Fővárosi Lapok 1871. november (251-275. szám)

1871-11-01 / 251. szám

szemű virágaival mintegy az égre utal bennünket. A­mi a repkény az elmodosult sírköveken, az az örök­zöld a sírdombokon. Az örökzöld (vinca minor) nem idegen növény, hazája úgyszólván Magyar- és Er­­délyország. Erdőkben és ligetekben, halmokon és bér­cek oldalában otthonosan érzi magát, ha árnyékot talál; hálószerű gyökereivel belekapaszkodik a leg­kövesebb talajba, s nevető zölddel vonja be a külön­ben sivár pontokat. Szaladás­ közben egy-két hajtása fölegyenesedik, jeléül annak, hogy a virágfakasztó erő benne központosul. Bőrszerű levelei hasonlítanak a borostyánhoz, fölülről sötétzöld fényben ragyognak, míg alulról bágyadt világos-zöld a színük. Hajdaná­ban vértisztítóul is használták, korunkban csak mint dísznövényt kultiválják, és pedig minden nehézség nélkül. Impozánsabb a nagy örökzöld (vinca major), mely mint örökzöld bokor Istriában, Francia- és Spa­nyolországban sírkeresztek helyett szerepel, s május­tól szeptemberig folytonosan virágzik. Madagaskár­­ban és Jávában rózsaszínű örökzölddel (vinca rosea) ültetik körül a sírokat, s halványzöld, fehér csíkok­kal szegélyzett leveleivel, sötétpiros és hófehér szin közt váltakozó virágaival gyönyörű koloritot kölcsö­nöz a temetőknek. Záradékul még azon virágokról pár sort, miket szeretett halottja keresztjére a kegyelet szokott ko­szorúba fűzni. Ilyen a mindig zöld rozmarin, mely Spanyol- és Olaszország némely helyén vadon terem, s melynek leveleiből és virágaiból az úgynevezett magyar vizet készítik. Az őszi kikircs, melynek hal­ványpiros virágai őszszel minden levél nélkül, levelei tavaszszal virág nélkül búnak ki; a mécsvirág, mely azon sajátsággal bir, hogy magas helyen piros, lapá­­lyos helyen pedig halvány virágokat hoz; a gyöngyhim, melynek pordonyain szép apró gyöngyök látszanak; a kék iringó kék zománcu száraival, melyet elszára­­dása után is megtart, s végre az őszi rózsa, árnyékfa, ködvirág és sárga gyopár. Akadémiai levelek. ív. (Okt. 30-kan. A levelek. — A bécsi világkiállítás és az aka­démia. — Az osztályok tárgyai. — Mindenféle ünnepélyes­ségek. — „Az aggkor gyarló szüleményei.“ — Antwer­penből. — A jövő ülés tárgyai). (B—y). Kezdjük hátulról a dolgot. Beszéljünk előbb a levelekről, azután az akadémiáról. Éppen jó ma az alkalom erre, mikor sem emlékbeszéd nem fa­csart könyet szemeinkből, sem értekezés nem zárta le pilláinkat és minden, a­mit írhatunk, csak újdonságok halmaza lesz. Csupán abban fog különbözni levelünk az alábbi rovatok tarkaságától, hogy mi még nem szentesítettük igényeiket a külön elnevezésekre és érzünk erőt magunkban megtartani egy kalap alatt a legkülönbözőbb elemeket: Hollandiát és Komárom­­vármegyét, Vámbéryt és Budenzet, a Kisfaludy-Tár­­saságot és az antwerpeni fokmérési kongresszust. Hogy merünk ilyen nagy lépést tenni visszafelé a mu­rtba rohanva haladó napjainkban ? Valóban múlt, régenmúlt az, mikor a levelekből lesték mindenfelé azokat az újságokat, melyek közönségesen érdeklik az embereket, mikor egy-egy Pesten forgó jurátus egy egész nagy vidéknek volt politikusa, újdonság­­írója és külföldi levelezője, mikor a nagy világból érkezett hírek nagyobb hitelesség okáért egy-egy szétfolyt, nagy, vörös pecséttel is meg voltak erősítve. Ennek az időnek mindörökre vége. A gőzkocsi robog­va gázolt keresztül a levelek régi rendeltetésén, a bőbeszédű sajtó szóhoz jutni sem engedi őket, és a távíró néma billentyűin gyászindulójukat veri. Hová sülyedtek mai napság a levelek! Az újdonságok egész világát, melyet érinteniük szabad, a néni új felkötője és a kis kanári egésségi állapota képezi. Ki elégedett meg hajdan egy