Fővárosi Lapok, 1864. július (1. évfolyam, 148-174. szám)

1864-07-01 / 148. szám

szerű pályája fölött. ítéletet monda a múlt események­ről s combinatio következtetéseket a jövőre nézve- ily alkalommal mondá említett hű tábornokának : „Fiam uralkodni fog, ha a népi tömegek akadály nél­kül működhetnek. Az o r­­­e a­n­s i hercegé lesz a ko­rona, ha az úgynevezett liberálisok vívnak győzelmet a nép fölött. De vigyázzanak, észre ne vegye a nép, hogy megcsiklatott. A vér nem válik vízzé : Francia­­ország monarchicus szervezetében a nép valódi érde­keinek valódi biztosítása csak az én családom uralma által történhető, s ez azért, mert az a nép teremtésének műve. — Én a koronát nem bitoroltam , felemeltem azt a zűrzavarban. A nép maga tette azt fejemre. Azt akartam, hogy a francia név legszebb, legkivánatosb legyen a földön. Királya valók a népnek, mint a bour­­bonok királyai voltak a nemeseknek, bármily színek­ben lobogtatták is őseik zászlaját. Midőn a nemzet rokonszenvébe vetett teljes bizalommal, Elbe szige­téről visszatérni elhatárzám, többen sürgettek, hogy igyekezzem megnyerni némelyeket a királyi párt többjei közül : határozottan visszautasitom s azt felel­tem az ily tanácsadóknak : ha megmaradtam a nép­tömegek szívében, nem szükség a királypártiak kö­rül járnom : ha ellenkezőleg van, mi hasznát veszem néhány embernek, hogy az ellen harcoljak, kit a nemzeti közvélemény felkarolt?“ (Folyt. köv.) Fővárosi hírek. * A Kisfaludy-társaság tegnapi gyűlésében a tár­saság elhatározta, hogy Abonyi Lajo­snak, „A mi nótáink“ című négy kötetes eredeti regényét a társu­lat kiadásai közé fölveszi. A regény megbírálására fölkért tagok közül Arany János, Gregus Ágoston és Tóth Kálmán szavaztak igenlőleg.­­ Azonban a nemmel szavazók is nagyon elismerőleg nyilatkoztak a terjedelmes regény egyes előnyeiről s abban mind­annyian megegyeztek, hogy a kérdéses regény élve­zetes olvasmány lesz a társulat pártfogóinak, kiket már most részvétük megújítására az is kecsegtethet, hogy könyvilletményeik közt egy négy kötetes jó magyar regényt is fognak kapni. * Az akadémia e heti ülésében Hunfalvy Já­nos mutatta be a magyar birodalom természeti vi­szonyairól írt munkáját, s egyszersmind több térké­pet, bíráló megyjegyzésekkel. Ugyanekkor T­o­­­d­y Ferenc az archaeologiai bizottság jelentését és ja­vaslatait olvasta föl a Corvina (Mátyás király könyv­tára) maradványaira nézve. E javaslatok szerint: egy corvinái pénzalap alapítandó, melyhez az akadémia évenkint ezer­úttal járul, s az országos szükségekre rendelt pótadóból szintén ezer forintnyi gyarapítást remél; a Corvina ismeretlen codexei valamely egye­temes európai nyelven (latinul vagy franciául) adan­dók ki, s végül a corvinai munkálatokra egy állandó bizottság alakítandó. E pontok némelyike fölött heves vita támadt. De végre is a javaslatok el lőnek fogad­va, azon módosítással, hogy a Corvina nevezetessé­geit az akadémia magyar nyelven fogja kiadni. Az ál­landó bizottság tagjai pedig: Kubinyi F., Ipolyi A., Toldy F., Budenz, Henszlman és Rómer Flóris let­tek.­­ Ugyan ez ülésben a pécsi püspök levelét is felolvasák, mely szerint ő az akadémia fölhivása foly­tán intézkedett, hogy a pécsi székes­egyház műemlé­kei a tudomány számára megóvassanak, s szemlélhe­­tőkké tétessenek. * A szính­ázi képezde tanárjai — mint halljuk — már ki volnának nevezve. Ének-tanárokul Buccolinit és Stoll Pétert, zongoramesterül Batics Ferencet, sza­vallak képzőirül pedig Egressyt és Szigetit említik. Az igazgatóról most még hallgat a krónika. A szaval­lak tanárok mindenesetre jól vannak kiválasztva, (vajha a jövő őszszel már Egressy is elfoglalhatná e képezde tanszékét.) a zongora­mester nevét a közön­ség legnagyobb része most