Fővárosi Lapok 1871. október (225-250. szám)
1871-10-01 / 225. szám
nál, hol kocsik járnak, mindaddig húz, míg a vonat az illető úton át nem robogott. Ez intézkedés igen szükséges, mivel a vonat némely helyen a város közepén s legnépesebb utcákon megy keresztül. A vezető és fűtők kis fülkében végzik munkájukat, fedél által védve az idő viszontagságaitól. A mozdony után jönnek az utazók podgyászait szállító kocsik, s ezekben vannak elhelyezve a különböző „ExpressCompanie“-k irodái. E társaságok csomagműszálltmányokkal foglalkoznak, mivel itt a csomagszállítás nem a posta és nem a kormány privilégiuma, hanem magánosok által eszközöltetik. A podgyász'kocsik után következnek az úgynevezett „Palace-Car“-ok, a vonat nagysága szerint kettő, négy, sőt a pacific-gyorsvonat sokszor hat ily palotának méltán nevezhető kocsik s visz magával. Ezek már kivülről is meglepik az utazót. Nagyságukra nézve hosszabbak a többieknél, s külső díszítésük már előlegesen sejteti kényelmes berendezésüket. Minden „Palace-Car“ nak külön neve van, mint nálunk a gőzhajóknak vagy mozdonyoknak. A mi vonatunkban levők „Pacific,“ „Chicago,“ „Buffalo“ neveket viseltek dúsan aranyozott arabeszkek közt. Az egész vonat úgy van berendezve, hogy, azon minden veszély nélkül végigmehet az utazó. Én is a vonat robogása alatt tekintem meg a „Palace-Car“okát. A kocsi emelvényén Szerencsen szolga állt széles tetejű kerek sipkában, melyre aranynyal volt hímezve a „Drawing Room Porter“ szó. Minden díszkocsiban két ily Szerencsen szolga áll az utazók rendelkezésére. Az ajtóba, melyen belépünk, gyönyörű metszett üvegek vannak illesztve, s ezeken virágok s más diszitmények közt látható az illető társaság monogrammja. Beléve, jobbra kis mosdótermet találunk, márvány medencékkel s mindennel ellátva, mi ily helyen kényelem tekintetében megkivánható. Középen asztal van,mely a szobácska oldalához lapítható, kétoldalt bársonypamlagok. E kocsikat leginkább hosszabb útrainduló családok bérelik ki gyermekeik számára, kik magukkal hozott játékaikkal oly kedvesen eljátszanak, mintha nem is a gyorsan robogó vonaton, hanem megszokott játékszobájukban volnának. E kis szobácskákat léghuzam ellen alkalmazott s metszett üveggel díszített védfal választja el az úgynevezett „Drawing Room“-tól. E pompás terem mindenkit méltán meglephet. Az aranydíszítés, fifrgo lámpák, a metszett tükörüveg-ablakok, a nehéz damaszt-függönyök gazdag solyemrojtjaikkal, a forgatható, de el nem mozdítható alacsony, kényelmes bársonypamlagok, a finom brüsszeli szőnyeg, mely a padlót befödi az ügyesen alkalmazott tükrök mind oly benyomást gyakorolnak reánk, melyet elfelejteni sem tudunk. Az amerikaiakat méltán megirigyelhetjük ama kényelemért, melyet utazásaik alkalmával aránylag olcsó árért élveznek. A hosszú terem másik végét szintén védfal választja el a kisebb osztályoktól. Dohányozni a kocsiban nem szabad, s azért van minden vonatban egy úgynevezett „Smoking Car.“ A terem közepén oly széles térség van, hogy 3—4 ember karonfogva kényelmesen sétálhat. A vonat többi kocsijai fényre és kényelemre nézve nem versenyezhetnek a kutakkal, de igen a mieinkkel. A diszítmények itt nem hiányznak, s a fedélzet közepén alkalmazott színes metszett üvegek s a kocsi két végén rézsút fölakasztott tükrök, melyek a kocsit kétszer oly hős zónák mutatják, érdekes látvány nyújtanak. Első, második, harmadik helyet — mint már említem — itt nem ismernek, és így minden kocsi bársony pamplagokkal van ellátva, melyeknek tármlánya előre és hátra tolható, mint nálunk a gőzhajókon, azzal a