Fővárosi Lapok, 1864. december (1. évfolyam, 275-299. szám)
1864-12-03 / 277. szám
általam említtetni, — világos bizonysággal birunk- szanszkrit drámákban arról,miszerint a Indiábatiförangu irodalmi nyelv — (szanszkrit,ékesített, díszített) — egy időben létezett és használtatott köznyelvvel — (prakrit természet) — melyet brahminokkal, előkelőkkel szemben asszonyok, cselédek, bohócok stb. beszélnek. 3. Teljes harmóniában lenne neveletlenség, irodalmi nyelv már most divatozó megkülönböztető vonásaival : szenvedő formákkal, „azon“ „ezen“nel, „mikép,“ „miszerint“tel, „kinézés“sel,„birással, „ellátással ” jelzők olynemű rendezésével, milyen ebben nyilatkozik : „Rövid magyarok története,“ sat. Ezen szép egyezményes összeolvadást jelen duplicám styljében, mint biztató s kedveltető példában gyönyörtelien méltánylandja izlésdus olvasó s tehetséggazdag kritikus egyaránt. 4. Mint fölőbb megemlítem vala, aesthetikai viszályokat szüntetend meg névelő kiküszöbölése, de ezenkívül nyelvtanárokon is sokat könnyít. Tudva van ugyanis,mikép magyar nyelvtanban egyik legbajosabb feladat névelő használatát illető szabályok szerkesztése és felállítása, mint melyben legjelesebb nyelvtanaink különböznek egymástól. Ezen nehézség névelővel együtt természetesen kell mikép elenyésszék. 5. De elenyészik vele azon természetes és minden analógiát nélkülöző magyar metricábani szabály is, mely közszokásnak, accentusnak s hangzóink lényeges különbségének dacára névelőt mértékes versben „anceps“-é,azaz,tetszés szerint hosszúvá és röviddé tenni megengedi. 6. Nem is példa nélküli ilyen megkülönböztetés, miután tény az, hogy „ez a“ „az a“ töstörzsökös, és élő nyelvben kirekesztőleg használt mutató névmások irodalmi nyelvből, sőt színpadról is végkép száműzték. 7. És utoljára, lehetett idő, midőn nyelvünkben még nem volt használva határzó névelő, úgy hogy jelen reformjavaslatom csak restitutio in integrumot kíván. Mindezen indokok, „meg vagyok győződve, oly mélyen, mint hogy valaha“ (talán) „meghalok“ (ország kritikusa írja), tökélyesen, ellenmondhatlanul, sőt konszerűőleg bebizonyítják , miszerint javaslatom jó, helyes, célszerű, nyelvünk mivelésével öszhangzó, szóval: életrevaló. S ha hálával tartozik magyar világ nekem ily fontos és derék eszméért, koszorúm néhány babérlevelét szívesen átengedem haza első kritikusának, mikép ösztönt és alkalmat ad a javaslatom formulázására. Tisztelet neki, kit tisztelet illet. De ezúttal csak annyi, mennyit megengedek. Mert tisztelt , egyfelől csak költőknek kiváltságkép akarja fennhagyatni magyar nyelveni garázolást átalában, s névelőnek kihagyását különösen. Másfelől bábáskodása, melylyel nagyszerű eszmémet megszületni segítette, egészen kívül történt szándékán s akaratán. Ugyanis ország első kritikusa, vitatkozásaiban, hasonlít — kőhöz legyen mérve — azon kocsishoz, ki mesterségének csak egyik felében, ostorrali pattogatásban és sajtolásban jeles és jártas, de a másik felének, a gyepleveli bánásnak épen nem mestere. Gy. P. ötleteit addig és oly hevesen korbácsolja, mig reflexióját s magát is oda ragadják, után, útfélen, tüskén bokron keresztül, hová nekik, nem neki tetszik. Hanem logika gyeplőjével rendben tartani őket — az már más kérdés! Bővebb jellemrajzzal tartoznám ugyan neki, viszonzásul azért, melylyel irói működésemet szíveskedett ismertetni „Koszorúban, s melyben többek közt azt is bevallja, hogy ellene irt cikkem neki nagyon „élvezhetlen.“ De ezen alkalommal nem telik több — tehetségem s ízlésem hiányánál fogva — tőlem. „Das weitere mündlich.