hallja először, így képes­ségeiről nem hozhatunk ítéletet, de az énektanárok­ra nézve van egy megjegyzésünk. Egyik sem értvén szép magyar nyelvünket (egyik olasz, másik német,) nem is várhatjuk, hogy e képezdében értelmesen han­goztatott szép magyar énekre tanítsák a növendéke­ket. Pedig erre volna a legnagyobb szükség. Sajnos, ha nem kaphattak alkalmas magyar énektanítókat, s ez annyival sajnosabb, mert addig, míg idegen ajkú énekmesterek tanítanak , nem lesz igazi magyar operánk. Ezek jól megtaníthatják a növendékeket a hangjegyek eléneklésére, de annyival kevésbé a dal­mái előadás értelmességére, a recitativek helyes hang­­súlyozására, s a kifejezésre, a­mi pedig a szereplés lelkét képezi. Nagy kár hazai művészetünkre nézve, ha e képezdét nem bírták teljesen magyar intézet­té tenni. Az illett volna a nemzeti szinház mellé. * Szigligeti Szintál’áillala tegnap utazott el Pécsre, hol előzékeny vendégszeretettel várják. * Egyházi zene. Tegnapelőtt 11 órakor Haydn egyik legszebb miséjét adták elő az egyetemi tem­plomban. Cherubini offertoriumában K­a­i­s­e­r E­r­n­st­n­é asszony is közreműködött. * Péter-Pál ugyancsak borús és esős nap volt. Az omnibuszok sóhajtoztak, a mulató kertek kese­regtek,­­­ a császár fürdő egész nap ásított az­­ ürességtől. Ez nem tartozott a nyájas, mosolygó nyá­­­­ri ünnepnapok közé. Az eső már sok, panaszkodtak s némelyek ; a városban elrontja a mulatságot, falukon pedig megdönti az életet, úgy látszik, az is baj, ha van, az is baj, ha nincs. * A városliget látogatottsága mindig jobban ösz­tönzi a vállalkozókat. Ma már a „nagy vendéglő“ is, mint a „bimbó-ház“, étkező telepekkel van körülvé­ve. Az új oldal­helyiséget igen szép leander, citrom és másféle fákkal szegélyezték. Itt legdicséretremél­­tóbbak a székek, melyek kitünően kényelmesek, s eredeti formájuak; a legnagyobb megrovást pedig a pincérek érdemlik, kik gyakran óranegyedekig is lát­­hatlanok, s meg nem indulnak sem pohárcsengetésre, sem kiabálásra,sem az asztal kopogtatására,míg végre a türelmüket vesztett vendégek indulnak meg, szépen ott hagyván ez uj sör­paradicsomot. * A helytartó tanács keblében—az akadémia elő­terjesztése szerint— statistikai hivatalt fognak föláll­­­ni szakférfiakból és tevékeny egyénekből, így az adatok hivatalos utón összegyűjtetvén, hazánk teljes statistikai ismerete nem sokára létre­hozható leend. Az akadémiának tisztje úgy sem a gyűjtés, hanem a földolgozás. * A pesti operáról a „Lloyd“ igen érdekes tárca­cikket közöl. „Bármennyi csodát tesz is a zenemű­vészet, mint a mely minden szenvedély fölött uralt, — mondja többi közt — azt a csodát még sem bírta megtenni, hogy a mi színház igazgatóinkat s karna­gyainkat lethargiájuk és nyugodalmukból igazi mű­vészi tevékenységre ösztönözze“. Ez valóságos igaz­ság és valóságos kár. Említi aztán, hogy a nemzeti színház dalműi játékrendje egyoldalú. Wagner dal­műveiből máig sem hoztak színre egyet sem, (az igaz­gató — a­ki pedig ért a dologhoz — még nem látta be idejét!) ellenben Verdié a legtöbb tér. Majd előso­rolja a régi jeles zeneköltők ama munkáit, melyek si­kerrel előadhatók volnának, melyek közt azonban említ egy olyat is, (Rossini ,,Cenerentola“-ját,­ me­lyet már többször előadtak, de nem igen tetszett. Végül a cikk e sóhajjal végződik: „reméljük, hogy a legközelebbi idény megnyíltával valahára komoly tö­rekvés ideje fog kezdődni ez intézetnél is, mely két oly lényeges tényezővel rendelkezik, mint a pénz és rokonszenv.