különbséggel, hogy itt a támlányok nem oly keskenyek, hanem kényelmesek és ruganyosak A jeges viz és kemence itt sem hiányzanak. A vonat közepén van a dohányzó kocsi, mely kényelem tekintetében lépést tart a többi kocsival. A legnagyobb vonatoknál is rendesen csak egy vezető van alkalmazva, ki nem hord egyenruhát s legfölebb is csak kerek sipkája árulja el állását, Liptay Pál. A XVI-dik századbeli hitviták. Renan jóslata 1864-ből (az „Apostolok“ előszavában) immár teljesedésnek indul: „A római katholicizmust nagy szakadások fogják mozgásba hozni ; az avignoni idők, a XIV-dik század, Kelemen és Orbán ellenpápák pártkora, ellenpapjaival, visszatérnek. A katholikus egyház mindazáltal marad az, ami. Az valószínű, hogy száz év alatt a protestánsok, katholikusok és zsidók létszáma között nem igen lesz lényeges különbség. E vallási községek mindegyikének kétféle hívei lesznek: az egyik fél absolute hisz, a másik a betűt föláldozva, csak a szellemet tartja meg. A fanatizmus az áldános türelemben enyészik el; a hittétel oly titokteljes szekrénynyé lesz, melyet fölnyitni a hitfelekezetek soha sem jönnek össze. S ha a szekrény üres, mi érdeke van ak-Ám lássa a jövő század embere, mit hozand neki a maga kora. A korszellemnek is meg van a maga hullámzása, midőn az eszmék habjai magasan fölcsapkodnak, majd mélyen alásülyednek, vagy mozdulatlan tespednek, mígnem egy frissítő vihar által újra fölkavartatnak. A keresztyén egyház csöndéletét ottan-ottan új meg új dogmák (hittételek) zavarták föl. A püspökök közgyűlése (ökumenzsinat) mindannyiszor egy-egy vitatott hittétel megállapításával igyekezett véget vetni a zavarnak, de csak olajat öntött a tűzre; az ellenfél nem engedett, s majdnem mindenik zsinatnak megvannak a maga szakadárai. A trienti zsinat nem hogy magához vonzotta volna a protestánsokat, de sőt örökös választó falat vont ellenük. A múlt évi vatikáni zsinat pedig minden további hitvitának véget vetendő, a protestantizmusnak, a rationalizmusnak s ezek képviselőinek, a Jézus élete íróinak: Strauss-és Renan-nak, meg annak az isten nélkül való Darwin-nak szeme közé vágta a pápa csalhatlanságát. A hit tehát megüzente a háborút az észnek. A katholikus németség épp úgy, mint Luther korában, a hierarchia ellen ismét mozog. Nálunk is, holott az úgynevezett autonómiai gyűlésben a hierarchia az első játszmát a maga részére megnyerte, a harc és háború megkezdődött. A Luther nyomán megindult vallásos mozgalom a mohácsi vész után nálunk szabad térre talált, minthogy ezért a csupán világi haszonleső, romlott hierarchia igen is parlagon hagyta, minélfogva természetesen badarnál badarabb eszmék burjánzottak föl. Elképzelhetni, minő hitfejtegetések voltak, a miket egy községben előállt tanulatlan paraszt vagy kézmives — miként most a nazarénusoknál, kik pedig a bibliában jártasak — a figyelők elé tálalt, mígnem iskolailag itthon s külföldön képzett egyének vették át ez óvatlan kezekből a tanító szerepét. Nálunk ugyan nem ölték-vágták egymást a felek, miként hajdan Konstantinápolyban — egy betűért, hogy tudniillik homouzios vagy homofuzios (egyenlő-e, vagy hasonló a fiú az atyával ?), de nálunk is fordultak elő esetek a konstantinápolyiakhoz hasonlók, hogy például a sütőboltban a pék magyarázta a vevőnek: miként származik a fiúisten az atyától; a mészáros ellenben a vágóhídnál arról adott fölvilágosítást, hogy a fiú nem csak az atyától, de a szentlélektől is származik. A nemességnek a német párt, vagyis a férjén s országon uralkodni akaró Mária királyné pártja ellen 1523 és 25-ben hozott országgyűlési