Fővárosi Lapok 1879. július (149-175. szám)

1879-07-31 / 175. szám

szokásba. Nem lett azonban világszokássá, még ke­­vésbbé divattá, s így ott, a­hol csak kivételt képez, gyakran szemet szúr. Van, a­ki különködést, van, a­ki lenézést lát benne. íme a divat és szokás különböző hatása! A divat szeszélyes újításai ellen nem használ az emberi természet minden konzervatizmusa sem, mert ha ma különösnek tűnik is fel például az a magas, halványarcú, feketeszemű olasz leány, ki a rohutsi fák alatt, a szűk szoknyák átalánosságában, most még egymaga képviseli azt a párisi legújabb divatot, mely hátul már jó messzire elálló krinolinos felfuvalkodásnak eredt, minden nő azt gondolja ma­gában : barátkozzunk meg e különösnek látszó formá­val, mert maholnap el kell fogadnunk; a divat zsar­nok, meg kell hajolni előtte! Máskép áll a szokások­kal, melyek ép azért, mert állandóbbak a divatnál, nem válhatnak átalánosakká s mindig csak a saját égaljuk alatt szépek. Hiába jön valaki egyenest Tibet­­ből, a­hol nyelv-kinyujtással köszöntik egymást az emberek, mihelyt haza érkezett, »csak kalapemeléssel szabad köszönnie« mert igy kívánja a szokás. Körül­belül a kalapban táncolás szokása is ily határokhoz kötött.. Szórványosan fölmerül távoli pontokon is, mint Ischlben, de koránt sem terjed átalánosan, diva­tok módjára s csak kivételkép merül fel itt-ott, bele­ütközve az uralkodó szokásba s különködésnek tűnve föl. De kinek hogy tetszik. A piros és érem-szin ruhás, kalapos grófné a rohitsi parketen, magában véve oly festői jelenség volt, hogy a mi Streliskynk, a­ki öreg napjaira is szenvedélyes fényképíró marad, sokért nem adta volna, ha valamelyik pesti ártatlan ágyúját e szép alaknak szögezheti, hogy képcsarnokát díszít­hesse e bizarr hüvelyű finom szépség portrait­jával. Aztán a rohitsi fák alatt is kevesebb beszélnivaló lesz az Anna-bálról, ha ez a sárga-piros kalap is ott nem lebeg a tánckedv hullámain. A jó kedvbe úgy belejött a társaság, hogy más­nap este ismét táncoltak zongoraszó mellett. S tán­colni fognak még gyakran a nagy császár-bálig, hogy ki ne jöjjenek a folyamából. Mint az őszi madárraj jön s megy most itt a vendég. Olaszország ezentúl bocsát új csoportokat. Találkozunk olykor egy-egy átutazó magyar kitűnőséggel is, így gróf Mikes János, Rőmerbádból jőve,­­kissé gyöngélkedve,) dr. Schusz­­ter Konstantin kassai püspök, (ki Horvátországban járt,) szintén pihentek itt egy-egy napot. Ha olyan ragyogó szép nap jók lett volna, mint ma (kedden) van, bizonyára továbbra is itt fogja őket Rohits szép völgye. Fővárosi h­írek. * „Buda halála“ németül. Arany János remek eposza német fordításban e napokban megjelent; Sturm Albert derék fiatal írónk fordította le és Fried­rich Vilmos lipcsei könyvkereskedő adta ki. A fordító úgy, mint a kiadó, kétségtelenül nagy érdemet szerez­tek e mű kiadása által a magyar költői irodalom kö­rül. A nagy német közönség rég megismerkedett Pe­tőfivel, magyar népdalokból is több kötetnyi fordítás jelent meg, Jókai Mór regényei pedig ez idő szerint a német közönség legkapósabb olvasmányát képezik; ellenben Arany János örökbecsű művei eddig még csak gyéren találtak hivatott tolmácsra. Sturm Al­bert, midőn »Buda halála« fordítására vállalkozott, nagy feladatot tűzött maga elé s örömmel jegyezhetjük fel, hogy feladatát becsülettel oldotta meg, nemcsak értelmes, szabatos fordítást nyújtván, hanem az ere­detinek zengzetességét is lehetőleg visszaadni töre­kedvén. Hogy az eredetinek költői zománca a fordí­tásban részben lemállott, azt nem hozhatjuk fel szem­rehányásképen egy Arany János fordítójának. Sturm Albertnek mindenesetre sikerült annyi, hogy a német irodalom és olvasóközönség méltányolhatja Arany János költészetét, talán jobban, mint Petőfiét a szá­mosabb, de alig sikerültebb fordításokból. A fordító bevezetésében