Fővárosi Lapok 1868. április (76-100. szám)

1868-04-08 / 82. szám

lasztmány, az akadémia részéről hat és a színház részéről három tagból álló. E három színházi taghoz a nemzeti színház aztán kedve szerint választ k­é­t akadémiai tagot, s ez a drámabíráló választmány min­den négy évben annak a darabnak adja ki a Kará­csonyi vagy a Teleki-díjakat, mely a színpadon leg­több sikert aratott. Ebből áll az indítvány, melyet részünkről megéljeneztünk. De halljuk az ellenész­revételeket. Először is nem lehet alárendelni az aka­démiát az igazgatóságnak ; másodszor: a legjobb da­rabot el lehet rontani, s a színészben bízni anyi, mint porba írni; azután a színpadi hatás nagyon is csa­­lékony valami, s ez hátrányos elv is volna, mert e szerint a legcsattanósabb frázisokkal rendelkező da­rab megbuktathatná a legklasszikusabb tragédiát is. Egy pár claqueur tenyere határozna tehát, s nem a higgadt, érveken alapuló kritika. S e szerint a közön­ség ítélne — mely vajmi könnyen megvesztegethető, — s nem a drámabíráló választmány, mely egysze­rűen pénz-literánssá tétetnék. — Ily érvek ellenében a méltóságára árgus­­szemmel őrködő akadémia el­vetette Jókai indítványát. A titkár végül fölolvasta a Kazinczy-örökösök levelét, melyben ezek a halhatatlan mester kéziratait átengedik az akadémiának. Az akadémia rögtön egy bizottságot nevezett ki e nagybecsű kéziratok átte­kintésére, s Toldy Ferencnek újra egy szép napja volt. A húsvéti ünnepek miatt az akadémikusok csak két hét múlva ülnek össze ismét. Fővárosi hírek * A képviselőh az tegnap 12 órakor tartott ülést. Az előterjesztett kérvények között volt egy, mely az aradi színház országos segélyzését kérte. Rannicher Jakab, szász képviselő s miniszteri taná­csos, Szebenből és Segesvárról kérvényeket nyújtott be azon sérelem folytán, hogy a szászok válasz­tási joga dacára a kormány új comest nevezett ki. Hosszan fejtegeté e jog történetét, s bár Rannicher nem bírja elég könnyűden a magyar nyelvet, mégis folyvást szabatosan fejezte ki magát. Előadása igen jó — hisz egykor a Reichsrath jobb szónokai közé tartozott. — Egy kis vita után e kérvényeket a kér­­vényi bizottsághoz utasiták. — Dr. Siklósi interpel­lálta a kormányt a miatt, hogy lőport máig is csak hatósági engedély mellett lehet venni. Azután gróf Sztáray Antal felsőházi jegyző nyújta át a cukor és szeszadóról szóló elfogadott javaslatot, s Kerkápolyi és Kacskovics olvasták föl az osztályi tárgyalás ered­ményét egy pár törvényjavaslatról. A pénzügyminisz­ter az országos költségvetést jelenté be. A legköze­lebbi ülés 16-dikán lesz, addig az ünnepek miatt szünetet tartanak. V­ül a V­a­n a gróf Széchenyi István balvégze­tes halálának évfordulója. A templomokban gyász­miséket tartanak emlékezetére, többi közt az egye­temi templomban hét órakor, a szervitáknál, feren­­cieknél, a belvárosi plébániában s a budai vér­kápolnában tiz órakor. A kegyelet évenkinti ünne­pélyes megemlékezését igen megérdemli az, ki a ha­záért anyit tett. .. * Udvari u­­­­r­e­k. — Királyné Ő Felsége vasárnap egy csöndes misét hallgatott végig a pa­lota kápolnájában. Azután sétát tett a kertben. A palotába folyvást új és magasrangú vendégek ér­keznek. Egy nap hg. Hohenlohe főudvarmester jő meg, másnap Olaszország új nagykövete , gr. Pepoli, ki hódolatát jött nyilvánítani. Giskra belügyminisz­ter is megérkezik, vagy tán már meg is érkezett. A palota körül élénk élet pezsg. E napokban az ar­­ciére testőrsereg egy része is megérkezik, hogy a keresztelési ünnepélyen jelen legyen. * A pesti takarékpénztár múlt évi mű­ködésének eredménye igen kedvező. A forgalom nyolc millióval haladta fölül az előbbeni év forgal­mát. Tiszta