Fővárosi Lapok 1879. április (75-99. szám)
1879-04-01 / 75. szám
halmoz, majdnem enyhület nélkül tombol. Saját nővérét, Irént is, ki Fedor cár neje, de Lobanoff Ivánt szereti, szerencsétlenné teszi, ez Ivánt rendelve a cár testőrévé, hogy Irén ki ne kerülhesse bukását s Fedor meggyilkolásának gyanúja Ivánra essék, mint In ági hercegre a Dimitrié. A dikció rendkívül túlterhelt és semmi költői színe. Itt-ott nyilatkozik némi erő benne, de sohasem új, meglepő gondolatok. Nem épen száraz, de mintha már minden szava el lenne csépelve. Ahol érzelmes vagy elmés akar lenni, ott épen ügyefogyott. Egy rövid, szerelmes dialógban Iván és Irén között képekért minden kigondolható világító szerhez folyamodik : csillag, sugár, lámpa, máglyatűz, halotti fáklya. Borisz meg, mikor Ivánt a cár mellé rendeli, e szavakkal jelenti be, mily sokat vár tervétől: Fedor testőre Irén kedvese... A tőr a szóba van már. Igazi költői lélek sehol sem mutatkozik benne. Catiina a római történetből vette tárgyát. Hősének pártja az éhes, rongyos csőcselék, s Sulla veteránjai korhely lovagok, kiknek segítségével konzullá szeretne lenni Cicero ellen, ki tavaly is megbuktatta. A senatus mindent elkövet ellene s egyik párthive, Lentulus, hirűl hozza, hogy a választást elhalasztották. Catilina felkeresi Cicerót s szemrehányást tesz neki, hogy alacsony származású létére az urakhoz szegődött. Kiegyenlítés nélkül válnak el s otthon felesége, Orestilla feddezésekkel várja, hogy már nem szereti, mert éjjeleit távol tölti. Férjének egykori kedvese, Fulvia hetaera, rajtuk tör, Catilina szerelméért esedezik; de ez, hogy Orestillát megnyugtassa, durván utasítja el. A boszútól lihegve távozó leányt megpillantja Curius, ki hasztalan eped értté s szive gyanút fog Catilina ellen, melyet ennek intései, hogy hagyjon fel Fulviával, csak növelnek. A választáson a néppárt megbukik s a bősz Catilina egy titkos összejövetelen forradalom tervét készíti el. Manlius Etruriából hadsereget hoz a városra, melyet felgyújtanak s Cicerót meggyilkolják. Azután kezdődik Catilina uralma. A terv azonban dugába dűl. A boszúvágyó Fulvia kicsalja a szerelmes Curiusból s hirűl viszi Cicerónak. De szerelme gyorsan fölébred benne s cselekedni kezd Catilina életéért ; majd a mámorából kijózanodott Curius jó, szégyenében leszúrja Fulviát, azután magát. A lázadás nem sikerült s Cicero a tanácsban száműzeti Catilinát. Ez haddal akar visszatérni s csak jelre vár. De párthive, Lentulus, a maga kezére köt odabenn szövetséget az allobrog-gallokkal, kik árulói lesznek. Az összeesküdteket elfogják, kivégzik s Antonius haddal indul Catilina ellen. Nincs menekvése többé. Beszédet tart seregéhez s hős módjára harcolva esik el. — Mivelt ész, komoly tanulmány és nem ügyetlen irói kéz munkája. Méltán emelhetni ki benne sikerült korfestő részjeleket, minő a felforgató párt zagyva elemeinek bemutatása az első felvonásban, s egy-két hatásosan kombinált jelenetet, minő Fulvia és Curius találkozása Cicerónál, s Catilina száműzetése a Jupiter Stator templomában. De igazi tragikai felfogásnak nem sok nyoma van benne. Mily halvány, szin és erő nélkül való alak e Catilina, kinek csak fondorlatait ismerjük, rugóit és végcéljait soha! Sohasem tudjuk, csupán Cicero elleni személyes gyűlölete, vagy egyéb is sarkalja , csak az-e a vágya, hogy a zavarosban halászhasson, vagy valami magasabb eszme csalogatja. Halála előtt ezt mondja ugyan: Mért akartam A koldusok s a dúsak közt levő Szörnyű mélységet betemetni? — Most Saját testemmel tölthetem be azt; azonban a drámahősök ritkán tesznek halálos ágyukon magukról igaz vallást. Catilina egyéniségének ép oly kevés realitása, tartalma, igazi súlya van, mint az eszmének, melyet állítólag képvisel. Pályája