Fővárosi Lapok 1888. április (92-120. szám)
1888-04-01 / 92. szám
«. MBBHHHnj ' • gmrann|Q| ? »* **—■' -v . .. ••• | *. 1 • L. . .«SS' • . ■ ■ «73 Egy asszony könyvéből. A hold s a föld. A föld belsejében a forró, élő tűz lobog és háborog, mig fölszinén az eleven élet folytonos változatai győzik le egymást. Ez még a zanzára. De a hideg fényű, halovány hold tüze már kialudt s most kiégve, kihűlve a halott élet szakába, a nirvánába jutott. A még forrón égő föld saját bús jövőjét látja a már kialudt holdban, mint midőn éjjel álmainkban megjelennek a kedves halottak s szelíd méla emléket keltenek az élő szivében; de egyúttal emlékeztetik arra is, hogy minden láng ellobban,minden tűz kialszik s minden, ami forró, kihűl, és a zanzara után mindig bekövetkezik a nirvána. A csalogánydal. A csalogánynak, e parányi kis pesszimistának zokogó dalaiban nem szól a bölcsészek önző fanyar pesszimizmusa, mely a kétkedő, analizáló észben gyökeredzik, hanem a költők ideális világfájdalma, mely csak nagyon szerető, forró szívből eredhet. Mintha e parányi kis lény égnek-füldnek azt panaszolná: »kétszeres nagy bánatot siratok: siratom az életet, siratom a halált!« De ezt az elvont, általános bánatot mindig széppé, ragyogóvá, eszményivé teszi az, hogy egy magában véve nagyon boldog, forró kis szívből fakad. Késő ! Ez egy szóban van az élet legkegyetlenebb gúnyja. Mert mit ér a megfagyott kis madárnak, ha forró napsugarak ragyogják körül ? Mit ér a holt szívnek, bármily nagyon szeretik ? Mit ér a kiszenvedett érdemnek, ha szobrot emelnek sírjára? Egy kis meleg a dermedő madárnak, egy gyengéd mosoly a fájó remegő szívnek s egyetlen biztató szó a csüggeteg szellemnek, talán elég lett volna megmentésére ; mig aztán hiába jön tengere a forró napfénynek, szeretetnek, dicsőségnek, akkor már az csak kegyetlen gúny, mert — késő! Tavasz nélkül. Vannak évek, melyeknek nincs tavaszuk. Mikor zordon fagyok ölik meg a fakadó rügyet, bimbót, mielőtt lombbá, virággá fejlődhetett volna. Az ilyen tavasztalan év mindvégig szegény marad, mert a nyár kalásza s az ősz áldása mind elveszett az elveszett tavaszban. És van olyan emberi élet is, melynek soha sem volt tavasza, s ennél sem követheti azt a hideg öröm és szeretetlen időt — mely a gyermekkor enyhe tavaszát megsemmisítette — a nyár ragyogó boldogsága és az ősz vidám áldása. De a természetnek hozhat egy új év új szép tavaszt, míg az emberi élet kifosztott tavaszáért nincs többé kárpótlás, mert akit ez a balsors ért, az ki van fosztva az egész életre, s szegényen, szomorún halad át az életen, melyből világtalan és áldástalan út vezeti el abba a csöndes télbe, hol minden szív kihűl s mindent elborít az örök hó. A vizirózsák alatt Ha a csöndesen rengő tó tiszta habjaiba súlyos köszirt omlik, a tó fényes felszine elsötétül s oly háborogva zajlik, kavarog, mintha soha többére nem csöndesülhetne s nem tükrözhetné vissza az ég nyugodt derűjét. Pedig midőn lassan elsimulnak a mélyből feltörő sötét hullámok, a tó vizén ismét ott csillognak a játszi napsugarak a nyugodtan ringó vizirózsák körül, s látszólag semmi sem változott. De csak látszólag, mert azért a játszi habok és csöndes vizirózsák alatt ott van a súlyos sötét szikla a tó mélyén, így dúlhatja föl a tiszta lélek harmóniáját a nagy bánat; s azt hisszük, sohsem lehet ott többé derűs béke, édes nyugalom! Pedig, ha a kétségbeesés hullámai lassanként elsimulnak, a lecsöndesült habok ismét elfogadják a kék ég mosolyát, a szerterebbent libellák is visszatérnek s vidáman rezegnek az álmodó vizirózsák körül, de azért e ragyogó, mosolygó felszín alatt, a lélek mélyén, mindig ott van a bánat sötét, súlyos sziklája. Elkésett óhajtás. Többször kérdezték tőlem egész komolyan, hogy nemde én is, mint minden asszony, szeretnék férfi lenni ? Pedig én a világért sem szeretnék. Mert nem ismerek olyan férfi-sorsot, melyet átélni óhajtanék, egyedül csak azét az egyetlenegyét, ki élete és halála által az emberiség