Fővárosi Lapok 1868. április (76-100. szám)
1868-04-08 / 82. szám
lasztmány, az akadémia részéről hat és a színház részéről három tagból álló. E három színházi taghoz a nemzeti színház aztán kedve szerint választ két akadémiai tagot, s ez a drámabíráló választmány minden négy évben annak a darabnak adja ki a Karácsonyi vagy a Teleki-díjakat, mely a színpadon legtöbb sikert aratott. Ebből áll az indítvány, melyet részünkről megéljeneztünk. De halljuk az ellenészrevételeket. Először is nem lehet alárendelni az akadémiát az igazgatóságnak ; másodszor: a legjobb darabot el lehet rontani, s a színészben bízni anyi, mint porba írni; azután a színpadi hatás nagyon is csalékony valami, s ez hátrányos elv is volna, mert e szerint a legcsattanósabb frázisokkal rendelkező darab megbuktathatná a legklasszikusabb tragédiát is. Egy pár claqueur tenyere határozna tehát, s nem a higgadt, érveken alapuló kritika. S e szerint a közönség ítélne — mely vajmi könnyen megvesztegethető, — s nem a drámabíráló választmány, mely egyszerűen pénz-literánssá tétetnék. — Ily érvek ellenében a méltóságára árgusszemmel őrködő akadémia elvetette Jókai indítványát. A titkár végül fölolvasta a Kazinczy-örökösök levelét, melyben ezek a halhatatlan mester kéziratait átengedik az akadémiának. Az akadémia rögtön egy bizottságot nevezett ki e nagybecsű kéziratok áttekintésére, s Toldy Ferencnek újra egy szép napja volt. A húsvéti ünnepek miatt az akadémikusok csak két hét múlva ülnek össze ismét. Fővárosi hírek * A képviselőh az tegnap 12 órakor tartott ülést. Az előterjesztett kérvények között volt egy, mely az aradi színház országos segélyzését kérte. Rannicher Jakab, szász képviselő s miniszteri tanácsos, Szebenből és Segesvárról kérvényeket nyújtott be azon sérelem folytán, hogy a szászok választási joga dacára a kormány új comest nevezett ki. Hosszan fejtegeté e jog történetét, s bár Rannicher nem bírja elég könnyűden a magyar nyelvet, mégis folyvást szabatosan fejezte ki magát. Előadása igen jó — hisz egykor a Reichsrath jobb szónokai közé tartozott. — Egy kis vita után e kérvényeket a kérvényi bizottsághoz utasiták. — Dr. Siklósi interpellálta a kormányt a miatt, hogy lőport máig is csak hatósági engedély mellett lehet venni. Azután gróf Sztáray Antal felsőházi jegyző nyújta át a cukor és szeszadóról szóló elfogadott javaslatot, s Kerkápolyi és Kacskovics olvasták föl az osztályi tárgyalás eredményét egy pár törvényjavaslatról. A pénzügyminiszter az országos költségvetést jelenté be. A legközelebbi ülés 16-dikán lesz, addig az ünnepek miatt szünetet tartanak. Vül a Van a gróf Széchenyi István balvégzetes halálának évfordulója. A templomokban gyászmiséket tartanak emlékezetére, többi közt az egyetemi templomban hét órakor, a szervitáknál, ferencieknél, a belvárosi plébániában s a budai vérkápolnában tiz órakor. A kegyelet évenkinti ünnepélyes megemlékezését igen megérdemli az, ki a hazáért anyit tett. .. * Udvari urek. — Királyné Ő Felsége vasárnap egy csöndes misét hallgatott végig a palota kápolnájában. Azután sétát tett a kertben. A palotába folyvást új és magasrangú vendégek érkeznek. Egy nap hg. Hohenlohe főudvarmester jő meg, másnap Olaszország új nagykövete , gr. Pepoli, ki hódolatát jött nyilvánítani. Giskra belügyminiszter is megérkezik, vagy tán már meg is érkezett. A palota körül élénk élet pezsg. E napokban az arciére testőrsereg egy része is megérkezik, hogy a keresztelési ünnepélyen jelen legyen. * A pesti takarékpénztár múlt évi működésének eredménye igen kedvező. A forgalom nyolc millióval haladta fölül az előbbeni év