is, melyet megfut, nem a tragikus hősöké. Neki voltaképen soha sincs alkalma belekapni a sors kerekébe, mindig csak az akarásnál marad. Tettekre már nem jut ideje, csak a terveknél kénytelen megállapodni, melyeknek aztán egyike a másik után dugába dűl, így egész élete nem egyéb a felsülések sorozatánál, mely egyáltalában nem tesz tragikus hatást. Ez a darabnak a legfőbb baja, meg ezenkívűl cselekményének kétfelé szakadása. Az első mese Fulvia és Curius halálával s Catilina száműzetésével véget ér, a második Lentulussal kezdődik. S még, szerencsétlenségre, az első sokkal jobb és érdekesebb a másodiknál. Különben sok fölösleg is csúszott be azon a réven, hogy a kor állapotait fesse, így Cicero családjának teljesen szükségtelen szereplése. Shakspeare-reminiscencia is találkozik, mint Catilina és Orestilla első jelenete, azután a Mars-mezei népjelenetek. A nép fogatagsága meglenne, de Antonius beszéde nincs meg, a kettőnek pedig épen annyi köze van egymáshoz, amennyi különbség van Bestia tribün és Antonius között. Catiinában minden tisztán van dolgozva, de lendület és költői erő híján. A dikció elég szabatos, nem áradozó, nem túlterhelt, nem világos, de e negatív előnyein túl kevés pozitív érdeme van. Mindezek alapján — minthogy a pályaművek valamennyien a koncepció tisztasága, az alkotás biztossága s az előadás költőisége tekintetében nagyon fogyatékosak s drámai, színi és nyelvi tekintetben becsesnek egyik sem mondható — a bíráló bizottságnak a döntő ülésben részt vett négy tagja egyhangúlag azt javasolja, hogy a kitűzött jutalom ez idén ne adassék ki. Az összes ülés helybehagyta a bizottság ítéletét. Fővárosi hírek. * Az első magyar biztosító társulat befizette értékpapírokban a tudományos akadémia pénztárába azt a tízezer forint alapítványt, melynek évi kamatait mindig statisztikai vagy nemzetgazdasági munkákra pályadíjat tűzik ki. A magyar delegáció tegnap tartotta meg utolsó ülését. A szentesített határozatokat hirdették ki, s az ülés inkább csak formai volt. A végén Szlávy József elnök mondta el zárbeszédét. Ebben a delegációk külpolitikai működéséről áttért a külföld rokonszenvére és áldozatkészségére, melyet a szegedi veszedelem alkalmával tanúsított hazánk iránt, s emelkedett szavakban köszönte meg Európa nyugati és déli népeinek, hogy nemeslelkü részvétüknek s ezáltal velünk való összetartozásuk érzetének oly fényes bizonyítékát adták. * A „vörös kereszt“ nőegylet vasárnap megalakult, gr. Teleki Sándorné elnöklete alatt. Ivánka Imre mondott megnyitó beszédet, jelentve, hogy királynénk kegyes volt a védnökséget elfogadni s fejtegetve e segélyegylet hatáskörét. A megalakulás kijelentése után a választmányt választék meg huszonöt ügybuzgó úrhölgyből és nyolc férfiból. Egésségügyi tanácsos dr. Korányi Frigyes tanár lett. * Kossuth Lajos, mint mint már írtuk, a szegediek részére 350 arany frankot küldött Bakay Nándor képviselőhöz. Ez összegből ő maga adott százat, két fia is százat-százat, Ihász Dániel pedig ötvenet. A levél, melylyel ez összeget elküldte, vasárnap jelent meg. Ily percekben érzi — úgy mond — keserves dolognak azt, hogy nem vagyonos ember s többet nem küldhet. A levél legfontosabb része az, melyet Szeged szétszéledő népéhez intéz. Fájó szívvel olvasta — úgymond — hogy sokan akadnak, kik potom áron kínálják vízzel borított telkeiket, mert ők szülővárosuk jövendője fölött kétségbeesve, máshová akarják elköltöztetni házi isteneiket. Ha eme kétségbeesés gőzét a visszatérő lelki csilapodás sugara el nem oszlatná, akkor Szegednek csak egy kisvárosi rengést lehetne ígérni, egy virágzó nagyváros vndoran pezsgő élete helyett. Ennek azonban nem szabad megtörténni. Ne csökkenjen az erély, ne csüggedjen az önbizalom az