Fővárosi Lapok, 1874. július (11. évfolyam, 147-173. szám)
1874-07-15 / 159. szám
det arra, hogy kezét és szemét egy d’ Olonnes grófné képmásával beszenyezze. Valószinüleg érdemes szomszédjuk , Rotours báró feledhette itt e régi mellképet. Ő neki az a legnagyobb öröme, ha a környék lakosai előtt dicsekedhetik e hóditmányával s országnak-világnak mutogathatja azt. Es! dobassa ki kegyed a régensség gavallérainak e pásztornőjét! Sokáig beszélt még e nyomon az érsek s a grófné egész elragadtatással hallgatta beszédét. Mennél tovább beszélt az érsek, a fiatal nő csüggedt lelke annál inkább könnyebbült és vigasztalódott ama fölvilágositás folytán, melyre oly nagy szüksége volt. Hála istennek, a fiatal nő szívéről legördült a nyomasztó kő. Végre átlátott a rejtély fátyolán. Oh, mennyire elégült és büszke volt ő most, hogy lovagja hűnek bizonyult előtte ! És mennyire bánta, hogy őt olyan bűnért kárhoztatta el, melyet az ifjú egyátalán nem követett el. Az érsek egy ideig nem zavarta a grófhét néma elmerengésében. Észrevette a fiatal nő lelkének éledését, a nélkül hogy indokát magának megmagyarázni képes lett volna. Végre is azonban újra megtörte a csöndet. — Egy nagy szívességet jöttem kérni kegyedtől, kedves leányom. A Fosseuse család érdekében kérem föl, mely az egész vidéken köztisztelet s szeretet tárgya, s melylyel a kegyed családjának férfiai és hölgyei is többoldalú rokoni összeköttetésben állnak. Midőn pedig a grófnét elhalványulni látta, igy folytatá: — Hallgasson meg, kérem, ez ügy nagyon fontos Az utóbbi rettenetes katasztrófa, mely a Fosseuse-családot érte, oly nagy tanulságot szolgáltatott nekünk, hogy nagyon vétkeznénk, ha ezt hasznunkra fordítani késedelmeznénk. Unokaöcsém most a családnak egyedüli örököse és igy okvetlenül szükséges, hogy őt mielőbb megházasitsam, s miután nem lehet az időt hiába jó keresgéléssel vesztegetnünk, a menyegző napját holnapra tűztük ki. Amaz idegen hölgyet veszi ő nőül, ki kegyeddel nevelkedett együtt s kinek kegyed oly jó úrnője volt. Az érsek észrevévén, hogy a grófné őt beszédében megszakítani készül, igy szólt: — Hallgasson, édes gyermekem, hallgasson. Nagyon üdvös lesz az a kegyed jó hírnevére, és most, midőn annyi mindenféle gonosz hir kezde szárnyalni feddhetlensége ellen, mig csak e leányka nyilvánosan be nem ismerte, hogy unokaöcsém ő érette rajongott. Az ő gyors egybekelésük védpajzsul szolgál kegyednek minden gyanúsítás ellen. Annálfogva úgy az ő irántok való elismerésből, mint az én irántam való barátságból, ne utasítsa vissza a keresztanyaságot s hogy úgy mondjuk : a jövőbeli Fosseuse hercegné fölötti másodanyai szerepet. Nekünk szükségünk van a kegyed szeplőtlen nevére, hogy ez egybekelést, mely a kegyed segélye nélkül hiányos lenne, megszentesithessük. Ezt mondva, rögtön fölkelt az érsek, a nélkül hogy bevárta volna, mig a grófnő válaszol. Ekkép Bagneux asszony minden átmenet nélkül a legnagyobb örömből a legmélyebb szomorúságba esett. Egy álomkép azonban segélyére érkezett. Úgy tetszett neki, mintha La Valliére hercegnő, az unokanővér, kimondhatlan bánattal szemlélné őt. E kedves látomány tökéletesen hasonlított az az időbeli La Valliere kisasszonyhoz, midőn a becsérző király még büszke volt rá, hogy e hölgy láncait hordoztatta. Ki sem fejezhetett ki több gyöngédséget s szenvedőlegességet, mint e szeretetreméltó lény. Arca halovány, kék szeme bágyadt s arka eléggé telt, piros volt, a bánat jellegével. Olykor szeme és ajka a szellemességtől s vidámságtól látszott fölelevenedni. Jól megfigyelte a grófné az ő kedves rokonának képét, mely ezt látszott mondani: »Engedelmeskedjünk a köteliség parancsának. Kövesd példámat s élvezd lelkiismereted nyugalmát!