haszon most 127,000 ft. Egy részvényre 130 ft jutott, jótékony célokra 18 ezer forint. A vá­lasztmány Pest szépítése érdekében elfogadta, hogy valamely köztéren nagyszerű kútat fog építetni. * Ú­j r­é­g­i­s­é­g­e­k Ó B­u­d­á­n. P­á­t­z János ó­­budai kapitány következő jelentést küld­ be köze­lebb a közoktatási m­nisztériumhoz: „Tudomásomra esvén, hogy az ó­budai határban, az Üröm felé ve­zető főút, illetőleg a régi tégla­égető ház közelében, hol jelenleg egy új tégla­égető gyár alapjait ássák, körülbelül 14 lábnyi mélységben a legkeményebb téglaagyagban 7 láb hosszú s 3 és fél láb széles rop­pant kőkoporsóra akadtak, melynek hatalmas zárfe­dele is van, s melyben koponya és más, a megkövülés­­hez közel álló csontok léteznek, azonnal siettem a helyszínére a dolgot szorosabb szemügyre és vizsgálat alá venni, s úgy találtam, hogy az említett nagy terje­delmű kőkoporsón kívül még több kőkoporsónak nyo­mai is látszanak az érintett mélységben, melynek nyo­mai a régi Aquincum sírkertjére avagy jobban mondva, temetkezési helyére emlékeztetnek. A tudomány­nak, s itt különösen a történelem és r­é­­­giségbuvárlatnak véltem szolgálatot tenni, a midőn­­a fölebb érintetteket nagyméltóságoddal kö­zölni kötelességemnek tartottam. Ha nagyméltóságod az általam most érintett dolgot am. Akadémia régiség osztályának szakférfiai által kivánná megnézetni s vizsgáltatni, tán lehetne a rég eltűnt római város fek­vésére és más körülmények tüzetes meghatározására fölötte érdekes eredményeket kisütni s napvilágra deríteni.“ Bár találkoznék sok községi elöljáró, ki ér­demesnek tartaná, ilyen esetekben az illető miniszté­riumokat értesíteni, nehogy becses régiségeink a köz­nép barbár rombolási dühének áldozatul essenek. A jelen esetben rövid úton Römer Flórist bízta meg a közoktatási miniszter, hogy rögtön intézkedjék e dologban. A régészeti bizottmány 50 ftőt ajánlott az ásatás előleges költségére, s az ápril 3-án tett elővizs­gálat után az tűnt ki, hogy a nagy kőkoporsó tartal­ma egy leküldött kincskereső gyermek által már összevissza hányatott, egy e fölött állott sír elrom­boltatott, s egy másiknak belseje tisztára kihányatott. Azonban apr. - én kiindulván a miniszter megbízottja, Zsigmondy G. mérnök, B­a­k­i­t­s Ján. ügyvéd és Hampel József jogász urak társaságában, a hely­színén, a részvényes-tégla-égető társulat szíves enge­­delmével, a rendszeres ásatást megkezdete, melynek eredménye eddig az, hogy a kőkoporsó egyik olda­lán levő felírásnak egy része fölfedeztetett, és való­színűleg római keresztény sírnak nyilvánít­tatott, mi ennek érdekességét, ritkább volta miatt, mindenesetre emeli; a másik kőlapok és téglákból összeállított sír egy szegény, de a rendes magas­ságot meghaladó férfié volt, kit az öles kopor­sóba csak alig tudtak a beszorítani. Mellékletei egy vas gyűrű, töredék, és jobb lábánál egy üveg édeny. A rendkívülien szívós agyagból csak nehezen lehetett a legnagyobb gond és elővigyázat mellett is valami egészet kiásni. A szerfölött nehéz koporsónak a két ölnyi mélységből való fölhúzására a lapjaink­ban már gyakran dicsérettel említett S c h r ö 11 lovag (hajógyár-szigeti főfelügyelő) ajánlkozott, s kilátás van arra, hogy e nevezetes példány innét a m. nem­zeti múzeum efféle becses gyűjteményét fogja díszí­teni. A téglavető szomszédjában mindenütt fordulnak elő koporsók, bár a hegyről lemosott agyag alá ke­rülvén, csak a kút és mélyebb ásatásoknál bukkan­nak elő.