Fővárosi Lapok 1884. augusztus (180-204. szám)

1884-08-01 / 180. szám

Lassankint azonban, türelmet vesztve, eloszlot­tak. Mire fél kilenc után a karaván megérkezett, már csak kevesen voltak a színház körül. Társas ko­csin jöttek s az első emeleti zártszék első sorában fog­laltak helyet. A színpadon már a halotti áldozatra készültek akkor s a nyílt jelenet alatt is több látcső irányult az érkezők felé, mint a színpadra. Huszonki­lencen jöttek, a hűvös időjárás ellen nagyobbára vasta­gabb vörös-fekete kockás kendővel védve magukat. Néhányan azonban csupasz felső testtel, gyöngy­díszben jelentek meg, úgy a­h­ogy ünnepi tán­cukat szokták bemutatni. Eleinte csöndesen visel­kedtek , de a vízesés látványossága mosolyra s élénk tapsra ragadta őket. A­mikor pedig az elefánt a színpadra lépett, valóságos öröm látszott arcukon. Ennek az állatnak a mutatványai tetszhettek nekik a legjobban. Legfölebb a hindukat s kókusz táncukat nézték meg ugyanoly osztatlan figyelemmel. Szomszé­daikkal barátságos érintkezésbe igyekeztek jönni. Né­­melyikök megpróbálta még azt is, hogy milyen látás esik a színházi üvegen. Egyikük különben már fekete szemüveget hord. Úgy nézte végig az előadást, nem kis feltűnést keltve. A színházi előadás különben nem egészen új dolog előttök. Bécsben is láttak már. Csak hogy ott operettet nézettek velük meg. A tegnapi lát­ványosság inkább nekik való volt. Az előadás útán a közönség a színház előtt megvárta, míg ők távoznak. Pedig jókora időbe került, míg kísérőik elhelyezték őket a három társaskocsin. Vígan nevetgélve, a férfiak erősen füstölve, hajtattak el. * Jutalom játék. A budai színkörben tegnap Réthy Laura k. a. jutalomjátékául a »Vörös sap­káit adták. A jutalmazott Jucikát, ezt az kedves, víg kedélyű leányt adta, ki lényének szeretetreméltósá­­gával oly szépen illik az arany-menyegzős nagyszü­lőkhöz. A szerep alaphangjához Réthy kisasszonynak megvan a fiatalság könnyedsége, természetes, jóleső elevensége és jókedve­s ama jelenetekben, melyekben Széll Matyival ingerkedik, e tulajdonságait kellően érvényesítette. Egész játékán meglátszott azonban Blaha Lujza asszony alakításának nagy hatása. Néha az élénkség rossz helyen nyilvánult, mint például akkor, a­mikor a kántor az aranymenyegzős­ párt felköszönté­s­e Széli Matyi ábrázolójával felesleges ingerkedésbe kezdett. Legsikerültebb jelenete volt a harmadik fel­vonásban, midőn a napraforgót köti be a pólyába s azzal boszantja Matyit. Dalait érzéssel énekelte s töb­bet meg kellett ismételnie. Megjelenésekor a zsinór­padlásról selyemszalagú babérkoszorút eresztettek le, a zenekarból pedig több bokrétát nyújtottak fel neki; a szép számmal megjelent közönség gyakran tapsolta. A többi szereplők közül Boross (Ambrus gazda), az aranymenyegzős nagyapó kedélyes ábrázolásáért , továbbá Tolnainé asszony (Teréz), Kazaliczky (fér­je), Kiss Pista (Széll Matyi) és Balassa (kántor) érdemelnek dicséretet. A színkörben jövő hétfőn Bo­ross Lajos jutalomjátékául Costának magyarra átdol­gozott életképe, az »Egy krajcár« című kerül színre, az összes személyzet