Fővárosi Lapok 1868. március (51-75. szám)

1868-03-01 / 51. szám

ha azt a törvényhozás fölkarolja, s a néhai erdélyi országgyűlés által évtizedek előtt megindított segé­lyezést végre a nemzet és az ügy méltóságához mél­tóan bevégzi, állandósítja. Pápa, febr. 26. (1.) Két okból nem tudok zúgolódni a karnevál tarka szeszélyei ellen. Először: mert mindig sokat ér az, ha kedélyünkről a vígan szóló zene s az egyik­ről másikra elragadó jókedv csak egy rövid balésre is el tudja oszlatni a gondokat. Másodszor pedig, mi­vel — mi tagadás — ily alkalmakkal vagyunk leg­készebbek egy vagy más jótékony célra adakozni. Tehát csak táncolni kell minél többet, ha az Ínség sajtolta könyeket könnyebb így letörülni. Febr. 22-di­­kén a múlt levelemben már előre is említett zártkörű hangversenynyel összekötött táncvigalom, az orszá­gos honvéd segélyző egylet javára, elég nagy és szép közönséget gyűjtött össze az „Arany Griff“ virágok­kal diszített, csinos termébe. A hangversenyben köz­reműködők : Tóth Dánielné asszony — kitűnő tanít­ványaival — Matus Karolina k. a. és Martonfalvay Géza úrral,a zongorajátékok által szerzett élvezetért, Hannig Mari k. a. csinos énekéért — a koszorúkon kívül — fogadják a jó cél nevében köszönetü­nket. Valamint Vid Károly, Tarczy Zoltán és Garcsik Béla urak is szives közreműködésük és a rendezés fáradságaiért. A vigalom s vele a jókedv kivilágos kivirradtig tartott. A tiszta jövedelem még nincs ha­tározottan tudva. Febr. 19-dikén a polgári kaszinó táncvigalma szintén látogatott és díszes volt. Enyi a farsangról, s most jön a böjt, melyben kevés följe­gyezni valóm lesz. Aligha történik más egyéb,mintha egy-egy új átjárást csinálnak a pápai sár-lagúnán. (Pedig épen kérni akarjuk, hogy vajha minél több­ször találkozhatnánk e kedves toll értesítéseivel. Szerk.) ** A pápai h­onvédbál, melyről e vidéki levél szól, 370 ft tiszta jövedelmet hajtott. A számos ajándékozás és felülfizetés közt Karcsay Rezső ven­déglős úr 40 ftot, gr. Batthyányi Lajosné 10 ftot, Uchtritz Amadé grófnő 5 ftot, dr. Schuck megyei főorvos 5 ftot ajándékoztak. Belépti jegyért pedig Ihász Imre úr 20 ftot, Koller Imre úr 10 ftot, Szabó Sándor úr 6 ftot, Tarczy Dezső úr 5 ftot adtak. Va­lamint Koller Imre úr nemes buzgalmának köszön­hető, hogy a bál folyama alatt egyesek között még külön a honvédalapra 25 ft gyüjtetett. A terem dí­szítésére szolgált növényzetet s füzértánci bokrétá­kat ingyen adták gr. Eszterházy Pál kertjéből. ** Vidéki rövid hírek. — Pécsről két levelet kaptunk, melyben írják, hogy egy Tóth József nevű 8-dik oszt. tanuló, mivel nem talált vi­­szonszerelmet ott, a­hol keresett, hamvazó szerdán a vártemplom tornyáról vete le magát, s szörnyet halt. — Az erdélyi múzeum alaptőkéje össze­sen 198,194 ft, s ezenkívül 719 ftnyi „természetrajzi díjalap,“ s 489 darab aranyból álló „arany alap.