Fővárosi Lapok 1871. november (251-275. szám)
1871-11-01 / 251. szám
szemű virágaival mintegy az égre utal bennünket. Ami a repkény az elmodosult sírköveken, az az örökzöld a sírdombokon. Az örökzöld (vinca minor) nem idegen növény, hazája úgyszólván Magyar- és Erdélyország. Erdőkben és ligetekben, halmokon és bércek oldalában otthonosan érzi magát, ha árnyékot talál; hálószerű gyökereivel belekapaszkodik a legkövesebb talajba, s nevető zölddel vonja be a különben sivár pontokat. Szaladás közben egy-két hajtása fölegyenesedik, jeléül annak, hogy a virágfakasztó erő benne központosul. Bőrszerű levelei hasonlítanak a borostyánhoz, fölülről sötétzöld fényben ragyognak, míg alulról bágyadt világos-zöld a színük. Hajdanában vértisztítóul is használták, korunkban csak mint dísznövényt kultiválják, és pedig minden nehézség nélkül. Impozánsabb a nagy örökzöld (vinca major), mely mint örökzöld bokor Istriában, Francia- és Spanyolországban sírkeresztek helyett szerepel, s májustól szeptemberig folytonosan virágzik. Madagaskárban és Jávában rózsaszínű örökzölddel (vinca rosea) ültetik körül a sírokat, s halványzöld, fehér csíkokkal szegélyzett leveleivel, sötétpiros és hófehér szin közt váltakozó virágaival gyönyörű koloritot kölcsönöz a temetőknek. Záradékul még azon virágokról pár sort, miket szeretett halottja keresztjére a kegyelet szokott koszorúba fűzni. Ilyen a mindig zöld rozmarin, mely Spanyol- és Olaszország némely helyén vadon terem, s melynek leveleiből és virágaiból az úgynevezett magyar vizet készítik. Az őszi kikircs, melynek halványpiros virágai őszszel minden levél nélkül, levelei tavaszszal virág nélkül búnak ki; a mécsvirág, mely azon sajátsággal bir, hogy magas helyen piros, lapályos helyen pedig halvány virágokat hoz; a gyöngyhim, melynek pordonyain szép apró gyöngyök látszanak; a kék iringó kék zománcu száraival, melyet elszáradása után is megtart, s végre az őszi rózsa, árnyékfa, ködvirág és sárga gyopár. Akadémiai levelek. ív. (Okt. 30-kan. A levelek. — A bécsi világkiállítás és az akadémia. — Az osztályok tárgyai. — Mindenféle ünnepélyességek. — „Az aggkor gyarló szüleményei.“ — Antwerpenből. — A jövő ülés tárgyai). (B—y). Kezdjük hátulról a dolgot. Beszéljünk előbb a levelekről, azután az akadémiáról. Éppen jó ma az alkalom erre, mikor sem emlékbeszéd nem facsart könyet szemeinkből, sem értekezés nem zárta le pilláinkat és minden, amit írhatunk, csak újdonságok halmaza lesz. Csupán abban fog különbözni levelünk az alábbi rovatok tarkaságától, hogy mi még nem szentesítettük igényeiket a külön elnevezésekre és érzünk erőt magunkban megtartani egy kalap alatt a legkülönbözőbb elemeket: Hollandiát és Komáromvármegyét, Vámbéryt és Budenzet, a Kisfaludy-Társaságot és az antwerpeni fokmérési kongresszust. Hogy merünk ilyen nagy lépést tenni visszafelé a murtba rohanva haladó napjainkban ? Valóban múlt, régenmúlt az, mikor a levelekből lesték mindenfelé azokat az újságokat, melyek közönségesen érdeklik az embereket, mikor egy-egy Pesten forgó jurátus egy egész nagy vidéknek volt politikusa, újdonságírója és külföldi levelezője, mikor a nagy világból érkezett hírek nagyobb hitelesség okáért egy-egy szétfolyt, nagy, vörös pecséttel is meg voltak erősítve. Ennek az időnek mindörökre vége. A gőzkocsi robogva gázolt keresztül a levelek régi rendeltetésén, a bőbeszédű sajtó szóhoz jutni sem engedi őket, és a távíró néma billentyűin gyászindulójukat veri. Hová sülyedtek mai napság a levelek! Az újdonságok egész világát, melyet érinteniük szabad, a néni új felkötője és a kis kanári egésségi állapota képezi. Ki elégedett meg hajdan