Fővárosi Lapok 1869. január (1-25. szám)
1869-01-03 / 2. szám
A nagyböjti napokban volt ép délután. Jött egy madárka úszva, s szólt a királyleány: „Oh jaj, te szép madárka, téged valóba’ szánlak, Hogy a tenger hullámi majd erre, majd amarra csapva hánynak. “ S szólt erre a madárka: „Ne bánkódjál ezen, Neked, szegény leány te, nagy örömed leszen ; Ha kell, néped s hazádról hirt tőlem rögtön értesz. Vigasztalásul küldött hozzád az isten engemet ma, — kérdezz!“ Kudrun tehát kikérdezi a madarat minden kedvesei felöl, s tőle azon vigasztalást veszi, hogy Ortweint és Herwiget egy nap múltával meglátja. Alig várja a két leány a jövő nap megjelentét, most örömmel mennek az eddig oly kínos munkára, s íme csakugyan egy csónak közelít a parthoz, álruhákba öltözött két férfiúval. Egyik Ortwein a testvér, másik Herwig a kedves. De sem a férfiak a nőket, sem ezek azokat nem ismerik föl azonnal, sőt Kudrun annyira szégyenletesnek tartja lealázó állapotát, hogy el akar szaladni az érkezők elől. Ezek azonban nyájas szavakkal magukhoz édesgetik a szép mosónőket, s most egymásra ismernek. Herwig megöleli s számtalanszor megcsókolja kedvesét és csónakon rögtön magával is akarja vinni. De Ortwein ebbe nem egyezik ,se nem felejti a Normandiában szenvedő többi leányokat sem, sőt ha száz testvére volna is, mind a százat inkább halni hagyná itt, semhogy alattomosan s ne diadalmas csatában küzdje vissza őket. A szeretők elválnak tehát, a következő napon történendő boldog és dicsőségteljes viszontlátás reményével. Az ezután következő jelenetek rajzolása valóban dicsőségére válik Kudrun költőjének. A bátor királyleány most már nem akar többé mosni, a szolgálattevő többé nem lehet, mert derekát egy király karjai ölelték át. Gerlind ruháit, Hildeburg rémülésére, a vízbe szórja, s egész diadalérzettel tér vissza a palotába. A királyné szörnyüködve hallja Kudrun vakmerőségét, de a leány azzal ámítja el az anyát, hogy most már kész Hartmutnak nejévé lenni. Csupán egy feltételt köt ki: bocsássák hozzá többi fogolytársait, s adjanak mindnyájuknak hozzájuk illő ruházatot. Minden akarata szerint történik. Hartmut és egész háznépe örül Kudrun engedékenységének, de annál szomorúbbak a fogoly leányok, kik azt vélik ha már Kudrun a Hartmut nejévé lesz, ők sohasem térnek vissza többé hazájukba, és erre — Kudrun nevet! S mily jellemző, mily finom vonás! Mikor az asszonynak Gerlindnek megsúgják, hogy Kudrun nevetett, az rögtön vészhirrel siet fiához. Sietve ment az asszony tüstént Hartmut felé : „Fiam, — szólt — nagy csapás jön mi országunk fölé! S ahány a bajnok ebben, lesz mindeniknek dolga, Kudrun, a szép királyné, úgy mondják énnekem — mosolyga !“ Az asszony gyanakszik, a szerelemittas fiú kineveti, Ő oly természetesnek találja Kudrun jókedvű nevetését. Ki mosolyogna, ha a menyasszony nem ?! Mihelyt Kudrun és társnői felöltöztek, a királyi család a menyegzőhöz akar látni, de Kudrun a sok nehéz munka után fáradtságot szinlel s még csak a holnapi napot kéri bevárni. Hartmut beleegyez ebbe is. . . De a holnapi nap vérmenyegző napja lesz. Kudrun és társnői bezárkóznak, együtt töltik az éjt, s mire a hajnal hasad: Herwig és Ortwein hada már megtámadják hatvanezer vitézzel Lajos király várát. Amik a következő szakaszokban előadatnak, a szebbnél szebb vonásokat mind egytől-egyig le kellene fordítanunk, hogy Kudrun minden szépségét kitüntethessük. Az éposz költője egyaránt művész mind a harc érdekes előadásában, mind a bonyodalom végfejlesztésében. Röviden