Fővárosi Lapok, 1864. június (1. évfolyam, 123-147. szám)
1864-06-01 / 123. szám
tel nélkül minden tollas állat ellen, kivéve az írókat, kik itt (a szerkesztő persze nevet, s tán legtöbb olvasóm is) teljes biztosságban élnek. Piemontban, s magában Turinban is, e pusztításnak egy új, s valóban botrányos módját is láthatni. Sok ház falán, közel a fedélhez, de alább is lyukak vannak készitve egy vonaton verebek számára s a balga madár befészkeli magát csakugyan s ül tojásain, s fölneveli fiait és midőn aztán berepitni készülne őket a világban, felnyilik hátulról a hamis szállás fala s a vendégszerető háziúr nyakát tekeri az egész fiatal nemzedéknek. És ez történik mindenfelé minden költésnél, ami úgy hiszem, elég cáfolat azon régi állításra, hogy antiquus passer nőseit foramina tecti. Ez a veréb bug egyébiránt nem lenne ártalmasabb, mint a galambbug, ha az áldozatok leölésiben némi mérséklet volna. A faji életnek s egyénes szaporodásának nem a rendezett torokmetszés halálos, hanem a korlátlan átalános öldöklés. Apró marháink s átalában háziállataink sokasodnak folytonosan, mind a mellett is, hogy ugyancsak szép fogyasztási adót jövedelmeznek, mig bölényt vadászni Erdélyben „Abafi“ többé nem fog, e vad marháért most már Amerikába kelletvén utazni. Csoda-e, ha a szünetlen és mindenféle üldözés, melynek századok óta kitéve van — a szegény verebet egy sajátságos természetű, ellentétes hajlamoktól izgatott madárrá képezi ki, bámulatos elegyével jellemében a félénkségnek és szemtelenségnek, az ostobaságnak és ravaszságnak, a háziasságnak és vadságnak, cigánykodásának civilizátiónk közepette, s honszeretetének a legszomorítóbb körülmények közt, világpolgári elveinek dacára is ? Engemet, megvallom, nagyon érdekel e kis állat, mely közöttünk él, a nélkül, hogy megszelídülne, s a kalitkában hízásnál mindig előbbre becsüli a szabadbani tengődést. S milyeű szülőhelyéhez! Utazni se megy soha, pedig vannak rokonai mindenfelé, s szereti a kóborlást ; de ő beéri a vidékkel, faluval, várossal, a melyben fészke van; sőt én gyanakszom, hogy nagyobb városokban még utcáját sem igen hagyja el, negyedéből pedig soha nem távozik, kivált ha kert van benne. Ezen ragaszkodás valódi érdem annál, ki üldöztetik s repülni tud. Tessék csak helyébe gondolni magát bárkinek is s fogadok, hogy hiában énekeltetik a százat. Nekem nem voltak szárnyaim, s mégis itt vagyok , pedig én is szeretem hazámat, s fészket rakni kivül rajta nem fogok sehol, legföljebb is kakuk ...per Bacco! kevésbé múlt, hogy egy nagy bolondot nem mondtam. Ha biztos életmód mellett, emberséges bánásmódban részesülne, hihető, hogy családi tulajdonná vált gyanakodó vadságát is módosítaná a tapasztalásteljes idő. Természeti állapotában, a későbbi veszélyek ismerete előtt, egyetlen állat sem fél az embertől. Ez oly igaz, hogy ott, hol mindenki és mindig lóháton jár,gyalog embertől nem fut el a vad, s Darwin, északi Patagoniában, ily fogással ölt meg több szarvast (cervus campestris) —az egyedüli bennszülött ősemlőst azon s a La Plata vidéken déli Amerikában, melyhez lóval nehéz közeledni. A természetes alak ez esetben, álcává lön, mely alatt a gyanútlan állat nem ismert rá ellenségére, mint nem ismernénk rá sok gazemberre, s tán rá is szedettethetnénk általuk, ha egyszerre csak becsületesen kezdenék magukat viselni s pirulni tudnának. Nem látott olvasóm soha egy „kedélyes öreg urat“ se, aki valódi magyar nyíltsággal beszélget, szivarra