Fővárosi Lapok 1887. december (330-359. szám)

1887-12-31 / 359. szám

­m rabja. Jászai Mari asszony egyik legköltőbb alak­­i­ját mutatja be e műben, I m a g é­n szerepében. Mindig I nagy élvezet ebben őt látni és hallgatni. Valamint él­vezet volna látni Antigonéját is, csak Sophokles e remekének fölelevenítésére is rá kerülhetne a sor. * Szt.­István templomi szobra. A székesfehér­vári székesegyház részére egy impozáns Sz.­István­­szobor készítése van tervben. Négyezer fotot szánnak reá. Szász Gyula szobrászunk már napok óta ott időz, megbeszélve az ügyet az intéző körökkel. * A szegedi színészet hajója rövid idő alatt zátonyra futhat, ha a közönség pártolása nagyobb mérvet nem fog ölteni. Múlt évben több kifogás hang­zott a társulat ellen. Szervezetét egyben-másban gyöngének, hiányosnak találta a sajtó és a közönség egyaránt. Aradi Gerő színigazgató meghajolt a nagyobb igények előtt s ez évben 130 tagból álló olyan személyzettel köszöntött be a nagy és szép színházba, melynek havi gageja 5500 írtra rúg s a mely a vidék többi társulataival (az elsőrendű erők tekintetében ép úgy, mint a segédszemélyzetet illető­leg) kiállja a versenyt. A dráma és vígjáték főbb sze­replői : Follinusné, Haraszti Hermin, Tőkés Emilia, Kükemezei Vilma, Gondáné, Lázár Margit, Pálfy, Kazaliczky, Sándor Emil, Csiszár, Hevessi, Vendrei, Sz. Németh József olyan csoportozatot képeznek, minőt nem mutathat fel minden vidéki társulat, míg az operette primadonna, Orley Flóra a vidéken alkalma­sint a legjobb is. Az énekes daraboknak támaszai még : Szilágyi Béla, a­kit a népszínházból a fővárosi közönség is előnyösen ismer, K. Honti Mari, Egri, Honfi és Kiss Pista. És dacára annak, hogy a színtár­sulat összeállítása ellen most igazán nem emelhető kifogás s habár az igazgató változatos műsorral, gon­dos rendezéssel, sok újdonság színrehozatalával, kiál­lítással törekszik az érdeklődést ébren tartani és fo­kozni, a színház látogatása annyira lanyha, hogy a téli idény első és jobbik felének számadása körülbe­lül 4000 frt deficittel fog lezárulni. Már maga a bér­let is rosszul ütött be s eredménye 50 százalékkal ma­radt el a tavalyi mögött. A rendes bérlők egy részé­nek visszavonulása csökkentő hatással van az előadá­sok látogatottságára is. Hogy a színtársulat fentartá­­sának költségei kijöjjenek, naponként átlag 300 frt bruttó­ bevételnek kellene lenni, a ritkaságok közé tartoznak azonban azok az előadások is, melyek be­vétele a 300 frtot eléri. Drámára és vígjátékra egy­­átalában nincs közönség. »Sarah grófnő«, »Severo To­­relli«, »Jó Fülöp« bár újdonságok voltak, alig hoztak fél házat. »Francillon« sem vált be kassza­darabnak, bár gondos és jó előadásban került színre, sőt »Faust«-ra sem volt egyetlen tele ház sem. De az operette sem gyakorol az idén olyan vonzerőt, mint a múlt években. »Nebántsvirág«, a népszínház látoga­tott újdonsága, Szegeden már a harmadik előadásnál üres padok előtt játszatott le. Minthogy a város a színtársulatot csak 4000 frt értékű szubvencióval se­gélyezi s minthogy a nyári hónapokra az igazgatónak úgyis rá kell fizetnie, kívánatos volna, hogy a nagy magyar város tekintélyes értelmisége jobban beleme­legedjék a színház látogatásába. Azoknak a nagy igé­nyeknek mindenesetre nagyobb támogatás felelne meg. * Apróbb hírek. »Manfréd« mai előadását az operaház nyugdíj-intézete és a zenekar özvegy­alapja javára tartják; kezdődik délután 6 órakor. — Az Arany-szobor mintái még két napig látha­tók a városligeti iparcsarnokban. — A »Magyar Salon« journalista-száma ellen helyesen tesz kifo­gást egyik laptársunk, hogy a régibb és a komolyabb hirlapírók egy része kiszorult belőle sok penny-a-liner