Fővárosi Lapok, 1885. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1885-02-01 / 26. szám
végletekig ragadtatja magát, valóságos fúria. Rendesen a nem szép nőkből válnak ily rettenetes lények. Ilyen jutott feleségül egy szerencsétlen ismerősömnek, a szegény Lutkaynak. Éveken át a fővárosban laktak, de a férjet soha sem lehetett látni magában. Az asszonynak az volt az elve: vagy velem vagy sehol. Ez a rabság a jó embert titkos összeesküvővé tette, s örömet érzett rajta, ha egyszer-máskor a hatalmaskodó asszonyt kijátszhatta. És az asszony megtudhatott valamit, vagy gyanúja támadt, denique egy nap kijelente, hogy mennek falura lakni. Ő volt a gazdag, ő volt az úr. Lutkaynak mindegy, az ő sorsa mindenütt csak az. A környék úri családjai beszéltek az új gazdag lakókról, akik nem mennek sehová, nem fogadnak senkit. Csak az asszonyt látták néha kocsiján, amint vásárolni ment a közeli városba. A férjet nem látta senki. Annyit tudtak csak róla, hogy létezik, ami nem sok, de mégis valami. A cselédek útján aztán kiszivárgott, hogy a férjnek rosszabb a sorsa, mint az eretneknek volt, ki egy granadai inquisitor elé került. Ez hamar megégett, az mindig ég. Sok furcsát beszéltek e különös életről. Nevetve adták szájról-szájra, hogy a mártírnak, ha csak a mellékszobába távozik is élete párjától, folyvást fütyülnie kell, mert természeti törvény, hogy ha valaki fütyül, akkor egyszersmind nem konspirálhat. Egy nap a férj vakmerő tervvel állott elő: — Édesem! meghívót kaptunk a városból a nőegyleti bálba. Nem néznék meg! Félek, hogy megőszülsz, ha sehová sem megyünk . Attól ne félj ! Nekem elég mulatság, ha eljön az őrnagy (penzionatus öreg úr,) meg a plébános, szépen eltarokozgatunk. De te valami rosszban töröd a fejedet. Bálba akarsz menni, ahol annyi a nő! Itthon maradunk. De az asszony másnap anonym levelet kapott: »Asszonyom ! Fél éve törjük rajta a fejünket, hogy mért tartja a férjét zárva. Most már tudjuk. Olyan rút, mint egy Quasimodo. Szégyenli mutogatni a világ előtt!« Ez hatott. A féltékenységet leverte egy még hatalmasabb rossz tulajdonság: a hiúság! — Szombaton megyünk a bálba, amint kívántad, — mondá este a csodálkozó nőnek. Még táncolhatsz is, nem bánom. Az őrnagygyal, aki mindenkit ismert, megcsinálta a névjegyzéket, akikkel férje beszélhet, táncolhat. Vagy igen fiatal lányok, vagy pedig öregedni nem akaró koros asszonyok voltak. Lutkay segített is egy párszor a petrezselymet áruló hölgyeken, mig neje hiúz szemmel kísérte s néha erősen rárecscsentett: — Nincs rá szükség, hogy mosolyogj is a hölgyekre! S azontúl nem is mosolygott. Pedig ez az ember fiatal tiszt korában hős volt. Várjon, ha Dante élne, ha köztünk élne s ha magyarul írná az »Isteni komédiá«-t, a pokol vagy purgatórium tornácába helyezné-e e férj szürke, szomorú lelkét ? Hogy az asszonyt hová juttatná, arról bizonyos vagyok. Bornemissza Árpád: F a r s ii n g i (1 i v a t. (Bécsi tárca.) Rég ideje nem volt a báli divat oly bájoló, mint az idei farsangban, ami első rendben a fiatal lányok öltözékeiben nyilvánul. Bő, fölülről alá folyó, hullámos ránctömkeleg, itt-ott nagy csomóba fölvéve, képezi ezer változatban a divatos báli öltöny alapeszméjét. Az úgynevezett könnyű öltönyök kerek alakja az egyöntetű harangszerű ráncolattal, úgy szintén az uszályos öltönyök nehéz pompája kizárja a rendetlenségbe jövő, festő-bomló ruhákat; a sok fodor és apróra szabdalt kelmerészek összeállítását alighogy ismerjük. A táncterem megszűnt a reggeli órákban tarka-barka foszlányokból álló lomtár képét nyújtani. Az öltönyökben