“ (ezt is tőle tanultam, megvallom.)Nos hát legnagyobb magyar kritikus ezen alkalommal is úgy járt, hogy elkapák ötletek. Egy raktár példát halmoz fel, melyekkel diadalosan bizonyítottnak véli, mikép „Bort megissza magyar ember“ magyar költői nyelvszokással tökélyesen megegyez, s mikép bennemet —ha „bennünket“ jó, miért ne volna helyes „bennemet“ 13 ?) — azon alternatívába szorított, miszerint vagy elismernem kell vitatott szólam helyességét, vagy „átalában a nyelvszokást támadnom meg.“ Sajnálom,de ezen balhiedelmét eloszlatnom kell. Egyetlen példája se talál, egyetlen sem bizonyítja, miként „Bort megissza" kérdéses helyen jól van mondva, de csak azt, miszerint Gy. P. balul fogta fel kérdést. Nem névelő kihagyása sarkalatos hiba, uram ! de az, mit világosan kimondtam, miszerint határzatlan tárgy („bort“) van kapcsolatba téve határzott igeformával („megissza“).Ezt jelöltem én ki szóról szóra élő nyelvszokási, nem csupán nyelvtani szabálynak, költő és prosaista által egyformán megszeghetetlen törvénynek. Nem szegi meg pedig ezen törvényt felhordott példák egyetlene sem. Mindnyájokban névelő elhagyva van ugyan főnevek elöl, de illető főnevek mindenike teljesen és tökéletesen határzott értelmű, úgy hogy mindenikének ha névelőt elébe tesszük, rythmus szenved, de értelem ugyanaz marad. Nem úgy ám vitatott helyen. Ha itt névelőt teszünk „bort“-hoz, esetlen mondat válik belőle : „A bort megissza magyar ember!“ S még akkor se lesz sokkal jobb, ha második, hiányozni látszó névelőt beszúrjuk: „a bort megissza a magyar ember.“ Mert ugyanis mit tehet ez ? Vagy azt: „ A bort, ha előtte van, megissza a magyar,“ vagy ezt: „a bort megissza“ (t. i. nem megeszi vagy megrágja, vagy nem meg — nem tudom mit csinál vele) „a magyar ember.“ T. i. mindenesetre „megisszára“ esik a nyomaték, mert „bort megissza“ első szót accentuálva, már oly szenvedhetlen volna magyar fülnek, melyet Uy. Pálnak nem hét aesthétikai leleménye, de még ha hetvenhét újat koholna, az sem bírna igazolni. Kérdéses hely értelme hát csak az lehet, miszerint: „Magyar ember bort iszik,“ melyben „iszik" helyett „megisszá“t tenni erkölcsi, azaz, nyelvérzéki és aesthétikai lehetlenség, s hét ostorral korbácsolt hatos ötletfogat sem lesz képes lehetőség vagy épen helyesség terére bekaparni. Szóval Gy. P. példái archaismusok, védett szólam pedig soloecismus. Füstbe menő tehát minden fáradsága ország első kritikusának, és annyi izgatottsággal keresgélt példái elszerencsétlenedett igazolásának szintoly szerencsétlen támaszai s erőtelen védbástyái. Én pedig nagylelkű lenni akarok, s nem kínzom tovább, de időt engedek magyar legnagyobb kritikusnak, miszerint bírói széke kiütött lábait előbb tataroztassa meg, mert igy ha beléje ül, alája törik, s aztán őt kell felvenni a földről, nem hogy ő lenne képes elejtett ügyet felsegitni. De azért jó barátok maradunk, biztosítja Brassai. — 1157 — Beniczky Emil meghalt. E minden barátját és ismerősét megdöbbentő gyászhírt a P. Napló tegnapi száma közté. Alig tudjuk elhinni. Még három nap előtt egy hosszú elbeszélést — a legvidámabb sorok kíséretében — küldött lapunk számára, s íme, a kit törtek csendéletében oly vidámnak és boldognak hittünk, ma már a gyászpadon, vagy tán a sírban feküdnék ?! Valóban e gondolatra a toll megáll kezünkben, s fölmondja szolgálatát. E jó és nemes szív, kit annyian szerettünk, e buzgó törekvésű fiatal író,kigazdálkodási teendői közt is minden szabad idejét a családi boldogság és irodalom