forgalmát. Tiszta haszon most 127,000 ft. Egy részvényre 130 ft jutott, jótékony célokra 18 ezer forint. A választmány Pest szépítése érdekében elfogadta, hogy valamely köztéren nagyszerű kútat fog építetni. * Új régiségek Ó Budán. Pátz János óbudai kapitány következő jelentést küld be közelebb a közoktatási mnisztériumhoz: „Tudomásomra esvén, hogy az óbudai határban, az Üröm felé vezető főút, illetőleg a régi téglaégető ház közelében, hol jelenleg egy új téglaégető gyár alapjait ássák, körülbelül 14 lábnyi mélységben a legkeményebb téglaagyagban 7 láb hosszú s 3 és fél láb széles roppant kőkoporsóra akadtak, melynek hatalmas zárfedele is van, s melyben koponya és más, a megkövüléshez közel álló csontok léteznek, azonnal siettem a helyszínére a dolgot szorosabb szemügyre és vizsgálat alá venni, s úgy találtam, hogy az említett nagy terjedelmű kőkoporsón kívül még több kőkoporsónak nyomai is látszanak az érintett mélységben, melynek nyomai a régi Aquincum sírkertjére avagy jobban mondva, temetkezési helyére emlékeztetnek. A tudománynak, s itt különösen a történelem és régiségbuvárlatnak véltem szolgálatot tenni, a midőna fölebb érintetteket nagyméltóságoddal közölni kötelességemnek tartottam. Ha nagyméltóságod az általam most érintett dolgot am. Akadémia régiség osztályának szakférfiai által kivánná megnézetni s vizsgáltatni, tán lehetne a rég eltűnt római város fekvésére és más körülmények tüzetes meghatározására fölötte érdekes eredményeket kisütni s napvilágra deríteni.“ Bár találkoznék sok községi elöljáró, ki érdemesnek tartaná, ilyen esetekben az illető minisztériumokat értesíteni, nehogy becses régiségeink a köznép barbár rombolási dühének áldozatul essenek. A jelen esetben rövid úton Römer Flórist bízta meg a közoktatási miniszter, hogy rögtön intézkedjék e dologban. A régészeti bizottmány 50 ftőt ajánlott az ásatás előleges költségére, s az ápril 3-án tett elővizsgálat után az tűnt ki, hogy a nagy kőkoporsó tartalma egy leküldött kincskereső gyermek által már összevissza hányatott, egy e fölött állott sír elromboltatott, s egy másiknak belseje tisztára kihányatott. Azonban apr. - én kiindulván a miniszter megbízottja, Zsigmondy G. mérnök, Bakits Ján. ügyvéd és Hampel József jogász urak társaságában, a helyszínén, a részvényes-tégla-égető társulat szíves engedelmével, a rendszeres ásatást megkezdete, melynek eredménye eddig az, hogy a kőkoporsó egyik oldalán levő felírásnak egy része fölfedeztetett, és valószínűleg római keresztény sírnak nyilváníttatott, mi ennek érdekességét, ritkább volta miatt, mindenesetre emeli; a másik kőlapok és téglákból összeállított sír egy szegény, de a rendes magasságot meghaladó férfié volt, kit az öles koporsóba csak alig tudtak a beszorítani. Mellékletei egy vas gyűrű, töredék, és jobb lábánál egy üveg édeny. A rendkívülien szívós agyagból csak nehezen lehetett a legnagyobb gond és elővigyázat mellett is valami egészet kiásni. A szerfölött nehéz koporsónak a két ölnyi mélységből való fölhúzására a lapjainkban már gyakran dicsérettel említett S c h r ö 11 lovag (hajógyár-szigeti főfelügyelő) ajánlkozott, s kilátás van arra, hogy e nevezetes példány innét a m. nemzeti múzeum efféle becses gyűjteményét fogja díszíteni. A téglavető szomszédjában mindenütt fordulnak elő koporsók, bár a hegyről lemosott agyag alá kerülvén, csak a kút és mélyebb ásatásoknál bukkannak elő. Remélik, hogy a téglavető második társulat területén is, melynek Pátz kapitány úr egyik igazgatója, szintén a temető folytatására akadnak, és ennek rendszeres felásatásához már tettek is előleges ígéreteket. Az óbudai