatáson felüli, maga Szívós által nem titkolt, hanem fennhangon, dicsekedve bevallott tény, hogy ezen kitűnő férfiú midőn jogi gyakorlatra Táblás Gusztáv úr ügyvédi irodájába felvétetett, oly kopottas és szegényes állapotú fiatal úr volt, aki még azon havonkint tizenkét forintból álló fizetést is, melylyel ezen állomás jutalmazva volt, kitűnő szerencsének volt kénytelen tartani. De ha — mint önmaga dicsekszik is vele — csak egy kaputja és egy pipaszára volt is.—(Még akkor a magyar ruha nem volt divatban. E megjegyzéssel tartozunk Szívós úr hazafias hirnevének, mert ő valóban egyike volt e téren az úttörőknek) volt fiatal lelkesedése, erélye, tüze és bátorsága. Volt akarata hires ügyvéddé és gazdag emberré lenni, s mindezen tulajdonokkal felfegyverkezte bizalommal és szép jövőjének biztos hitével lépett a kisded, piszkos és sötét irodába, a melyet úgy tekintett, mint első lépcsőt azon magas talapzatra, amelyen ma gyönyörködve szemléljük őt. írnok társai gyanakodvaés nagyon kevés barátsággal fogadták a szerény, igen egész az alázatig szerény, ernyedetlen szorgalmú, fáradhatatlan, jogi és magánszolgálatokra egyaránt kész fiatal embert, mert ifjú büszkeségükben és rövid látásokkal a joggyakornoki állás megsértésének és megalázásának tartották azon — véleményük szerint — kutyás csúszás-mászást és meghunyászkodást, melylyel legifjabb pályatársuk nem csak maga Táblás úr, hanem felesége, a kiasszony, az urfi, — sőt még a komorna és szakácsné iránt is viseltetett. Nem lehet célunk azon most már úgy is meddő vita , mennyiben volt ezen vád jogosult, s megelégszünk azon tény fölemlítésével, hogy Szívós urnak ezen magatartása ha talán(természetesen csak föltételesen beszélve) az emberi és joggyakornoki méltóságnak rovására esett is, ami a gyakorlati hasznot és eredményt illeti: célszerű és jólválasztott volt. Mert ime ezen bánásmód nemcsak az önméltóságnak teljes önérzetében lévő Táblást, hanem a tapintatos viseletben különösen gyönyörködő Táblásnét, a kisasszonyt az urfit s öt (és ezeket legtöbb gyakorlati haszonnal) a komornát és szakácsnőt is meghódító részére. Ennek köszönhető a fiatal Szívós, hogy rövid időn, alig pár hó alatt főnökének határozottan kitüntetett kedvencévé lön, hogy kilátást, sőt határozott, ígéretet nyert arra nézve, hogy (feltéve természetesen kellő önkiképzését) ha továbbra is jól és szorgalmasan viseli magát, idővel még első írnokká sőt irodafőnökké is válhat. A nagyságos asszony, a kisasszony ki iránt tanúsított valaha annyi figyelmet, kit boldogított annyi jóságos mosolylyal az egész irodai személyzetből ? Kinek ajándékozott valaha szivarokat, sőt olykor szivarra valót is Béla urfi ? A rátartó komorna kegyének csak tized részével is (mint amenynyivel a legifjabb írnokot elárasztotta) boldogított-e valaha irodai tagot ? S a szakácsné mindig haragos arcáról mosolyt, s durva kezeiből pecsenye vagy tészta sőt csak főzelék félretettét,(vagy engedjük meg hogy maradékot) nyert-e valaha az irodának legfiatatalabb vagy legvénebb, vagy egyetlen középkorú tagja is. Szóval Szívós, az ügyes (az eredmény, a siker szirtjéről visszapattan minden rágalom !) Szívós rövid időn az egész Táblás háznak kedvencévé lön. A főnök kitüntetéssel, accidentális kiküldetésekkel, a nagyságos asszony és kisasszony felmagasztaló mosolyokkal, az urfi szivarokkal, a szakácsné villás reggelikkel halmozta el. Trézsi pedig (kell-e mondanunk, hogy a komornát értjük !) nem csak szívhullámait tartotta folyvást édes rezgésben, hanem (így érintkezik olykor költészettel a próza, az éggel a föld) egyszersmind mosott is rá. Mindezen jelentékteleneknek látszó részleteket föl kell említenünk, részint bizonyságául azon ténynek, hogy azon kitűnő és sokoldalú képességek, miket Szívós urban bámul a világ, (természetesen csak még mint csirák) már a még csak Írnok Szívós szivében is megvoltak ; részint pedig mivel érthető magyarázatát és megfejtését adja azon talánynak : miként volt képes Szívós Gergely másfél éven át havonkénti 12 forint jövedelemből a körülményekhez képest eléggé tisztességesen megélni, sőt — hihetetlen, de úgy van! — még egy kis tőkepénzecskét is megtakargatni! Szia ha Hercules már bölcsőjében képes volt megfojtani a kigyót : mért ne gyűjthetett volna tökepénzt a még csak Írnok Szívós ? Sőt a hasonlat csábja még tovább ragad, s még azt is megemlítjük, hogy Szívós már az iskola falai között mint tökepénz kedvelő diák volt ismeretes, s bár kevésbbé gyakorlati gondolkozással biró tanárai részéről, ebben sokszorosan akadályozva és fenyegetve volt, már ifjúsága bimbós korszakában, nagy gyönyörűségét és szenvedélyét találta a pénz nagy kamatos forgatásában s mint valódi félreismerhetlen ügyvédi hajlamokkal megáldott fiatal ember a legbonyolódottabb üzleti viszonyoktól sem riadt vissza, s jelesen tőkéinek kamatait nem csak készpénzben, hanem minden névvel nevezhető nyers és feldolgozott termékekben (kenyérben, munkában, hüvelyes veteményekben, félig viselt vagy egészen is elviselt ruhadarabokban, ágyi ruhákban, dohányban, csizmaszárban sat. sat.) is mindig hajlandó volt elfogadni. Mindez egy pro et contra sokat vitatott természettudományi kérdés körébe eső jelenség, s egy ügyes tudós számára kitűnő és hathatós érvekül szolgálhatna azon állítás erősítésére, hogy a jellemnek bizonyos ős tulajdonait és vonásait, (épen mint a pisze vagy római orrot) már születésünkkel magunkkal hozzuk a világra. Mi azonban (bár ez által épen nem akarunk tudóstársasági álmainkról és kilátásainkról lemondani) nem ereszkedünk bele mélyebben e tényeknek tudományos vitatásában nem zsákmányoljuk ki jobban, mint amennyire épen szükségünk van. Szükségünk pedig nem megy tovább, mint bebizonyítani az olvasó előtt annak lehetőségét sőt valószínűségét, hogy hősünk már tizenkét forintos írnok korában is gyűjthetett tőkepénzt. És ezen célunkat (hivalkodás és kevélység nélkül remélhetjük!) el is értük! Másfél év és három nap múlva Szívós a Táblás-iroda első írnoka volt, sőt (egy szerencsés alhasi járvány folytán, mely elődjét egy szebb hazába szállította) alig pár hóval már ezen magában is példátlan és gyors előléptetés után, az iroda főnökévé lön kinevezve. (Havonkint 30 forint fizetés.) (Folyt. köv.)