közreműködésével. Jövő csütörtö­kön pedig Follinusné asszony jutalomjátéka lesz. Hol­napután, vasárnap, alkalmasint Rónaszéki Gusztáv, a népszínház tagja lép fel ismét mint vendég a »Stern Izsák«-ban. * Terv a jövő nyárra. Odry Lehel dalművé­­szünk, mint már írtuk, megvette a Pállik Béla nagy műtermét. Az a célja van vele, hogy színpadot állít benne, s aztán a jövő nyáron (és később) e színpadon előadásokat és hangversenyt rendez. * Kirándulás Dobsinára. A magyar állam­vasutak központi menetjegy-irodája (a »Hungáriái­ban) e hó 15-én reggel 1/4 6-kor, a józsefvárosi állo­mástól, külön vonaton kirándulást rendez Dobsinára. A társaság délelőtt 11 órakor ér Fülekre, hol a vasúti vendéglőben ebéd lesz. Dobsinára délután 112 7 órára érnek s a városi vendéglőben társas vacsorára gyűl­nek. Másnap reggel 6 órakor lesz a közös reggeli s 7 órakor a társaság a jégbarlanghoz kocsiz. Az út a regényes stracenai völgyön vezet át. A barlang meg­tekintését ebéd követi a közeli vendéglőben. Délután 5 órakor térnek vissza Dobsinára, hol társas vacsora lesz, mely után 1/2 9 órakor este külön vonaton elutaz­nak s e hó 17-én reggel érnek a fővárosba. A menet­jegy-iroda e kirándulásra oly jegyeket ad ki, melyek a mérsékelt menet­áron kívül, az ellátás, étkezés, ki­rándulás sat., összes költségeit magukban foglalják. Egy másod­osztályú jegy ára 20 frt, egy harmad­­osztályúé 16 frt. E kirándulásban egy külön rendező is részt fog venni. Előjegyzéseket e hó 10-éig fogad­nak el s a jegyek e hó 14 éig lesznek válthatók. Rész­letes programmal szívesen szolgál a menetjegy-iroda. * Vállalkozási szellem. Egyik kőnyomatú ér­tesítő hónapok óta hirdette, hogy e nyáron magyar képírók egész társasága indul Erdélybe, tanulmányi útra. A vége az lett, hogy a legtöbbjében megcsappant a vállalkozási kedv s ma két szál képiró indúl útra: Bruck Lajos (ki Párisból jött haza) és Telepy Ká­roly. Elébb Nagyváradra, aztán Kolozsvárra, végül Brassóba mennek s szent István napjára térnek vissza. * „Szén, élj szabadság a fővárosban“ címmel a »Magyar Közigazgatás« felszólalást közöl az ellen, hogy a rendőrség »toloncoz«. Csak számkivetéssel tud — úgy­mond­­— rendet tartani s hamar kitiltja a rongyos embert a fővárosból, sokszor önkényesen. Hát az bizonyos, hogy ennek az eljárásnak lehet elég árnyoldala, s férne hozzá egy kis ellenőrzés. De hát a »személyes szabadság« elvét odáig vinni, hogy a rossz személyek könnyű szerrel lehessenek kárára a jóknak — ez is furcsa emberszeretet. Egy fővárosnak min­dig sok a szemétje, s seprű kell nem csak az utcai, hanem az erkölcsi szeméthez is. * Az ablak zárva legyen éjjel, kivált, ha valaki földszint lakik. Pollák Lipót, az osztrák-magyar állam­­vasút világítási felügyelője, ki a Rózsa­ téren lakik, nem követte ezt a rendszabályt s meg is adta az árát. Nyitva hagyta utcai szobája ablakát, a­hol holmiját kirakta, s egy barátjával az alcovenbe ment aludni. Sokáig beszélgettek s csak virradat felé aludtak el. Reggel fölkelve, azt vette észre, hogy az asztalon nin­csen tárcája, melyben háromszáz forintnál több volt, sem