újjáalkotás hivatásánál. Mutassa meg a nemzedék, hogy mire képes a szegedi magyar! Kossuth e buzdítása bizonyára hatással lesz a fsüggedőkre is. Ő szerinte: Szegedet Szeged népe támaszthatja föl, az újon alkotandónak biztosítása pedig országos föladat. Nagyon érdekesek a levélnek e pontjai: »Szeged habsirja felett, a jelen szenvedéseinek keresztje mellett, a jövendőnek nagy kérdőjele is emelkedik. E kérdőjelre nemzetünk már adott feleletet, midőn a szegedi katasztrófa hírére nyomban egyhangúlag kitört ajkairól a kiáltás: »Szegednek élni kell! Szegednek nem szabad elveszni!« E kiáltással a magyar nemzet isten és világ előtt fogadást ten, hogy uj, szebb életre fogja Szegedet kiszólítani hullámsírjából, miként az Írás szerint Lázárt kiszólitá koporsójából az, a ki mondá: »Én vagyok a feltámadás és az élet.« És ama kérdőjelre hasonló választ adott a szerencsétlenség terjedelme felől személyes meggyőződést szerezni sietett uralkodó is, amint könyező szemekkel széttekintett az iszonyú pusztulás romokkal, tömött ársiklán. Ami szívből jő, az a szívre hat. Ép, ki nem hódolok önök királya hatalmának, s ki a biborfényt indifferens látványnak tartom, a tisztelet adójával hajlok meg ama látvány előtt, midőn király szemében az emberi részvét könye ragyog. Legyen e köny Szeged feltámadásának forrása egy szebb életre, és az engesztelődésnek egy fény sugárává lehet a múltak emlékének sötétsége felé«. * A főváros részvéte. A belügyminisztériumhoz eddigelé körülbelől hétszázezer forint folyt be, de e nagy összegben természetesen igen sok oly nagyobb adomány van, melyek a hazai, külföldi és bécsi részvét adatai közt már külön fel voltak sorolva. — A kegyesrendiek budapesti főgimnáziuma által a szegedi árvízkárosultak javára e hó 25-én rendezett hangverseny 204 forintot jövedelmezett; fölülfizettek Kőnigseggné Csáky grófnő 10 ft, Blaskovits B. 3 ft, Lyka J. 4 ft, a gimnázium negyedik osztályi ifjúsága 12 ft 80 kr, Venczel G. 50 kr, Beökönyi Z. 1 ft, Kállay 0. 5 ft.— Az óbudai »dalkoszorú« szombaton jósikerű dalestélyt rendezett a »Korona« termében, a szegediek javára; mind a karénekek, mind a magándalok (főleg a Stacke Etelka k. a. és a szép baritonhangú Mellyei Károly dalai,) tapsokban részesültek; volt műkedvelői előadás is (német,) később pedig tánc, Csaplovics Paula, Szabar Rózsika, Clemens Anna, Nants Margit, Meyer és Kronstein nővérek, Mellyesné, Hirschecker és Liedlné részvételével. Az angol társalgó kör csütörtöki estélyén Deutsch Vili is zongorázni fog. Helvey Laura k. a. angol dalait dr. Harrach József gordonkán, Helvey Irén k. a. zongorán kisérik; az angol vígjátékban Mrs Mary Henderson is közreműködik, a néger kar pedig énekdarabokat mutat be. A megyei központi tisztviselők vasárnapi hangversenye, a megyeház termében, szép részvéttel találkozott; nagy közönség volt jelen, (többi közt Pauler miniszter is,) s a bevétel szép összeggel fogja gyarapítani a szegediek segélyalapját; a közreműködők sok tapsot kaptak, kivált Katona k. a., Huber Zsófi k. a., ki igen szépen citeráz, s Igercsics Katalin k. a., ki a Sziklai Emilia elmaradt népdalait is pótolni szíveskedett, továbbá Székely István. * Az „eszte“-iek fogadtatása szombaton délután egész ünnep volt a budai kőparton. Tele volt az várakozó néppel. Agg apát és fiatal testvért, úri nőt és munkás asszonyt, budakeszi svábot és budai tekintélyes polgárt vegyesen lehetett látni. Mind vágyva várták az érkező testvért, fiút, férjet vagy vőlegényt. A kikötőnél tábornokok és polgári tisztviselők álltak, köztük a hadparancsnok és főpolgármester. Hat óra felé járt az idő, midőn a gőzös két uszályhajóval kikötött s a tömeg harsány éljenzése fölhangzott. Katonai zenekar pedig a néphimnuszt játszá. A tartalékezred