gyújt, karon fogva jár, s tán épen le is issza magát „kedves öcsém urammal“, mielőtt hűvösre, vagy pláne hidegre tétetné ? A magát belisztezett s lógászó macska históriája, mint Heine mondja: Ist eine alte Geschichte Doch bleibt sie immer neu. Und wenn ein Mausehen dort just passiret Dem bricht das Genick dabei. A mit az állat már kiösmert, attól tud óvakodni rendesen, s gyakran a tulságig megy elővigyázata, mely ha nemzedékről nemzedékre száll, lassan kint és mindinkább faji ösztönné lesz, s végre örököltetik a család minden tagja által, mint angol vizslánál a vadállás. A természet ezen átidomító és módosító működésének eredménye sokszor a legfurcsább módon a leghihetetlenebb alakban mutatkozik, hol fülfejlesztés, hol szarvnövesztés, itt agyaradalék, amott lábaj-hártyázás által. Ez igen érdekes kérdés taglalásába, mely az összehasonlító állattan egyik legfontosabb vitatkozási tárgyát teszi, s a fajváltozat nagy horderejű titkát fogja előttünk feltárni, én, és itt, természetesen nem ereszkedhetem, hanem mellőzve az általános vezérelvek fejtegetését, s szorítkozván tisztán verebeim esetére — annyit mondok, hogy nekem úgy tetszik, hogy ezen kis madárkák röpte is épen olyan fokozati módosulás és viszonylati lassú alkalmazkodás által jön — századok és ezredévek során át srról fira szállva — olyan sajátságossá, a milyennek azt, most már majd örökségszerü tulajdont az egész fajnál látjuk. E röpet szigszeg rendszertelenségével s szemkápráztató hebehurgyaságával tán magában elégséges volna arra, hogy az értel 525 mes észlelő —ha nem tudná is e szegény teremtmény életkörülményeit —eltalálja, állítani merje, hogy az említett modorban csak egy oly szárnyasállatocska röpülhet, mely ezer veszélyek közt kénytelen kapkodni élelmét szüntelen, s míg egy részről (a kenyérkereset nehézségeinek fenyegető folytonossága által megszokván némileg a bajt) válalkozási vakmerősége olykor a egész szemtelenségig megy,addig más részről remeg, gyanakszik, fülel mindig, mindenfelé s mihelyt a legkisebb jelét veszi észre az ártalmasnak tapasztalt számtalan mozdulatok valamelyikének, vagy csak egy szokatlan valamin akad is meg kémkedő éber tekintete, azonnal fölrebben, mintegy eszeveszetten, s ijedelmes izgatottság s ravaszsági sugalom uralma alatt röpül ide s tova, alá s fel, jobbra balra, bódult rohamszerüséggel, mintha minden irányból várná üldöztetését, mintha egyetlen menekülési oldalt se látna maga előtt biztosnak. Mondták, hogy „az irály az ember“, én pedig azt mondom, hogy „a szárnyalás a veréb“, s tudja ezt a céllövő is, mert e madárkát röptében találni el, nem igen könynyű feladat, kivéve midőn teljes biztosságban hívén magát, őstermészetirettegés és álnokság által kitanulttá nem idomított) modorában, egyenesen vagy legalább rendesen, nem félelem nélkül, repül, az állatban mindig megmaradván, bizonyos, (ha így nevezhetem) sejtelmi reminiscentia eredeti —faji rend egyéni állapotára több vagy kevesebb ösztön is abba, ha s a mikor és mennyire lehetséges visszaesni. Szándékom volt e madárkák társalmi életéről s jelesen nyelvükről is fecsegni valamit, de ezen szerfelett érdekes tárgy — a madárnyelv — felöl jobb lesz máskor beszélni, mert most már ideje bezárni e cikket, nehogy olvasóm elvégre is hajlandó legyen tagadni (amit komolyabb dolgokban jog, hírnév és becsület iránti alkudozók irányában kell is és kötelesség kereken tagadni) hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.