aranyóráját, láncát és gyűrűjét nem látta. Valami hajnal felé benéző vállalkozó elvitte, de a ruhákat nagy­lelkűen ott hagyta. * Külföldi vendégeket ma már, fájdalom! a fillokszérű vész révén is kapunk. A román kormány, hogy már Plojest táján is pusztít e láthatatlan ellen­ség, két szakférfit küldött fővárosunkba, hogy megnéz­zék az itteni »kísérleti állomás«-t és a farkasdi »kísér­leti telep «-et. E szakférfiak: Cerbez, a román földmű­velési minisztérium osztályfőnöke, s Locusteanu, a bukaresti állatorvosi tanintézet igazgatója. Mind a ketten több napig időztek itt, mialatt tájékozást és felvilágosítást kaptak. A szénkénegezés módjával s az amerikai szőllővesszők mívelési módjával is megismer­kedtek. E hó elején szintén ezek tanulmányozása vé­gett járt itt Korák­ Ferenc, a horvát-szlavén gazda­sági egyesület titkára, kormányi megbizatásból. * A főváros háztartásában ez év első fele igen kedvező, kétszázhatvan ezer forinttal vettek be többet, mint a mennyi költségvetésileg számítva volt. S a több­let oly címeknél (fogyasztási pótadó, kövezetvám, át­írási illeték, városi fürdők jövedelménél sat.) támadt, melyek a kereskedési forgalom és jólét tetemes emel­kedését mutatják. Ha az év másik felében is hasonló történnék, akkor az utolsó évtizednek ez lenne a leg­jobb esztendeje Budapest háztartásában.­­ A harmincezer forintos postalopás ügyében a bécsi nyomozás azt deríte ki, hogy ott a központi ál­lampénztártól szabályosan adták át a szállítmányt a fő­postának, onnan pedig a vasútnál a vonatvezetőnek. E pillanatig nem történhetett a lopás. Aztán esett meg, de hogy hol és mint, az a kérdés. Bizonyosan ké­szen tartották a téglával megrakott másik szekrényt, hogy gyorsan cserélhessék ki a pénzt tartalmazóval. A téglás szekrény visszaküldését kéri, mint mondják, a bécsi rendőrség. Ott azt hiszik, hogy a mulasztás a budapesti főpostát terheli. Persze, a­hol egyszer eltűnt negyedmillió forint, ott harmincezer forintot is eltün­tethettek. Bizonyára így gondolkodnak. Ha — mond­ják továbbá — az itteni főpostán a pecséteket megvizs­gálják, azonnal feltűnhetett volna, hogy nagy a baj. A budapesti rendőrség ellenben azt hiszi, hogy a láda kicserélése Bécsben történt. Csak legalább kiderülne, hogy melyiknek van igaza. * Rövid hírek. Az országház építésének ügyében Tisza K. kormányelnök most fogja eldönteni, hogy mikor lássanak a földmunkához ; ez évben még okvetetlenül megkezdik. — Az „Orvosi Hetilap«, dr. Markusovszky osztálytanácsos közlönye, megbot­­ránkozva ítéli el a két szliácsi fürdőorvost, kik tisz­tességtelen eljárásukkal (betegek fogdosása, egymás ócsárlása) nem csak magukat kompromittálták, ha­nem magán az orvosi álláson is szégyenfoltot ejtettek.