és jegyzetekben némi magyarázatokat is ad az olvasónak; ebből talán kissé több nem ártott volna. A csinosan kiállított kötet ára három márka. * A belügyi államtitkárságra számos jelöltet emlegetnek a főváros politikai körei, bizonyosat azon­ban egyelőre nem tudnak. Sőt úgy látszik, hogy a fontos állás egyelőre betöltetlen marad, mert a teen­dőkkel ideiglenesen Lukács György miniszteri taná­csost bízták meg. * Gróf Széchenyi István szobrának leleplezése, hir szerint, november 3-dikán fog végbemenni. Hogy a szobor fölállításával addig készen legyenek, most már nagy erélylyel foly a munka; kedden megtörtén­tek a szükséges fölmérések is. A szobor impozáns magasságú lesz: talapzata 26 láb, maga az alak mint­egy 18 láb, vagyis háromszoros embernagyság, úgy hogy az egész körülbelül 44 lábnyi magasságra fog emelkedni. A talapzatot kilenc láb magas jelképes alakok fogják díszíteni, az ipar, kereskedelem, hajó­zás és tudomány jelképei. * Jótékonyság. Tóth Lőrinc kúriai bíró, ki az akadémiának is tagja, közelebb egy örökségi perben barátságos kiegyezést hozott létre a felek között. Ezek a hagyomány egy részét rendelkezésére adták, hogy azt, a végrendelet értelmében, jótékony célra fordítsa. Tóth Lőrinc ennélfogva Ida-alapítvány­­t tett, a fővárosi protenstáns árvaháznál 240, az Erzsé­­bet-árvaháznál 120 és a budapesti szeretetháznál szintén 120 forinttal. A balatonfüredi szeretetháznak pedig 480 forintot adott a hagyományból, egy a fe­hér megyei Sárbogárdra való szegény árva nevelésére. Az árvát Décsy Lajosné született Kenessey Ida ur­­hölgy jelöli ki. * A természetvizsgálók Budapesten ez idei nagygyűlésük alkalmával jól fognak mulatni s ha a gyűlés tudományos eredménye is megfelelően gazdag lesz, nem lesz ok panaszra. A főváros által kiküldött bizottság már buzgón foglalkozik az ünnepélyek prog­ramja­jával. Az ismerkedési estély a városi vigadó termeiben lesz, a Margitszigeten bált rendeznek, a nemzeti színház intendánsa operai díszelőadást ígért, a népszínház igazgatója hasonlóképen , mivel pedig az igazgató nem ígérhette biztosan, hogy a szabad­ságát élvező Blaháné asszony ez alkalommal közre fog működni, a bizottság elhatározta, hogy külön fölkéri a művésznőt a föllépésre. A díszebéd a Hungária ter­mében lesz, egy-egy teríték ára (pezsgővel) 6 fában van megállapítva, míg az állatkertben tartandó bú­csúestélynél a teríték ára 2 ft, a margitszigeti bál belépti jegyének ára 1 ft lesz.A vendégek elszállásolása tekintetében kieszközölte a bizottság, hogy a vendég­lősök 25°/0-ot engednek a rendes árakból. A szakgyű­léseket az egyetem és a különböző intézetek helyisé­geiben fogják tartani. A fővárosi bizottság Pest megye kiküldötteivel értekezett már a vidéki kirándulások ügyében is. Földváry alispán utasítani fogja a szolga­­birákat, hogy a vendégeket mindenütt illően fogad­ják. Tervben vannak kirándulások Visegrád felé, Gödöllőre,a vacsi uradalomba, Balaton-Füredre sat. A bizottság felszólítja a főpolgármestert, hogy a fővá­ros nevében üdvözölje a nagygyűlést, Pulszky Ferenc múzeumi igazgatót pedig, hogy a gyűlések ideje alatt a múzeum összes termeit nyitva tartassa. * Nagy hadgyakorlatok lesznek a közelebbi hetekben fővárosunk környékén is. Az egyes ezredek, melyek a gyakorlatokban részt vesznek, teljes hadi felszereléssel már megindultak Budapest felé s a vegyes fegyvernemek gyakorlatai már jövő hétfőn megkezdődnek, mialatt a törzstiszti vizsgák is végbe­mennek. Augusztus második felében aztán a csapatok táborba szállanak és szeptember 6-ig folytatják a nagy hadi manővereket, melyeket, hír szerint, báró Edelsheim-Gyulay magyarországi főhadparancsnok fog vezetni. * Sport. A magyar kormány, mely tíz év óta sikerrel törekedett a magyar lónemesítés terjesztésére és lovaink jó hírének emelésére, most, hír szerint, Franciaországból