határozata: „a lutheránusok megégetendők, mint sok más, elhangzott, s az 1548-diki országgyűlés határozata: „a sacramentariusok vagy anabaptisták az országból kiűzendők,“ foganatlan maradt , mert az országnak harmadrésze már akkor török kézben volt, hová sem a magyar királynak, sem a még ekkor tehetlen katholikus pártnak keze el nem ért. Mily élénken forrtak nálunk a XVI. században a hitviták, azt mindjárt 1547-ből három példában mutatom föl. A baranyai papság a szentháromság-tagadó Alvinczi Gergelyt nyilt vitában legyőzte s fölakasztatta; a pécsi pasa pedig őket, a miért az ő hite, tudta nélkül hajták végre a halálos ítéletet, keményen megbirságolta. Nagy-Váradon egy török dervis hívta ki a keresztyén papokat vitára. A papok közül egy sem akarván vele szóba ereszkedni, egy Georgevics Bertalan nevű ember, ki tizenhárom évig volt török rab s jól érte e nyelvet, állott ki szóharcra. A párbaj a templomban történt, nagy hallgatóság jelenlétében. Georgevics a dervis kérdéseit s a saját feleleteit maga magyarázta a hallgatóságnak. Egyszer a dervis azt kérdi: „Hol volt az isten, mielőtt a világot teremtette?“ Georgevics mosolygva feleli: „Ott, ahol most, mert az isten öröktől fogva való.“ „Nem, — mond a dervis, — hanem egy fényes felhőben tartózkodott.“ A hallgatóság hahotára fakadt; a dervis haraggal otthagyta őket, mert hogy az ily értetlen emberekkel nem érdemes beszélni. Szegeden az újhitűek fölszaporodott felekezete kieszközlé az ottani pasánál, hogy a helybeli franciskánusokkal a templomot megfelezzék olyformán, hogy a templomhajót mint nagyobb részt elfoglalhassák, a szentély pedig, mely a hajótól egy közfal által választassák el, a ferencieké maradjon. Utóbb egy vásárhelyi prédikátor majdnem az egész Szeged népét az új hitnek megnyervén, a pasánál szóval és ajándékkal már-már kinyerendő volt, hogy az egész templom elvétessék a ferenciektől. A gvárdián — Eszéki Sebestyén — könyörög a pasánál, rimánkodik, égre-földre esenkedik, ne foszsza meg az ő szerzetüket őseik e szent hagyományától. A pasa, mint igaz bíróhoz illik, a felek vitájára ereszti az ügyet, napot rendel, és saját elnöklete alatt közbirákul törölt részről Abdi, Ahmet és Mehemet hittudós kálikat,, a szegediek részéről viszont Balogh András, Horváth Márton és Koncsi Rózsa polgárokat kinevezi. A gvárdián meg a vásárhelyi prédikátor elkezdenek lispitálni a nevezett birák és tömérdek nép jelenlétben, a szentírást ürgetik-forgatják, s már jó idei DlIcIDciiIIcbi^ IclloClIlJK. LLHU.UU cgj ldllVuö ildili franciskánusok kuktája, a konyhából azon kötényesen, szurtosan közéjük ront, s a prédikátor szavát vág: „Mondd meg nekem, hányan voltak az evanglisták?“ A prédikátor szóba sem akart e tolakoc fráterrel állni, de a birák parancsára megfelel, s négy Máté, Márk, Lukács és Jánost meg is neve. A fráter fennen kérdi: „Hát az ötödik hol van ?“ prédikátor tagadja, hogy ötödik volna. A fráter retenthetlen: „De igen, az ötödik evangélista sze Redseb“ (a mohamedánok szentje). A prédikátor a vet, de az elnök pasa fölkelvén, azt mondja: „Í félj, pap gazda, tied az egész templom!“ Balla Gegely „Kőrös krónikájáéban ez esetet úgy adja el mintha a barát azért lett volna nyertes, mivel Mór és Jézus után harmadik főprófétául Mohamedet áltá; mi előadásunkban a szegedi ferenciek zárdatöténetét követtük. 