Fővárosi Lapok 1888. január (1-31. szám)
1888-01-01 / 1. szám
neki. Ez hirtelen falánkan fölhabzsolta, arcszine nem változott, képén a karmin virított, csak úgy, mint azelőtt. Aztán fölnevetett, bár nevetése eltorzult s aztán félhangon igy szólva — Merci!, elsietett. A fiatal emberek kacaja még nagyobb lett. A kávéház előtt még sok-sok asszony s még több férfi. Ez utóbbiak többnyire idegenek: olaszok, spanyolok, szóval az úgynevezett rastaconéresek, a boulevard vadvirágjai. Ezek képezik a boulevardier-k jó részét. Mert francia »Brichauteau« alig van. Ezeknél az asztaloknál minden hamis. A leányok mosolya, értelme, a férfiak egyénisége, óraláncaik, esernyőjük gombja, igen sokszor tán még a pénzek is, amelylyel fizetnek. — Íme ez Páris! — szólalt föl a fiatal angol. — Ilyenek a franciák. — Disgusting, amfully disgusting indeed, — sziszegte miss Jessie s mentünk tovább. Arrafelé már annyi volt az ember, hogy alig haladhattunk, itt-ott a kocsiközlekedés is megakadt. Didergő virágárusleány állított meg bennünket. Fiatal öreg arcáról a kora tapasztalás, hervadás és korai szenvedés beszélt. A hidegtől összehúzott ajkaira fanyar mosolyt erőszakolt. Az angol udvarias volt a menyasszonyával szemben, benne a lady-t látta s kiválasztotta a Legszebb bokrétát, aztán huszonöt centime-et dobott a szegény leánynak, kit aztán a néptömeg tovább sodort. Egy kisebb restaurant elé értünk s Miss Jessie teázni akart. Én okul azt adva, hogy másutt van még dolgom, elváltam tőlük. Meguntam már mosolyukat, csakúgy, mint kegyetlen erkölcsi és tisztességi érzetüket, fáztam oldalukon. Elválva tőlük, visszafelé vettem utamat. Jóval túl volt már éjfélen, s eszembe jutott mindaz, amit láttam. Előttem a hömpölygő, mosolygó, látszólag pompásan mulató néptömeg és ezek mind, de mind csalárd álmok, mert hiszen különben nem lézengnének itten, íme egy dandy feszített el mellettem. Ez idejött megmutatni új cipőjét, amire örömét pazarolja és láttam ennek a kifent alaknak arcán, hogy mennyire egyedül van. Aztán elsuhant mellettem a boulevard napraforgója, valakinek a karján, akit tán még tegnap nem ismert. S az év ez utolsó éjszakáján ép úgy járni fognak, mint ahogy az egész éven át jártak, mert hiszen egyedül van a férfi csak úgy, mint a nő. Ott tipeg a kis virágárusleány is, virágait eladta mind, mehet haza aludni. Üres a lelke mint a kosara. A Caffée Américaine illatos és színes hölgyeinek és urainak nevetését is ide hozza a szellő , de mintha a kacaj tompa lenne és üres. Fásult szívből fakadó női kacaj tompán hangzik, mint akár a koporsóra hulló göröngyök kongása. Ez is elhalt. Mind csöndesebb a boulevard. Az operaházon túl már csak pár fiatal úr, kik fölhajtott gallérral valamelyik clubba sietnek kártyázni. A clubbok kivilágított ablakain jégvirágok, fényes, fagyos jégvirágok. Végre a Madelaine! A hold fehér fénynyel hintette be homlokzatát, két oldalának oszlopain keresztül pedig a végtelenség látszik. Az előtte levő téren már csak egy két elkésett járókelő lépései kopognak egyhangún. A templom rácsozatánál a rendőr nagyokat bólint álmos fejével, tán az ágyáról álmodik. A sarki restaurant ablakain át vöröses fény szűrődik ki, itt még nem alszanak. Az étterem ajtajával szemben egy nagy szemétrakás, s előtte ember kuporog : a rongyszedő, Páris egyik éji madara. Sápadt, beesett képű vén ember, kék sapkája alól kuszáltan lógnak le a piszkos fehér harcafatok s négyszögletes képén az állati elbutultság nyomai. Egy egész életen át rongyot szedni, addig mig a többi emberek ágyaikban a boldogságról álmodnak! Kis lámpáját a szemétrakásra