egy levélpapirossal, és ki ír ma tele egy oldalnál többet ? A papirosok egyre kisebbekké lesznek; már a borítékokból is lenyirbált egy szögletes a korszellem ollója, miután a háromszögletet couverteket minden papírkereskedés kirakata a modernekének hirdeti. Csak egy faja a leveleknek mostan is a régi. Ez a divatúlag „szögletes“ ma is, mint írói, kik ha fukarok a szavakban, beérik négy oldallal. Ez a . . . Mielőtt leírtuk volna a végzetes szót, mely minden bizonynyal profanizálta volna a csarnok tekintélyét, mely újdonságaink szintere, szerencsére megillette lelkünket feladatunk egész komolysága, és mi az örvény széléről visszaléptünk. Kezdjünk hát érzékenykedés nélkül tulajdonképpeni tárgyunkhoz, és mondjuk el szép sorjában régi divatú levelünkben mindazokat az újdonságokat, melyeket az akadémia főtitkára három hónap óta tartogatott számunkra. A mai ülés, mint a vasárnapi jelentések már hirdették urbi et orbi, összes ülés volt, melyen folyó ügyek tárgyaltattak. Először is a minisztériumok leiratai. Legérdekesebb volt közöttük a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteré, mely kiemelvén az 1873-ban tartandó bécsi világkiállításnak minden eddigit fölülhaladó nagy fontosságát hazánkra, fölhívja az akadémiát, hogy a maga részéről mindent kövessen el arra nézve, hogy Magyarország a kiállításon méltólag és előnyösen mutattassék be a világnak. Fölhívja egyszersmind arra is a tudós társaságot, hogy a kiállítási országos bizottságba tagokat jelöljön. Az elnöklő Csengery javaslatára Szily, Ipolyi, Rómer és Gönczy jelöltettek ki. Az igaz, hogy mennyiségileg rengeteg könyvet állíthat ki az akadémia, ha ki akar tenni magáért. Azt halljuk, hely alig van már hol tartani a sok kiadványt, melyek legeslegnagyobb részének csak tíz példány díja van. Ennyit kapnak a szerzők saját munkáikból. Hogy mi haszna e szerencsétlen gazdálkodásnak, mely ezereket dob ki a legimproduktívebb módon ? aligha tudná valaki megmondani. Ezzel tisztában vagyunk, hanem az iránt óhajtanánk fölvilágosítást nyerni, hogy miképp szunnyadott el a Toldy által indítványozott folyóirat terve, mely ügyes kezekben többet lendíthetne művelődési viszonyainkon, mint az akadémia összes értesítő-készlete. A bizottságok fölterjesztették üléseikből a nevezetesebb tárgyakat. A harmadik osztály az államszámvitel tökéletesítésére vonatkozó kérdőpontokat csakugyan Weningernek adta ki véleményezés végett. Miután a politikai számtannal foglalkozó tudós rajta kívül tudtunkkal nincs az akadémiában, e megbízással majdnem kénytelen volt az akadémia, dacára azon közmondásos „csöndes“ természetnek, melylyel az akadémiák közönségesen bírnak, kivéve a jövő nemzeteinek, mint Szvatopluk fiainak és a dákoknak tudós társaságait Ugyancsak a harmadik osztály jelentette, hogy Poór Imre lenne megkérendő emlékbeszéd tartására dr. Flór Ferenc fölött. A gyűlés folyamában háromféle ünnepélyesség is került szóba. A Kisfaludy-Társaság meghívta az akadémiát a Toldy-ünnepélyre. Küldöttségül mennek el az akadémiától az osztályelnökök és osztálytitkárok. Megemlítjük itt egy füst alatt, hogy az ünnepélyre Szepesi Imre írt egy ódát, és zenét is szerzett hozzá, melyet a kegyesrendi gymnasium énekkara fog előadni. A nemzeti dalkör is részt vesz az ünnepélyen. — Az Eötvös-ünnep tervezetére kiküldött bizottság beadta jelentését. E szerint az akadémia boldogult elnökének emlékezetét a jövő évi február 2-kán ünnepélyes közülésben üli meg. Emlékbeszédet gróf Lónyai Menyhért fog tartani, költeményt Szász Károly olvas. A dicsőült mellszobrát ifj. báró Vay Miklós, arcképét Székely Bertalan készité. Az előző napon