« Mintha susogva s részben tekintetével mondta volna ő ezt. Piros ajka alig mozdult meg s szép kezeivel csengeni látszott. Bagneux grófné úgy érzé, hogy engedelmeskednie kell e boldogtalan nő tanácsainak, ki még most is vezekel s az elhagyatottság, szegénység kínait szenvedi pillanatnyi botlása miatt. Midőn a grófné másnap reggel fölébredt, meg- edzettnek érezte lelkét s tudván, hogy az egész város szeme rajta függ, szépen, díszesen öltözködött. Szilárd léptekkel s ama szép magatartással, melynek titkát csak a legelőbbkelő nők bírják, jelent meg a székesegyházban. A pompás oltár négy szögleténél négy ászt állt kivont karddal, mint megannyi szobor, csakhogy oly élő szobrok, melyek parancsolni tudnak szívük dobogásának. Oh, igézet és meglepetés! E tisztek egyike senki más nem volt, mint a toursi Márton dragonyos, Bagneux grófné fivére, kit Fosseuse lovag mentett meg, s ki most az uj herceg közbenjárására térhető vissza büntetlenül idegen földrül. Midőn a grófné megpillantó fivérét, érzé, hogy ez eltökéltsége mellé még a hála mély érzete is csatlakozott, s most összeszedve minden erejét, elhatározta magában, hogy az egész ünnepi jelenetnek mindvégig nyugodt szemtanúja lesz. Az orgona méltóságteljes zenéje, a trombiták harsogása s a leviták éneklése közben végre megjelent a keresztyén hitre áttérő hölgy, pompás öltözékben, melyen az illatos narancsvirágok ragyogó gyémántokkal s fehérlő gyöngyökkel vegyültek össze. Valóban oly felséges jelenség volt e hölgy mind termetére mind magatartására nézve, akár egy királyné. Büszke homloka a kelet kitörölhetlen jellegét viselé magán. Balfelöl foglalt helyet keresztanyja mellett s az érsek, ki főpapi székében ült, mihelyt a tömeg közt a zsibongás megszűnt, következően beszélt : — Boldog embernek érzem magamat, testvéreim és uraim, hogy összesereglettek önök közülem, s tudtokra adhatom ama több rendben fölmerült körülnának az emberek olyan pályákon, minek az amerikaiak, melyek száz mértföldnyi pusztákon is végigvonulnak anélkül, hogy az utasra valahol csak egy pohár fris víz vagy bármily vendéglő várakoznék ? De használják is az amerikaiak Pullmann kocsijait, körülbelől ötszáz darab szalad belőlük az amerikai vasutak vágányain, pedig egy kocsi negyvenöt-ötvenezer forintba kerül, holott a mi személyszállító kocsijaink háromtól kezdve hatezerbe. Az angol kocsik — olcsó árukon kívül — azért is előnyösek a vasúttársulatokra, mert a vonatok vitelképességét jobban ki lehet velük használni, mert aránylag kevés helyen sok személyt vivén, a mozdony annál kevesebb holt terhet vontat. A vagyonok szűk volta mellett a vasut-üzleti szabályokban is van elég, ami korlátozza az utazót. E szabályokat az 1863-iki osztrák vasut-üzletszabályból dolgozták ki, melyekhez azonban a közönség érdekében újabb módosítások járultak. Megvehető minden vasúti állomáson negyven krajcárért. Vegyék is meg, mert abból egyaránt értesülnek jogaikról és kötelességeikről a vasúton. Elettől fogva rendszabály, hogy a még mozgásban levő vonatokról leugrani, vagy azokra föllépni nem szabad. És mégis hány ember vét ez ellen, részint tudatlanságból , részint föltűnési viszketegből. Ha az ilyen ember olvasná a vasutak statisztikáját, hol a szerencsétlenségek szám szerint ki vannak mutatva, bizonyára elmenne kedve az efféle produkciótól. A német vasutak egyletében é s itt a mieink is benn menyeket, melyeken átestünk, mielőtt legfőbb reménységünk eme pillanatához eljutottunk. A fiatal áttérő hölgyrül van a szó, ki most a szent keresztségben részesül, és ki aztán isten kegyelméből legott a Fosseuse hercegné címet veszi föl. E szavakra a gyülekezet közt moraj keletkezett, de ez nem az antik nemesség roszóló nyilatkozata volt. Nem lehet tagadni, hogy e hajdani nemesek egész ékesszólással hangsúlyozták bejegyezésüket. A főpap várakozott, mig a zajongás esilapult s aztán folytatá beszédét: — Amurat szultánnak, ki Babylont 1638-ban elfoglalta, négy fivére volt Ozmán, ki három évig uralkodott, s ekkor őt a janicsárok megbuktatták s életét is kioltották. Ormán volt a második, kit Amurat megfojtatott, még uralkodása első napjaiban. A harmadik fiú volt Bajazet, ugyanaz a Bajazet, kit Racine úr, kincstárnok és akadémiai társam, közelébb egy tragédiában örökíte meg. Az utósa volt Ibrahim, a ma uralkodó Mahomed és a kis Leila atyja. Mind e tényeket okmányok igazolják, melyeket Dézy gróf, a mi követünk, szerzett meg amaz ismeretlen ember fivére utján, ki városunkban egy igénytelen házban vonta meg magát e leánykával, ki most két szentségben a keresztség és házasság szentségében részesül. Adják bejegyezésüket, édes testvéreim e házasságba, ama család nevében, melyet önök annyira szeretnek s fogadják be körükbe e fejdelmi hölgyet, Mahomed ivadékát. Ő egyenlővé lesz a legelső hercegi család szülötteivel, mihelyt a keresztvíz által megtisztul.