fordította. E percben a restaurant ajtaja föltárult. Öreg ember lépett ki rajta. Korra fiatal, kedélyre öreg. Fején félre csapott claque, arca beesett, sápadt, nyakkendője félrecsuszott, fehér ingén champagne-i foltok. Gomblyukában gardenia: a legfehérebb virág! A lámpa alatt megállott s a két pár szem találkozott: a rongyszedő é és a viveur-é. Ott állott most az elbutultság két véglete, álmosan nézve szembe egymással. Végre a viveur is haza ment. Most aztán tökéletes csönd. Szemben velem a boulevard, páros lámpasorával, mely a végtelenbe fut, s előttem egy rakás üres osztrigahéj, melyet csak a rongyszedő pislogó lámpája világit meg. Némaság, csönd. Lassan haza felé indultam. A Champs Elysées zuzmarás fáinak gályáin keresztül szűrődött a hold kékes fehér fénye. Olyan hideg, olyan fagyos volt minden. Gyorsítottam lépteimet s átgázoltam a behavazott Avenue d’Antin-t. Végre a szállóházba értem, melynek előcsarnokát behintette a szalonból kiáradó meleg sárgás fény. A nagy olajlámpával szemben ott ült kézenfogva az én két angolom: Miss Jessie és Fred; már hazajöttek. A szalon ajtajában két pár óriási sárcipő, előttük a lepedő nagyságú »Times,« egy teás kanna és két csésze. »Happy new year!«, (boldog új évet!) — kiáltam be nekik, s fölrohantam a lépcsőn. A »shake hand«-et, a kézszorítást, elengedtem. Justh Zsigmond. Mr . Akkor irta a mestermunkát a nagy epikus, midőn egy költőtársa, az »Arany trombitá«-jáért sokáig zaklatott, üldözött Sárosy Gyula az ötvenes évek vége felé haza került csehországi száműzetéséből. Akkor ő egy díszes és nagy »Sárosy-album «-ot adott ki, hogy talpra állhasson. A legjobb írók segíték, Arany a »Pázmán lovag«-gal. Mind a víg ballada hőse, mind a történet meséje alkalmas költői librettóra s Anjou - királyaink idejében játszván, jelmezek és csoportozatok is érdekesek lehetnek benne. Dóczi Lajos poétai érzéke nyilvánul már abban is, hogy e vig mesterművet választotta szövegül. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban jan. 2-án »A Kókai ház«, 3-án »Spartacus«, 4-én »Prancillon«, 5-én »A végrehajtó«, »A csalhatatlan«, 6-án »Vizkereszt«, 7-én »Az új élet«, 8-án »Aesopus«. — Az operaházban: jan. 3-án »Othello«, Bellincioni Gema k. a. és Perotti vendégjátékául. — A várszínházban: jan. 4-én »Figaro lakodalma«, 5-én »A miniszterelnök bálja«, »Házassági három parancs«, 8-án »A kis szórakozott«. — A népszínházban jan. 2-án »A koldusdiák«, 3-án »Bolondok grófja«, 4-én, »Királyfogás«, 5-én »Bolondok grófja«, 6-án »Sárga csikó«, 7-én »Angot aszszony leánya.« * Az utolsó esték vigan folytak le a neűzeti színházban és a népszínházban. Amott Sardou legvigabb színművét, a régi jó »Idegesek«-et adták elő, melynek első szerepkiosztásából még hárman vannak meg a régiek : Szigeti József és Feleki (e kitűnő idegesek), s Szathmáryné asszony, ki Tuffier anyót ábrázolja igen mulatságosan. A népszínházban a Jókai bohósága: »A bolondok grófja« szerzett másod ízben sok derültséget. Az operaházban annál komolyabb volt az este, ott jótékony célra adván elő a Byron »Manfréd«-jét. Kétségkívül irodalmi érdekesség ez előadás. Schumann zenéje annál szebb, mennél többször halljuk, Nagy Imrét nem lehet eléggé méltányolni e rengeteg szerep betanulásáért , de mindezek dacára, ez a geniális színi költemény élénk vonzó erőre nem számíthat, még ha jótékony cél nevében igyekszenek is azt ébresztgetni. * Az akadémiai almanach megjelent ez évre. Bő naptári részen kívül közli az akadémia alapszabályait, ügyrendét, állandó bizottságait, kiadványait, alapítványait, a tagok névsorát, az akadémia