rovására; hiányzanak pl. a zenekritikusok is. — Dóczi Lajos, hir szerint, magyar tárgyú opera­szöveget ir Strauss János számára. — Hangver­seny volt tegnapelőtt a redouteban, melyben Gőczi Rezső zongoravirtuóz és Füredi Eszter kisasszony operaházi tag is tetszés mellett közreműködtek. — Debrecenben most Gabányi Árpád vígjátékéra, a »Kókai-ház«-ra készülnek. — Pozsonyban jan. 3-án »Bureau Malicorne« című operettet adnak Béldi Izortól, zenéjét Berté szerzé. — Hubay Jenő teg­napra tervezett kolozsvári hangversenyét a jövő hétre halasztá. A pápa jubileuma. Száz meg százezer harang kondul meg ünnepi szózattal a mai napon. Az egész föld kerekségére ki­terjedő ünnepet hirdetnek, melyet megül a civilizált világ büszke nagyvárosa és meg a távol vadonban a primitív népek egy-egy töredéke, melynek halált meg­vető önfeláldozással hirdeti a missionárius az igét. Voltak és vannak hatalmas férfiak, nagy intézmé­nyek másfélék is, de egy sem, mely az egész földet körülölelő hatalmát, tekintélyét oly szembeszökően be tudja bizonyítani, mint a mai napon ünneplő ka­­tholikus egyház és ennek feje, a jubiláló XIII. Leó pápa. S ha sokszor hangzik panaszos szó a vallásos­ság hanyatlásáról, ez a jubileum tanúskodik arról, hogy ma is még a hit, a vallás egyik legáltalánosabb, legmélyebben gyökerező érzelme az emberi szívnek s külső nyilvánulásának impozáns nagyszerűségében is minden egyebet fölül tud múlni. A katholikus vallás magasztos tanainak, de egyúttal bámulatos egyházi szervezete nem csökkent erejének, életképességének diadalmi ünnepe az a jubi­leum, melyet XIII. Leó pápa ül. De hogy oly nagy arányú lehetett, hogy nemcsak a kath. egyház hívei vesznek részt benne, hanem protestáns fejdelmek, sőt nem keresztény országok uralkodói is tiszteletteljes üdvözlettel keresik fel az egyházfejdelmet, abban nagy része van a jubiláló pápa jelentékeny egyéniségének is. A történelem kétségkívül a nagy pápák sorában fogja őt emlegetni, ki alig tíz évi kormányzása alatt már is a tekintély ritka magaslatára tudta emelni a már-már hanyatlani látszott pápaságot. XIII. Leó a tizenhatodik pápa, ki megérte aranymiséjét. Leo pápa, családi nevén gróf Pecci Joakim, a Róma és Nápoly közt fekvő Carpineto vá­roskában született 1810 március 2-án, mint hét test­vér között a hatodik. Vagyonos és tekintélyes család­jában hagyományos volt a mély vallásosság s Joákimot már gyermekkorban papi pályára vonta hajlama, követve testvérbátyját, Józsefet, ki ma bíbornok. Fényes sikerrel végezte tanulmányait a collegium romanumban, majd a Gergely-féle egyetemen és 1837. december 31-én, tehát ma félszázada, Odescalchi bíbornok és pápai hely­nök szentelte föl pappá a Vati­kán egyik magánkápolnájában. A fiatal pap gyorsan emelkedett, mert XVI. Gergely pápa fölismerte éles elméjét, erélylyel páro­sult ritka tapintatát. Az alig huszonnyolc éves Pecci előbb Beneventbe, majd Perugiába ment kormányzó­nak, hogy a titkos társaságok, fegyveres rablók által szinte anarchikus állapotba jutott kerületekben helyre­állítsa a rendet. Pecci szinte meglepő sikerrel oldotta meg feladatát s ritka diplomáciai tehetségének bi­zonyágát adván, 1843-ban már damiatai érsek és brüsszeli nuncius lett. Itt három évig működött, je­lentékeny befolyást gyakorolva a katholikus párt megerősödésére. Innen Perugiába tért vissza mint ez egyházmegye püspöke s ez állásában is mindinkább magára vonta a figyelmet. Szigorú fegyelmet tartott papsága közt, de egyúttal nagy gondot fordított a nevelésügyre s maga is nagy tudománykedvelő lévén, nemcsak iratai, hanem intézkedései által előmozdí­totta az egyházi, bölcseleti tudományok mivelését. Bibornokká 1853-ban lett s megtartva püspöki szé­két, gyakran vett részt Rómában a bibornoki kollé­gium tanácskozásaiban. Mikor az olasz nemzeti moz­galom mindinkább fenyegette a pápa világi uralmát, Pecci bibornok nemcsak lángoló pásztorlevéllel szállt síkra, hanem vezére is lett a tiltakozó olasz püspöki karnak. Az eseményeket nem tartóztat­hatták föl, de Pecci bíbornok nemcsak hábo­­rútlanul maradt püspöki székén, hanem az olasz királyi hatóságok is a legnagyobb tisztelettel környezték.