részvényes társulatoknak ez újabb vizsgálatoknál tanúsított ritka készségük a régészet kedvelőinek őszinte háláját érdemli meg. Ők az ipar előmozdítása mellett a tudománynak is nagy szolgálatot tesznek. * Tí7 év előtt a lapunk tulajdonosa és szerkesztője által vezetett „Hölgyfutárában igen kedves költemények jelentek meg egy női név aláírásával. Nem sokára A ta a neve mindenütt ismeretessé lett. Szívesen olvasták, s egy kötetben kiadott költeményeinek jó ketetök volt. Azóta elhallgatott, és hosszú idő óta most közöl először költeményt, amely lapunk mai számában olvasható. Eddig hosszas betegsége gátolta az írásban. * Híre volt, hogy Perczel Mórt nyolcan hívták ki a pesti beszédért. Most Marcaliból Somogyi Ignác „honpolgár“ „figyelmet kér,“ miután a kihívókat most ő hívja ki, mind a nyolcat. „Kardja éles, — úgymond, — állok ebbek,a mikor tetszik !“ sat. De kik elé ? midőn ez a „nyolc“ nem létezik. Somogy Ignác nem tudta azt, hogy e hir csak álhír, hanem a „Hírnök“ tudhatta, s igy miért közlé e nyilatkozatot, holott mindig a párbajok ellen szokott menydörögni, s most mégis egy nyomtatott (s igy a maga nemében első és páratlan) kihívást tesz közzé. A „Lucia“ virágvasárnapi előadásán a hárfa hiányát pianino pótla. Mindenki meg volt lepetve, hogy a billentyűs hangszeren menyire tudta utánozni valaki a hárfa gyöngéd, rezgő hangjait. Most értesülünk, hogy maga Erkel Ferenc játszott, a jótékony cél érdekében szívesen leszállva karnagyi polcáról egy hangszerhez. * A nemzeti torna- és tűzoltó egyesület egyesültek. Új elnökké Batizfalvy Samut, alelnökké Matolay Eleket, s tűzoltók főparancsnokává gr. Széchenyi Ödönt választák. Szentkirályi Mórnak pedig — eddigi erélyes elnökösködéséért — köszönetet szavaztak. * A zenészsegélyző egylet évi közgyűlése holnap esti fél 7 órakor lesz a zenede ezelőtti termében. E segélyegylet javára rendezendő előadást (egy vígjáték és egy operettet) holnapról húsvét vasárnapjára tette át a népszínház igazgatósága. * A Ze né Szeti lap is kardot köt Liszt mellett, és szokásos bombasztjai és nagyokat mondó parázisai közt még azt is kisüti, hogy némely journalista azért haragszik Lisztre, mert Kálvin szempontjából mérlegeli az ő művészetét is. Bocsánatot, de ezt a megjegyzést inkább a „hegymögiek“ táborából vártuk volna. Igaz, hogy magunk is hóbortos juxnake tartjuk az egész abbéságot, de meg tudjuk különböztetni a zenészt a magánembertől. Sokszor különbözik valakiben a nyilvános és ma 32 ma gánember. Marmontel szellemdús meséket irt s igen unalmas ember volt. Bacon az igazság bajnoka volt irataiban, s igaztalanságokért küldték a Towerbe, így Liszt is lehet bámulandó zenész, de a mellett szeszélyes ember, s a tárgyiasság azt követeli, hogy míg megtapsoljuk zeneműveit, azalatt bátran megróhatjuk szeszélyeit és luxait. A zenészeti lap azért is neheztel, hogy bálványát egyik lapban csak „jeles zenésznek“ nevezték. Ama lap bizonyára más körben keresi az emberi „nagyságokat,“ nem a hangjegyasztalok körül, s magunk is hajlandóbbak vagyunk a nagyságot egy Dantenak, Shakspearenek, Lavoisier-nek, Wattnak, Washingtonnak sat. tulajdonítani, kik nagy eszméket terjesztettek, a tudományt és átalános jólétet emelték, vagy nemzeteket boldogítottak, mint azoknak, kik csupán szép zeneművekkel gyönyörködtetik az embereket, habár a zene szépségei iránt teljes fogékonysággal bírunk is. Nem a dal viszi előbbre az emberiséget, hanem az eszmék; ennélfogva a zenészeti lap nem csodálkozhatik, ha az irodalmi közlönyök a nagysághoz más mértéket használnak, mint a zenészek. Egyébiránt nem is volt itt szó Liszt zeneköltészetéről, csak azon tettéről, hogy a zenedének oda ígért mű előadását — betiltotta. Hogy ő „hirhedett zenésze a világnak“ — azt senki sem vonja kétségbe, csak ne igyekezzenek őt valami nagy magyarnak tüntetni föl. Magyarságát még Heine — a német költő — is bemutatta egy 1849 októberében irt megrázó hatású költeményében, melyet mindenki elolvashat a „Romanceróban.