Fővárosi Lapok 1884. augusztus (180-204. szám)
1884-08-01 / 180. szám
Lassankint azonban, türelmet vesztve, eloszlottak. Mire fél kilenc után a karaván megérkezett, már csak kevesen voltak a színház körül. Társas kocsin jöttek s az első emeleti zártszék első sorában foglaltak helyet. A színpadon már a halotti áldozatra készültek akkor s a nyílt jelenet alatt is több látcső irányult az érkezők felé, mint a színpadra. Huszonkilencen jöttek, a hűvös időjárás ellen nagyobbára vastagabb vörös-fekete kockás kendővel védve magukat. Néhányan azonban csupasz felső testtel, gyöngydíszben jelentek meg, úgy ahogy ünnepi táncukat szokták bemutatni. Eleinte csöndesen viselkedtek , de a vízesés látványossága mosolyra s élénk tapsra ragadta őket. Amikor pedig az elefánt a színpadra lépett, valóságos öröm látszott arcukon. Ennek az állatnak a mutatványai tetszhettek nekik a legjobban. Legfölebb a hindukat s kókusz táncukat nézték meg ugyanoly osztatlan figyelemmel. Szomszédaikkal barátságos érintkezésbe igyekeztek jönni. Némelyikök megpróbálta még azt is, hogy milyen látás esik a színházi üvegen. Egyikük különben már fekete szemüveget hord. Úgy nézte végig az előadást, nem kis feltűnést keltve. A színházi előadás különben nem egészen új dolog előttök. Bécsben is láttak már. Csak hogy ott operettet nézettek velük meg. A tegnapi látványosság inkább nekik való volt. Az előadás útán a közönség a színház előtt megvárta, míg ők távoznak. Pedig jókora időbe került, míg kísérőik elhelyezték őket a három társaskocsin. Vígan nevetgélve, a férfiak erősen füstölve, hajtattak el. * Jutalom játék. A budai színkörben tegnap Réthy Laura k. a. jutalomjátékául a »Vörös sapkáit adták. A jutalmazott Jucikát, ezt az kedves, víg kedélyű leányt adta, ki lényének szeretetreméltóságával oly szépen illik az arany-menyegzős nagyszülőkhöz. A szerep alaphangjához Réthy kisasszonynak megvan a fiatalság könnyedsége, természetes, jóleső elevensége és jókedves ama jelenetekben, melyekben Széll Matyival ingerkedik, e tulajdonságait kellően érvényesítette. Egész játékán meglátszott azonban Blaha Lujza asszony alakításának nagy hatása. Néha az élénkség rossz helyen nyilvánult, mint például akkor, amikor a kántor az aranymenyegzős párt felköszöntése Széli Matyi ábrázolójával felesleges ingerkedésbe kezdett. Legsikerültebb jelenete volt a harmadik felvonásban, midőn a napraforgót köti be a pólyába s azzal boszantja Matyit. Dalait érzéssel énekelte s többet meg kellett ismételnie. Megjelenésekor a zsinórpadlásról selyemszalagú babérkoszorút eresztettek le, a zenekarból pedig több bokrétát nyújtottak fel neki; a szép számmal megjelent közönség gyakran tapsolta. A többi szereplők közül Boross (Ambrus gazda), az aranymenyegzős nagyapó kedélyes ábrázolásáért , továbbá Tolnainé asszony (Teréz), Kazaliczky (férje), Kiss Pista (Széll Matyi) és Balassa (kántor) érdemelnek dicséretet. A színkörben jövő hétfőn Boross Lajos jutalomjátékául Costának magyarra átdolgozott életképe, az »Egy krajcár« című kerül színre, az összes személyzet közreműködésével. Jövő csütörtökön pedig Follinusné asszony jutalomjátéka lesz. Holnapután, vasárnap, alkalmasint Rónaszéki Gusztáv, a népszínház tagja lép fel ismét mint vendég a »Stern Izsák«-ban. * Terv a jövő nyárra. Odry Lehel dalművészünk, mint már írtuk, megvette a Pállik Béla nagy műtermét. Az a célja van vele, hogy színpadot állít benne, s aztán a jövő nyáron (és később) e színpadon előadásokat és hangversenyt rendez. * Kirándulás Dobsinára. A magyar államvasutak központi menetjegy-irodája (a »Hungáriáiban) e hó 15-én reggel 1/4 6-kor, a józsefvárosi állomástól, külön vonaton kirándulást rendez Dobsinára. A társaság délelőtt 11 órakor ér Fülekre, hol a vasúti vendéglőben ebéd lesz. Dobsinára délután 112 7 órára érnek s a városi vendéglőben