­­ A m­uzeini képtár új rendezése két hét múlva be lesz fejezve, s mivel a képek elhelyezésében változtatá­sokat tettek, új katalógust is fognak nyomatni. — Az új személypályaházat augusztus 18-dikán min­den ünnepélyesség nélkül adják át a forgalom­nak , csak lobogók lesznek az árbocokon. — A főváros könyvnyomdai munkálataira három aján­lat érkezett: az »Athenaeum«, »Franklin« és a rész­­vénynyomda-társulat részéről; ezekéi közül fognak választani. — A tanács rendkívüli gyűlés összehívását mondta szükségesnek az omnibusz-ügy rendezése végett. — A vízivárosi polgári leányiskola vezetésével, Bohus Rezső visszalépvén, Kozma Gyula tanító bízatott meg. — Az üllői­ úti új közkórház fölszerelésére már ki van írva az árlejtés; aug. 16-dikán lesz a helyszínen. — Szép históriát beszélnek el a »Pái Napló«-ban; vasárnap éjjel Fóthról jött be kocsin egy ügyvéd és kereskedő, s Újpesten innen a fasorban két ember utjukat állta s csak sebes hajtással tudtak tőlük elme­nekülni, s aztán megtámadtak egy másik kocsit is, de akkor elcsípték őket s kiderült, hogy fővárosi rend­őrök.­­ Eltévedt ösztöndíj hagyományt emleget a fáma, húszezer forintot, melyet Gyarmathy János kis­celli nagybirtokos még 1876-ban hagyott , de be­lőle nem kapott még senki jutalmat, mert állítólag nem tudnák, hogy hol a hagyomány. * Időjelzés. Az időjelző intézet tegnap reggeli táv­iratai szerint : hazánkban nyugaton közepes derült, keleten változó időt várhatni, itt helyenkint még esővel. 1168 Vidék. ** Nagy-Szalonta, dicső fia, Arany János elhunyta után, azonnal elhatározta, hogy az ő emlé­kezetére létrehoz valami emléktárgyat, a város ke­gyelete, tisztelete jeléül. Meg is alakult a bizottság, mely akadozást, gyűjtést indít meg. Szétküldött 1244 ívet, melyből 290 érkezett vissza, 87 üresen, a többi különböző vidékekről, elég jó eredményű gyűjtéssel, tekintetbe véve, hogy akkor folyt az Arany-szobor fényes sikerű országos adakozása is. Eddig összesen 2931 frt 74 kr gyűlt be. Ez összeghez a szalontaiak 1317 frt 9 krt, más vidékiek 1476 frt 91 krt adakoz­tak, a kamat pedig 137 frt 74 kr. Levonva a 112 frt 1 kr kiadást, a szalontai Arany-alap jelenleg 2819 frt 73 krból áll. Legnagyobb adakozó Ercsy Sándor ügyvéd volt, ki »Arany János életéből« című becses műve 400 frt tiszteletdiját egészen e célra adta át. Arany özvegye pedig a Szalontán birt több holdnyi birtokát ajándékozta oda az »emlékbizottság«-nak. A bizottság most közzéteszi az adakozók névsorát s kéri a még künn levő ívek birtokosait, hogy íveiket október elsejéig, üresen vagy adakozással, szívesked­jenek beküldeni­­.­Szalontára a bizottság buzgó pénz­tárnoka, Podhraczky Ferenc gyógyszerésznek. Az összes eredmény után lehet majd elhatározni, mit létesíthetnek a költő nevére és emlékére. ** »A kholera.« Ez a címe egy korszerű kis munkának, melyet dr. Pávay Vajna Gábor, a pozso­nyi országos kórház derék főorvosa irt. Mint szerző az előszóban mondja, művét nem annyira az orvo­soknak, mint inkább a műveit nagyközönségnek szánta. Célja volt, fölvilágosítást nyújtani a kholera lényegéről, okairól, terjedési módozatairól s a siker­rel alkalmazható óvó rendszabályokról, fertőztelenítő eljárásokr­ól. Ezt a feladatot sikeresen meg is oldotta. Alapos szakavatottsággal szól minden egyes kérdés­hez s a mellett népszerűen, világosan is. A 79 lapra terjedő kötet itt-ott részletesebben is tárgyalja Po­zsony közegésségügyi viszonyait. Ezt különben a könyv