általában szolidabb fényűzés nyilvánul, mint annak előtte, a női alak pedig sohsem volt tán előnyösebben kitüntetve, mint a most divó, bőven aláfolyó ráncok által. A kerek ruha jobbára bő aljat képez, csipke-, gáz-, mousselin vagy illuzion-kelméből, beszőtt virággal, zsenillia csimbókkal, arany pettyel. Vagy más egyébbel ékítve, itt-ott csokorszerűen összetartva vagy emelve, s alatta hasonló színű alj fodrai játszanak. Számos öltöny készül sima színes sarokból, szász csipkeszövet vagy szász csipkefodor áthuzattal, mely áthuzat a derékon is ismétlődik. A derekaknál, melyek már nem igen készülnek atlaszból, teljes kikerítés és rövid ujj a jelszó. Ez lehet sarkos, kerek és elől-hátul kendőcsúcs-alakú, ami a legújabb. A derékdísz többnyire a vállról aláfolyó, kantárszerű, ráncba szedett flastronból áll, mely alant keskeny csúcsban végződik, mi a derekat a kedvelt angolos mód szerint jóval hosszabbnak tünteti föl. Gyakori a színes bársonyderék is, melynek csipkeplasztronja elől hosszú keskeny Y alakot mutat, melynek két szabad végére egy-egy apróbb, rézsét nyújtott V alak van függesztve. A sima vagy ráncba szedett öv hátul óriási széles csokorba kötött selyem kelméből igen fiatalos és egyszerű. E hosszú és bő csokor ottománból, sicilienneből készül, gyakran pedig magából a kelméből is s ez esetben tafotával bélelve. Az uszályos ruhák jó részt roppant értékes sima előrészt mutatnak. A tablier készül nehéz brokátból, szász- és valódi csipketüllből, sőt gyöngyből hímzett kelméből, gyakran fantasztikus festéssel is. E ruha-előrészek fényűző pompáját és végtelen változatait alig vagyok képes leírni. A többnyire két vagy harmadfél méter hosszúságú uszály öt-hat kelmeszélből készül, harmonikaszerű, nyolc-tíz centiméter mélységű álló ráncokkal, mely ráncok hullámszerűen folynak alá az uszály végéig. Az uszályok újabban még vékony gyapot (vatta) vagy flanel betéttel és földig érő tafota béléssel is készülnek, melyek még gazdag belső csipke-fodrozatot nyernek. Az uszályok valóságos belső abroncs állványt igényelnek, hogy helyes és divatos esésök legyen. Az öltönyök díszét gyöngy, paszománt és hímzés képezik, a gyöngygyel ékített ruhákhoz gyakori a gyöngyfonadékból (netz) áttört ujj, vagy éppenséggel hosszan függő szép gyöngy paszománt bojt helyettesíti az ujjakat. Estélyi öltözék arany hozzájárulása nélkül ma alig képzelhető. Ha egyebütt nem, hát a virág vagy tolldiszen látjuk csillámlani. Uszályos ruhákhoz a tollból készült fej-, mell- és ruhabokréta előnyben áll a virágból készült bokréta fölött, de ehhez is arany vagy ezüst pillangó, changeant sodronyból csinált rózsa vagy más arany dísz járul. Fiatal lányok havasi gyopár virággal, havasi rózsa- és ibolyával ékítik magukat. A virágot már nem kötik többé füzérszerűen, hanem művészi laza csokorba, sok ágboggal, mi a régi módnál szebb és természetes. A bokréták jó mélyen, még térden alól is kerülnek az öltönyökre; a mellbokréták is csak ritkán hosszas alakúak, mivel a kerek kikerítés szintén gömbölyű bokrétát igényel. Nyakéknek újabban igen kedvelt a három centiméter széles arany paszamántra rézsút sorokban fölvárt apró fehér, rózsaszín vagy kék viaszgyöngy collier, négy-öt szemnyi viasz gyöngy bojttal, mely az öltönyhöz illő színű szalagcsokor alatt levő kapocscsal záródik. • Szines öltözékhez nem használnak többé fehér keztyűt; legkedveltebb a könyökön túl élő, galambszürke, créme és világos őzszin keztyü glacéból, selyemből, vagy ezek keverékéből, amennyiben a négy gombos glacé keztyünek könyökön túl érő, áttört selyemujjas