“ A magyar tud. akadémia. Máj. 30-ik történelmi osztályülés. (r. t.) Elnök: Gróf Dessewffy Emil. (Számos tag, köztük Vámbéri Ármin és B. Kemény Gábor, az Konstantinápolyból, ez Erdélyből jőve, és oly nagyszámú hallgatóság, milyenhez hasonló két év óta alig egyszer vagy kétszer volt a hallgatók közt egy angol utazó.) Toldi Ferencz értesíti az akadémia jelen volt tagjait, hogy ősz bajnokunk Fáy Andrásnak ma van 78-ik születésnapja. S indítványba hozza, hogy az akadémia tisztelgő küldöttség által fejezze ki jó kívánságait. Az indítvány éljenzésekkel,fogadtatott, s az elnök azonnal kinevezi Kubinyi Ágostont, Toldi Ferenczet, Csengerit, Ballagi Mórt, és Kis Károlyt, kik küldetésük teljesítésére a teremből rögtön el is távoztak. Thaly Kálmán székfoglalóját tartotta, ily című értekezéssel: „Bottyán János II. Rákóczi Ferencz tábornoka.“ Thaly felolvasása elég érdekes volt, habár azon nehézséggel kellett küzdenie, hogy kedvenc hősét a vak Bottyánt előbb részletesen ismertetnie kellett, hogy tulajdonképi történelmi tanulmányai iránt érdeket költsön. II. Rákóczy Ferencznek, — mint értekező előadta — hat valóságos tábornoka volt: Gróf Bercsényi Miklós, gróf Eszterházi Antal, Forgács Simon, báró Károlyi Sándor, gróf Pekri Lőrincz és Bottyán János. Az első négy azonban sokat bajlódott a politikával is, Pekri pedig intrikus természetű volt, csupán katona és vezér csak Bottyán, szegény nemes szülőktől származván, egykor diák és jezsuita növendék volt; később katona lett, és az osztrák seregben huszár ezredességre emelkedett; de a német soha se hitt neki s egymás után kétszer fogták el, legfőbbképen azért, hogy magyar volt. Végre Rákóczy pártjára állott, s annak legvitézebb tábornokává lett. Józan életű, pontos, kifáradhatlan katona, s katonáitól és a néptől szeretett vezér volt. Különben is hajthatatlan jellemű és vidám kedélyű derék férfiú, sat. Thaly részletesen írta meg életét, és korának történetét, mit, azt hiszem, néhány hónap múlva sajtó alá fog rendezni. Thaly fölolvasását a nagyközönség élénk figyelemmel, s szorgalmasan összegyűjtött számtalan adatait méltánylattal fogadta. Ez alatt visszaérkezett a Fáyhoz küldött bizottmány, s Kubinyi Ágoston megható érzékenységgel adta elő az ősz tudós köszönő és megáldó üzenetét. Erre a gyűlés átalánossá lett, s a titkár különféle iratokat és leveleket olvas fel. Ránk nézve meglepő volt egy bizonyos Kramer úr levele, ki akadémiai tagságáról minden indokolás nélkül lemondott. Az ülés tudomásul vette. Volt egy pár idiotistikus munka a titkárnál, miket az illető nyelvészeti és természettudományi bizottságokhoz utasítottak. Fővárosi hírek. * A nemzeti színház évi segélypénze e folyó évre még nincs elrendelve. De az intézet igazgatójának valószínűleg sikerülni fog azt továbbra is kieszközölni, annyival inkább, mivel az országgyűlés rendelkezéséig évenkénti segélyezés volt ígérve. * Eötvös és Trefort nemzetgazdászati hetilapra nem kaptak engedélyt. Mint halljuk a tervezett „Esti órák“ című divatlap sem fog megindulni a jövő félév elején. * A magyar biztosító társulatnál a múlt évre egyes egész részvény után 25 frt osztalék javasoltatok. * Az állatkert ügye már Bécsbe van fölterjesztve. A társulat a véghelybenhagyás megérkeztéig is szervezi magát, hogy a szükséges előmunkálatokat annál gyorsabban megtehesse. Az állatok, (mint a P. N. Írja,) már gyűlnek, s azok a már felfogadott őr gondjára bízatnak. * Xaillua János Limából, hol folyvást