“—Vajha a mi úgy nevezett „nagy lapja­ink“ is annyi igyekezettel, szakértelemmel és tárgyi­lagossággal írnának szépművészeti ügyeinkről, mint a „Lloyd“. * A heti szcil­lésznek megint köszönhetünk egy kis mulatságot. Egész jámbor keresztyéni indulatot tanúsít legközelebb az újdondászok egy bizonyos fa­ja, kétségkívül azon faj iránt, mely a közügyek erély­telen vezetőit tevékenységre nógatja, a szinfali speku­lációkat — kötelessége szerint — meg-megostorozza, a megbukott koszorús munkákat érdemük szerint ítéli meg, s a színpadi zsöngeségek kudarcait nem legyezgeti. Ez a faj kétségkívül sehol sem tetszik az erélytelen embereknek, fércmunkák íróinak, s a te­hetség nélküli tehetségeknek, épen azért, mert ezek hírlapírói kötelességüket híven teljesítik. Nem csoda tehát, ha a heti szemlész maga is örvendene, ha e lelkiismeretes faj Grönlandjéba költöznék. Akkor len­ne még csak szép gazdálkodás; a potykák háborútla­­nul aludhatnának a pocsolya fenekén, s a gyom bát­ran nőhetne a virágok között. Hanem, hogy ez meg ne történhessék, majd csak szépen itthon maradunk, s őrködünk minden nemzeti közintézet igazi érdekei fölött. * A Komló kezd ismét elevenedni. Szombaton egy körülbelül 12 tagból álló párisi család volt ott, mely Mehádiára utazott. A Patikárusok elkezdték játszani nekik a marsellaise-t, melyre ők (az öregek mint a gyermekek,) neki lelkesültek, s folyvást éne­kelték a gyújtó hatású dalt. A „Rákóczy indulót“ pe­­dig­ zajosan meg megtapsolák. Igen jól érezték ma­gukat e vidám magyar vendéglőben. — Maholnap (talán vasárnaphoz egy hétre) a magyar d­a­­­k­a­r is föllép, Lajtos — egy jó hangú énekes — vezetése alatt. Már 12 tag van, köztük hét nő, kik mind ügye­sek és csinosak. Több jó szerzeményt kaptak, melyet szorgalmasan tanulnak. Belépti díj előadásaikra 20 kz lesz, s mellettök a népzenészek is fognak muzsi­kálni. Első előadásukra már majd minden hely el van foglalva. A Sárközy- társulata pedig né­hány nap óta egy kedvre gyújtó szép magyar csár­­dást játszik, melyet többször is kell ismételnie. Érde­kelten kérdeztük meg szerzője nevét s egy ismert és tisztelt nevet mondtak, az Egressy Samuél. * Blondin csakugyan itt járt, kinézendő egy he­lyet, hol kötéltáncosi bravourjait akarná bemutatni. Se a városliget, se a lóversenytér nem tetszett neki. Legjobb szeretne a Dunán kötéltáncolni át, a görög templomtól a szent Gellértre. Mondják, hogy folyamo­dott is e végett a városhoz, s miután jövedelme egy részét a helybeli szegények javára ajánlá föl, kérvé­nyét tárgyalni fogják. De alig tudjuk elképzelni, hogy a két Dunaparton mint zárhatnák el a közlekedést, a világhírű kötéltáncos javára. Két hét múlva akar lejöni. * A buda téten­i lóvonatú vasút, mint a Wodianer Albert elnöklete alatt tartott közelebbi ülésben elő­terjesztők, 147.000 ftba fog kerülni, s utána naponkint 100 forint jövedelem várható. Most e kiszámítást szakértő férfiak vizsgálata alá bocsáták. * Tarka újdonságok. A szekér-postai külde­mények termében, hol az ember keze úgy is tele van a csomagokkal, nagy raegvárakoztatás után még ka­laplevételre is utasítják az embert. Ez semmiféle nagy városban nincs úgy, helyesen kérdi tehát a „Látcső“ : miér­t akarják magukat az itteni postás urak megsü­­vegeltetn­e. — A redout építésének siettetésére a város újabban 10,000 frtot utalványozott. A táncter­mek farsangra alkalmasint készen lesznek. — A szénatéri prot. templomban jun. 27-én tartá eskü­vőjét Kern Károly, a pesti tengerész osztálynak állo­másparancsnoka Küzdi Teréz kisasszonynyal, a Heckenast kiadóhivatal-vezetőjének Küzdi A. urnák bájos szép leányával. — Posner K. pesti nagyke­reskedő, a budapesti tankerületi főigazgatónak 10 db aranyat adott át, kiosztásra szegény sorsú jó tanulók között. — Egy szabó neje, férje hosszas beteges­kedése folytán véginséggel küzdve, tegnapelőtt a Dunába akart ugrani, de a városi őrök megakadá­lyozták. — Egy bécsi cukrászné az alulról érkezett gőzhajók egyikén Pest alatt hirtelen