“ Az sem áll, hogy a journalistika Liszttel szemközt félre akarná vezetni a közvéleményt. A közvélemény józan. Tiszteli Liszt zeneköltői genialitását, megtapsolja, ha zongorázik; de midőn életrajzát akará kiadni pár év előtt egy fiatal írónk, alig akadt rá egy pár előfizető, s jóval többen akadtak olyanok, kik azt írták , hogy mily furcsaságokat mivelt az abbé, arra nem vagyunk kiváncsiak ! Azt mutatja ez, hogy a közönség tárgyilagosan és józanon ítél, s a journalistika most is csak hangot adott a közvéleménynek, s nem vezette azt félre. * Rövidhírek. — Az egyenlőségi körnek jelenleg 714 rendes tagja van, s 7740 ft évi jövedelme, vagyis 585 fttal több, mint kiadása. — Ignatieff, a konstantinápolyi orosz követ, Pesten utazott át, Bécsből a török fővárosba menve. —■ Bulyoszky Lilla asszony e napokban érkezett fővárosunkba. — Grün Pécsre ment hangversenyezni. — Közelebb meghaltak: Meszlény Lajos aranykulcsos 64 éves korában, dr. Szigethy Mihály józsefvárosi orvostudor, ki 59 éves volt, s Némethy, az állatszeliditő, ki még pár hét előtt a népszínházban mutatá előadásait, s pár nap előtt az itteni izraelita kórházban megrögzött tüdőbajban húnyt el. — Elfogták a tolvajt, (neve Mándl Mór, 17 éves,a ki az igazságügyminiszter fehér ruhaneműit nem rég ellopta. — A gyermekkórház a most lefolyt első évnegyedben 2975 ft 24 V2 krt vett be, s kiadása 97 ft 7 V* krral volt kevesebb. — Kossuth Lajos tegnap kinyilatkoztatá, hogy a Klapka ellen irt s neki tulajdonított cikket nem irta, s átalában ő a névtelenség leplébe sohasem burkolózik.— Az egyletemnél Rómer Flóris, Télffy János és Horváth Árpád rendes tanároknak neveztettek ki, s Vámbéry a rendkívüli tanári címet nyerte meg. * Nép Színház. Vasárnap, ápril 12-dikén a zeneművészeti segélyegylet javára: „A házi kereszt,“ vígjáték 1 felvonásban; ezt követi: „A boissyi boszorkány“, víg operette. Hétfőn, april 13-dikán d. u. 4 órakor a budai színkörben: „A gerolsteini hercegnő“, látványos operette 3 felvonásban, este 7 órakor a színházban „Az ördög pilulái.“ Kedden, april 14 dikén Laube nagyhírű legújabb színműve, először : „A gonosz nyelvek és a vörös könyv 15 felv. Vidék, Arad, ápril 5. (B.) Hogy a napot, melyen a budai palotában új királyi sarj születik, méltó ünnpélylyel ülhesse meg városunk, kitüntetvén ez által is királynénk iránti szeretetét, egy bizottság alakait , a főtér kivilágitását eszközlendő. A vállalkozóknak eddig kitüntetett ízlése kezeskedik arról, hogy a főtéren fölállítandó díszvilágítás nagyszerű leend. Tegnap néhány perc alatt százakat írtak alá e célra vagyonosabb polgáraink. Örömmel írhatom azt is, hogy Kováts Gyula,,költeményeire szépen gyűlnek itt az előfizetések. Ő tegnap lépett föl, mint „Hamlet“, és ez volt utósa föllépte. Távozik, s magával viszi az aradiak szíves „isten hozzád“ját. Roger még mindig vendégszerepel kétszeres helyárakkal és tömött színházban. — E hó harmadikán létetett vásártérünkön kísérlet az „extincteur“-rel (tűzfojtóval) és az eredmény valóban meglepő volt. Most csak az a kérdés, hogy a vegyes testek megtartják-e hatásukat, ha azok hoszabb ideig nem használtatnak. Tudjuk, hogy a szénsavas vízzel való kísérletek Párisban a legnagyobb hatást tették, de a szénsavval telített .