címlapja is ígéri. Részint a szerző hivatalos állásából, részint abból magyarázható, hogy a kötet először pozsonyi lapokban jelent meg, mint cikksoro­zat. De azért haszonnal olvashatják minden más vidé­ken is. Szerzője dicséretes munkát végzett vele. A mű dr. Korányi Frigyes egyetemi tanárnak van ajánlva­­, a könyvkereskedésekben 60 krért kapható. ** Főpapi látogatás: Révész Bálint debreceni szuperintendens, elhagyva a hársfalvi fürdőt, szerdán kezdte meg egyházlátogatási útját Munkácson. A fürdő vendégei nagy tisztelettel búcsúztak el tőle, dr. Grün orvos beszédet mondott, a nők bokrétákat nyúj­tottak át neki s a zenekar a Rákóczi-indulót játszó lakása előtt már kedden este. Másnap reggel dr. Schlesinger fürdőorvos vett tőle búcsút. Munkácson tisztelettel üdvözlők. Beregszászon, hová aug. 4 dikén érkezik, nagy fogadtatása lesz s a küldöttség élén Gulácsy Dezső képviselő, Kallós Tivadar és Ferge József lelkészek beszélnek. Este Gulácsynál díszva­csora lesz. Másnap részt vesz az egyházmegyei gyű­lésben s két napi időzés után folytatni fogja körútját aug. 13-dikáig. ** Két Anna-bál. Párádon a lombokkal díszített fürdő­teremben, jó cigányzene mellett, víg kedvben folyt le az Anna-bál, bár nem vettek benne sokan részt. A négyeseket alig táncolta húsz pár. Ott voltak: Erdélyi Gizella, Ferenczi Jolán (Sírokról), Forgách Berta (Bodonból), Fráter Viola (Berettyó­újfaluról), Galambos Margit (Egerből), Ivádi Hana (Budapestről), Kollár Berta (Bodonból), Schön Mariska (Sátoralja-Ujhelyből), Staud Ilona, Toronyi Anna, Töttösi Ilonka (Kompokról) kisasszonyok; továbbá Mezei Mihályné (Nagyváradról), Graefl Jenőné (Poroszlóról), Fekete Jánosné (Egerből), Fol­­tényi Elemérné (Erzsébetiéről), Borhy Gyuláné (Kun- Szent-Mártonról), Majercsák Sándorné (Karcagról), Boronkay Gyuláné, Körmendi Imréné (Budapestről), Gulyás Jánosné (Egerből), Lipovniczkyné (Püspök- Ladányból) úrnők sat. Másnap »morzsa-bál«-t tartot­tak, tombola-játékkal egybekötve, melyen csinos apró­ságokat osztottak ki. — S z k r e n ó n, Barsmegye e regényes fekvésű fürdőjében, az ügyesen rendezett s kitünően sikerűlt Anna-bálnak csak a reggel vetett véget. A hölgyek között voltak: Szentmiklósy Etelka, Novák Berta (Budapestről), Pola Marietta (Polából), Kubina Modesta (Léváról) kisasszonyok; Kabdebó Gyuláné, Vattay Dezsőné, dr. Bolemann Gyuláné, Nemecsek Gyuláné, özv. Kostuh Jánosné (Cinabányá­­ról), dr. Lakics Istvánné asszonyok s még többen. ** Pécsett a dr. Visy István törvényszéki orvos félszázados jubileuma igen rokonszenves tüntetésekkel folyt le. Volt testületi tisztelgés, este pedig a városi és környékbeli orvosok vidám lakomája. Dr. Kohárits városi főorvos, dr. Schulhoff pécsi orvos, dr. Meit­­tinger és dr. Kauffmann bányaorvosok, dr. Mocsáry honvédorvos és dr. Stein hegyháti járásorvos mond­tak toaszokat, melegen kívánva szerencsét és még sok évet a ma is tevékeny öreg urnák. Az utóbbi orvos említi, hogy e tisztelt veteránnak a szabadságharc leveretése után az erőszak embereitől mit kellett ki­állnia. Botbüntetésre ítélték. Az öreg úr fájdalmas

Next