három százada (329 legény) jött meg Kratky százados vezénylete alatt. Edelsheim-Gyulay báró a helyőrség, Ráth főpolgármester pedig a város nevében üdvözlé őket. Különösen ez utóbbinak magyar beszédére a hazaérkezett katonák igen lelkesen éljeneztek. Kratky százados tolmácsolta mindnyájuk köszönetét. Azután zeneszó mellett vonultak a nyúlkaszárnya udvarára, ahol járta a viszonlátás csókja, ölelése. A város bőkezűségéből ott jó étel is várta a hazatérteket, a budai polgárok ajándékából pedig nyolc akó bor és szivar. A másnap elbocsátottak mindegyike egy-egy ezüst forintot kapott a hatóságtól. Az ezred nagyobb része szombaton vagy vasárnap érkezik meg s akkor még ünnepélyes lesz a fogadtatás. A város nemcsak a legénységet vendégeli meg, hanem a tiszti karnak is lakomát ad. * A Liszt tiszteletére rendezett »európai« matinénak nagy közönsége volt. Sipos Antal tanítványai a mester műveiből szép sikerrel zongoráztak s voltak köztetszést nyert énekrészek is. Az előadást vidám lakoma követte, melyben gr. Zichy Géza ékes szavakban köszönte fel Lisztet s mivel nálunk olyankor is, midőn valamely kitűnőség tiszteletére rendeznek banketet, szokás másokra szintén emelni poharat, a fiatal grófot is megéljenezte egy melegen mondott toaszt. * A philologiai társaság holnap (szerdán) d. u. öt órakor érdekes előadásokkal tartja meg havi ülését az akadémiai teremben. Értekezni fognak : Thallóczy Lajos a régi hivatalos latin nyelvről Magyarországon, Kont Ignác vallási szempontból Euripidesről s P. Thewrewk Emil egy eddig ismeretlen latin szóról. * A formányelnökről a »Nemzeti Hírlap«-ban érdekes régi adat került nyilvánosságra. Nemrég egy fiatal képviselő azt a vádat hozta föl ellene, hogy a szabadságharcban nem vett részt. Most Marzsó József, ki akkor a Miklós huszároknál századparancsnok volt, nyilatkozik, hogy miután Tisza László, a Miklós-huszárok egyik tisztje, a moóri csatában huszonegy sebet kapva harcképtelenné lett, Tisza Kálmán ő hozzá fordult, hogy bátyja helyett vegye föl századába. De az akkor alig 18 éves ifjú oly gyönge testalkatú volt, hogy a századparancsnok kénytelen való kérését megtagadni. * Borzasztó gyilkosság izgatta fel ismét a főváros lakosságát. Martonfalvy Izidor fiatal ügyvédet, gazdag izraelita szülők gyermekét, meggyilkolva találták józsef téri lakásán. Anyját sem szombaton, sem vasárnap nem látogatta meg, s az nagyon aggódott szokatlan kimaradásán. Vasárnap délután Szabó rendőrbiztos jelent meg nála, s tudatta vele, hogy fiának inasa gyanús a rendőrség előtt, mert a múlt éjjel a »Zrínyi« kávéházban dőzsölt, szórva a pénzt. Az anya ekkor már rosszat sejtett s elájult. Magához térve, Armin fiát küldte Izidor lakására. Ez zárva találta az ajtót. A házmester azt mondá neki, hogy mint az inas beszélte, elutazott. Ez hihetetlennek látszott a testvér előtt, mert erről bizonyára értesítette volna családját. Rendőrséggel nyittatá tehát föl az ajtót s a szerencsétlen ifjút ágya mellett a padlaton vérében fekve találták. Keze mellére volt kulcsolva, fején öt halálos seb volt. Az első csapást valószínűleg alva kapta. Több jel arra mutat, hogy kétségbeesve védelmezhette magát. E gonoszság pénteken este tíz és tizenegy óra közt lehetett elkövetve, miután az ifjú ügyvéd hazatért édesanyjától, ahol vacsoráit. A gyanú Madarász József szolgát egy 18 éves legényt terhelt, ki uráról azt mondta, hogy elutazott, két éjen különféle helyeken pazarul költött, aztán Nagyváradra utazott. Ékszereken kívül vagy tizenkétezer forintnyi készpénzt rablott el. Az ékszerek közül néhány már megkerült az inas kedvesénél. * Jókai új néplapjainak mutatványszámai megjelentek. Egyik a »Magyar népvilág« képes néplap, másik a »Nagy tükör« szatirikus lap. Mind a * 365