betegeskedik, augusztusba szándékozik visszatérni honába. * A népszínházban — mint írják — a jelenleg Bécsben szereplő olasz drámai társulat fog vendégszerepelni, másfél hétig, mialatt a népszínházi személyzet a „Georgiai nők“ betanulásával teljesen elkészül. Az említett olasz társulatot, s kivált a főszereplő Bon Laurát igen dicsérik. Azt is meg kell említenünk, hogy Molnár Gy. az „Ördög piluláit“, illetőleg a józsefvárosi igazgatóval fele jövedelemre szerződött s az első előadásokból neki járó részt a magyarországi szükölködök javára ajánlotta föl. * Jótékonyság. Horváth Miklós abaujmegyei kenyheci derék fiú 150 frtot küldött be Remellaynak, jótékony célokra. Ez összeget a beküldő több jó gyermektársával együtt szerezte össze színi előadás, kisorsolás stb. útján. Remellay a gazdasszonyi egylet elnöknőjéhez adta át, az alföldi szegény gyermekek számára. * Fölmentés a katonai szolgálattól. Az orsz. katonai főparancsnokságra azon jog ruháztatott, hogy az illető politikai országhatóságokkal egyetértve azon katonák, a kik az 1863-iki főkatona-állítás befejeztéig assenzáltattak és a kiknél figyelemreméltó okok, mint a gazdaság átvétele, a család fenntartása és hasonlók forognak fenn, a megváltási 1200 frt dij lefizetése mellett a katonaságtól elbocsáthatók. Eddig ezen kedvezmény csak két évi katonai szolgálat kitöltése után adatott meg. * Tarka újdonságok. Egy pincér tegnapelőtt délután szerelmi bú miatt a lánchídról a Dunába ugrott, a hajóslegények azonban kihúzták, s most a kórházban fekszik.• A csónakázó egylet a Margit-szigetet hír szerint bérbe venné, hogy étteremmel s egyéb mulató helyiségekkel ellássa; bizony jól tenné, ha megtenné. Az Orcy-kert előtt (amint irtuk) óriási pocsolya van, úgy hogy miatta a kocsik csak távol a bejárattól állhatnak meg s a vendégeknek jó utat kell még a kertig gyalogolniok. A város, mint mondják, elhatározta e pocsolyát betöltetni. — A pest-rákosi gőzmalom romjai helyére új nagy malmot épitenek. — A városligetben üzérek bódékat akartak fölállítani, hogy azokban apró tárgyakból sorsjátékokat rendezzenek, de nem nyertek engedélyt. — Egy tót napszámos szerelemféltésből több baltaütéssel megsebesíté nejét, egy fuvaros pedig ugyanez okból késszúrásokkal sebesíté meg hitestársát. A két nő kórházba, a két férj pedig fogházba került, a dolog természetes rendje szerint. Ezek folytán Csengeri szóba hozta, hogy az efféle iratokra nézve nem volna e helyes az alapszabályok azon §-át alkalmazni, mely azt rendeli, hogy a nem tag által beküldött munka csak akkor jöhet tárgyalás alá, ha egy tag ajánlja. Többféle vélemény nyilvánult, s végre is a titkárra bízatott, hogy az efféle iratokról belátása szerint intézkedjék, mert — mint az elnök mondá — az Akadémia nem óhajtja magát a külvilággal való érintkezéstől elzárni. G r a gu s s Ag. bejelentette Horá rik végrendeletét, de ennek hitelessége felöl kétség támadt, mert — mint Csengeri mondá — még egy végrendelet az Írói segélyegylet titkára,Gyulai Pálnál is van letéve. Vidék. ** A nagyszombati volt nemesi növelde megnyitására, — mint hírlik — felsőbb helyen engedélyt adtak. ** A paksi templomból mintegy 700 forint értékű, egyházi tárgyakat loptak el. ** Az egri műkedvelők ismét elkezdik előadásaikat. A polgármesteri tilalmat a főispán-helyettes megsemmisítette. ** Közlekedés. A pest-losonc-besztercei vasúttársulat, Hatvantól Szolnokig, Fülektől Miskolcig és Besztercebányától Oderbergig tervezett vasútvonal