levélpapirossal, és ki ír ma tele egy oldalnál többet ? A papirosok egyre kisebbekké lesznek; már a borítékokból is lenyirbált egy szögletes a korszellem ollója, miután a három­szögletet couverteket minden papírkereskedés kira­kata a modernekének hirdeti. Csak egy faja a leve­leknek mostan is a régi. Ez a­ divatúlag „szögletes“ ma is, mint írói, kik ha fukarok a szavakban, beérik négy oldallal. Ez a . . . Mielőtt leírtuk volna a végzetes szót, mely min­den bizonynyal profanizálta volna a csarnok tekinté­lyét, mely újdonságaink szintere, szerencsére meg­illette lelkünket feladatunk egész komolysága, és mi az örvény széléről visszaléptünk. Kezdjünk hát érzé­­kenykedés nélkül tulajdonképpeni tárgyunkhoz, és mondjuk el szép sorjában régi divatú levelünkben mindazokat az újdonságokat, melyeket az akadémia főtitkára három hónap óta tartogatott számunkra. A mai ülés, mint a vasárnapi jelentések már hirdették urbi et orbi, összes ülés volt, melyen folyó ügyek tárgyaltattak. Először is a minisztériumok le­iratai. Legérdekesebb volt közöttük a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteré, mely kiemel­vén az 1873-ban tartandó bécsi világkiállításnak minden eddigit fölülhaladó nagy fontosságát ha­zánkra, fölhívja az akadémiát, hogy­ a maga részéről mindent kövessen el arra nézve, hogy Magyarország a kiállításon méltólag és előnyösen mutattassék be a világnak. Fölhívja egyszersmind arra is a tudós tár­saságot, hogy a kiállítási országos bizottságba tago­kat jelöljön. Az elnöklő Csengery javaslatára Szily, Ipolyi, Rómer és Gönczy jelöltettek ki. Az igaz, hogy mennyiségileg rengeteg könyvet állíthat ki az aka­démia, ha ki akar tenni magáért. Azt halljuk, hely alig van már hol tartani a sok kiadványt, melyek legeslegnagyobb részének csak tíz példány díja van. Ennyit kapnak a szerzők saját munkáikból. Hogy mi haszna e szerencsétlen gazdálkodásnak, mely eze­reket dob ki a legimproduktívebb módon ? aligha tudná valaki megmondani. Ezzel tisztában vagyunk, hanem az iránt óhajtanánk fölvilágosítást nyerni, hogy miképp szunny­adott el a Toldy által indítványo­zott folyóirat terve, mely ügyes kezekben többet len­díthetne művelődési viszonyainkon, mint az akadé­mia összes értesítő-készlete. A bizottságok fölterjesztették üléseikből a neve­zetesebb tárgyakat. A harmadik osztály az állam­számvitel tökéletesítésére vonatkozó kérdőpontokat csakugyan Weningernek adta ki véleményezés vé­gett. Miután a politikai számtannal foglalkozó tudós rajta kívül tudtunkkal nincs az akadémiában, e meg­bízással majdnem kénytelen volt az akadémia, dacára azon közmondásos „csöndes“ természetnek, melylyel az akadémiák közönségesen bírnak, kivéve a jövő nemzeteinek, mint Szvatopluk fiainak és a dákoknak tudós társaságait Ugyancsak a harmadik osztály je­lentette, hogy Poór Imre lenne megkérendő emlék­beszéd tartására dr. Flór Ferenc fölött. A gyűlés folyamában háromféle ünnepélyesség is került szóba. A Kisfaludy-Társaság meghívta az akadémiát a Toldy-ünnepélyre. Küldöttségül mennek el az akadémiától az osztályelnökök és osztálytitká­rok. Megemlítjük itt egy füst alatt, hogy az ünne­pélyre Szepesi Imre írt egy ódát, és zenét is szerzett hozzá, melyet a kegyesrendi gymnasium énekkara fog előadni. A nemzeti dalkör is részt vesz az ünne­pélyen. — A­z Eötvös-ünnep tervezetére kiküldött bizottság beadta jelentését. E szerint az akadémia boldogult elnökének emlékezetét a jövő évi február 2-kán ünnepélyes közülésben üli meg. Emlékbeszé­det gróf Lónyai Menyhért fog tartani, költeményt Szász Károly olvas. A dicsőült mellszobrát ifj. báró Vay Miklós, arcképét Székely Bertalan készité. Az előző napon gyászistentisztelet