Fővárosi Lapok, 1864. július (1. évfolyam, 148-174. szám)
1864-07-01 / 148. szám
szerű pályája fölött. ítéletet monda a múlt eseményekről s combinatio következtetéseket a jövőre nézve- ily alkalommal mondá említett hű tábornokának : „Fiam uralkodni fog, ha a népi tömegek akadály nélkül működhetnek. Az o re ans i hercegé lesz a korona, ha az úgynevezett liberálisok vívnak győzelmet a nép fölött. De vigyázzanak, észre ne vegye a nép, hogy megcsiklatott. A vér nem válik vízzé : Franciaország monarchicus szervezetében a nép valódi érdekeinek valódi biztosítása csak az én családom uralma által történhető, s ez azért, mert az a nép teremtésének műve. — Én a koronát nem bitoroltam , felemeltem azt a zűrzavarban. A nép maga tette azt fejemre. Azt akartam, hogy a francia név legszebb, legkivánatosb legyen a földön. Királya valók a népnek, mint a bourbonok királyai voltak a nemeseknek, bármily színekben lobogtatták is őseik zászlaját. Midőn a nemzet rokonszenvébe vetett teljes bizalommal, Elbe szigetéről visszatérni elhatárzám, többen sürgettek, hogy igyekezzem megnyerni némelyeket a királyi párt többjei közül : határozottan visszautasitom s azt feleltem az ily tanácsadóknak : ha megmaradtam a néptömegek szívében, nem szükség a királypártiak körül járnom : ha ellenkezőleg van, mi hasznát veszem néhány embernek, hogy az ellen harcoljak, kit a nemzeti közvélemény felkarolt?“ (Folyt. köv.) Fővárosi hírek. * A Kisfaludy-társaság tegnapi gyűlésében a társaság elhatározta, hogy Abonyi Lajosnak, „A mi nótáink“ című négy kötetes eredeti regényét a társulat kiadásai közé fölveszi. A regény megbírálására fölkért tagok közül Arany János, Gregus Ágoston és Tóth Kálmán szavaztak igenlőleg. Azonban a nemmel szavazók is nagyon elismerőleg nyilatkoztak a terjedelmes regény egyes előnyeiről s abban mindannyian megegyeztek, hogy a kérdéses regény élvezetes olvasmány lesz a társulat pártfogóinak, kiket már most részvétük megújítására az is kecsegtethet, hogy könyvilletményeik közt egy négy kötetes jó magyar regényt is fognak kapni. * Az akadémia e heti ülésében Hunfalvy János mutatta be a magyar birodalom természeti viszonyairól írt munkáját, s egyszersmind több térképet, bíráló megyjegyzésekkel. Ugyanekkor Tody Ferenc az archaeologiai bizottság jelentését és javaslatait olvasta föl a Corvina (Mátyás király könyvtára) maradványaira nézve. E javaslatok szerint: egy corvinái pénzalap alapítandó, melyhez az akadémia évenkint ezerúttal járul, s az országos szükségekre rendelt pótadóból szintén ezer forintnyi gyarapítást remél; a Corvina ismeretlen codexei valamely egyetemes európai nyelven (latinul vagy franciául) adandók ki, s végül a corvinai munkálatokra egy állandó bizottság alakítandó. E pontok némelyike fölött heves vita támadt. De végre is a javaslatok el lőnek fogadva, azon módosítással, hogy a Corvina nevezetességeit az akadémia magyar nyelven fogja kiadni. Az állandó bizottság tagjai pedig: Kubinyi F., Ipolyi A., Toldy F., Budenz, Henszlman és Rómer Flóris lettek. Ugyan ez ülésben a pécsi püspök levelét is felolvasák, mely szerint ő az akadémia fölhivása folytán intézkedett, hogy a pécsi székesegyház műemlékei a tudomány számára megóvassanak, s szemlélhetőkké tétessenek. * A színházi képezde tanárjai — mint halljuk — már ki volnának nevezve. Ének-tanárokul Buccolinit és Stoll Pétert, zongoramesterül Batics Ferencet, szavallak képzőirül pedig Egressyt és Szigetit említik. Az igazgatóról most még hallgat a krónika. A szavallak tanárok mindenesetre jól vannak kiválasztva, (vajha a jövő őszszel már Egressy is elfoglalhatná e képezde tanszékét.) a zongoramester nevét a közönség legnagyobb része most