­­ 1877-ben végre el kellett hagynia püspöki székét. IX. Pius pápa a súlyosan beteg An­­tonelli bibornok államtitkár helyettesitőjéül camer­­lengová nevezte ki. Pár hóval később meghalt Pius pápa s 1878. február 20-dikán Pecci Joakim bibor­­nokot 61 szavazatból 44-gyel megválasztották pá­pának. Megválasztása nem ment könnyen, a bibornokok közt erős tusa folyt. Az első szavazáskor Pecci csak 16 szavazatot kapott, a másodiknál 26-ot s csak a har­madiknál érte el az absolut többséget. Maga Pecci, midőn nevét mind sűrűbben említették, lázas izga­lomban töltötte a napokat, éjeket. Megválasztása után legbuzgóbb hívének Bartolini bibornoknak súgta meg először, hogy a »XIII. Leó« nevet veszi föl s a második, ki ez ideiglenes titkot megtudta, Simor Já­nos bibornok-hercegpimás volt. Hatvannyolc éves volt XIII. Leó, midőn a ka­tholikus egyház kormányzását átvette. Súlyos viszo­nyok közt vette át. A pápa világi hatalma veszve volt s a pápaság ellen nemcsak Olaszországban folyt kemény harc. Bismarck herceg akkor már javában folytatta Németországban az úgynevezett kultúrhar­cot, Franciaországban a köztársaság egymásután hozta a kath. egyházra nézve sérelmes törvényeket, Oroszországban valóságos üldözésnek volt a kath. egyház kitéve; a szocialista mozgalmak egyúttal val­lásellenes irányba is fejlődtek s a pápaság tekintélye hanyatlóban látszott lenni. Ma, nem egészen tiz év múlva, a pápaság, bár világi uralom nélkül, nagyobb tekintélynek örvend, mint bármikor az utóbbi évszázad alatt. S ez XIII. Leó pápa műve. Még élénk emlékezetben élnek e tíz év esemé­nyei. Alig kezdte el Leó pápa a kormányzást, meg­győződött a világ, hogy a nagy diplomata pápák egyike ül ismét Szent Péter utódainak trónján. Éles tekin­tettel ismerte föl a helyzetet s előde harcmodorán változtatva, erélyes és mérsékelt, szívós és tapintatos tudott lenni s mihamar kezdődtek sikerei, melyek közt legnevezetesebb Bismarck meghátrálása. Mert bármint szépítsék, Németországban a kath. egyház ellen indí­tott »kultúrharc« a pápa teljes győzelmével végző­dött s az egyháztörténelem legfényesebb lapjai közé fognak azok tartozni, melyeken a Leó pápa és Bis­marck herceg közt nyolc éven át folyt tárgyalások lesznek följegyezve. De másfelé is mindenütt újra önérzetesebben lépett föl a kath. egyház. Az encikli­­kák, melyeket Leo pápa kibocsátott, kiterjeszkedtek a társadalom sokféle bajaira is és érezteték, hogy az egyház mily hatalmas tényezője az orvoslásnak. Nem­zetközi vitás kérdésekben, minő volt a spanyol-német Karolina-ügy, Leó pápa mint békebíró döntött; az angol kormány támaszt keres a szentszéknél az ír­­atokban, Spanyolország belső békéjének, a gyermek­király trónjának egyik erős fentartója a pápa párt­fogása. A­nélkül, hogy nyíltan támadóvá válnék, erő­sen fölbuzduló szellemet tudott Leó pápa önteni az egész kath. egyházszervezetbe s csak egy kérdés áll még megoldatlanul előtte, de ez a legnagyobb: a pápaság és az olasz királyság viszonya. Meg fogja-e ezt is oldani ? Ha igen, akkor a század legnagyobb emberei közt fogják emlegetni. Leó pápa nemcsak az egyház kormányzásában fárad. Mint ritka tudományos szellem, a tudományos haladásnak is buzgó támogatója. Fennen hirdeti egyik enciklikájában, hogy