“ — Nagy-Szombat is halad irodalmilag, de német lábon, s „Pannónia“ című német heti­lapja lesz. — Miskolcon , melynek kereskedelmi forgalma egyre gyarapszik, gabnacsarnokot akarnak alapitni. — Nyíregyházán Perczel Mórnál a helyőr­ségi tisztek is tisztelegtek. — Kolozsváron Wass Rozália grófnő közelebb meghalt. — A ko­lozsvári jogakadémia vezetésével Jakab Bog­dán főkormányszéki tanácsost bízták meg. — 204 Külföld A­z öreg Leont. Már említettük, hogy Napóleon legkedvencebb komornoka, az öreg Leon meghalt. A Tulleriákban mindenki ismerte az agg embert, ki Napóleont még mint iskolás gyermeket kísérte a tanodába, s bal és jó szerencséjében min­­­dig vele volt. Napóleon mindig és mindenüvé magá­val vitte, s ha Leont látták valahol, tudni lehetett, hogy a császár is ott van. Egész lelkéből ragaszko­dott Napóleonhoz, s a császár is nagyon szerette. Úgy szólva Leon volt a küszöb, melyen a császár­hoz menőnek előbb át kellett lépni. E szerint is­merte mindenki, ki a Tuilleriákban megfordult, a minisz­erek épen úgy, mint a kérvényezők. Mégis keveset tudtak róla, s e pillanatban, midőn az agg komornyik ravatalon fekszik, mindenki kiváncsi rá, hogy a koporsón a Leon név mellett minő név lesz még. Az öreg Leon már közel állt a 70 évhez, hófehér ősz volt, rideg, sima arccal, melyről soha semmit sem lehetett leolvasni. Szabadon járt ki-be a császárhoz , s nem egy eset bizonyítja, hogy a császár sokat adott Leon szavaira , sőt tanácsai­val is élt. Különben kevés beszédű ember volt, s fekete frakkját feszesen hordta. Mindenki értel­mes és műveit embernek tartotta. A császárnak nyil­ván nagy szolgálatokat tehetett, mert a császár pazar bőkezűséggel jutalmazta. Senki sem emlékszik, hogy más valakitől Leon a legkisebb ajándékot is el­­fogadtatt. Sok ízben küldött a városi szegények közt kiosztandó kisebb nagyobb összeget, mint a melyeket valaki „asztalán felejtett.“ Napóleon herceg sok ízben kifakadt a „vén medve“ ellen, a mint Leont nevezte, mert gyakran útjában állt s nagybátyjához be nem juthatott. A hűt szolga mintaképe volt. Ezért le­hetett látni Napóleon kíséretében, Algírban úgy, mint Salzburgban. A miniszterek és kormányférfiak változ­tak a császár körül, de volt egy ember, ki évek hosszú során át mindig mellette állt, ki az idővel egészen hozzá tapadt a császár személyéhez, s a császár min­dig mint régi ismerőst tekintő. Most e régi ismerős is meghalt, s halála mélyen hatott a császárra. Be­tegsége alatt többször meglátogatta, mindig kérde­zősködött utána és saját orvosait küldte hozzá. Most, hogy meghalt, sokat beszélnek e titokteljes öreg emberről, kinek eddig még nevét sem lehetett ki­tudni. Fest, vasárnap, március 1-jén, 1868. A bengáli helytartó. Színmű 4 felvonásban. Irta Laube Henrik. Fordította Radnótfáy Sámuel. Ren­dező : Szerdahelyi Kálmán. SZEMÉLYEK: Grafton herceg —— — — — — Feleki. Lord North )— — — — Komáromi. Lord Weymouth )miniszterek— — — — Ormay. Lord Hilsborough)— — — — Hubenai. Lord Chothun Villiam— — — — — Tóth József. Lord Woterford Adolf— — — — — Szerdahelyi. Sir Blunt Richard— — — — — Egressy. Sir Francis Philipp— — — — — Lendvai. Summer Henry— — — — — Paulai. Humphrey— — — — — Szigeti. Woodfall Samson— — — — — Szilágyi. Swinney Adam— — — — — Náday. Shoking— — — — — Benedek. Sweep— — — — — Sántha. Morton— — ---— — Perron. Lady