tartatik az egyetemi templomban, melyet Ipolyi Arnold, besztercebányai püspök fog végezni. — Lónyai a közülés megnyitójában tett indítványát — a magyar irodalom újjászületésé­nek a jövő évben megülése tárgyában — úgy módo­sította a bizottság előtt, hogy a politikai események kívánatossá teszik az ünnepélynek legalább is az év második felére halasztását. Az egész indítvány tár­gyalására egy bizottság küldetik ki, tagjai közt Toldyval, Ipolyival és Jókaival. Beküldetik az akadémiának Tóth Ágoston je­lentése az antwerpeni és bécsi európai fokmérési gyű­lésekről. Az utóbbi kongresszuson a magyar kor­mány szakértő küldötte iránt nagy elismerés nyilat­kozott, így a gyűlés tagjai közül többen leírni akar­ták Tóth Ágoston e tárgyú értekezését, melyet az akadémiában tartott. Ennélfogva kéri az akadémiát, bocsátana abból példányokat rendelkezése alá. Következtek a csekélyebb fontosságú ügyek. Komárom­ vármegye utólagos értesítésében azt jelen­ti az akadémiának, hogy a római múzeum fölállításá­ra nem háromszáz, hanem háromezer forintot kér a kormánytól. — A takarékpénztár fölszólítja az aka­démiát a Fáy-díj pályakérdésének formulázására. — A pestvárosi főpolgármester pedig beküldi a lerom­bolt Fáy-ház fénykép­ét. Valóban méltó lesz e kis , kalap­ utcai hajlék mását megőrizni. Volt idő, mikor ez volt a magyar nemzet akadémiája, Kisfaludy­ Tár­­sasága, az egyetlen kis sziget a részvétlenség özöné­ben. Ma díszes palotába költözött a tudomány, osz­­lopzatos csarnokban tartja üléseit a szépirodalmi társaság, és lerombolták a régi hajlékot. Nincs rá szük­ség többé, de illő, hogy a kegyelet legalább képét őrizze meg. Az öreg Jakab István is megemlékezett az aka­démiáról. Küldött egy százforintos takarékpénztári könyvecskét és „aggkorának gyarló szüleményeit,“ egy kötet verset. Végül a könyvküldemények ügyét terjesztette elő a titkár, és a jövő heti ülés tárgyait. Ezek a kö­vetkezők : Pesty Frigyes értekezik „A rég eltűnt magyar vármegyékről.“ és Knauz Nándor „XVI. szá­zadi ismeretlen magyar nyomtatványokról.“ Fővárosi hírek. * Tegnap a képviselőháznak igen rövid ülése volt. — Paulovics István interpellálta a belügy­minisztert­, hogy Szabadka, Zombor és Újvidék főis­pánjául miért nem szerb nemzetiségű egyént nevezett ki s kérdé, hogy szándékozik-e ezen mulasztást új intézkedés által helyrehozni ? —­ Kérvényeket Bet­h­­­­e­n gróf és H­o­r­n Ede mutattak be, mire Huszár Imre, mint a központi bizotság előadója, nyújta be az osztályok többségének megállapodását az irtványok és telepítvényesekről. — A ház legközelebbi ülése napután, pénteken lesz. * Liszt Ferenc e hó 17-dikén érkezik Pestre, azonnal elfoglalva nádor­ utcai lakását. B­i­­­o­r Já­nos pedig januárban fogja meglátogatni fővárosun­kat, hogy itt néhány hangversenyt adjon. Az ő kitű­nő zongorajátéka élénk emlékezetében van még mind­azoknak, kik azt több év előtt a bölcsőde nagy hang­versenye alkalmával a reboutban halták. * Köszeghyről, operánk e régi támaszáról, oly adatot írhatunk, mely számokban fejezi ki az ő pél­dás buzgalmát. Ugyanis a múlt évi októbertől ez év októberéig 117-szer énekelt a nemzeti szín­padon, te­hát majd mindenik operai előadásban. Szavaló pri­madonnáink : Prielle Kornélia és Felekiné asszonyok ugyanez idő alatt 53-szor játszottak. Sajátszerű eset­leg, hogy mind a ketten mennyiségileg egyformán működtek. * A temetői látogatás nagy napja ma van. Mi­vel az idő kedvezőbbre fordult, a tolongás bizonyára igen nagy lesz. A kapitányság célszerű rendszabályo­kat adott ki a kocsik járatára, a felügyeletre, stb. A temető esti kilenc óráig lesz nyitva. * Oeffner János legfőbb itélőszéki bírót, ki 58 éves s nőtelen volt, tegnap