Fővárosi Lapok 1870. december (267-291. szám)
1870-12-01 / 267. szám
gyök, minő bizalmas lábon áll ő vele. A világon semmi illetlent még csak nem is sejt abban, midőn karjával e szerencsétlen barátnő derekát átöleli, „kedvesemének, „szépemének nevezi fönhangon,az egész világ előtt, vagy leül annak íróasztalához, s magánlevelkéket ir neki mások előtt, melyekről azt szeretné elhitetni, hogy nagyfontosságúak, de amelyekben éppen semmi fontos nincs; ő csupán bizalmas és tapadó, s ő maga lenne az első, aki kikelne aljas képzelődése ellen azoknak, kik bármi roszat is látnának abban, amit ő olyan ártatlanul tesz. Az ön télén embernek van egy kis hibája: nem megbízható, se nem titoktartó, s nem roszindulatból, csupán átömlő természetének vak ösztönénél fogva. Titkot nem képes tartani, s bizonyos, hogy előbb vagy utóbb elmondja azt, amit tud. Nem tart vissza semmit is, sem barátjaiét, sem a magáét, még ha saját becsülete forog is kérdésben annál a dolognál, lényegileg kötetlen nyelvű lévén, s fölindulásokban álló életénél fogva folytonosan kicsapván a társadalmi tartózkodás finom szélein. Esze ágában sincs, hogy ő hitvány dolgot követ el, csupán csak kiömlő és visszatarthatlan. Ezért valamennyi barátja tudja minden dolgát. Legújabb kedvese meghallja régi kedveseinek egész sorozatát, s nincs egyetlen ember a klubban, akivel ő beszédes, hogy ne tudna ugyannyit. Nők, kik az ilyen emberre bízzák magukat, törött nádszálra támaszkodnak, s épp oly joggal várhatják a szivacstól, hogy az megtartja a vizet, mint az ilyen szivacstermészetű embertől, hogy megőrzi titkaikat, bármibe kerüljön is nekik vagy önmagának azon titok elhirlelése. Mint theorista, az ilyen férfi örökké a tarthatatlan vélemények mellett harcol, túlzó tanokat állít föl, melyeket a legnagyobb biztossággal kimond, s a melyekből kivezethetik az első ellenfél által, a kivel találkozik. A könnyűség, a melylyel ki lehet forgatni bármely állításából, — ő azt megtérítésnek nevezi, — valóban egyike legszembeötlőbb jellemvonásainak ; s az öntelen férfi egyik tanárnak iskolájából a másikéba rohan ; buzgalma elfogyhatatlan, akárhány megtérésen ment is már keresztül. Egyre az igazságot találja meg, de a melyet még soha sem tart; s egy elvetett tannak leghangosabb és legtevékenyebb kárhoztatója ugyanaz az öntelen ember, ki egyszer követte azt. Mint vezető, ellenállhatatlan a gyermekekre és asszonyokra nézve. Lelkesedő, nem reflektáló, semmi által nem fékezett jelleme kész viszhangra talál a fiatal és női természetben, s e bálványa a tüzes imádók egy kis csoportjának, akik hisznek benne, mint ahogy egy logikus fejű és mindent jól megfontoló emberben soha nem hisznek. Leláncolja őket a képzelődésnek, a könnyen lelkesülésnek, a nagyításnak bizonyos közössége által, s éppen oly arányban követik, a minő arányban alkalmatlan a vezetésre. Az ilyen fajú ember az, ki érzelgős regényeket ír, egy jó csomó szerelemmel, fölcifrázva a pantheizmusnak bizonyos alaktalan formája, vagy valamely finom evangéliumi tan által, hogy minden ízlésnek eleget tegyen; vagy pedig a határozatlan költészet egy bizonyos nemében tündöklik, melyet még eddig senki nem volt képes megérteni, kivéve talán egy speciális lelki nővért, ki az újabb fejlődésben majd a szellemi feleséget fogja helyettesíteni. Imádja a női erényeket, melyeket sokkal magasabbra helyez a férfiúénál , és elragadtatásban van a női jellem szépsége fölött, melyről azt hiszi, hogy a jövőnek kormányzója leend. A vallásban rendesen misztikus, és mindig a végletekben. Soha sem lehet leszögezni a logikához, a tényekhez, az észhez , s neki az arany középút az a bűn, amelyért a laodiceai egyház