Fővárosi Lapok 1871. augusztus (174-199. szám)
1871-08-01 / 174. szám
Kiadó-hivatal Pest, barátok tere 7. szám. 174-dik sz. Kedd, augusztus 1. Nyolcadik évfolyam 1871. Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ftkr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindennap . FŐVÁROSI LAPOK. IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 1. em. Hirdetési díj: Hatodhasábos petitsor ....................9 kr. Bélyegdíj minden iktatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk az olvasók figyelmébe. Napilapunk ára féléve is mint csak egy forinttal több, mint a heti divatlapoké. Évnegyedre 3 frt 50 kr., félévre 7 frt. A nők a magyar jogban. (Novella helyett egy kis szükséges tudnivaló). Akr. J Bátraszéki hajóstól. (Folytatás). Beszéljünk másodszor „valamit“ a női hozomány - és jegyajándékról, s ha ebből a „valami“-ből több lenne, mint amennyit türelmes olvasónőim várnak: az unalomért kárpótolja önöket e gyakorlat „életkezdés“ körülményes tudása. Nőhozomány minden oly vagyont jelent, melyet a feleség visz férjhezmenetelekor férjéhez. Ide tartozik tehát az úgynevezett nász- vagy jegyajándék is, mely alatt azon ingó javak — egy helyről a másikra szállítható, ellentétben az ingatlan vagy fekvő jószággal, földbirtokkal — értendők, melyeket a menyaszszony, mint ilyen, akár vőlegényétől, akár szüleitől, rokonaitól vagy idegenektől is kedveskedésül, ajándékba kap. Mi a nőhozományt illeti, a nő ugyan férjhezmenetele után is tulajdonosa marad az ő hozományi összes javainak, ingó- és ingatlanainak és jegyajándékának, s azokat a nő még saját hibája miatti elválás esetében sem veszti el, és férje halála után annak örököseitől szintén visszakivánhatja; de addig, mig a házasság tart, a férjnek joga van a hozomány hasznait élvezni. Ha a férj elhal és a nőt jegy ajándéka fölvételére az örökösök biró útján fölszólítják, de ő nem veszi át, vagy ha jegyajándékával megkínáltatván, a férj javait, melyeknek talán birtokában van, vissza nem bocsátja és a vissza nem bocsátás alapos, törvényes okát adni nem tudja, akkor jegyajándékát elveszti. Ha a feleség gyermekek nélkül, férje előtt elhal, a jegyajándék és kiházasítási szerek a férjé lesznek, s ha ez nem volna életben, a nő törvényes örököseié. Ha a hozomány a férj csődbe jutásakor vagy végrehajtáskor lefoglaltatnék, a nőt terheli annak tanúk vagy oklevelek általi bizonyítása, hogy valóban volt hozománya; a férj kezére mi módom jutását, sőt az egyes tárgyaknak a hozományákkal való ugyanazonosságát is ő köteles sokszor bizonyítani. Ha tehát férjhez megy, szép olvasónőm, mindent, amit férjedhez hozasz, ird föl egyenkint és körülményesen; az erről szerkesztett oklevelet ismertesd el férjednek két jelenlevő tanú előtt tett sajátkezű aláírásával, s akkor mentve vagy minden későbbi, a szerencse változásai által beállható kellemetlenségtől. S ezt még akkor is tedd meg, ha férjedet igazán, forrón és önérdek nélkül szereted, mert ha ő tönkre jut, legalább neked marad valami, amivel a boldogtalant is tápolhatod; sőt minél jobban szereted férjedet, annál inkább fogod ezt cseledni, mert ha nem tennéd, sem te, sem férjed nem fogják hasznát venni, hanem idegenek, kik a tiedet is elveszik, mert nem tudod bebizonyítani, hogy az csakugyan a tied. Ha pedig már férjnél vagy, szép olvasónőm, és ezt eddig tenni elmulasztottad, még nem késő, lesznek emberek, kik emlékeznek még arra, amit férjedhez hoztál: állíttass ki egy okmányt, írasd alá férjeddel és azokkal az emberekkel, mint tanúkkal, s a hiba helyre van hozva. Jobb késő, mint soha, de mindenesetre egyszer történjék meg, mert hát sokszor teljesedik ez életben ama közmondás : „reggeltánc, este tánc!