vagyonát sat. Minden alapítványnál a pályázati feltételek is közölték. A tagok munkálatai, az akadémia eddigi halottjainak kimutatása szintén henfoglaltatnak a kötetben. Ára 1 fzt. * Magyar ifjú tudós sikere külföldön. Ifj. dr. Apáthy István, ki a nápolyi zoológiai állomáson végez kutatásokat és a tudományos működés mellett a szépirodalomnak is derék munkája, most két értekezést adott ki német nyelven. Külön lenyomatok külföldi szaklapokból: az erlangeni »Biologisches Centralblatt«-ból és a nápolyi zoológiai állomás német közlönyéből. Mindenesetre dicséretes tanúság az ifjú tudós kutatásai mellett, ha ily elismert szaklapok közölnek tőle valamit. Az egyik értekezés címe: »Studien über die Histologie der Najaden« (bővebb eredetije akadémiánk kiadványai közt jelent meg), a másiké: »Methode zur Verfertigung längerer Schnittserien in Celloidin.« * A népszínházban e hóban felelevenítik »Szép Helená«-t Offenbach operette-jét. Paris szerepét F. Hegyi Aranka, Helénáét Pálmai Ilka asszony, Orestesét Ligeti Irma k. a. fogja énekelni. Kassai Vidor két havi szünetelés után, szerdán lép föl újra, mint Marx báró a »Királyfogás«-ban. A színház igazgatósága most Nikita kisasszonynyal, a nemrég feltűnt fiatal koloratur-énekesnővel folytat alkudozásokat. Január havában fog fellépni. Január 13-ára tűzték ki Konti »Suhanc«-ának premiere jét is. Az operette-ből ma kezdik meg a színpadi próbákat. * Folyóiratok: A »Hazánk«, Abafi Lajos újabbkori magyar történeti folyóirata, az év utolsó napján adta ki harmadik évfolyam záró füzetét. A szabadságharcra vonatkozó közléseket Thoroczkay Sándortól (Erdélyről) és Lehoczky Tivadartól (Munkács váráról) olvasunk benne. A század első tizedeinek megyei mozgalmaiból Hőke Lajos, Kovács József és Szádeczky Lajos, Paszlavszky Sándor írnak le érdekesebb eseteket. A múlt század végéről merítik cikkeiket Thim József (»Belgrád ostroma«), a szerkesztő (»Felsőbányai boszorkánypörök«), Torma Károly (»Alispáni búcsukat II. József korából«) és Brabhé Gusztáv (a Hóra-világból). Id. Szinnyei József szorgalmas történeti repertóriuma zárja be a füzetet. — Az »Armenia«, Govrik Gergely és Szongott Kristóf magyar-örmény havi szemléje a most kiadott januáriusi füzettel már második évfolyamába lép. Célját: az örmények irodalmi és művelődési törekvéseinek ismertetését, becsülettel szolgálja továbbra is. A füzet élén Simay János ismerteti »XIII. Leó pápa és az örmény egyházi viszonyok«-at, a pápa arcképét is mellékelve a füzethez. Lodalmi, történeti és néprajzi közlésekkel dr. Molnár Antal, Fáraó Simon, Markovich Jakab, a szerkesztők, Cselingerián Jakab és Ávedik Lukács járulnak a tartalomhoz. Kisebb közlések, örmény mozgalmak beszámolója zárják be a füzetet. * A soproni szini idény F. Hegyi Aranka asszony vendégszereplésével végződött sikeresen. A művésznő még ismeretlen volt a soproniak előtt és a »Lili«-ben és a »Cigánybáró« Szaffijában egészen meghóditá őket. Majd minden dalát megismételtették s a tapsnak, kihívásnak vége hossza nem volt, így zárult a három hónapos soproni magyar színi saison tisztességes erkölcsi s tűrhető anyagi eredménynyel. A soproni színpártoló egylet, melynek élén b. Augustinetz Antal áll, a lefolyt három hó alatt összesen 2100 írttal segélyezte Somogyi Károly társulatát. * A „Nyelvtudományi Közlemények””-ből, az akadémia e jeles szakfolyóiratából, újabb füzet jelent meg. A huszadik kötet harmadik füzete. Maga a tudós szerkesztő, Budenz József két hézagpótló dolgozatot közöl benne. Úttörő munka folytatása az egyik, »Az ugor nyelvnek összehasonlító alaktana« című