társas vacsorára gyűlnek. Másnap reggel 6 órakor lesz a közös reggeli s 7 órakor a társaság a jégbarlanghoz kocsiz. Az út a regényes stracenai völgyön vezet át. A barlang megtekintését ebéd követi a közeli vendéglőben. Délután 5 órakor térnek vissza Dobsinára, hol társas vacsora lesz, mely után 1/2 9 órakor este külön vonaton elutaznak s e hó 17-én reggel érnek a fővárosba. A menetjegy-iroda e kirándulásra oly jegyeket ad ki, melyek a mérsékelt menetáron kívül, az ellátás, étkezés, kirándulás sat., összes költségeit magukban foglalják. Egy másodosztályú jegy ára 20 frt, egy harmadosztályúé 16 frt. E kirándulásban egy külön rendező is részt fog venni. Előjegyzéseket e hó 10-éig fogadnak el s a jegyek e hó 14 éig lesznek válthatók. Részletes programmal szívesen szolgál a menetjegy-iroda. * Vállalkozási szellem. Egyik kőnyomatú értesítő hónapok óta hirdette, hogy e nyáron magyar képírók egész társasága indul Erdélybe, tanulmányi útra. A vége az lett, hogy a legtöbbjében megcsappant a vállalkozási kedv s ma két szál képiró indúl útra: Bruck Lajos (ki Párisból jött haza) és Telepy Károly. Elébb Nagyváradra, aztán Kolozsvárra, végül Brassóba mennek s szent István napjára térnek vissza. * „Szén, élj szabadság a fővárosban“ címmel a »Magyar Közigazgatás« felszólalást közöl az ellen, hogy a rendőrség »toloncoz«. Csak számkivetéssel tud — úgymond— rendet tartani s hamar kitiltja a rongyos embert a fővárosból, sokszor önkényesen. Hát az bizonyos, hogy ennek az eljárásnak lehet elég árnyoldala, s férne hozzá egy kis ellenőrzés. De hát a »személyes szabadság« elvét odáig vinni, hogy a rossz személyek könnyű szerrel lehessenek kárára a jóknak — ez is furcsa emberszeretet. Egy fővárosnak mindig sok a szemétje, s seprű kell nem csak az utcai, hanem az erkölcsi szeméthez is. * Az ablak zárva legyen éjjel, kivált, ha valaki földszint lakik. Pollák Lipót, az osztrák-magyar államvasút világítási felügyelője, ki a Rózsa téren lakik, nem követte ezt a rendszabályt s meg is adta az árát. Nyitva hagyta utcai szobája ablakát, ahol holmiját kirakta, s egy barátjával az alcovenbe ment aludni. Sokáig beszélgettek s csak virradat felé aludtak el. Reggel fölkelve, azt vette észre, hogy az asztalon nincsen tárcája, melyben háromszáz forintnál több volt, sem aranyóráját, láncát és gyűrűjét nem látta. Valami hajnal felé benéző vállalkozó elvitte, de a ruhákat nagylelkűen ott hagyta. * Külföldi vendégeket ma már, fájdalom! a fillokszérű vész révén is kapunk. A román kormány, hogy már Plojest táján is pusztít e láthatatlan ellenség, két szakférfit küldött fővárosunkba, hogy megnézzék az itteni »kísérleti állomás«-t és a farkasdi »kísérleti telep «-et. E szakférfiak: Cerbez, a román földművelési minisztérium osztályfőnöke, s Locusteanu, a bukaresti állatorvosi tanintézet igazgatója. Mind a ketten több napig időztek itt, mialatt tájékozást és felvilágosítást kaptak. A szénkénegezés módjával s az amerikai szőllővesszők mívelési módjával is megismerkedtek. E hó elején szintén ezek tanulmányozása végett járt itt Korák Ferenc, a horvát-szlavén gazdasági egyesület titkára, kormányi megbizatásból. * A főváros háztartásában ez év első fele igen kedvező, kétszázhatvan ezer forinttal vettek be többet, mint a mennyi költségvetésileg számítva volt. S a többlet oly címeknél (fogyasztási pótadó, kövezetvám, átírási illeték, városi fürdők jövedelménél sat.) támadt, melyek a kereskedési forgalom és jólét tetemes emelkedését mutatják. Ha az év másik felében is hasonló történnék, akkor az utolsó évtizednek ez lenne a legjobb esztendeje Budapest háztartásában. A harmincezer forintos postalopás ügyében a bécsi nyomozás azt deríte ki, hogy ott a központi állampénztártól szabályosan adták át a szállítmányt a főpostának, onnan pedig a vasútnál a vonatvezetőnek. E