közt osztá meg, e hosszú életre hivatott szép ifjú ember, kinek annyi boldog évet jósolhatunk — szintén oda van, s mi nem találkozhatunk többé nyájas arcával, s nem szoríthatjuk meg kezét, mely annyiszor nyúlt szeretettel felénk! Kétkedni szeretnénk e hit valódiságán, de sok csapásaink folytán többé nem is merünk. A P. N. azt is említi, hogy heves májláb (mely oly hirtelen támadhatott) élta ki ifjú életét, a családi boldogság, szeretet és remények közepette. Még nincs egy éve, hogy szive vonzalmából nőül vett egy nemes szivü hölgyet (Frommbach Berta asszonyt),kit most egyedül és fájdalmak közt hagyott. Ki gondolta volna, midőn pár nap előtt a családi életről irt lelkes sorait olvastuk, hogy rövid két nap és éj elmúltán távolból a részvét megrázó hangján kelljen hozzája mondanunk : „Isten veled örökre, ifjú barátunk! Ki bár keveset éltél, de még is elég sokáig arra, hogy mindig emlegessünk, szeretet, áldás és fájdalmak között.“ Fővárosi hírek. * Egy palack pezsgő! E cím alatt négy fiatal író : Albin (álnév), Berczik Árpád, Toldy István és Ujváry Lajos verseny-beszélyeket írtak, melyeknek közlését mai számunkban kezdjük meg. Csak a cím közös, a beszélykék tárgya, története és előadási módja mind élesen különböznek egymástól. A novellettek —ez irodalmi csecsebecsék — nagyon élénken szokták kitüntetni a toll ügyességét. Melyik győzött a négy fiatal író közül , azt olvasóink ítéletére bízzuk. * A „Budapesti szemle“ új folyama — Csengery Antal és Lónyay Menyhért egyesült szerkesztése s kiadása mellett — a jövő januárban indul meg. E vállalat — újabb erők csatlakozásával — kétségkívül még nagyobb lendületet fog kapni, habár eddig is a közönség legmelegebb pártfogására lett volna érdemes. Ezentúl — a közönség óhajtásához képest — kettős füzetek sohasem fognak megjelenni, hanem minden öt—hat hétben napvilágot látand egy füzet, legalább is kilenc ívnyi tartalommal. Ekkor egy-egy folyam tíz—húsz évvel leend gazdagabb, mint eddig. Kell-e ajánlanunk mindazok figyelmébe, kiket a tudományos irodalom közelebbről érdekel? * Tansig, a jeles zongoraművész, f. hó 11-dikén d. u. fél öt órakor csakugyan játszani fog a nemzeti múzeum díszteremében. Hangversenyének — melyben szerencsére nem lesz más közreműködő — műsorozata ez: 1. Zongora-magánverseny L i sz t a) P. Nocturne 4-ik sz. Field. 2. b) Mazur Op. 63. 1-ső sz. Chopin, c) „Keringő“ („Le bal“) Kubinstein. 3. 3 változat egy eredeti théma felett Beethoven, a) „Szeszélyes keringő“ a Strauss után szerzett „újabb bécsi estélyek“ című műből T a u s i g. 4. b) Magyar rhapsodia 12 iksz. Liszt. 5. Carneval Schumann E. Bevezetés. — Pierot. — Arlequin. — Diszkeringő. — Eusebius. — Florestan. — A nézelgő. — Feleslés — Sphinx. — A lepke. — A. S. C. H. — S. C. H. A. S. (táncoló betűk.) — Chiarina — Chopin. — Estrella. — Hála. —■ Pantalon és Columbine. — Keringő. — Paganini. — Fogadás. — Séta. — Szünet. — A Dávid-szövetségesek indulója a philisterek ellen. Körszék 3 frt, számozott hely 2 frt. Bemenet 1 frtjával kaphatók minden műárusnál, s a hangverseny napján a pénztárnál. * A képzőművészek egyleti csarnokában a jövő sorsolásra szánt képek valamennyije ki van már állítva. Élvezettől fosztják meg magukat mindazon műbarátok, kik ez érdekes kiállítást meg nem tekintik. * Tegnapelőtt este élénk sürgés-forgás volt a régi füvész- és a Beleznay-kert előtt, miután fölgyújtott lámpák, nemzeti lobogók s színes falragaszok jelenték, hogy a cirkusok versengő előadásai kezdetüket vették. Hét órakor megharsantak