munka második része : a névszó-képzés. Budenz József az ugor-magyar nyelvészet leghivatottabb tudományos képviselője, kinek nevét ép oly jól ismerik külföldön, mint itthon. S e művével csak gyarapítja tudós érdemeit, kitűnő szolgálatot téve általa nemcsak a tudománynak, hanem tanítványainak: a tanári pályára készülő ifjúságnak is. »A névszó-képzés«-t nyolcvan krajcárért megszerezhetik külön lenyomatban is, az akadémia kiadásában. Másik dolgozata, melyet e füzetben közöl, »A mandzsu nyelv alaktana rövid vázlatban« s van hozzá nyelvmutatvány is. Ezen kívül még két cikk van a füzetben. Dr. Kunos Ignác, a Keleten járt fiatal nyelvész, török népies játék szövegét közli, adva hozzá bő tárgyi s nyelvi magyarázatokat is. Végül pedig dr. Munkácsi Bernát kimutatja néhány szavunk török eredetét. Kunos is, Munkácsi is a Budenz tanítványai s dicséretet szereznek mesterüknek. * Az »Eredeti Magyar Daltár«, Hoós János dévai zenetanár zenefolyóirata, mely dicséretesen buzog kitűzött célja mellett, neves zeneszerzők tollából közölve kiadatlan nép- és műdalokat, hogy a magyar dalt elsekélyesedő, nemzetietlen irányából visszaterelje, a most kiadott 11—12 ik füzettel befejezte az első évfolyamot. A jövő évben félévnyi külön melléklettel gyarapodik a vállalat minden füzete, melyen magyaros dajkanóták és iskolai énekek, gyermekdalok lesznek, mely tér nálunk eddig meglehetősen parlagon hever. Ily dalokon kívül a melléklet közölni fog feledésbe ment szép »hallgató nótá«-kat Bokától, Lavottától, Biharitól, Csermáktól, Ruzicskától, Rózsavölgyitől, Svasticstól, Bunkótól sat. A zenefolyóirat ára negyedévre t frt, egyes füzete 60 krért kapható. * Oklevéltár: »Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára« jelent meg az akadémia tört. bizottságának kiadásában. A kilencszáz lapnál vastagabb kötet a raguzai, bécsi és egyéb levéltárakban található okiratokat közli. E diplomatárium lehetőleg teljes gyűjteménye mind amaz okleveleknek és följegyzéseknek, melyek a hazánk s a raguzai köztársaság közt fennállott közel kétszáz éves benső viszonyt megvilágítják. Az akadémia tört. bizottsága már 1885-ben elfogadta dr Geleich József raguzai tanár ajánlatát ez oklevelek lemásolására és összeállítására. Ugyan ő »Raguza fejlődésé«-ről értekezik a kötetben, az anyagról s a forrásokról is tájékoztatva a kutatót. A diplomatárium szerkesztésében részt vett Thallóczy Lajos is »Magyarország és Raguza« viszonyáról értekezve, feltüntetve az oklevéltár történeti és közjogi fontosságát. Összesen 443 oklevelet adtak részint egész terjedelmében, részint kivonatban sorrendi sorban csoportosították a raguzai tanácsoknak Magyarországra vonatkozó határozatait. A kötethez kimerítő név- és tárgymutatót, a kötetben előforduló raguzeizmusokról egy kis szótárt s a pénznemekről útbaigazító jegyzeteket csatoltak. A kötet ára 5 frt. * Apróbb hírek. A nemzeti színház igazgatósága a színház tagjainak, hacsak komoly természetű akadályok nem merülnek föl, megengedi a vidéken való vendégszereplést. — A »Magyar Bazár«, a nővilág e kedvelt közlönye, 23-dik évfolyamába lépett; újévi számában De Gerando Antonina , Justh Zsigmond és Endrődi Sándortól is közöl szépműveket s médiákért színezett szép párisi divatképet is. — Évva Lajos népszínházi igazgató közelebb Rozsnyóra megy, hogy Bogyó társulatának néhány figyelmébe ajánlott tagját megismerje. — Az akadémiai értekezések közt megjelentek: »Lucius Cornelius Sulla« Schwarcz Gyulától, ára 50 kr és »Rosztszlav galíciai herceg« Wenzel Gusztávtól, ára 10 kr. — Az operaház és nemzeti színház ügyeinek vezetése.