képezi épp oly elegáns, mint célszerű folytatását. Célszerű azért, mivel a glacé keztyü akárhányszor pótolható mással, míg az ujjas nem piszkolódván annyira, az egész saisonon át is megállja a helyét. Az elegáns báli legyezőkben a legdrágább nem egyszersmind a legszebb. Az értékes toll- és brüsszeli csipke-legyezők megállják rég elfoglalt első helyüket. Ezek mellett igen szépek és kedveltek a szép festéssel ékített báli legyezők, crépe vagy pókháló finomságú indiai mousselinból, áttört csont- vagy finom arany mintázatú faaljjal. Az atlasz legyező, hacsak kiválóan szép festés nem diszlik rajta, nem oly kedvelt többé, mint ezelőtt. A báli belépők az öltözék színével megegyezők. A hattyú prémezet ismét közkedveltté lett; bélésnek atlaszt, színes pluchet és hermelint is használnak. A belépők alakja rövid, dolmányszerű, elől hosszabb végekkel. A fejborító fehér csipkekendőből vagy csipkeshawlból áll. A harisnyák színe vagy a ruhával, vagy a keztyűvel azonos. Ha a ruha sötétebb színű, úgy a harisnya ne legyen olyan. A báli cipők az öltözet kelméjéből, de gyakran arany vagy ezüst szövetből is készülnek. Befejezvén az általános tudósítást, néhány pompás estélyi öltözéket írok le. Pázsitzöld selyemalj (ez a szin egyszersmind a jövő évszak újdonsága), terrakotta szin tonikával és derékkal, changeant szin érces (metall) paszománttal. Az alján zöld selyem előrész, két oldalt simán aláfolyó széles terrakotta szin bársony részekkel, melyek után közvetlen az uszály mellett két oldalt ismét, most plisszébe szedett zöld alj tűnik elő. A sima, bő uszály terrakotta bársonyból, a derék szintén e kelméből készült, elősziár, zekeszerű elálló részekkel, melyek alatt plisszébe szedett hímzett mellény mutatkozik zöld selyemből. A bársony élő részek szélei nem érnek össze, e szerint nincsenek zárva, csupán egyetlenegy helyen vannak a mellényhez öltve; magas nyak, könyökön alul érő ujjak. Rövid báli öltöny következik most, fiatal lányok számára. Kék selyemre varrt kék indiai mousselin, parasztalj, elől sárga dinnye alakú redőzettel, az alján három sor tizenkét centiméter széles finom arany paszománttal. A derék mousselinből, sötétebb kék bársony miederrel, rövid ujj-drapériákkal és kendő alakú kikerítéssel. Halvány thearózsa bokréták egészítik ki e bájos és egyszerű öltözéket. Van öltözék szász csipketüllből is. Vörös selyem alj, félig érő keskeny plisszékkel, melynek mindegyikét point-saxe csipkefodor fedi. Vörös derék csipké t érül áthuzattal. E fölött rövid vörös bársony spanyol derék, gazdag csipkediszszel. Öv és hátsó csokor vörös selyemből, a rövid ujjak pedig csipkefodorból állnak. Elegáns fekete estélyi öltözéket is bemutatok, idősebb hölgy számára. Fekete »Calais« és spanyol csipkével gazdagon díszített uszályos ruha ez; előrészét három széles latin merveille ránc képezi, melynek alulról kibuggyanó ráncai legyező alakban ottomán plisszékből állnak. Jobb oldalt a tunikát szép paszománt és gazdag csipkedisz emeli, a túloldalon a tunika az alj végéig ér és egyszersmind az aljat képezi. Nem túl hosszú uszály, magas derék gazdag paszománt és csipkediszszel egészítik ki ez öltözéket. Bécs farsangján ilyen ruhákat és ilyen divatot lehet most látni. Timeshaber Riza, 171 A eréche-bál. (Január 31.) (de.) Van egy jó barátom, aki már beleőszült, sőt jó részben meg is kopaszodott a báli élet örömeitől. Arca csupa sebhely, dühös romeók írták fel reá éles szablyáikkal abbeli bosszankodásukat, hogy nővérük, rokonuk vagy pláne jegyesük nevét hátra tette a névsorba, át meg átvasalt frakkja, töredezett