a trombiták, s kiállottak a jól betanított amazonok, bohócok és paripák. Suhr vagy Troost! melyik ér többet ? Itt is vitatárgy leend kávéházakban és vendéglőkben, habár nem oly nagy mértékben, mint tavaly a mulatságszerető bécsiek körében. Mi a M. Sajtóval tartva, szintén azt óhajtanók, hogy e két versenyző fél közt a közbenső harmadik, t. i. a nemzeti színház örvendezzék. Különben utólagosan azt is hallottuk, (miután nem törtük magunkat e cirkusi látványokra,) hogy Troostnak előadás nélkül kell meghátrálnia Suhr előtt, ki maga foglalandja el a cirkus homokját. * Az egészségi állapot fővárosunkban jelenleg — e sáros nedves időben — még mindig kedvezőtlen. Annyira, hogy közelebbről a Rókus-kórházban csak egy nap tizenegy hagymázos beteg halt meg.Már a Kerepesi úton fekvő Heinrich ház azon helyiségeit is, melyeket adósok börtönéül használtak, kórházzá alakították át, az adósok börtönét pedig az üllői kaszárnyába helyezték át, ott e célra öt szobát jelölvén ki. Egyébiránt azt olvassuk, hogy a pesti adósok börtöne legújabb időkben többnyire üres. Nem azt jelenti-e ez, hogy a pénz sokkal kevesebb semmint kétséges hitelű emberek is kaphatnának kölcsönt? * A kereskedelmi bank nov. 30-diki rendkívüli közgyűlésében az elnök Jálics Ferenc meleg szavakkal emlékezett a közelebb elhunyt Kern Jakab érdemeiről, ki 16 éven át volt ez intézet tevékeny és tiszteletreméltó igazgatója. Helyére most 148 szavazattal Gottesman urat választották. * „Magyar író külföldön“ ” címmel Schwarz Gyulától, e nagy ismeretű fiatal tudóstól, egy két kötetes munka fog legközelebb megjelenni. A mutatványok, melyeket belőle egy pár lap közölt, méltán felkölthetők az olvasók érdekeltségét az egész könyv iránt. * Holnapra megint jótékony célú hangversenyt hirdetnek, az egyetemi dalárda javára, s beszélik, hogy többi közt műkedvelő hölgyek egy nagy kardalt is fognak énekelni benne. * Ullmann igazgató már maga jelenti, hogy még ez idényben csakugyan eljő Pestre hangversenyezni — Parti Saroltával. * A magyar akadémia könyvtárában már megkezdték a könyvek csomagolását, miután a jövő évi áprilió folytában a könyvtárt új helyiségeibe fogják átköltöztetni. Ennélfogva a jegyző értesítése szerint könyvek nem adatnak ki többé belőle, sőt azok is, akiknél még künn vannak, kéretnek a kivett könyvek mielőbbi visszaküldésére. * Az új redoutépületi termek haszonbérletét az árlejtéssel Kiczei Jakab és Seeger Frigyes pesti ügyvédek nyerték el. Ők legtöbbet ígértek, t. i. 15.200 ft évi haszonbért. * Helyi szerencsétlenségek. E napokban egy 50 éves napszámos asszony ugrott a Dunába, azonban mielőtt belefult volna, kifogták, s a Rókus-kórházba szállták. Elmeháborodás jelei mutatkoztak rajta. — Tegnapelőtt pedig egy izraelita metsze meg torkát a budai rácfürdőben, kit szintén még élve találtak meg. * Kecskeméthy Aurél — szállongó hírek cáfolataképen — koholmánynak jelenti ki azon újdonságot, mintha ő az udv. kancellária sajtóosztályában hivatalt foglalt volna el. „Két urnak nem lehetvén szolgálni“, ő ezentúl is csupán és pusztán szerény újságíró marad. Ezen szerény szándékát jelenti ki ezúttal, öklös betűkkel. * A vízvezetési bizottmány állandónak jelenté ki magát. Csak vigye ki a vizvezetést mielőbb, s ezerek és ezerek fogják áldani. * Cziráky János gróf 500 frtot adott a lipótvárosi bazilikára. * A nemzeti múzeum csarnokait bezárták, s csak március 15-dikén fogjál megnyitni. Akkorra a képtárról teljes katalógust készítenek a közönség számára, mely ezt eddig s sajnosan nélkülözé.