meg­halt. — Donato, a féllábú táncos,tegnapelőtt lépett föl először a német színházban. Mondják cirkusi cu­­riosum, épen mint egy ügyes kötéltáncos, csakhogy a múzsák templomában, legalább ezelőtt, nem ismertek sem féllábú, sem kötéltáncost. — A városkapi­tányság oly boltokban, melyeknek erre nem volt szabadalmuk, közelebb 200,000 gyutacsnál többet foglalt le. ______ 625 Vidék. ** Rimaszombatból jun. 25-ről a következő soro­kat kaptuk : folyó hó 23-án tartatott meg a 22-ikére kitűzve volt erdei mulatságunk a p. szabadkai erdő­ben. Azért haladt pedig továbbra egy nappal, mert a legnagyobb rendező —mindnyájunk örömére—22-én áztató esőt rendezett a szomjú föld, s a még szomjúbb növényzet fölfrissítésére. Mintha csak be volna írva a gondviselés nagy könyvébe, hogy mikor a rimaszom­bati műkedvelők majálist rendeznek, akkor eső le­gyen­­ az ez előtti műkedvelői majális napján, s most is megeredtek az ég csatornái, s áldás jött vele alá a föld lakóira. Ha a majálist puszta mulatságnak vesz­­szük, úgy az nem érdemel különös fölemlítést, azért is furcsán tűnik az föl, — legalább nekem — ha egy ilyen, s ehhez hasonló mulatságot csak azért tesznek közhírré a lapok, hogy lássa a világ, milyen szép leány ez az X kisasszony, milyen bájosan táncolt az az S. kisasszony, s milyen gazdagon, vagy mennyi kellemmel volt öltözködve Z­ O­nga! A mi majáli­sunk nem puszta mulatság volt, de kitüntetése azon nemes keblű honfiak és leányoknak, kik jótékony célokra rendezett színi előadásainkat rendesen láto­gatták, mert a majális a műkedvelőké volt, s elvül az tűzetett ki, egyedül az ő előadásukon jelen voltakat hívni meg! Másik célja volt a gömöri nők által a me­gyebeli ínségesek fölsegélésére Draskóczy Lászlóné, szül. Szentmiklóssy Klementina úrhölgyhöz bekül­dött díszmunkákat e majálison kisorsolni. — Mindkét cél el volt érve, mert a fényesen összegyűlt fesztelen társaskör igazolta, hogy közültünk még sok nemes keblű ember él, — az ínségesek javára beadott díszmunkák pedig 500 o. é. frt eredménynyel ki lő­nek sorsolva. Tisztelettel kell itt kiemelnünk már címzett özv. Draskóczy Lászlóné urhölgyet, ki Aladár testvérével eszközölte azt ki, hogy a sorsjegyekből begyült 500 frt tisztán juthasson az ínségesek fölse­gélésére, ketten viselvén a sorsjegyek készítése, szét­osztása, s átalában a kisorsoláshoz fölmerült minden költségeket, a mi pedig nem megvetendő öszveg. Legtöbb s legértékesebb díszmunkát küldött pedig be Bornemisza Emilia úrhölgy Bátkából, kit az ügy körüli buzgóságáért szintén nem mellőzhetünk. Az 500 frt nyolc inségsujtott helységnek szenvedett szük­sége aránya szerint osztatott ki, 50 frt ezen kívül, az 500 írtba értve, Marikovszky G. orvos úrnak adatott át oly utasítással, hogy ez ősziélből a gyakorlata körébe eső azon nyomorultakat segélyezze, a­kiknek az or­vosi szereken kívül egy kanál meleg ételre is van szükségük, s módjuk nincs azt megszerezni. Dra­gu­ss társulata régibb idő óta, s kellő pártolás mel­lett működik városunkban. De meg is érdemli a pár­tolást, mert mindent elkövet, a­mivel a közönséget kielégítheti. Jó, s új darabokat hoz színre, s előadá­suk még eddig sikerült. „Dunanant“ háromszor adták egymásután, s úgy módositva, hogy a jó ízlést a leg­kevésbé sem sértette meg. ** Kassáit Lánczi Lánczy József Abauj­megye főispán­ helytartójának leányát — Ilonát, tomkaházi Tomka Mór, kassa város főjegyzője el­jegyezvén, esküvőjök jövő hó folytán fog Kassán megtartatni. ** Az egri érseki nyomda, Gyöngyösön fiók nyomdát állít. ** Pécsről a „Pol. Ujd." levelezője K­r­a­s­z­n­a­i úrról, ki a Szigligeti-társulat érdekében is legmele­gebben buzgólkodott, következőleg ir: „Krasznai úr­­ két évi igazgatása alatt a nemzeti kaszinó új szint és

Next