megátkoztaték. Szerinte az érzés, a fölindulás és a képzelődés csinálnak mindent a világon, s midőn kérik, hogy okoskodjék és bizonyítson, egy olyannak, ki saját helyesebb útja felől biztos, magas ábrázatjával feleli, hogy ő szeret, és hogy a szeretet messzebb és tisztábban lát, mint az ész. • • Valamint az erőslelkű nő tévesztés a nők között, éppen úgy az öntelen férfi a férfiak között. Szétfolyó, állhatatlan, fék nélkül a kormányzásra és gyeplő nélkül az irányozásra, beleviszi a férfivilágba a nőnek minden értelmi gyöngeségeit, s ezekhez hozzáadja saját jelleme és természetének, mint férfiénak erejét. Akárhol legyen,ott csak csapás, és minden körülmények közt bukás kiséri. Ő a forradalmi vezér, ki tébolyodott fölkeléseknek áll élére; a tervelő, kinek tervei fövénynyé válnak; a költő, kinek könyveit csak iskolás leányok olvassák, vagy ott állanak fölvágatlanul a könyvárus polcán, a szerint, a mint áradozása könnyed fecsegésben nyilatkozik, vagy elmerül a homályosság gőzében ; a fanatikus, kinek hite inkább őrültség, mint bölcselet; a társadalmi lény, ki nyűge férfi ismerőseinek, és remenebarátjainak ; a családapa, aki, bár szándéktalanul, mégis mindent elkövet, hogy családját tönkre tegye, az elhanyagolás vagy a nevelés excentricitása által ; s férje egy nőnek, a ki vagy imádja őt vakhitben, vagy kineveti titokban, a szerint, a mint a fő vagy a szív az erősebb jellemében Fővárosi hírek. * Örvendetes hír. Ami tegnapelőtt még jóhit volt, ma már tény. Tegnap reggel biztos kútforrásból kaptuk mi is az értesítést, hogy az Eszterházyképtár megvételét a kormány szerződésileg biztosítá az ország számára. S ezzel az aggodalom egy súlyos köve esett le a műveltség barátainak szívéről, miután nem is képzelhető, hogy a megvételt helybe ne hagyja az országgyűlés. * A zenedénél kitűzött s magyar szerzeményekre szóló pályázatra mindössze tíz pályamű érkezett be. Ezek közül a 20 aranyas díjat a 6-dik számúnak ítélték oda, melynek jeligéje : „Távolból,“ s szerzője Szubolics Manó. A tízaranyas dijat pedig a „Küzdés az ember élete“ jeligével ellátottadik műnek, melynek szerzője Huber Károly. * Nemzeti színház. Tegnapelőtt este a „T r o ub a d o u r“-ban Kaltner Mari kisasszony első színi kísérlete volt. E fiatal leány a szini-tanoda tehetségesb és szorgalmasb növendékei közé tartozott, s ha jól emlékezünk , tavaszszal a dalmái vizsgák alkalmával a „Don Sebastián“-ból és „Afrikai nő“ből vett áriákkal nyerte meg a közönség tetszését, miután a hangjegyekbe érzést is tudott önteni. Azóta a Böhm Gusztáv operai rendező tanítványa. Fölléptetése mindenesetre jogosult, miután a tanodából kilépett jobb növendékeket a színház igazgatóságának mindig figyelembe kell vennie, mert ha nem is szerződtetheti valamennyit, de legalább megtudja, hogy kiknek jövőjéhez, fejlődéséhez köthet reményt. Kaltner k. a. igen nehéz, drámai éneket és játékot igénylő szerepben , Azucenában mutatta be magát, alkalmasint azért, mert ebben jó alkalom nyílik a hangterjedelmet a magas és mély fokozatokon egyiránt érvényesíteni. Azt láttuk is, hogy vannak magas és mély hangjai, de amelyeket még fejlesztenie kell, miután a tömörebb velősség és csengés hiányzanak belőlük. Contrealt énekesnő aligha lesz, miután mély hangjai aránylag a legforceirozottabbak, s ezekben legkevésbé élvezhetjük nála az ének báját. A második felvonásban (melyben szerepe kezdődik) több várakozást ébresztő, mint amennyit az előadás folyamában valósítani bírt. Hanghordozása —■ az elfogultság dacára is — az előadás első részében elég sima és természetes volt, a szöveget érthetőleg ejtéki, s az érzés kifejezéseit több helyen örömmel vettük észre