­­ Remélik, hogy a téglavető második tár­sulat területén is, melynek P­á­t­z kapitány úr egyik igazgatója, szintén a temető folytatására akadnak, és ennek rendszeres felásatásához már tettek is előleges ígéreteket. Az ó­budai részvényes társulatoknak ez újabb vizsgálatoknál tanúsított ritka készségük a régé­szet kedvelőinek őszinte háláját érdemli meg. Ők az ipar előmozdítása mellett a tudománynak is nagy szolgálatot tesznek. * T­í­7 év előtt a lapunk tulajdonosa és szer­kesztője által vezetett „Hölgyfutárában igen kedves költemények jelentek meg egy női név aláírásával. Nem sokára A t­a­­ a neve mindenütt ismeretessé lett. Szívesen olvasták, s egy kötetben kiadott költemé­nyeinek jó ketetök volt. Azóta elhallgatott, és hosszú idő óta most közöl először költeményt, a­mely la­punk mai számában olvasható. Eddig hosszas beteg­sége gátolta az írásban. * H­í­r­e volt, hogy Perczel Mórt nyolcan hív­ták ki a pesti beszédért. Most Marcaliból Somogyi Ignác „honpolgár“ „figyelmet kér,“ miután a kihí­vókat most ő hívja ki, mind a nyolcat. „Kardja éles, — úgy­mond, — állok eb­bek,a mikor tetszik !“ sat. De kik elé ? midőn ez a „nyolc“ nem létezik. So­­mogy Ignác nem tudta azt, hogy e hir csak álhír, hanem a „Hírnök“ tudhatta, s igy miért közlé e nyilatkozatot, holott mindig a párbajok ellen szokott menydörögni, s most mégis egy nyomtatott (s igy a maga nemében első és páratlan) kihívást tesz közzé. A „Lucia“ virágvasárnapi előadásán a hárfa hiányát pianino pótla. Mindenki meg volt lepetve, hogy a billentyűs hangszeren menyire tudta utá­nozni valaki a hárfa gyöngéd, rezgő hangjait. Most értesülünk, hogy maga Erkel Ferenc játszott, a jó­tékony cél érdekében szívesen leszállva karnagyi polcáról egy hangszerhez. * A n­e­m­­z­e­t­i torna- és tűzoltó egyesület egyesültek. Új elnökké Batizfalvy Samut, alelnökké Matolay Eleket, s tűzoltók főparancsnokává gr. Szé­chenyi Ödönt választák. Szentkirályi Mórnak pedig — eddigi erélyes elnökösködéséért — köszönetet szavaztak. * A zenészsegélyző egylet évi közgyű­lése holnap esti fél 7 órakor lesz a zenede ezelőtti termében. E segélyegylet javára rendezendő előa­dást (egy vígjáték és egy operettet) holnapról húsvét vasárnapjára tette át a népszínház igazgató­sága. * A Z­e n­é S­z­e­t­i lap is kardot köt Liszt mel­lett, és szokásos bombasztjai és nagyokat mondó parázisai közt még azt is kisüti, hogy némely jour­­nalista azért haragszik Lisztre, mert Kálvin szem­pontjából mérlegeli az ő művészetét is. Bocsá­natot, de ezt a megjegyzést inkább a „hegymögiek“ táborából vártuk volna. Igaz, hogy magunk is hó­bortos juxnake tartjuk az egész abbéságot, de meg tudjuk különböztetni a zenészt a magán­embertől. Sokszor különbözik valakiben a nyilvános és ma­ 32 m­a­ gánember. Marmontel szellemdús meséket irt s igen unalmas ember volt. Bacon az igazság bajnoka volt irataiban, s igaztalanságokért küldték a Towerbe, így Liszt is lehet bámulandó zenész, de a mellett szeszélyes ember, s a tárgyiasság azt követeli, hogy míg megtapsoljuk zeneműveit, azalatt bátran megróhatjuk szeszélyeit és luxait. A zenészeti lap azért is neheztel, hogy bálványát egyik lapban csak „jeles zenésznek“ nevezték. Ama lap bizonyára más körben keresi az emberi „nagyságokat,“ nem a hangjegyasztalok körül, s magunk is hajlandóbbak vagyunk a nagyságot egy Dantenak, Shakspeare­­nek, Lavoisier-nek, Wattnak, Washingtonnak sat. tulajdonítani, kik nagy eszméket terjesztettek, a tu­dományt és átalános jólétet emelték, vagy nemze­teket boldogítottak, mint azoknak, kik csupán szép zeneművekkel gyönyörködtetik az embereket, habár a zene szépségei iránt teljes fogékonysággal bírunk is. Nem a dal viszi előbbre az emberiséget, hanem az eszmék; ennélfogva a zenészeti lap nem csodál­­kozhatik, ha az irodalmi közlönyök a nagysághoz más mértéket használnak, mint a zenészek. Egyéb­iránt nem is volt itt szó Liszt zeneköltészetéről, csak azon tettéről, hogy a zenedének oda ígért mű előadását — betiltotta. Hogy ő „hirhedett zenésze a világnak“ — azt senki sem vonja kétségbe, csak ne igyekezzenek őt valami nagy magyarnak tün­tetni föl. Magyarságát még Heine — a német költő — is bemutatta egy 1849 októberében irt megrázó hatású költeményében, melyet mindenki elolvashat a „Romanceróban.