ismét egy »nagyhírű« apalovat ho­zat. Nem kevesebbet mint 45.000 forintot ajánlott a kormány e telivér-lóért, de az áldozatot nem tartják túlságosnak, mert az eddigi áldozatok is fényes ered­ménynyel jártak s most már a magyar ló ismét dicső­séggel szerepel egész Európában. * Prna és nem B r n­a a neve annak a boldog­talannak, a ki a Neumann borjúkereskedőn elköve­tett rablógyilkosságban gyanús és ez idő szerint a Fortuna-épületben van elszállásolva. Azt mondjuk elszállásolva, mert Pina Jánosnak soha sem volt ilyen jó dolga, mint azóta, hogy nagy rossz van. Le­írhatatlan elhagyatott állapotban került vizsgálati fogságba s többszörös fürdő, szapulás és vakarás által lehetett az Ádámot kikaparni a piszokrétegből. Vizs­gáló bírája Naményi úr szine előtt látta őt tegnap lapunk egy barátja s ő is inkább hajlandó őrültnek tartani a szegényt, mint gonosznak. A korábban tett nyilatkozatai alapján Nagy-Vár­adon elfogott Hor­­váthot hol Vargának, hol Tamásnak mondta. A Neu­­mannon elkövetett gyilkosságot részletesen adja elő, hogy esett meg­­ Temesvár alatt egy faluban. A biró kérdezte: a templomban ölték-e meg ? A­mire Pina azt válaszolta, hogy: igenis, ott a templomban. Hol késsel, hol pisztolylyal ölték meg s vallomása egy tö­redékéből az tűnik ki, hogy hátulról lőtték mellbe. Alig lehet kétség róla: Pina meg van tébolyodva. Mikor elfogták, már az éh­betegség nyomai is mutat­koztak rajta, most tisztában jár, naponkint adnak neki egy pohár borocskát, jó marhahús-levest s van része olyan kosztban, a­milyet bizonyára nagyon ré­gen nem élvezett. Katonaviselt embernek mondja magát, ki hol 7, hol 11 évig szolgálta a császárt, tótosan ejti a szót, általán igen műveletlennek látszik, de a nevét elég csinosan tette oda a jegyzőkönyv alá, igy: Pina János. * Derék névnapi ünnep. A főváros egyik leg­ismertebb tisztelt alakja az öreg Weisz B. F. kir. tanácsos, ki 7­0 éves kora dacára a fővárosi ügyek legbuzgóbb előmozdítója és sok fiatal erőt megszé­gyenítő kitartással vesz részt minden közérdekű kér­dés elintézésében. Az öreg úr holnap ünnepli születési napját s ez alkalomból ismét megemlékezett kedvenc intézeteiről, az irói segélyegyletnek, a­ fő­városi szere­­tetháznak, a kereskedelmi akadémiának 100 —100 ftot, a magyar gazdasszonyok egyletének, a Frőbel­­nőegyletnek 50 — 50 ftot ajándékozván. Bizonynyal fölér egy-egy pezsgődurrogós születésnapi lakomával! * A katonai pályától a magyar ifjúság eddig meglehetősen huzakodott s mig egyrészt állandó a panasz, hogy a közös hadseregben elenyésző csekély a magyar tisztek száma és épen ezért a tiszti kar szelleme még vajmi kevéssé barátságos Magyarország iránt, másrészt nem igen ragadtuk meg az egyetlen módot, melye bajon segíthetne; e mód pedig nem lehet más, minthogy ifjaink ne legyenek csupa dokto­rok és prókátorok, hanem lépjenek a katonai pályára is. Számos buzdító felszólalás történt már ez irányban s úgy látszik, lassankint mégis csak lesz majd foga­natjuk. Most például olvassuk, hogy a budapesti tiszti iskolába, melybe az előbbi években alig öt-hat jelent­kezett, ez idén több mint hatvan hallgató lépett be fővárosunkból. Ha e példa követésre találna, nem igen hosszú idő múlva egészen más híreket olvashat­nánk hadseregünk tiszti karának szelleméről. * A szegények halottas háza. A kerepesúti temetőben elkészült az a szomorú, de hasznos épület, melyre már rég szüksége volt fővárosunknak: a nyil­vános halottas ház. A­hol a szegényebb családok oly szűken laknak, mint Budapesten, a­­mely tekintet­ben az európai nagyvárosok közt igen kedvezőtlen arányokat mutat fel,­­ ott a haláleset nemcsak nagy szomorúság, hanem sokszor új veszedelem is a hátra­maradt családra nézve, mely a törvény értelmében eddig több napig otthon tartott tetemmel egy szobá­ban kényszerült élni. A nyilvános halottas ház lehe­tővé teszi, hogy az ily szegény családok halottjaikat azonnal odaszállítsák, sőt a fővárosi tanács által e napokban elfogadott szabályzat szerint az átszállítás bizonyos esetekben, midőn ragály terjedésétől lehet tartani, kötelező is lesz. Ez intézmény megnyitásával fővárosunk ismét egy lépést tesz előre. * Rövid hírek. Tisza Lajos királyi biztos Budapesten jártakor értekezett a bel- és pénzügyimi­niszterrel meg a közlekedési minisztériummal.