Woterford Sarah— — — — — Prielle Corn. Miss Julia Grafton— — — — — Felekiné. Miss Esther Sackwille— — — — — Lendvainé. Hely és idő: London, 1770. Kezdete 7 órakor, végre 10-edfél-kor. Az első magyar ált. gyógyintézet Budán, városmajor 318-dik sz. (Vizgyógyintézet gyógytestgyakorlattal, magán gőzfürdőkkel sat.) A betegek fölvétele ez intézetben, az intézeti orvossal, Vajda Ignác orvos- és se­bésztudor úrral történt előleges írásbeli vagy személyes értekezés után, szakadatlanúl foly. — Az árak tetemesen leszállítottak, és hetenkint 12, 14 és 16 írtban (tökéletes ellátás és gyógykezelés fejében) megállapitvák. Buda, 1868. Februárban. A gyógyintézeti igazgatóság. VÁROSI VÁMA­. A bohóc estély díszítményeinek megtartásával. Vasárnap, március 1-jén NAGY ZENE-REUNIO, előadva a báró Gerstner cs. kir. 8-dik sz. gyalogezred zenekara által, karmester vezénylete alatt, és S­armossy Ferenci nemzeti zene­társaság által. A Credenz-teremben kávé, csemege sat. kapható. A nagy étteremben — a credenz mellett — egy pollárszék ( Buffet) hideg étkek, bor, és sörrel nyittatott. Kezdete fél 5-kor. — Bemeneti díj 30 kr. Zene-prgramm a teremszolgák által fog ingyen kiszolgáltatni. Jegyek kaphatók a Vigadó irodájában és a reunio napján a pénz­tárnál. Tisztelettel Frohner János: Gazdasági és kerti vetőmagvak, az első magyar kertészgazdászati ügynökség magtárában Festen, József-tér 14. szám Magyarhonf lucterna Franezia m­ezerna. . . . KO 42 írttól 44 írtig. 30 írttól 33 frtig. 23 frt. 16 frt. 22 frt. 25 frt. 27 írttól 28 frtig. 28 frt. 114, 20, 22 frt. Sárgavirágú here.................................... Belföldi perje-filmag.......................... Olasz fűmag.......................................... Angol fűmag......................................... Franczia fűmag..................................... Burundi répa, a legjobb .... Czukorrépa............................................... A legjobb Braunschweigi téli káposzta­ magvak fontja 3 frt. Mindennemű gazdasági, konyha­kerti és virág-magvak, di­zfák, cserjék, szőlő-tövek, eperfa- és akáccfa-csemeték, valamint selyem­hernyó-tojások a legjutányosb árért kaphatók. Az 1868-iki árjegyzéket felszóllításra mindenkinek díjmentesen átküldjük. .­­ A n. érdemű közönség becses megbízásáért esedezik Varga Lajos, 247 N. főügynök.____________ Szerkesztői üzenetek. Aradra. A búcsú-köszöntést átadtuk az illetőnek. Jobb igy, mint nyilvánosan. Császár Miklós Úrnak a budai népszínháznál. A le­velezési irályra nézve bátrak vagyunk a „Díszes Társal­­salkodó“ egy példányát ajánlani, melynek függeléke min­taleveleket tartalmaz. Ha valaminek közlését kívánja , ak­kor egy kissé máskép tessék stylizálni. Semmi sem jogo­­sítja fel önt lapunkat „részrehajlódnak nevezni azért,mert ab­ban oly valami van,a­mi önnek nem tetszik. Átalában ily hang­ra semmi sem jogosítja fel önt. Legyen meggyőződve, hogy lapunk sohasem lesz sem egyesek, sem intézetek „satellese.“ Azért „lassan a testtel.“ Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja Emich Gusztáv, magy. akad. nyomdász, 1868.

Next