nála. A közönség e jó tulajdonokért tapsokkal buzdítá, s kétszer ki is hívta. A harmadik felvonás elbeszélő énekének hatását azonban egy jókora gixer, a negyedikben pedig a szenderdalt, melyet elég szépen kezdett, pár hibás hangvétel vonták meg. Hajlandók vagyunk különben ezt a lámpaláz baleseteinek (színpadi sajtóhibáknak) venni,ami akárkin is megesik. Mi a játékot illeti, ahhoz képest, hogy a szini-tanoda opera-osztályaiban nem törődnek az előadás drámai kellékeivel, elég ügyes volt. Nem jellemzett ugyan a játékkal, de legalább otthonosan mozgott, s mi e tekintetben nem állíthatunk föl egy kezdővel szemközt magas mértéket, miután — mint ezúttal is láttuk — a régi tagok némelyike még a közönséges ügyesség színvonalán is alul marad játékban és mozgásban. Kaltner k. a. okvetlenül tehetséges kezdő, de első föllépése alig bátoríthat bennünket más véleményre, mint hogy igen méltó a buzdításra, az alapos oktatásra és képzésre. Kisebb szerepeket kétségkívül sikerrel tölthetne be máris, de ha szerződtetésre játszott, akkor véleményünk egyszerűen az, hogy színházunknak (a mély szerepek gyér számánál fogva) éppen elég egy alténekesnő, egy pedig már van, s olyan, ki nála kétségkívül képzettebb és gyakorlottabb. A többi szereplőkről nem szólunk ezúttal, bár Ellingert szeretnék egy kissé a harsány ének mérsékletére kérni, hanem a dalműi játékrendre átalánvéve megjegyezzük, hogy a színház megint igen nekiadta magát a Verdi-dalműveknek, míg Meyerbeer és Halevy sokkal értékesb operái régóta pihennek. * „Egy műbarát“ írja hozzánk e sorokat: „Pécs városától szép, hogy elhúnyt jeles fiának, Schulcz Ferencnek emléket kíván állítani. E hit egy régibb indítványt elevenített föl emlékezetemben. Miután Valhallánk nincs , mily jó lenne a múzeumban egy nagyobbszerű arcképcsarnokot létesíteni olymódon, hogy a városok és megyék időnkint jeles képírók által lefestetnék abba országos érdemű, kitűnő fiaikat.“ * A florenciek második zeneestélye ma lesz. A műsor ez : Mozart G-dur, Rubinstein C-dúr és Schubert 161. számú négyesei. * A budai színház ügye — az „Ellenőr“ szerint — úgy áll, hogy húszezerért segélypénzt kap, s a nemzeti színház igazgatása alá lesz helyezve. A nyári hónapok (junius—aug.)alatt pedig Latabár társulata fog benne működni. Újévtől fogva a színházat csinosítni fogják, s Aradi társulatából eddigelé csak négyet szerződtettek: Eichner Anna k. a.-t, Drágussnét, Pintért és Mátrayt. * Az állatkertnek folyvást vannak érdekes látogatói. Hétfőn délután Tegetthoff és K. Kuhn kerestek föl, kedden pedig a bécsi delegáció számos kitűnősége. Klotild főhercegnő majdnem mindennapos vendég. Kár, hogy a pesti előkelő világra nézve nem bir ily vonzerővel, holott az övé. A kert még most sincs egészen kivetkőzve nyári szépségéből. A múlt nyár különben — a folytonos részidő miatt — az idén nem volt oly kedvező, mint máskor. 4200 frttal vettek be kevesebbet, de bár sok adósságot törlesztettek, építkezéseket, tetemes javításokat vittek keresztül s az állatok téli élelmét nagyobbára mind beszerezték, mégis maradt a téli föntartásra 1,400 frt. Ez ugyan nem elég, miután a havi költség 600 frt, de a bekövetkező hiány könnyen födözhető, miután átalában e kert háztartása jelenleg rendszeres gazdálkodás alatt áll. * „Deák Ferenc adomák, a címe egy csinos kiállítású könyvnek, mely a Rosenberg-testvérek kiadásában jelent meg, 157 laponára 1 írt 60 kr. Bizonyára kelendő könyv lesz, bár az adomák nagyobb része ismeretes. A gyűjtő azzal menti e fölhatalmazatlan kiadást, hogy idő múltán sok adat feledségbe merülhetett volna. Végül adatok (s pedig nem egy érdekes) képezi a könyv egy részét Deák Ferenc életéből. * A középtanodai tankönyvek gyűjteményének kiadásával Aigner Lajos, e buzgó, művelt könyvárus, szép érdemet szerez magának. Jelenleg négy könyv jelent meg e gyűjteményből: „Cornelius Tacitus Germaniá“-ja, tüzetes magyarázatokkal ellátta Ponori Thewrewk Emil ; 81 lap, ára 60 kr.; „Átalános számtan és algebra,“ középtanodák számára irta Mauritz Rezső tanár; 262 lap, árai írt 60 kr.; „Titi Livi ab urbe con di ta,“ magyarázza Szénássy Sándor; 114 lap, ára 60 kr. „Német tan- és olvasókönyv.