csak annyit még hogy Lajos királyt Herwig vágja le a csatatéren. Gerlin, mint előbb leánya Ortrun, Kudrun lábaihoz borúl, s őt kéri, hogy mentse meg az iszonyú haláltól. Ortrunt, a szelíd leánykát, pártfogásába veszi Kudrun, — de Gerlintet, ha akarná sem mentheti már meg, mert az öreg Wate az „egy ölnyi széles szakállú“ jön, elhurcolja Gerlintet, s csak halálhírével tér vissza. Nőt, a nők szemei előtt, nem akar gyilkolni. Hartmut és Ortrun foglyul vitetnek Hegelingenbe, ahol hármas menyegzőtt ülnek aztán: Herwig Kudrunnal, Ortwein Ortrunnal, Hartmut pedig Hildburggal, Kudrunnak minden szenvedését híven megosztott egykori fogolytársával. Ez a Nibelungének Odysseájának gyér és felületes vonásokban előadott tartalma. Ha a Nibelungének lefolyását e kifejezés jellemzi: „Aus Freude Leid,“ úgy viszont a Kudrunt ennek megfordított alakja: „Aus Leide Freud.“ Nem akarjuk azt állítani, hogy Kudrun ép oly nagyszerű mű, mint a Nibelungok; nem azt sem, hogy imitt-amott valamivel másnak ne óhajthatnék; de kétségtelen, hogy ez éposz is gazdag a mesteri vonásokban, s nem egy oly epikus tulajdonnal ékeskedik, melynélfogva a mily méltó tárgy a tüzetesebben tanulmányozónak, ép oly élvezetes olvasmány a lelki élvezetet kereső olvasónak. Legyen tehát szabad egyszerű kis ismertetésünket azon óhajtásunk kifejezésével zárni be, vajha a Nibelung-ének jeles fordítója ne alkalmazná magát nagy műve utósó sorának azon szavaihoz: „Itt vége a regének, hanem ha megajándékozta irodalmunkat az ó-germán íiászszal, nevelje meg érdemeit a szinte lefordítandó Kudrunnal, az ó-germán Odüszszeával is. Győry Vilmos: 1205 Fővárosi hitet. * Túl vagyunk a Sylvester-éj búcsúján és az új esztendő nyájas üdvözlésein. Az annyit eltemetett „vén sirásó“ utósó óráját mindenfelé megünneplék, visszaemlékezve jóra, roszra, mit ez év hozott. Nem volt rész év, mert sok reményt betöltő, habár újakat is ébresztő eleget. Elvitt több derék embert, (a szépirodalomból Tompa Mihályt és Vas Gerebent,) de boldogított sokat. Pestnek jó év volt, mert máskor egy évtizedben is alig emelkedett annyira. Utósó napja a visszaemlékezése volt. Délután a belvárosi plébániatemplom körül egyházi körmenetet tartottak. Négy órakor Pest küldöttsége Deák Ferencet ment köszönteni. Gamperl h. főpolgármester röviden és őszintén kívánt minden boldogságot az ünnepelt önzetlen hazafinak, kiről még ellenségei is kénytelenek jót mondani. Deák, (kinek épp Majláth György országbíró volt a vendége,) szintén röviden s őszintén viszonzá „polgártársainak szerencsekivánatait,“ boldog új évet óhajtva egyikeknek, családoknak s az egész fővárosnak, s aztán kezet szorítva a küldöttség minden tagjával. Este sokfelé hallunk zeneszót, például egymásután Gorove miniszter lakása s majd Böszörményi fogháza előtt, amiből következtetni lehet, hogy ez nem politikai, hanem egészen pártatlan muzsikaszó volt. Éjfél után nyitva voltak a kávéházak, hol nagyokat nevettek egy szélsőséges Sylvester-cikk hyperbombastjain, melyet egy nekikeseredett gyászvitéz irt, mégpedig oly furcsán, mintha csak saját búskomorságát kívánta volna kifigurázni. Visszaemlékezés, vidám dal, pohárkoccintás közt múlt ki az ó év. Némelyik sorsjegy-üzlet még nyitva volt, mert azt tartják, hogy az új év első órájában lehet a legszerencsésb sorsjegyeket venni. Vannak, kik ezt hiszik. — A másnap csupa nyájasságra viradt. Mindenütt üdvözlés, cifra biliét, jó szívből vagy jó pénzért. Minisztériumok, intézetek, családok csupa jókivánatot hallottak. A pestvárosi