1562-ről az erdélyi országgyűlés egyik cikk így szól: „ A religió dolgából végeztetett, hogy ezért való artikulusok szerint az evangélium tartása semn nemű nemzet közt meg ne háborittassék, sőt inkái mindennemű bálványozások kitörültessenek, és istennek igéje szabadon hirdettessék kivált az oláh között, kiknek pásztorai vakok lévén, vakokat vernek, és ekképen mind magukat, mind a szegény középet veszedelembe vitték. Azoknak, kik az igaságnak engedni nem akarnak, ő felsége parancsol, hogy György püspökkel a bibliából megvetélkedjek és az igazságnak értelmére menjenek; és ha megismert igazságnak helyet nem adnának, az oh püspök, vagy papok, vagy kalugyerek eltávoztassnak az egy választott György püspökhöz, és az őlő választott papokhoz hallgassanak, különben hitetleségüknek poénájával büntettessenek meg.“ Az oh papok sem György, sem más püspökkel meg nem vélkedtek, mégis helyben maradtak. 1568-ban Melius vagy Horhi Juhász Péter dereceni kálvinista püspök és a zociniánus Blandra György közt Gyula-Fehérvárott — János Zsigmor fejdelem és nagy népség jelenlétében — tíz nap tartott a hitbeli párviadal, mígnem végre az olaszokból és szászból kifogyott, beváltván, hogy ő ne theológiai, hanem orvos-doktor, s a folytonos kiabásban elrekedt. A következő évben az unitárius Dvid Ferenc hívta ki a kálvinistákat szóvitára, melyben a váradi két prédikátor Dáviddal hat napon küzdött, s egyik fél sem tarta magát legyőzöttne. Minden addigi hitviták közt eredmény tekintetében legfontosb vala a csepregi 1590-ben, hol Bejti István az úrvacsorájabeli szent jegyek jelentőségét helvét hitvallás és heidelbergi káté értelmében vlelmezvén a Luther tanát védő Skultéti és Murakö ellenében, a lutheránusok a kálvinistáktól teljese elváltak és a maguk értelmében az ú. n. egyezség fomuláját szerkeszték, melynek azután egész 1600-i minden luther-párti papjelölt magát aláírni kötéle volt. E vita következtében huszonöt kálvin-pár magyar tanuló a wittembergi ellenhitü egyetemi kiküldetett, kik aztán és hitrokon utódaik a sváji hollandi és angol akadémiákon szives ellátásban rézesültek. A kálvinisták, lutheránusok és zociniánus,gymás elleni vitája s fondorkodása közé vegyültek félszázados tétlenségből és zsibbadtságból a jezsuiák által új életre kapott s mindegyik párton felü sérülni vágyó pápisták. Szántó nevű jezsuita dicsesedett, hogy egymaga ötven-száz s több prédiktorral disputált. Különösen Várad volt a hitvita fészke, s a föntebbi bolti és mészárszéki theológii fejtegetések színhelye. Báthory Zsigmond erdélyi félelem 1597 jan. 2-kán Gyula-Fehérvárról ily „adteremtette“ levéllel vágott a hitvitákba mélyedt v. ■adi katonák és polgárok közé: „Hitigazgatásnak, ni nem a ti dolgotok, hagyjatok békét; szably: topja, katonához illő fegyver a ti dolgotok. Te plig, Király György uram, fölnyisd a szemedet, meg ásd: mit cselekszel, ki előttük vagy a szolgáló rendek; szájukon tartsd őket; jövendő háborúság semmi okot ne adjanak, se protestációkkal ne fenyegessenek senkit, se egyéb gyüléstekkel közönje ;és magatok tudatlan, balgatag fölfuvalkodástokkantet ne igazgassatok. Mert valaki lészen kezdője vagy kapitány, vagy lovász, vagy pap, vagy szekuáris, egy istrángszálat meg nem kímélek tőle. Egy ne lányatokról nem szólok, de ha mindnyájan oly hitezmberek volnátok, amint hitet tudtok igazgatni, eddig régen Konstantinápolyból is kiűztük volna a tönköt. Ti pedig, kik jámbor és tősgyökeres neme enden kívül valók vagytok, birák, városbeliek és aradi főpolgárok minden renden: szántás, kapáláti dolgotok, nem hitigazgatás. Nem paraszt emberkhez illik a hitigazgatás, nem vargához, sem szűcsöz, sem a protestációval való fenyegetés egy perestye fiához.“ Hét évvel ezután az addigi szóbeli hitvitába B ocskay István fegyveres vitával váltotta föl. Hőke Lajos, 1029 -