hallja először, így képességeiről nem hozhatunk ítéletet, de az énektanárokra nézve van egy megjegyzésünk. Egyik sem értvén szép magyar nyelvünket (egyik olasz, másik német,) nem is várhatjuk, hogy e képezdében értelmesen hangoztatott szép magyar énekre tanítsák a növendékeket. Pedig erre volna a legnagyobb szükség. Sajnos, ha nem kaphattak alkalmas magyar énektanítókat, s ez annyival sajnosabb, mert addig, míg idegen ajkú énekmesterek tanítanak , nem lesz igazi magyar operánk. Ezek jól megtaníthatják a növendékeket a hangjegyek eléneklésére, de annyival kevésbé a dalmái előadás értelmességére, a recitativek helyes hangsúlyozására, s a kifejezésre, ami pedig a szereplés lelkét képezi. Nagy kár hazai művészetünkre nézve, ha e képezdét nem bírták teljesen magyar intézetté tenni. Az illett volna a nemzeti szinház mellé. * Szigligeti Szintál’áillala tegnap utazott el Pécsre, hol előzékeny vendégszeretettel várják. * Egyházi zene. Tegnapelőtt 11 órakor Haydn egyik legszebb miséjét adták elő az egyetemi templomban. Cherubini offertoriumában Kaiser Ernstné asszony is közreműködött. * Péter-Pál ugyancsak borús és esős nap volt. Az omnibuszok sóhajtoztak, a mulató kertek keseregtek, a császár fürdő egész nap ásított az ürességtől. Ez nem tartozott a nyájas, mosolygó nyári ünnepnapok közé. Az eső már sok, panaszkodtak s némelyek ; a városban elrontja a mulatságot, falukon pedig megdönti az életet, úgy látszik, az is baj, ha van, az is baj, ha nincs. * A városliget látogatottsága mindig jobban ösztönzi a vállalkozókat. Ma már a „nagy vendéglő“ is, mint a „bimbó-ház“, étkező telepekkel van körülvéve. Az új oldalhelyiséget igen szép leander, citrom és másféle fákkal szegélyezték. Itt legdicséretreméltóbbak a székek, melyek kitünően kényelmesek, s eredeti formájuak; a legnagyobb megrovást pedig a pincérek érdemlik, kik gyakran óranegyedekig is láthatlanok, s meg nem indulnak sem pohárcsengetésre, sem kiabálásra,sem az asztal kopogtatására,míg végre a türelmüket vesztett vendégek indulnak meg, szépen ott hagyván ez uj sörparadicsomot. * A helytartó tanács keblében—az akadémia előterjesztése szerint— statistikai hivatalt fognak fölállni szakférfiakból és tevékeny egyénekből, így az adatok hivatalos utón összegyűjtetvén, hazánk teljes statistikai ismerete nem sokára létrehozható leend. Az akadémiának tisztje úgy sem a gyűjtés, hanem a földolgozás. * A pesti operáról a „Lloyd“ igen érdekes tárcacikket közöl. „Bármennyi csodát tesz is a zeneművészet, mint a mely minden szenvedély fölött uralt, — mondja többi közt — azt a csodát még sem bírta megtenni, hogy a mi színház igazgatóinkat s karnagyainkat lethargiájuk és nyugodalmukból igazi művészi tevékenységre ösztönözze“. Ez valóságos igazság és valóságos kár. Említi aztán, hogy a nemzeti színház dalműi játékrendje egyoldalú. Wagner dalműveiből máig sem hoztak színre egyet sem, (az igazgató — aki pedig ért a dologhoz — még nem látta be idejét!) ellenben Verdié a legtöbb tér. Majd elősorolja a régi jeles zeneköltők ama munkáit, melyek sikerrel előadhatók volnának, melyek közt azonban említ egy olyat is, (Rossini ,,Cenerentola“-ját, melyet már többször előadtak, de nem igen tetszett. Végül a cikk e sóhajjal végződik: „reméljük, hogy a legközelebbi idény megnyíltával valahára komoly törekvés ideje fog kezdődni ez intézetnél is, mely két oly lényeges tényezővel rendelkezik, mint a pénz és rokonszenv.