sakkjainak rúgói sok sikert, sok kudarcot értek meg , de még ő sem emlékezik olyan farsangra mint az idei. Valóban páratlan farsang. Az idén minden sikerül. A jogászbál hemzsegett az ujjoncok tömegétől, az orvosbál páratlan volt a kedélyesség szempontjából, a honvédbálnál fényesebb, a megyebálnál népesebb és elegánsabb mulatságot képzelni sem lehet. Ilyen előzmények után talán elhiszik az én nyájas olvasóim azt a hihetetlennek látszó állítást, hogy az idén még az első budapesti bölcső egylet mulatsága sem ütött ki balul. Hihetetlennek látszik, mert a bálok történetében alig van rá példa. Tavaly, két, három, sőt négy éve bizony csak nagyon immel-ámmal mulattak benne, s az »Európa« nagynak csúfolt kisterme mindig nagy volt. A báli tudósító folytonosan frázisokon törte a fejét, hogy a rendezőség keserűségét egy kissé megcukrozza. De az idén nincsen frázisra szükség. Az idén a creche-bál is sikerült. Tavaly a mamák is táncoltak, s a négyeseket mégis csak tizennyolc pár táncolta; az idén a rendezőség nem fárasztotta őket, nyugodtan ülhettek vörös bársony zsöllyéikben, s mégis huszonhat párt hozott össze. Ez a rendkívüli eredmény a bájos háziasszony gr. Andrássy Gézáné született Kaunitz Eleonóra grófnénak köszönhető, ki maga köré tudta vonzani a fővárosban tartózkodó arisztokrácia tagjait és háziasszonyi tisztét a legszeretetreméltóbb kedvességgel teljesítette. Tíz óra tájban érkezett meg, hosszú halvány rózsaszínű selyemruhában, amely feltűnő egyszerűen és ízlésesen volt kiállítva. Nemsokára jött Coburg Fülöp herceg, ki sokáig időzött a fényes bálteremben. A »fényes« szó ezúttal nem riporteri túlzás, mert a mulatság csakugyan fényes volt. Fényes az öltözékek pazar pompáját, fényes a társaság válogatottságát tekintve. Nem nagy s nagyon zárt körű közönség volt együtt, körülbelül éppen annyi, amennyi az oszlopos teremben kényelmesen elfér. Az arisztokrácia fiatal hölgytagjai ezúttal nem csak nézték, hanem élvezték is a mulatságot, részt vettek a táncban, s francia négyesek hatodik figurájában sem váltak ki a colloneból. Ezt csupán azért említjük föl, mert évek óta ma történt először. A mulatság jó későn, csak tizenegyed fél órakor kezdődött. Eleintén a hangulat, kissé nagyon hideg feszes és arisztokratikus volt, utóbb azonban a fiatalság jókedve felvillanyozta az egész társaságot. A hölgyek ezúttal nem a teremben, hanem majdnem kivétel nélkül a korridoron foglaltak helyet, s a háziaszszony számára a bejárással szemben levő loggiában készítettek emelvényt, mint rendesen. Szóval ez idei creche-bálon többféle újítást vettünk észre, de mindezeknél legnagyobb újítás volt, hogy a terem nem kongott, hogy a mulatság nemcsak elég fényes, de elég népes is volt. Ezt persze legjobban igazolja a névsor, amelyet a következőképp állítottunk össze. Ott voltak : gróf Andrássy Aladárné, gróf Andrássy Manóné, gróf Andrássy Irma és Caroline, gróf Gyürky Alice, báró Edelsheim Gyulai Lipótné, báró Luzsénszkyné leányaival, Görgeiné szül. Lipthay bárónő, gróf Forgách Antalné leányaival, a Vécsey báró-kisasszonyok, gr. Bethlenné, szül. Teleki grófnő, Berchenfeld grófnő; továbbá Hideghéthy Ágnes, Rózsa és Malvin, Forinyák Helén, Rupp Lilli, Wagner Hortense, Széll k. a., Holl Mici, Jankovich Irén, Mezei Jolán, Skublics Jolán és Izabella, Késmárszky k. a., Nyiry Jolán, Tolnay Ida, Beliczay Ilonka úrhölgyek és Hideghely Antalné, Wagner Józsefné, Forinyák Gyuláné, Harischné (a görög konzul hitvese), Holl Istvánná, Jankovits Miklósné, Mezei Adolfné, Nyiry Lajosné, Beliczay Istvánné, Rupp Lajosné úrnők. *