reggel szobájában egy tűzmentes szekrény szögletén fölakasztva találta szol­gája. Búskomorságból végezte ki magát, s balesete annyival élénkebb sajnálkozást szült, mivel igen ren­dezett viszonyú, becsületes biró volt. Budán született, hol atyja 1848-ig jeles polgármester volt. * Tűz volt tegnap délben a dohány­ utcában. A Kölber-ház melletti alacsony épületben ütött ki, s mivel széna volt a padon, a négyszögletes épület te­teje leégett, de a Széchenyi Ödön vezetése alatt mű­ködő tűzoltók megakadályozták a vész tovább ter­jedését. Azt hiszik, hogy a munkások pipázása oko­­zt e balesetet. * A nőképző-egy­let tagjai közül *— mint az „Ellenőr“ írja — Tisza Kálmánná és b. Podmanicz­­ky Gézáné úrhölgyek kiléptek a Berecz tanárral tör­tént eljárás miatt. Hogy ez eljárás megütközést szült, azt mi igen természetesnek találjuk. Magunk is meg­róttuk eléggé, mert oly egylet, mely azt véseti pe­­csétnyomójára: „haladjunk,“ a szerzetesi öltöny le­­vetésében nem láthat egyebet, mint egyszerű pálya­cserét. Sajnálnék azonban, ha ez elnöki tévedésért (mert a fölmondás a választmány tudta és megkér­dezése nélkül történt) maga e jócélú és sikeresen haladó egylet vallana kárt. Az egylet tantermét na­gyon méltó továbbra is támogatni, mert ez átalános női ügy, s a­mi ellen fordulni lehet, az nem egyéb, mint egyén vagy egyének eljárási hibája. * Az ötvenkettős népszínházi bizottság elnök­ké b. Lipthay Bélát, alelnökké Várady Gábort s jegy­zővé Rákosi Jenőt választá. A bizottság négy szak­osztályra oszlott. A pénzügyi­­elnök Szentkirályi Mór, jegyző Schweiger Márton) arról tanakodik, hogy mint építsék föl a színházat; a színügyi (elnök K. Podmaniczky F., jegyző Milassin Vilmos) arról, hogy mily műfajok s mennyi színész legyenek benne; a jogügyi (elnök G. Szabó János, jegyző Tors Kál­mán) az alapszabályokat dolgozza ki, a városi pedig (elnök b. Lipthay B., jegyző Sebők Imre) a várossal alkudozik a telek iránt. * Egy öreg úr csipkékre alkudott egy kereske­désben. Kiválasztott egy csomót, de egy rég fekete csipkét igen drágáit. A többit — úgy­mond — küld­ték a „Vác“ fogadóba, majd ott kifizeti. El is küld­ték. Ott azonban igy szól a szolgának: „Mégis csak megveszem azt a feketét is, hozza el.“ A szolga le­teszi a hozottakat s távozik a feketéért, de mikor visszatér vele, akkor már se az otthagyott csipkék­nek, se az­ öreg úrnak nyomuk sincs. A rendőrségnek azonban sikerült elfogni a csalót­, ki egy berlini tol­vajbanda tagja. * A cselédképző-egylet nem sokára életbe lép. A közgyűlés megállapítá az alapszabályokat, a he­lyiséget célszerűnek találta, a választmányt megna­­gyobbítá, stb. A tagok szaporodnak, s a segélyezés is bő mértékben foly. Dr. Gárdos az egyleti betegeket ingyen fogja gyógyítani. A közgyűlés köszönetet szavazott Glatz Antalné elnök úrhölgynek s Ács Károly pénztárnoknak az ügy iránt eddig is tanúsí­tott sikeres buzgalmukért. * Orlay Soma „Attila halála“ című nagy fest­ményét, melynek becsértéke 3240 frt, engedély foly­tán kisorsolják, s 8,100 db 40kros sorsjegyet bocsát­­nak ki. Vasárnaptól­ kezdve a kép a redout séta-hang­versenyei alkalmával ki lesz állítva. A húzás március elsején lesz. * Richter János karnagyról, kinek zenekari hangversenyét élénk érdekeltséggel várja a zene­kedvelő közönség, következő életrajzi adatokat ol­vassuk: 1843-ban Győrben született, hol atyja egy­házi karnagy volt. Ő már korán zenei nevelést ka­pott. Majd Bécsben udvari énekes-fiú lett, később az ottani conservatoriumban hegedű-, végül vadász­­kürt-tanonc. 1862-ben mint vadászkürtön lépett a bécsi opera zenekarába. 1866-ban Wagner mellett karnagyi tanulmányokra adta magát, főleg Wagner. • 1145 —

Next