gyászistentisztelet tartatik az egyetemi templomban, melyet Ipolyi Arnold, besztercebányai püspök fog végezni. — Lónyai a közülés megnyitójában tett indítványát — a magyar irodalom újjászületésének a jövő évben megülése tárgyában — úgy módosította a bizottság előtt, hogy a politikai események kívánatossá teszik az ünnepélynek legalább is az év második felére halasztását. Az egész indítvány tárgyalására egy bizottság küldetik ki, tagjai közt Toldyval, Ipolyival és Jókaival. Beküldetik az akadémiának Tóth Ágoston jelentése az antwerpeni és bécsi európai fokmérési gyűlésekről. Az utóbbi kongresszuson a magyar kormány szakértő küldötte iránt nagy elismerés nyilatkozott, így a gyűlés tagjai közül többen leírni akarták Tóth Ágoston e tárgyú értekezését, melyet az akadémiában tartott. Ennélfogva kéri az akadémiát, bocsátana abból példányokat rendelkezése alá. Következtek a csekélyebb fontosságú ügyek. Komárom vármegye utólagos értesítésében azt jelenti az akadémiának, hogy a római múzeum fölállítására nem háromszáz, hanem háromezer forintot kér a kormánytól. — A takarékpénztár fölszólítja az akadémiát a Fáy-díj pályakérdésének formulázására. — A pestvárosi főpolgármester pedig beküldi a lerombolt Fáy-ház fényképét. Valóban méltó lesz e kis , kalap utcai hajlék mását megőrizni. Volt idő, mikor ez volt a magyar nemzet akadémiája, Kisfaludy Társasága, az egyetlen kis sziget a részvétlenség özönében. Ma díszes palotába költözött a tudomány, oszlopzatos csarnokban tartja üléseit a szépirodalmi társaság, és lerombolták a régi hajlékot. Nincs rá szükség többé, de illő, hogy a kegyelet legalább képét őrizze meg. Az öreg Jakab István is megemlékezett az akadémiáról. Küldött egy százforintos takarékpénztári könyvecskét és „aggkorának gyarló szüleményeit,“ egy kötet verset. Végül a könyvküldemények ügyét terjesztette elő a titkár, és a jövő heti ülés tárgyait. Ezek a következők : Pesty Frigyes értekezik „A rég eltűnt magyar vármegyékről.“ és Knauz Nándor „XVI. századi ismeretlen magyar nyomtatványokról.“ Fővárosi hírek. * Tegnap a képviselőháznak igen rövid ülése volt. — Paulovics István interpellálta a belügyminisztert, hogy Szabadka, Zombor és Újvidék főispánjául miért nem szerb nemzetiségű egyént nevezett ki s kérdé, hogy szándékozik-e ezen mulasztást új intézkedés által helyrehozni ? — Kérvényeket Bethen gróf és Horn Ede mutattak be, mire Huszár Imre, mint a központi bizotság előadója, nyújta be az osztályok többségének megállapodását az irtványok és telepítvényesekről. — A ház legközelebbi ülése napután, pénteken lesz. * Liszt Ferenc e hó 17-dikén érkezik Pestre, azonnal elfoglalva nádor utcai lakását. Bior János pedig januárban fogja meglátogatni fővárosunkat, hogy itt néhány hangversenyt adjon. Az ő kitűnő zongorajátéka élénk emlékezetében van még mindazoknak, kik azt több év előtt a bölcsőde nagy hangversenye alkalmával a reboutban halták. * Köszeghyről, operánk e régi támaszáról, oly adatot írhatunk, mely számokban fejezi ki az ő példás buzgalmát. Ugyanis a múlt évi októbertől ez év októberéig 117-szer énekelt a nemzeti színpadon, tehát majd mindenik operai előadásban. Szavaló primadonnáink : Prielle Kornélia és Felekiné asszonyok ugyanez idő alatt 53-szor játszottak. Sajátszerű esetleg, hogy mind a ketten mennyiségileg egyformán működtek. * A temetői látogatás nagy napja ma van. Mivel az idő kedvezőbbre fordult, a tolongás bizonyára igen nagy lesz. A kapitányság célszerű rendszabályokat adott ki a kocsik járatára, a felügyeletre, stb. A temető esti kilenc óráig lesz nyitva. * Oeffner János legfőbb itélőszéki bírót, ki 58 éves s nőtelen