a vallás nem áll ellentét­ben a tudománynyal, csak ez kövesse az erkölcsöt, ne tévedjen istentagadásba. A vatikáni levéltárt meg­nyitotta a búvárok előtt s innen kerülnek most nap­világra a magyar történelemre nézve oly fontos »Mo­­numenta Vatikana« kötetei is. Uj lendületet adott aquinói Szent Tamás bölcselete buvárlásának, mivelé­­sének s nevelés, jótékonyság egyaránt lelkes előmoz­dítóját bírja benne. Nagy tiszteletre méltó egyéniségével vívta ki, hogy egyháza hívein kívül Európa protestáns fejdel­­mei elhalmozzák üdvkivánataikkal, ajándékaikkal. Magyarország iránt mindig nagy rokonszenvet tanúsított. S az üdvkivánókhoz rokonszenvvel csatla­kozik a magyar nemzet is. Ma megkondulnak a harangok. Holnap újév nap­ján, világszerte ünnepi istentisztelettel ülik meg XIII. Leó pápa örömnapját. * A »Fővárosi Lapok« mai száma fejezi be az 1887-diki évfolyamot. Ezért e számhoz félévi tarta­lom jegyzék van mellékelve, annak kimutatására, hogy csak egy féléven át is mennyi jeles szó teszi változatossá és érdekessé a »Fővárosi Lapok« nagy­tömegű tartalmát s mily sok költeményt, elbeszélést és tárcát közlünk egy-egy évfolyam felében. E tartal­masságot, érdekességet és elevenséget folytonosan fen­­tartani s ez által a szépirodalmi és társadalmi élet iránt fogékonysággal és ízléssel biró műveit közönség rokonszenvében megerősödni: állandó törekvésünk. Az uj évet is jeles írók munkáival nyitjuk meg. Az első számban lesznek: »Ötven év (1837—1887)«, nagyobb költemény, Szász Károlytól; »A keskeny bársony«, eredeti elbeszélés, költői tollú régi elbeszélőnk: Abonyi Lajostól; to­vábbá »A hála áldozata«, francia novella Ju­lien Berr de Turique-től, az elevensü­lű és ér­dekes meséket szövő új francia elbeszélőtől; a tárcá­ban : »Konstantinápolyi tárca«, (egy ma­gyar ifjú megindító sorsáról) Beszédes Kál­mántól s egy párisi rajz: »Szilveszter estéje a boulevardon« Justh Zsigmondtól, sat. Adunk legközelebb költeményeket Lévay Józseftől, Endrődi Sándortól s más jelesektől; eredeti elbeszéléseket Degré Alajostól, Palotás Fausztintól, Vereshegyitől, Szegfi Mór régi írónktól, sat. Szóval, válogatott szépirodalmi ol­vasmányokkal fogunk szolgálni. A farsang élete is híven, terjedelmesen vissza lesz tükrözve lapunkban. Hisszük is, hogy az az irodalmi viszony, mely immár egy századnegyede áll fen a »Fővárosi Lapok« szerkesztősége, dolgozó társainak széles köre és a mű­velt hazai olvasó közönség között, a ránk virradó új évvel csak új megerősödést, izmosodást fog nyerni. Azzal a bizalommal veszünk búcsút az ó évtől, hogy az újban olvasóinknak még jobban megszaporodott számával fogunk találkozni. * Zenés mise lesz holnap, újév napján, a t­a­b­á­n­i plébánia­templomban. Az újév napját s egy­úttal a pápa jubileumát ülik meg. Az egyházi ének- és zenekar, Kiing Alajos karnagy vezetése mellett, Szeyler ünnepi e-miséjét adja elő. Betétek lesznek: »Ava Mária« Gounodtól, énekli Budai Emma k. a. és »In­­tellige d­amorem« Wolftól, énekli Farkas B., mig a­­hegedű-magánrészt ifj. Fellner Sándor fogja játszani. — A belvárosi p­l­é­b­á­n­i­a -t­e­m­p­l­o­m­b­a­n holnap, újév napján, Hahn B. nagy es-dur miséjét ad­ják elő. Betétek: gradualéra, Cherubini »O salutaris hostiá«-ra, offertoriumra, Saint-Saëns »Domine adjutor meus«-a ének, magánrész, gordonka- és orgona-kisé­­rettel. Énekli Robitsek Clemence urhölgy; a gordon­kát játszó Kanders Manó tanár. * Báró Sennyey Pál, mikor e sorokat írjuk, folyvást élet-halál közt lebeg. Tegnapelőtt este sem remélték már, hogy a másnap reggelt megéri. Tegnap este is hasonló volt az aggodalom. Az orvosok reggel azt a jelentést adták ki, hogy a beteg el-elszunnyad. Fővárosi hírek. — 2652 —

Next