“—Vajha a mi úgy nevezett „nagy lapjaink“ is annyi igyekezettel, szakértelemmel és tárgyilagossággal írnának szépművészeti ügyeinkről, mint a „Lloyd“. * A heti szcillésznek megint köszönhetünk egy kis mulatságot. Egész jámbor keresztyéni indulatot tanúsít legközelebb az újdondászok egy bizonyos faja, kétségkívül azon faj iránt, mely a közügyek erélytelen vezetőit tevékenységre nógatja, a szinfali spekulációkat — kötelessége szerint — meg-megostorozza, a megbukott koszorús munkákat érdemük szerint ítéli meg, s a színpadi zsöngeségek kudarcait nem legyezgeti. Ez a faj kétségkívül sehol sem tetszik az erélytelen embereknek, fércmunkák íróinak, s a tehetség nélküli tehetségeknek, épen azért, mert ezek hírlapírói kötelességüket híven teljesítik. Nem csoda tehát, ha a heti szemlész maga is örvendene, ha e lelkiismeretes faj Grönlandjéba költöznék. Akkor lenne még csak szép gazdálkodás; a potykák háborútlanul aludhatnának a pocsolya fenekén, s a gyom bátran nőhetne a virágok között. Hanem, hogy ez meg ne történhessék, majd csak szépen itthon maradunk, s őrködünk minden nemzeti közintézet igazi érdekei fölött. * A Komló kezd ismét elevenedni. Szombaton egy körülbelül 12 tagból álló párisi család volt ott, mely Mehádiára utazott. A Patikárusok elkezdték játszani nekik a marsellaise-t, melyre ők (az öregek mint a gyermekek,) neki lelkesültek, s folyvást énekelték a gyújtó hatású dalt. A „Rákóczy indulót“ pedig zajosan meg megtapsolák. Igen jól érezték magukat e vidám magyar vendéglőben. — Maholnap (talán vasárnaphoz egy hétre) a magyar dakar is föllép, Lajtos — egy jó hangú énekes — vezetése alatt. Már 12 tag van, köztük hét nő, kik mind ügyesek és csinosak. Több jó szerzeményt kaptak, melyet szorgalmasan tanulnak. Belépti díj előadásaikra 20 kz lesz, s mellettök a népzenészek is fognak muzsikálni. Első előadásukra már majd minden hely el van foglalva. A Sárközy- társulata pedig néhány nap óta egy kedvre gyújtó szép magyar csárdást játszik, melyet többször is kell ismételnie. Érdekelten kérdeztük meg szerzője nevét s egy ismert és tisztelt nevet mondtak, az Egressy Samuél. * Blondin csakugyan itt járt, kinézendő egy helyet, hol kötéltáncosi bravourjait akarná bemutatni. Se a városliget, se a lóversenytér nem tetszett neki. Legjobb szeretne a Dunán kötéltáncolni át, a görög templomtól a szent Gellértre. Mondják, hogy folyamodott is e végett a városhoz, s miután jövedelme egy részét a helybeli szegények javára ajánlá föl, kérvényét tárgyalni fogják. De alig tudjuk elképzelni, hogy a két Dunaparton mint zárhatnák el a közlekedést, a világhírű kötéltáncos javára. Két hét múlva akar lejöni. * A buda téteni lóvonatú vasút, mint a Wodianer Albert elnöklete alatt tartott közelebbi ülésben előterjesztők, 147.000 ftba fog kerülni, s utána naponkint 100 forint jövedelem várható. Most e kiszámítást szakértő férfiak vizsgálata alá bocsáták. * Tarka újdonságok. A szekér-postai küldemények termében, hol az ember keze úgy is tele van a csomagokkal, nagy raegvárakoztatás után még kalaplevételre is utasítják az embert. Ez semmiféle nagy városban nincs úgy, helyesen kérdi tehát a „Látcső“ : miért akarják magukat az itteni postás urak megsüvegeltetne. — A redout építésének siettetésére a város újabban 10,000 frtot utalványozott. A tánctermek farsangra alkalmasint készen lesznek. — A szénatéri prot. templomban jun. 27-én tartá esküvőjét Kern Károly, a pesti tengerész osztálynak állomásparancsnoka Küzdi Teréz kisasszonynyal, a Heckenast kiadóhivatal-vezetőjének Küzdi A. urnák bájos szép leányával. — Posner K. pesti nagykereskedő, a budapesti tankerületi főigazgatónak 10 db aranyat adott át, kiosztásra szegény sorsú jó tanulók között. — Egy szabó neje, férje hosszas betegeskedése folytán véginséggel küzdve, tegnapelőtt a Dunába akart ugrani, de a városi őrök megakadályozták. — Egy bécsi cukrászné az alulról érkezett gőzhajók egyikén Pest alatt hirtelen