pillanatig nem történhetett a lopás. Aztán esett meg, de hogy hol és mint, az a kérdés. Bizonyosan készen tartották a téglával megrakott másik szekrényt, hogy gyorsan cserélhessék ki a pénzt tartalmazóval. A téglás szekrény visszaküldését kéri, mint mondják, a bécsi rendőrség. Ott azt hiszik, hogy a mulasztás a budapesti főpostát terheli. Persze, ahol egyszer eltűnt negyedmillió forint, ott harmincezer forintot is eltüntethettek. Bizonyára így gondolkodnak. Ha — mondják továbbá — az itteni főpostán a pecséteket megvizsgálják, azonnal feltűnhetett volna, hogy nagy a baj. A budapesti rendőrség ellenben azt hiszi, hogy a láda kicserélése Bécsben történt. Csak legalább kiderülne, hogy melyiknek van igaza. * Rövid hírek. Az országház építésének ügyében Tisza K. kormányelnök most fogja eldönteni, hogy mikor lássanak a földmunkához ; ez évben még okvetetlenül megkezdik. — Az „Orvosi Hetilap«, dr. Markusovszky osztálytanácsos közlönye, megbotránkozva ítéli el a két szliácsi fürdőorvost, kik tisztességtelen eljárásukkal (betegek fogdosása, egymás ócsárlása) nem csak magukat kompromittálták, hanem magán az orvosi álláson is szégyenfoltot ejtettek. A muzeini képtár új rendezése két hét múlva be lesz fejezve, s mivel a képek elhelyezésében változtatásokat tettek, új katalógust is fognak nyomatni. — Az új személypályaházat augusztus 18-dikán minden ünnepélyesség nélkül adják át a forgalomnak , csak lobogók lesznek az árbocokon. — A főváros könyvnyomdai munkálataira három ajánlat érkezett: az »Athenaeum«, »Franklin« és a részvénynyomda-társulat részéről; ezekéi közül fognak választani. — A tanács rendkívüli gyűlés összehívását mondta szükségesnek az omnibusz-ügy rendezése végett. — A vízivárosi polgári leányiskola vezetésével, Bohus Rezső visszalépvén, Kozma Gyula tanító bízatott meg. — Az üllői úti új közkórház fölszerelésére már ki van írva az árlejtés; aug. 16-dikán lesz a helyszínen. — Szép históriát beszélnek el a »Pái Napló«-ban; vasárnap éjjel Fóthról jött be kocsin egy ügyvéd és kereskedő, s Újpesten innen a fasorban két ember utjukat állta s csak sebes hajtással tudtak tőlük elmenekülni, s aztán megtámadtak egy másik kocsit is, de akkor elcsípték őket s kiderült, hogy fővárosi rendőrök. Eltévedt ösztöndíj hagyományt emleget a fáma, húszezer forintot, melyet Gyarmathy János kiscelli nagybirtokos még 1876-ban hagyott , de belőle nem kapott még senki jutalmat, mert állítólag nem tudnák, hogy hol a hagyomány. * Időjelzés. Az időjelző intézet tegnap reggeli táviratai szerint : hazánkban nyugaton közepes derült, keleten változó időt várhatni, itt helyenkint még esővel. 1168 Vidék. ** Nagy-Szalonta, dicső fia, Arany János elhunyta után, azonnal elhatározta, hogy az ő emlékezetére létrehoz valami emléktárgyat, a város kegyelete, tisztelete jeléül. Meg is alakult a bizottság, mely akadozást, gyűjtést indít meg. Szétküldött 1244 ívet, melyből 290 érkezett vissza, 87 üresen, a többi különböző vidékekről, elég jó eredményű gyűjtéssel, tekintetbe véve, hogy akkor folyt az Arany-szobor fényes sikerű országos adakozása is. Eddig összesen 2931 frt 74 kr gyűlt be. Ez összeghez a szalontaiak 1317 frt 9 krt, más vidékiek 1476 frt 91 krt adakoztak, a kamat pedig 137 frt 74 kr. Levonva a 112 frt 1 kr kiadást, a szalontai Arany-alap jelenleg 2819 frt 73 krból áll. Legnagyobb adakozó Ercsy Sándor ügyvéd volt, ki »Arany János életéből« című becses műve 400 frt tiszteletdiját egészen e célra adta át. Arany özvegye pedig a Szalontán birt több holdnyi birtokát ajándékozta oda az »emlékbizottság«-nak. A bizottság most közzéteszi az adakozók névsorát s kéri a még künn levő ívek birtokosait, hogy íveiket október elsejéig, üresen vagy adakozással, szíveskedjenek beküldeni.Szalontára a bizottság buzgó pénztárnoka, Podhraczky Ferenc gyógyszerésznek. Az összes eredmény után lehet majd elhatározni, mit létesíthetnek a költő nevére és emlékére. ** »A kholera.