“ első füzet (a német irodalom emelkedésének kora), P. Thewrewk Árpádtól; az egész mű ára 1 frt 60 kr. lesz. * József urat, a mint Pest leghíresb búvárját (különben Németh Józsefet) nevezik, fölmenté a törvényszék. Ő azzal volt ugyanis vádolva (ha olvasóink még emlékeznek rá), hogy a Duna fenekén pénzsikkasztást követett volna el. Esete ez: Mirza Abdul Gajfár egyenest Teheránból, Persia fővárosából jött Bécsbe és Pestre, hogy ritkaságokat adjon el, például Király Ő Felségének rőtszakású Frigyes korabeli kardokat, Beust grófnak egy ritka bibliát, József főhercegnek pedig rendkívül élénk színű szőnyegeket, melyek annyira megtetszettek gróf Andrássynak, hogy ő is venni akart.Áthivatá tehát Budára a persát, ki csónakon menvén, a vízbe ejté 200 frttal terhelt tárcáját. Vámbéry közbenjárására másnap fölkérték tehát „József urat,“ hogy hozza föl a tárcát a viz fenekéről. Azonban csak másodszori lemerülésre hozá föl. A tárcában 200 frt helyett egy forint s néhány krajcár volt, így került József úr gyanú alá. Előadó azonban, hogy a viz alatt bajos dolog sikkasztani, de még a tárca beejtése után halász-búvárok is mentek a vizfenékre, kik kiveheték a tárcát, s üresen ismét bevethették ; szóval : József urat a törvényszék ártatlannak találta. Tiszteli azonban a persákat, de máskor nem megy a vizfenékre tárcájukat keresni. * Az osztrák államvasút s a pesti kereskedelem. Az árszabályban, melyet az osztrák állam vasúttársaság most, midőn Baziástól Bodenbachig saját vonalain egyenes összeköttetést hozott létre, közzétett: reánk, mint gabnatermelő és gabnakivivő országra, különösen a gabnaárszabály bír különös érdekkel. A gabna az államvasút új beosztása szerint a szállítmányok A) osztályához tartozik, és az előbbi árszabályokhoz képest csakugyan jelentékeny könnyebbséget mutat. A régi árszabályban gabnára nézve az árszabálytétel vámmázsánként Temesvártól egyenesen Prágába 1 frt 40 kr., ha pedig Pesten lerakták, Temesvártól Pestig 38 krt, Pesttől Prágáig 1 frt 7 krt, összesen tehát 1 frt 45 krt tett, tehát az egyenes vonal Temesvár és Prága között öt krnyi előnyben volt a Temesvár-Pest és Pest-Prága közötti árszabálytétel ellenében. Az új árszabály szerint a temesvár-prágai közvetlen szállítmány 1 frt 29 kr, a Pesten megszakított ugyanazon szállítmány (Temesvár-Pest 41 frt 5 kr, Pest-Prága 89 frt 5 kr) 1 frt 31 krt tesz. Most tehát a közvetlen tétel és a Pesten megszakított út között már csak 2 krnyi különbség mutatkozik. Ugyane viszony áll a kolin-bodenbachi vonalra nézve. A társaság tehát ezzel lehetőleg eleget tett a pesti kereskedelem azon óhajának, hogy a gabnaszállítási tételek az útnak Pesten való megszakításánál föl ne emeltessenek. * Rövid hírek. „Magyar társaskör“ alakult Grátzban is, az ottani magyar ifjúság körében, Peregi János elnöklete alatt. — Hauser pesti vak zongorász e napokban Liszt előtt játszott, ki elismerőleg nyilatkozók képességéről; e napokban pedig e szerencsétlen művész Bécsbe megy hangversenyezni. * — 1189 Minden esetben ő olyan férfi, aki soha sem találja meg az alkalmatos időt vagy helyet, s ki meghal úgy, ahogy élt, tökéletlen lévén körülötte minden. (Angolból.)