meghalt. — Donato, a féllábú táncos,tegnapelőtt lépett föl először a német színházban. Mondják cirkusi curiosum, épen mint egy ügyes kötéltáncos, csakhogy a múzsák templomában, legalább ezelőtt, nem ismertek sem féllábú, sem kötéltáncost. — A városkapitányság oly boltokban, melyeknek erre nem volt szabadalmuk, közelebb 200,000 gyutacsnál többet foglalt le. ______ 625 Vidék. ** Rimaszombatból jun. 25-ről a következő sorokat kaptuk : folyó hó 23-án tartatott meg a 22-ikére kitűzve volt erdei mulatságunk a p. szabadkai erdőben. Azért haladt pedig továbbra egy nappal, mert a legnagyobb rendező —mindnyájunk örömére—22-én áztató esőt rendezett a szomjú föld, s a még szomjúbb növényzet fölfrissítésére. Mintha csak be volna írva a gondviselés nagy könyvébe, hogy mikor a rimaszombati műkedvelők majálist rendeznek, akkor eső legyen az ez előtti műkedvelői majális napján, s most is megeredtek az ég csatornái, s áldás jött vele alá a föld lakóira. Ha a majálist puszta mulatságnak veszszük, úgy az nem érdemel különös fölemlítést, azért is furcsán tűnik az föl, — legalább nekem — ha egy ilyen, s ehhez hasonló mulatságot csak azért tesznek közhírré a lapok, hogy lássa a világ, milyen szép leány ez az X kisasszony, milyen bájosan táncolt az az S. kisasszony, s milyen gazdagon, vagy mennyi kellemmel volt öltözködve Z Onga! A mi majálisunk nem puszta mulatság volt, de kitüntetése azon nemes keblű honfiak és leányoknak, kik jótékony célokra rendezett színi előadásainkat rendesen látogatták, mert a majális a műkedvelőké volt, s elvül az tűzetett ki, egyedül az ő előadásukon jelen voltakat hívni meg! Másik célja volt a gömöri nők által a megyebeli ínségesek fölsegélésére Draskóczy Lászlóné, szül. Szentmiklóssy Klementina úrhölgyhöz beküldött díszmunkákat e majálison kisorsolni. — Mindkét cél el volt érve, mert a fényesen összegyűlt fesztelen társaskör igazolta, hogy közültünk még sok nemes keblű ember él, — az ínségesek javára beadott díszmunkák pedig 500 o. é. frt eredménynyel ki lőnek sorsolva. Tisztelettel kell itt kiemelnünk már címzett özv. Draskóczy Lászlóné urhölgyet, ki Aladár testvérével eszközölte azt ki, hogy a sorsjegyekből begyült 500 frt tisztán juthasson az ínségesek fölsegélésére, ketten viselvén a sorsjegyek készítése, szétosztása, s átalában a kisorsoláshoz fölmerült minden költségeket, a mi pedig nem megvetendő öszveg. Legtöbb s legértékesebb díszmunkát küldött pedig be Bornemisza Emilia úrhölgy Bátkából, kit az ügy körüli buzgóságáért szintén nem mellőzhetünk. Az 500 frt nyolc inségsujtott helységnek szenvedett szüksége aránya szerint osztatott ki, 50 frt ezen kívül, az 500 írtba értve, Marikovszky G. orvos úrnak adatott át oly utasítással, hogy ez ősziélből a gyakorlata körébe eső azon nyomorultakat segélyezze, akiknek az orvosi szereken kívül egy kanál meleg ételre is van szükségük, s módjuk nincs azt megszerezni. Draguss társulata régibb idő óta, s kellő pártolás mellett működik városunkban. De meg is érdemli a pártolást, mert mindent elkövet, amivel a közönséget kielégítheti. Jó, s új darabokat hoz színre, s előadásuk még eddig sikerült. „Dunanant“ háromszor adták egymásután, s úgy módositva, hogy a jó ízlést a legkevésbé sem sértette meg. ** Kassáit Lánczi Lánczy József Abaujmegye főispán helytartójának leányát — Ilonát, tomkaházi Tomka Mór, kassa város főjegyzője eljegyezvén, esküvőjök jövő hó folytán fog Kassán megtartatni. ** Az egri érseki nyomda, Gyöngyösön fiók nyomdát állít. ** Pécsről a „Pol. Ujd." levelezője Krasznai úrról, ki a Szigligeti-társulat érdekében is legmelegebben buzgólkodott, következőleg ir: „Krasznai úr két évi igazgatása alatt a nemzeti kaszinó új szint és