küldöttség ezúttal a minisztériumhoz járult üdvözléseivel s azon kérelemmel, hogy a miniszter szíveskedjék a főváros szerencsekivánatát a Felségüknek is értésére adni. A nemzeti színház tagjai d.e. 11 órakor Radnótfáy Sámuel intendáns úrhoz mentek jó kivonatokkal és, egy igen pompás albummal, melynek kiállítása több mint kétszáz forintba került. Százharminckilenc színházi tag cabinet alakú arcképe van benne, mind Borsos műve. A kötés gyönyörű: kék szín, gazdag ezüst díszítéssel, a felső táblán művészi jelvények, középen a színháznak porcellánba égetett képe, s annak nyitja alatt az intendáns mellképe. Ez album oly nagy, hogy némely kisebb asztalt egészen elboríthat. Szigligeti Ede mondá az üdvözlő, meleg szavakat, élénken kiemelve az intendáns ügybuzgalmát és érdemeit, mire az meghatva fejezé ki köszönetét, ajánlva magát tovább is a tagok jóindulatába. — Este az ünnepélyesen kivilágított színházban Vörösmarty „Ad o z a t“-át láttuk, mely most némileg engesztelő áldozat volt azért, mert a költő halálának közelebbi évfordulóját nem lehetett megünnepelni. Jókainé (Zenő,) Felekiné, (Csilár,) Lendvai (Szabolcs,) Feleki (Zaránd) s Paulai (Apor) hévvel szavalták Vörösmarty gyönyörű jámbusait A nézőtér jól megtelt, a karzat tömve. De ez a karzat most rész műveltségi bizonyítványt adott magáról, midőn néha a legtragikusabb mozzanatokon is egyet egyet nevetett. * Nemzeti szinház i hi irek. — Az eheti játékrend ez: holnap „Sardou „Csapodár“-ja, kedden Adelburg „Zrinyi“-je, szerdán „Nőuralom“ Szigligetitől, csütörtökön „Don Carlos“ (Rotter Irma k.a táncával,) pénteken először „Howard Katalin,“ melyet Feleki gyöngélkedése miatt napoltak el, szombaton „A boldogság első napja“, vasárnap Szigligeti „Lelence“. A másik hétre ki vannak tűzve 11- től 17-ig „Howard Katalin“ másodszor, „Borgia Lucrezia,“ „Házasság XIV. Lajos alatt,“ „Lala Roukh,“ „Hamlet“ (a visszatérő Szigeti József Poloniusával,) a rég nem hallott „Dózsa György“ Erkeltől (16-kán,) s „Rákóczi fogsága“ Szigligetitől. — Előkészületre kitűzték a „Miniszterelnök bálját“ és Feuillet Oktáv „Delilá“-ját. — Ez utóbbiban játszanak: Prielle Kornélia (hercegnő), Lendvai (költő), Szigeti József (zenetanár), Szerdahelyi (lovag), Paulai (herceg), Lendvainé, Szigligeti Anna, Niczkyné, Bogdanovics k. a. sat. — Egy kis francia vígjáték is: „Egyik olyan, mint a másik“ színre fog kerülni a farsangon. — Radnótsáyintendáns úr ma Bécsbe utazik, s Hebbel „Benauer Agnes“-ét és Schauffert „Sakk a királynak“ vigjátékát megszerezni. Rotter Irma k. a. három hóra szerződtetve van, mialatt balleteket is adnak elő, többi közt a „Setanellát.“ — Boér Emma k. a. tegnapelőtt Kecskemétre ment vendégszerepelni. — Gr. Zichy Géza „Szerelem és bosszú“ című drámát adott be, melyről azt hallottuk, hogy tehetséggel és sok színi hatással van írva. * A zenekedvelőket figyelmeztetjük Hellmester és társainak második kamara-hangrversenyére, mely holnap lesz esti fél nyolckor. Az érdekes műsor ez: Schubert F. A-moll négyese, Brahms G-moll négyese, melynek zongorarészétTheindl N. J. játsza, s Mendelsohn B-dúr ötöse, melyben az ifjú Hellmesberger is részt vesz. * József főherceg neje —Klotild főhercegnő — számára Alter és Kiss divatcsarnokában igen pompás magyar díszruhát készíttetett. Ez öltözet részei: nagy uszályú ruha magyar derékkal, mente, aranyos fejkötő, gazdag aranyhímzetű kötény és fátyol. A mente, ruha s fejkötő fehér „gros-faille imperial“ kelméből készültek; a kötény és fátyol arany hímzése a legfinomabb