­­ A hivatalos lap tegnapi száma közli a jelen év második feléről szóló államháztartási kimutatást, melyben a bevételek összege 49,913,606, a kiadásoké 50,288,301 forintra vannak téve, s ez utóbbiak között a szegedi árvíz következtében fölmerült költségek 1,242,329 forinttal szerepelnek.­­ A tanács kiadta a bizonyít­ványt gróf Batthyány Ilona úrnőnek, a gróf Batthyány Lajosné urhölgy leányának, ki gróf Keglevich Bélától elvált Kolozsvárit s az unitárius hitre tért át, arról, hogy a közte és a Beniczky Gábor között terve­zett házasság ellen semmi törvényes akadály nem fo­rog fenn. — Sziklay Emilia kisasszony pár vendég­játékra Bajára utazik az Aradi Gerő társulatához. — Pulszky Ferenc elnök, hir szerint, közelebb ösz­­szehívja a főváros régészeti térképének összeállítására már jó ideje kiküldött bizottságot. — A pestvidéki törvényszéket a jövő hó 5-dikétől egy hónapig Illyés István fogja vezetni Bogisich Lajos helyett, ki sza­badságra megy. — A pénzügyminisztériumot Ma­­darassy Pál helyettes­ államtitkár képviselte az osztrák-magyar és német vasutak salzburgi kongresz­­szusán. — A fővárosi tiszti kar új nyugdíj szabály­zatát a pénzügyi bizottság kebeléből e célra ki­küldött albizottság is elfogadta a jogügyi bizottsággal együtt. — Tiszteletbeli borbélyokká választotta a helybeli borbély- és fodrász-egylet Gelléri Mór, báró Kochmeister Frigyes, Lévay Henrik, Hoff Károly, Deczauer Antal és Hutter József urakat. — Uj kór­házhelyiséget akar bérelni a tanács a ragályos bete­gek részére az Aszalay-kaszárnya helyett, mely e célra alkalmatlannak bizonyult. — Oroszi-Végh­elyi Georgina asszony ném­ kapott engedélyt cirkusz-épí­tésre. — A budapesti kiállítóknak nem szeptem­berben, hanem októberben fogják kiosztani az orszá­gos kiállításon nyert érmeket és okleveleket. 846 -1- Iskolai értesítők. A szent- Benedek-rend győri főggmnáziumának ér­tesítője kiváló figyelmet érdemel. A jó vastag kötetkének harmadrészét nagy gonddal készült értekezés foglalja el Pázmándi Horváth Endre élet- és jellemrajzáról. Máry Etel rendtag állította össze az elhunyt költő születésének száza­dos évfordulójára. 171 lapot tölt be ez értekezés, mely sok eredeti kutatáson alapuló adatai által forrás­munkául foghat ezentúl szolgálni a Horváth Endre életével foglal­kozóknak. A dolgozathoz rajzok is vannak mellékelve: az elhunyt költőt, születési házát és síremlékét ábrázolván, vé­gül pedig munkáinak jegyzéke. Az értesítő más tekintetben is jelesen van összeállítva. Kimutatásai, melyeket az is­kola gyűjteményeinek gyarapodásáról közöl, mintául szol­gálhatnak. Az intézetben 16 tanár oktatott 456 növen­déket. A tanulási eredmény általában jobb volt a közepes­nél. Az erkölcsi magaviselet szintén kielégítő, bár négy tanulót kellett fegyelmi úton eltávolítani az iskolából. A növendékeket több környékbeli főpapon és a rendtagokon kívül, a fenálló Deák-segélyegylet is támogatta. A beh­a­tások a jövő tanévre a jövő hó három utolsó napján lesznek. Az országos rabbi­képző intézet fenállásának máso­dik évéről ad értesítőt csinosan kiállított füzetben. Az intézet, mint az értesítő mondja, megnyugvással tekint­het vissza a lefolyt évre, melyen a folytonosan növekedő bizalomnak számos jelét kapta a hazai zsidóság részéről. A tanítás is sikeresebb és egyenletesebb lett az osztályok­ban, bár még most is kevés elegendőleg képzett tanulót.

Next