volt, tegnap reggel szobájában egy tűzmentes szekrény szögletén fölakasztva találta szolgája. Búskomorságból végezte ki magát, s balesete annyival élénkebb sajnálkozást szült, mivel igen rendezett viszonyú, becsületes biró volt. Budán született, hol atyja 1848-ig jeles polgármester volt. * Tűz volt tegnap délben a dohány utcában. A Kölber-ház melletti alacsony épületben ütött ki, s mivel széna volt a padon, a négyszögletes épület teteje leégett, de a Széchenyi Ödön vezetése alatt működő tűzoltók megakadályozták a vész tovább terjedését. Azt hiszik, hogy a munkások pipázása okozt e balesetet. * A nőképző-egylet tagjai közül *— mint az „Ellenőr“ írja — Tisza Kálmánná és b. Podmaniczky Gézáné úrhölgyek kiléptek a Berecz tanárral történt eljárás miatt. Hogy ez eljárás megütközést szült, azt mi igen természetesnek találjuk. Magunk is megróttuk eléggé, mert oly egylet, mely azt véseti pecsétnyomójára: „haladjunk,“ a szerzetesi öltöny levetésében nem láthat egyebet, mint egyszerű pályacserét. Sajnálnék azonban, ha ez elnöki tévedésért (mert a fölmondás a választmány tudta és megkérdezése nélkül történt) maga e jócélú és sikeresen haladó egylet vallana kárt. Az egylet tantermét nagyon méltó továbbra is támogatni, mert ez átalános női ügy, s ami ellen fordulni lehet, az nem egyéb, mint egyén vagy egyének eljárási hibája. * Az ötvenkettős népszínházi bizottság elnökké b. Lipthay Bélát, alelnökké Várady Gábort s jegyzővé Rákosi Jenőt választá. A bizottság négy szakosztályra oszlott. A pénzügyielnök Szentkirályi Mór, jegyző Schweiger Márton) arról tanakodik, hogy mint építsék föl a színházat; a színügyi (elnök K. Podmaniczky F., jegyző Milassin Vilmos) arról, hogy mily műfajok s mennyi színész legyenek benne; a jogügyi (elnök G. Szabó János, jegyző Tors Kálmán) az alapszabályokat dolgozza ki, a városi pedig (elnök b. Lipthay B., jegyző Sebők Imre) a várossal alkudozik a telek iránt. * Egy öreg úr csipkékre alkudott egy kereskedésben. Kiválasztott egy csomót, de egy rég fekete csipkét igen drágáit. A többit — úgymond — küldték a „Vác“ fogadóba, majd ott kifizeti. El is küldték. Ott azonban igy szól a szolgának: „Mégis csak megveszem azt a feketét is, hozza el.“ A szolga leteszi a hozottakat s távozik a feketéért, de mikor visszatér vele, akkor már se az otthagyott csipkéknek, se az öreg úrnak nyomuk sincs. A rendőrségnek azonban sikerült elfogni a csalót, ki egy berlini tolvajbanda tagja. * A cselédképző-egylet nem sokára életbe lép. A közgyűlés megállapítá az alapszabályokat, a helyiséget célszerűnek találta, a választmányt megnagyobbítá, stb. A tagok szaporodnak, s a segélyezés is bő mértékben foly. Dr. Gárdos az egyleti betegeket ingyen fogja gyógyítani. A közgyűlés köszönetet szavazott Glatz Antalné elnök úrhölgynek s Ács Károly pénztárnoknak az ügy iránt eddig is tanúsított sikeres buzgalmukért. * Orlay Soma „Attila halála“ című nagy festményét, melynek becsértéke 3240 frt, engedély folytán kisorsolják, s 8,100 db 40kros sorsjegyet bocsátnak ki. Vasárnaptól kezdve a kép a redout séta-hangversenyei alkalmával ki lesz állítva. A húzás március elsején lesz. * Richter János karnagyról, kinek zenekari hangversenyét élénk érdekeltséggel várja a zenekedvelő közönség, következő életrajzi adatokat olvassuk: 1843-ban Győrben született, hol atyja egyházi karnagy volt. Ő már korán zenei nevelést kapott. Majd Bécsben udvari énekes-fiú lett, később az ottani conservatoriumban hegedű-, végül vadászkürt-tanonc. 1862-ben mint vadászkürtön lépett a bécsi opera zenekarába. 1866-ban Wagner mellett karnagyi tanulmányokra adta magát, főleg Wagner. • 1145 —