“ Ha pedig ingatlanaid vannak hozományod között, melyek a telekkönyvben nevedre följegyezték: hagyd azokat a neveden, ily esetben azután bizonyítani sem kell többé, hogy a tied, mihelyt mint utósó telekkönyvi tulajdonos a te neved szerepel, megjegyezvén itt mellékesen, hogy ingatlanokra, mint házakra, szőlőkre, kertekre, földekre, tulajdonjogot nem lehet pusztán adás-vevés által szerezni, hanem ha a ház árát ki is fizetted, még sem a tiéd, míg az az előbbi tulajdonos beleegyezésével, az ő nevéről a te nevedre a telekkönyvbe átírva nincs. A hozományra nézve még következő fontos tudandók vannak: parasztnőknél a hozomány, amenynyiben még megvan, mindig természetben adandó ki; ha már nincs meg pénzbeli értéke, téríttessék meg, de csak akkor, ha férjhezmenetelekor a nő vagyona a község elöljárói által pontosan följegyezve, erről két példányban oklevél adatott, melyek egyikét a község házában teszik le, másikát pedig az asszonynak adják át. Ha ez nem történik, akkor férje halála után a földmives felesége a természetben még meglevő hozományi tárgyakon kívül egyebet nem követelhet. Kereskedőknél és gyárosoknál, hogy a hozomány csőd és végrehajtás esetében biztosíttassék, a fentebbeken kívül még szükséges, miszerint a kereskedelmi cég vagy cím bejegyzésével a hozományról szóló oklevél is bejegyeztessék, vagy ha a címbejegyzés még házasság előtt történt, legalább fél évvel az utána következő házasság után; mi pedig időközileg, a házasság tartama alatt hozatik a nő által, például szüleitől vagy örökség útján, férjéhez, azt esetrőlesetre azonnal írásban kell a címjegyző hatóságnál följegyzés végett bejelenteni. Ez folyamodás alakjában történik, mely két példányban adatik be; mindkettőre a hatóság a bejegyeztetést hitelesen, azaz pecsétjével ellátva, rávezeti, s az egyiket a folyamodó nőnek visszaadják, a másikat pedig a hatóságnál őrizik. Ha a kereskedő neje elmulasztja hozományát ilyképpen bejegyeztetni: férje elleni csőd esetében nem bír elsőségi joggal, és csak annyiban adatik neki vissza, mennyiben igénykereset útján az egyes tárgyakhoz való tulajdonjogát kétségtelenül igazolni bírja. S ez volna majdnem mindaz, mi a magyar jogban a női hozományra vonatkozik. Látszik ebből, hogy a magyar törvényhozás bőven gondoskodott a nő ebbeli jogainak fentartásáról, s csak saját gondatlanságának és nem-bánomságának tulajdoníthatja a hitves, ki mindannak dacára hozományát elvesztené. Hogy a nőnek kétség esetében hozományát bizonyítani kell: ez nem megszorítás, ez csak igazságkövette intézkedés, mert ellenkező esetben a férj jóhiszemű hitelezői könnyen kijátszathatnának. A törvény pedig csak azt akarhatja, hogy a nőnek, ha csakugyan hozott vagyont férjéhez, e vagyona megóvassék, de arra nem nyújthat segédkezet, hogy a férj megszorulás esetében egyszerűen neje nevére íratná át saját vagyonát, mások kárával. A lelkiismeretlenek és gazok cseleinek úgyis — a törvény intézkedései dacára — elégszer sikerül az ily csalás, különösen nálunk Magyarországon, hol a férjek törvényeinknek a nők iránti kedvezményeivel sokszor csalárdul visszaélnek. Nem csekélyebb kedvezménye a magyar jognak a feleség közszerzeményi joga. Ez ama jog, melynélfogva a feleséget fele illeti mindannak, mivel a házasfelek vagyona a házasság kezdetétől annak megszűntéig kereset útján (nem öröklés útján) szaporodott. Erre nézve következő szabályok szolgálnak irányadóul: városi polgárok, kereskedők és a voltjobbágyok (földművesek) nejei, magánál a törvénynél fogva közszerzők minden, a házasság alatti szerzeményre, ha tényleg semmit sem szerzettek volna is. E jog hatálya, eredménye abban áll, hogy a feleség, ha férje halála után özvegységre jut, a közszerzemény fele részét nyeri, s ezt a férj még végrendeletileg sem rövidítheti meg. Nemesek és oly egyéneknél, kik tudomány, szépművészet vagy hivatal útján szerzik vagyonukat, a feleséget közszerzemény címén nem illeti semmi, kivéve, ha