“ Az sem áll, hogy a journalistika Liszttel szemközt félre akarná vezetni a közvéleményt. A közvélemény józan. Tiszteli Liszt zeneköltői genialitását, megtapsolja, ha zongorázik; de midőn életrajzát akará kiadni pár év előtt egy fiatal írónk, alig akadt rá egy pár előfizető, s jóval többen akadtak olyanok, kik azt írták , hogy mily furcsaságokat mivelt az abbé, arra nem vagyunk ki­váncsiak ! Azt mutatja ez, hogy a közönség tárgyi­lagosan és józanon ítél, s a journalistika most is csak hangot adott a közvéleménynek, s nem vezette azt félre. * Rövidhírek. — Az egyenlőségi kör­nek jelenleg 714 rendes tagja van, s 7740 ft évi jövedelme, vagyis 585 fttal több, mint kiadása. — Ignatieff, a konstantinápolyi orosz követ, Pes­ten utazott át, Bécsből a török fővárosba menve. —■ Bulyoszky Lilla asszony e napokban érke­zett fővárosunkba. — Grün Pécsre ment hangver­senyezni. — Közelebb meghaltak: Meszlény Lajos arany­kulcsos 64 éves korában, dr. Szigethy Mihály józsefvárosi orvostudor, ki 59 éves volt, s Né­­methy, az állatszeliditő, ki még pár hét előtt a nép­színházban mutatá előadásait, s pár nap előtt az it­teni izraelita kórházban megrögzött tüdőbajban húnyt el. — Elfogták a tolvajt, (neve Mándl Mór, 17 éves,a ki az igazságügyminiszter fehér ruhane­műit nem rég ellopta. — A gyermek­kórház a most lefolyt első évnegyedben 2975 ft 24 V2 krt vett be, s kiadása 97 ft 7 V* krral volt kevesebb. — Kossuth Lajos tegnap kinyilatkoztatá, hogy a Klapka ellen irt s neki tulajdonított cikket nem irta, s átalában ő a névtelenség leplébe sohasem burko­lózik.— Az egyletemnél Rómer Flóris, Télffy János és Horváth Árpád rendes tanároknak nevez­tettek ki, s Vámbéry a rendkívüli tanári címet nyerte meg. * Nép Szín­ház. Vasárnap, ápril 12-dikén a zeneművészeti segélyegylet javára: „A házi kereszt,“ vígjáték 1 felvonásban; ezt követi: „A boissyi bo­szorkány“, víg operette. Hétfőn, april 13-dikán d. u. 4 órakor a budai színkörben: „A gerolsteini her­cegnő“, látványos operette 3 felvonásban, este 7 óra­kor a színházban „Az ördög pilulái.“ Kedden, april 14 dikén Laube nagyhírű legújabb színműve, elő­ször : „A gonosz nyelvek és a vörös könyv 1­5 felv. V­idék, Arad, ápril 5. (B.) Hogy a napot, melyen a budai palotában új királyi sarj születik, méltó ünnpélylyel ülhesse meg városunk, kitüntetvén ez által is királynénk iránti szeretetét, egy bizottság alakait , a főtér kivilágitását eszközlendő. A vállalkozóknak eddig kitüntetett ízlése kezeskedik arról, hogy a főtéren fölállítandó díszvilágítás nagyszerű leend. Tegnap néhány perc alatt százakat írtak alá e célra vagyo­nosabb polgáraink. Örömmel írhatom azt is, hogy Kováts Gyula,,költeményeire szépen gyűlnek itt az előfizetések. Ő tegnap lépett föl, mint „Ham­let“, és ez volt utósa föllépte. Távozik, s magával viszi az aradiak szíves „isten hozzád­“ját. Roger még mindig vendégszerepel kétszeres helyárakkal és tömött színházban. — E hó harmadikán létetett vá­­sártérünkön kísérlet az „extincteur“-rel (tűzfojtóval) és az eredmény valóban meglepő volt. Most csak az a kérdés, hogy a vegyes testek megtartják-e hatásukat, ha azok ho­szabb ideig nem használtatnak. Tudjuk, hogy a szénsavas vízzel való kísérletek Párisban a­­ legnagyobb hatást tették, de a szénsavval telített .

Next