brüsseli munka. A főhercegnő különben nemcsak a magyar díszöltönyt, hanem a magyar irodalmat is kedveli is. Lapunk szerencsés őt előfizetőnői közé számítani. * Az udvar e hó 25 vagy 26-dik napján jő le ismét Budavárba, hol O, Felségük két hetet fognak tölteni. — Királyné Ő Felsége új év alkalmával 290 fiot küldött a budai hatósághoz, hogy ossza ki a szegények közt. — Palotahölgyeknek Királyné Ő Felsége legközelebb a következő úrhölgyeket nevezte ki: gr. Erdődyné szül. Raczynszka Teréz grófnőt, gr. Taaffené szül. Csáky Irma grófnőt, gr. Eszterházyné szül. Eszterházy Ilona grófnőt, gr. Potocka Pilawa szül. Languska hercegnőt s gr. Batthyányné szül. Festetich Zelina grófnőt. * A múzeum könyvtárát most már célszerűleg fogják rendezni. Három év alatt meg lesz a lajstromozás s az egész berendezés. E célra a múlt és a jelen év költségvetése tíz-tízezer forintot adott. Barna Nándor alkönyvtárnok és Villecz Kamill miniszteri titkár pedig Münchenben voltak az ottani példányszerű könyvtár tanulmányozása végett. Mondják, hogy ez alapon igen jó javaslatot készítettek. * Irányi Dániel, ki jelenleg a „Magyar Újság“ szerkesztője, nyilatkozik a Napló „eszikéjének“ amaz álhíre ellen, mintha ő Szigetváron egy báli meghívást azzal a kijelentéssel utasított volna vissza, hogy „nem szokott zsidókkal együtt mulatni.“ — Irányi egyszerűen kijelenti, hogy őt senki sem kíván Szigetváron bálba semmiféle visszautasító választ nem is adhatott. Különben Szigetváron ép egy izraelita orvosnál volt szállva. — E nyilatkozat nélkül is aligha volt valaki a magyar olvasók közt, ki — csak fölületesen ismerve is Irányi múltját s iratait — az „estike“ mende-mondáját elhitte volna. Nem hitte tán maga sem, de közölte, mert a ráfogás gyorsan betegséggé válik azoknál, akik egyszer gyakorolni kezdik. * Egyik zenekrónk hosszabb cikket küldött be Mosonyi „Gyászhangok“ című zenekari műve mellett, melyre egy „superklug“, kritikus azt a fitymáló észrevételt tette, hogy „lassúra nyújtott s szélesen instrumentált csárdás.“ Az egész cikket térhiány miatt nem közölhetvén, belőle kivesszük e pár pontot. „Avvagy nem tudja-e, (a kritikus, hogy Beethoven, Mozart sat. szintén vettek föl tarantellát s más ily friss táncformákat legfelségesb zenéjükbe, s azok és az által váltak beillővé, mert „széles“ hangszerelést nyertek. Avvagy nem hallotta a Liszt szent Erzsébet „oratóriumát,ahol egyik fő imposant motívum szintén egy csárdás-dal: „Nem ettem én ma egyebet“ szintén sokféleképen,gyakran a legszélesebben instrumentálva? Bizony szomorú, hogy némely ember mit sem ért a zenéhez, s mégis — saját pillanatnyi hangoltsága vagy szeszélye szerint — pálcát tör gyakran igen érdemes müvek fölött, meglehet épp azért, mert e müvek a mieink,“ sat. *Rövid Ikrek.— Jókai Mór a „Hon“ tárcájában megkezdte „A kőszivü ember“ című új regénye közlését. — A honvédelmi minisztériumban a katonai osztály főnöke Ghiczy Emil táborkari alezredes lesz, a közigazgatási főnök pedig Gelich Rikhárd. — Gr. Andrássy Gyula pár nap előtt utazott el Zemplénbe. — Hellmesberger és társainak első vonósnégyes hangversenye tegnap este volt a reboutban. — Csütörtökön leplezték le (éljenzés közt) a Privorszky női kávétermében, ahol egykor a Deák-klub volt,) Deák Ferenc mellképét, melyet Klimkovics József festett. — A kereskedelmi hajók lobogóin új évtől a magyar nemzeti szín, és címer is ott lesz. — Dr. Akin Károlynak az akadémiai palotában levő lakását egészen kirabolták. — Planka szül. PeitierAroziaasszos,kit .