« Ez a címe egy korszerű kis munkának, melyet dr. Pávay Vajna Gábor, a pozsonyi országos kórház derék főorvosa irt. Mint szerző az előszóban mondja, művét nem annyira az orvosoknak, mint inkább a műveit nagyközönségnek szánta. Célja volt, fölvilágosítást nyújtani a kholera lényegéről, okairól, terjedési módozatairól s a sikerrel alkalmazható óvó rendszabályokról, fertőztelenítő eljárásokról. Ezt a feladatot sikeresen meg is oldotta. Alapos szakavatottsággal szól minden egyes kérdéshez s a mellett népszerűen, világosan is. A 79 lapra terjedő kötet itt-ott részletesebben is tárgyalja Pozsony közegésségügyi viszonyait. Ezt különben a könyv címlapja is ígéri. Részint a szerző hivatalos állásából, részint abból magyarázható, hogy a kötet először pozsonyi lapokban jelent meg, mint cikksorozat. De azért haszonnal olvashatják minden más vidéken is. Szerzője dicséretes munkát végzett vele. A mű dr. Korányi Frigyes egyetemi tanárnak van ajánlva, a könyvkereskedésekben 60 krért kapható. ** Főpapi látogatás: Révész Bálint debreceni szuperintendens, elhagyva a hársfalvi fürdőt, szerdán kezdte meg egyházlátogatási útját Munkácson. A fürdő vendégei nagy tisztelettel búcsúztak el tőle, dr. Grün orvos beszédet mondott, a nők bokrétákat nyújtottak át neki s a zenekar a Rákóczi-indulót játszó lakása előtt már kedden este. Másnap reggel dr. Schlesinger fürdőorvos vett tőle búcsút. Munkácson tisztelettel üdvözlők. Beregszászon, hová aug. 4 dikén érkezik, nagy fogadtatása lesz s a küldöttség élén Gulácsy Dezső képviselő, Kallós Tivadar és Ferge József lelkészek beszélnek. Este Gulácsynál díszvacsora lesz. Másnap részt vesz az egyházmegyei gyűlésben s két napi időzés után folytatni fogja körútját aug. 13-dikáig. ** Két Anna-bál. Párádon a lombokkal díszített fürdőteremben, jó cigányzene mellett, víg kedvben folyt le az Anna-bál, bár nem vettek benne sokan részt. A négyeseket alig táncolta húsz pár. Ott voltak: Erdélyi Gizella, Ferenczi Jolán (Sírokról), Forgách Berta (Bodonból), Fráter Viola (Berettyóújfaluról), Galambos Margit (Egerből), Ivádi Hana (Budapestről), Kollár Berta (Bodonból), Schön Mariska (Sátoralja-Ujhelyből), Staud Ilona, Toronyi Anna, Töttösi Ilonka (Kompokról) kisasszonyok; továbbá Mezei Mihályné (Nagyváradról), Graefl Jenőné (Poroszlóról), Fekete Jánosné (Egerből), Foltényi Elemérné (Erzsébetiéről), Borhy Gyuláné (Kun- Szent-Mártonról), Majercsák Sándorné (Karcagról), Boronkay Gyuláné, Körmendi Imréné (Budapestről), Gulyás Jánosné (Egerből), Lipovniczkyné (Püspök- Ladányból) úrnők sat. Másnap »morzsa-bál«-t tartottak, tombola-játékkal egybekötve, melyen csinos apróságokat osztottak ki. — S z k r e n ó n, Barsmegye e regényes fekvésű fürdőjében, az ügyesen rendezett s kitünően sikerűlt Anna-bálnak csak a reggel vetett véget. A hölgyek között voltak: Szentmiklósy Etelka, Novák Berta (Budapestről), Pola Marietta (Polából), Kubina Modesta (Léváról) kisasszonyok; Kabdebó Gyuláné, Vattay Dezsőné, dr. Bolemann Gyuláné, Nemecsek Gyuláné, özv. Kostuh Jánosné (Cinabányáról), dr. Lakics Istvánné asszonyok s még többen. ** Pécsett a dr. Visy István törvényszéki orvos félszázados jubileuma igen rokonszenves tüntetésekkel folyt le. Volt testületi tisztelgés, este pedig a városi és környékbeli orvosok vidám lakomája. Dr. Kohárits városi főorvos, dr. Schulhoff pécsi orvos, dr. Meittinger és dr. Kauffmann bányaorvosok, dr. Mocsáry honvédorvos és dr. Stein hegyháti járásorvos mondtak toaszokat, melegen kívánva szerencsét és még sok évet a ma is tevékeny öreg urnák. Az utóbbi orvos említi, hogy e tisztelt veteránnak a szabadságharc leveretése után az erőszak embereitől mit kellett kiállnia. Botbüntetésre ítélték. Az öreg úr fájdalmas