« Az érsek e beszédét átalános helyeslés és bejegyezés nyilvánulása követte. Bagneux grófné lett a keresztanya, s az érsek a keresztapa. Bagneux grófné egy pompás gyöngynyakéket csatolt le nyakáról, melyen egy aranykereszt csüggött s földiszité vele a fiatal keresztyén nőt. Minden arcról a legmélyebb meghatottság tükröződött vissza. Majd a lakodalmi szertartás következett s ezúttal az aráról a vőlegényre irányúlt minden szem. Ő magán kívül volt, mint a ki álmodozik. Ő csak határozatlan zsibongást hallott. Midőn fiatal menyasszonyára tekintett, akkor sem látott mást, mint Bagneux asszonyt. Ő volt lelke s életének egész üdvössége. Alig mondá ki a végzetes »igen«-t, szegény szive nem volt képes elviselni annyi szerelmet, megtört az keblében s az utósó Fosseuse herceg az oltár lépcsőinél holtan rogyott össze. Az érsek e villámcsapásra, reszkető kezével takarta el arcát. Majd, midőn a vigasztalók körülseregték, fölemelt fővel imigy szólt: — Ők egybekeltek! . .. Legyen meg isten akaratja! De csodának kell történnie a Fosseuse családdal, s én önöket mához hat hónapra a mi örökösünk keresztelőjére hivom meg! A vasuton. (Az uj szabályzat alkalmával.) A vaspályák évről évre nagyobb biztosságot nyernek forgalom tekintetében. Mennél tökéletesebbek a járművek és mozdonyok, mennél szilárdabb a felépítmény, annál kevesebb a kisikamlás. Hasonlókép : mennél tökéletesebb a jelzési rendszer, annál ritkább az összeütközés. De a biztonság érdekében gyakran kell oly módosításokat tenni, melyek és az utazó közönség kényelmét korlátozzák. Például nálunk, valamint Európában majd minden vasúton, a rövid és oldalajtókkal bíró, angol személyszállító vagyonok jöttek divatba, majdnem tökéletesen kiszorítva az amerikai hosszú kocsikat, melyekben végükön lehetett bejutni. Az angol vagyonok rövidségüknél fogva könnyebben futnak a kanyarulatokban, s ama rugók elhelyezésénél fogva, melyek a tengelyeket tartják, nem is ráznak annyira. Ami azonban szűk belsejüket illeti, ahhoz már férhet egy kis szó, mert egy másodikosztályú coupéba nyolc embernek van helye, mely szám pedig ily kis térre télben-nyárban egyaránt sok, télen a farkasbundák, nyáron a hőség miatt Amerikában újabb időben a személyszállító vagyonok egy új fajtája jött mindinkább használatba. Pullmann készíti ezeket a valódi repülő szállodákat, melyekben van szalon, alvószoba, konyha, jegesvíztartó sat. Ily kényelmes berendezésű kocsik nélkül nem is lehet különben elképzelni, hogy mint utazvannak. 1871-ben összesen nyolcvannégy társulat volt bejegyezve, s e vasutakon a korai fel- és leszállás következtében csak az utasok közül huszonkét egyén sebesült meg, tizenegy pedig meghalt. Mióta az angol rendszerű oldalajtós vagyonok kerültek használatba, egy új eshetőség is állt be, mely szintén szaporítja a szerencsétlenségek számát. Bár ez ajtók háromszoros zárral vannak ellátva, mégis előfordulhat, hogy útközben véletlenségből egyik vagy másik fölnyilik, és a ki rá támaszkodva kinézett, az ott leli halálát; az 1871-iki statisztikában huszonnégy sebesült és kilenc halott van felemlítve, kik ekkér jártak szerencsétlenül. Az üzletszabályok ujjal mutatnak minden körülményre, hogy mit szabad és mit nem, cselekedni. Ez ugyan kissé furcsán hangzik olyannak, ki négylovas hintóján úgy utazik, amint ő akarja, ott áll meg a hol vagy maga vagy a lova éhes, de hát a vasutak jelenlegi közlekedési viszonyaiban a pontosság és szigorú egyöntetűség főparancsként szerepel, mert itt nemcsak ama vonat biztonsága forog kérdésben, melylyel az illető épen utazik, de valamennyié, mely ugyanaz nap az egész pályán, sőt mondhatni az összes vasúthálózaton mozog. A mily óvaintők a rendszabályok magára a mozgó vonatra nézve, olyan határozottak az indulni akaró közönségre nézve is, mely az indóházakban ide stova járkál, míg vonatára felülhet. Nagyobb állomásokon, hol zárt indóházak vannak, nem is kell azoknak olyan nagy fontosságot tulajdonítani, mert 696