a férj a házasság kötésekor vagy alatt oly szerződést kötött feleségével, melyben neki a közszerzeményi jogot nyiltan átengedi; de ez esetben is a férj a maga fele részéről szabadon intézkedhetik, míg polgárok, kereskedők, földmíveseknél, ha gyermek nincs, a férj halálával az egész szerzemény az asszonyt, és nem a férjfölmenő vagy oldalrokonait illeti. Az eddig előadott hitbéri, hozományi és közszerzeményi jogon kívül a feleség még az özvegyi jog és özvegyi öröklés kedvezményében is részesül. Az özvegyi jog abban áll, hogy a feleségnek, férje halála után, a magyar törvények értelmében addig, míg elhalt férje nevét viseli, vagyis míg újra férjhez nem megy, férje vagyonaiból, hitbérén, hozományán és közszerzeményén kívül, lakás, volt férje állásához mért tartás, sőt ha újra férjhez akarna menni, egyszer mindenkorra illő kiházasítás vagy az erre szükséges költség biztosíttatik. Lakás férje házában illeti őt, ha saját háza volt; ha azonban gyermekek maradtak, nem a legfényesebb, de tisztességes, ha pedig elhalt férjének háza nem volt, illő lakbért igényelhet. Tartása férje vagyoni állapotától, gyermekei számától és polgári állásától függ , szintúgy ismétt kiházasítása is. Ha a férj örökösei az özvegygyel egy házban élni nem akarnának, akkor tartoznak őt minden követelésére nézve teljesen kielégíteni; s addig, míg ez meg nem történik, férje minden javait megtarthatja és jövedelmeit élvezheti. A vagyonból netaláni kiűzése nem csak tökéletes visszahelyezéssel orvosolható, hanem a kiűző örökösök az elkövetett önkényért hatalmaskodási pénzbírságban is elmarasztaltatnak. Addig, míg a feleség férje javaiban van, — mint éppen mondom, — azoknak haszonélvezete is őt illeti, de ha romlani, pusztulni hagyná, az ez által származó kárt megtéríteni tartozik. A javakat adóssággal terhelni vagy eladni, azok állagából valamit elidegenítnie nem szabad, mit ha mégis tenne, az örökösök viszont minden pillanatban elvehetik tőle, s e e miatt özvegyi jogát is elvesztheti. Az előbb részletesen fölhozott jogok, valamint a most előadott özvegyi jog is — mint már említettem — csak a férj halálával nyilnak meg; de van egy eset, midőn a nő mindezeket még a férj életében is követelheti, tudniillik mikor a férj hibája miatt vál el tőle ; ha azonban az elválásra okot a feleség szolgáltatott, elvesznek özvegyi jogai, de csak akkor, midőn a bíróság jogérvényes (azaz : minden felebbezési fórumon keresztül ment vagy nem is fölebbezett) ítélettel vétkesnek mondotta; mindaddig jogaitól megfosztani nem lehet. Az itt előadottakon kívül a feleséget illeti meg: a hitvestársi öröklés, mely abból áll, hogy: a feleség a férje szerzeményi javainak másik felében (az egyik fele, mint közszerzőt, rendesen úgyis illeti), ha gyermekek nincsenek, föltétlenül örököl, a férj fölmenő és oldalrokonai kizárásával; férje örökölt javaiban pedig csak akkor, ha ennek sem leszármazó, sem fölmenő, sem oldalrokonai nincsenek. Végre az özvegyi öröklés az özvegy ama joga, mely szerint rendes és törvényes illetményein kívül, habár férjének volnának is örökösei, annak összes ingó és ingatlan javaiból egy gyermekrészt kap, vagyis annyit, mennyi törvényes örökösödés útján minden gyermekre jut. Tökéletes megérthetés végett kiemelem, hogy törvényes öröklés, azaz a leszármazó (gyermekek), ezek nem-létében a fölmenő (szülök), ezek nem-létében az oldalrokonok örökösödése akkor foglal helyet, midőn végrendelet nincsen. Vannak egyes tárgyak, melyeket a feleség férje hagyatékából az ő gyermekrészén kivül elvihet, tehát a nélkül, hogy osztályrészébe betudatnának. Ilyenek : férje kocsiját és lovait, melyekkel közönségesen járt, legjobb öltözékét, díszruháját, férje jegygyűrűjét, s ha férjének ménese volt, egész ötvenig a ménes lovainak felét, de ötvenen fölül egyet sem. (Folyt. köv.)