legnagyobb jótevője volt s minden időkben, mint isten fog állni a világ fölött. De még nálánál is sokkal jobban szerettem volna az a nő lenni, akit ő szeretett! Külön-kültön. Az ideális érzelmű férfi ép oly tartózkodó és önbizalmatlan, mint a szűzies tisztalelkű asszony, azért ezeket csak nagy ritkán hozza össze az élet. Amazt a tolakodó kacér nők raja keresi fel, ezt a léha férfiak serege fogja körül és eltávolítja egymástól. Mindketten sejtik egymás létezését, de ép mert nemes szerénységükben tartózkodók, nem találkozhatnak és lassan lemondanak a boldogságról. Még jó, ha egyedül maradva, búsulhatnak a magányosság fölött, s nem egy boldogtalan házasságban érzik magukat egyedül! Egymásnak teremtve. Vannak nők — igen kevesen, de vannak, akik korlátoltak, hiúk, csacskák, önzők, elhízottak, léhák, esztelenek, egy szóval: az összes női hibákat mintegy bokrétába fűzve egyesítik magukban. És sokszor ilyen asszonyokat szeretnek legjobban a nagyon eszes, de gonosz lelkű férfiak, mert nyers, gonosz gőgjüknek jól esik psz. egész női nemet megvetni saját választottjukban. És viszont az olyan nők is legszívesebben választják az ilyen férfiakat, mert ezeket gőgös elbizottságoknál fogva legkönnyebben rászedhetik s uralkodhatnak rajtuk. Hiúságok hiúsága. Az is hiúság, ha valaki hiú arra, hogy nem hiú. H. Büttner Lina. * — — jegyző; — noha az én győzelmem bizonyos, kellő óvatossággal kezdve meg az ostromot, mielőtt a fővárosba elutaznám, lássuk csak minő értesüléseink vannak ama bizonyos nő felől. Mondjuk, hogy előélete előttünk ismeretlen, hogy mi nem tudjuk, minő körülmények közt szerette őt meg önnek a fia s hogy részesült-e némi nevelésben, — nyilván kitűnik ez ama levélnek a stíljéből, melyet ő önhöz intézett s melyre követve az én tanácsomat - nagyon helyesen cselekedett ön, mikor nem válaszolt; minden egyébiránt végre is lényegtelen dolog. Meg nem állhatom, hogy ne ismételjem ön előtt azt, amit már egy izben elmondtam. Mikor az orvos azt írta nekem, hogy Gyula nagyon beteg, rögtön felültem a vonatra s Párisba érkezve, ott találtam fiamnak a kedvesét, ki őt ápolta. Gyula azt akarta velem elhitetni, hogy ezt a leányt mint ápolónőt adták hozzá. Én egyetlenegy szót sem hittem ebből el, de engedvén az orvos utasításainak, aki figyelmeztetett, hogy a beteggel ne ellenkezzem, elhatároztam magamban, hogy hallgatni fogok s midőn fájdalommal tapasztaltam, hogy a hagymázban szenvedő lázas állapota óráról órára fokozódik, ott maradtam, mindvégig tűrve az ál-ápolónőnek a jelenlétét. Ez, egyébiránt, hogy igazságot szolgáltassak neki - nagyon tisztességesen viselte magát, majd, mint ön is tudja, szegény Gyulámnak a holttestét késedelem nélkül elszállíttattam. A sok futkosásban eltörődve s bevásárlásokkal elfoglalva, nem volt alkalmam őt többé látni, sőt nem is hallottam többé felőle, midőn egyszer csak ez a levele érkezett, melyben kijelentette anyasági reményét s némi pénzsegélyt kért tőlem. — A pénz kicsikarásának előjátéka, ----- jegyzé meg a jegyző némi hallgatás után. — S minő e nő, külsejére nézve ? — Szép, magas, barna leány, gyönyörű szeme és foga van; keveset beszél s szerény, tartózkodó magaviseletével oly hatással volt rám, mintha tapasztalt, veszélyes egyénnel volna dolgom; tartok tőle, Le Ponsart barátom, hogy meggyűl önnek vele a baja. — Ejh, az kellene még, hogy egy csibe túljárjon az eszén az ily vén rókának, mint én; különben, van nekem még Párában egy rendőrbiztos barátom, aki szükség esetén segítségemre lehet. Bármennyire ravasz legyen is az a nő, én sem estem a fejem lágyára s ha dacol velem, iparkodni fogok, a sodráoly sok év óta ismeri. »Ha tudná, mily édes zene nekem a hangja!« Csönd. Semmi felelet. A pillangó megdöbbenve tekint a nőre egy percig, a bámulattól dermedve áll előtte s aztán dühösen, megszégyenülve elröpül. A parisienne pedig mindig ott ül a támlányban és alszik. Justh Zsigmomsból kizökkenteni. Három nap alatt eleget teszek küldetésemnek s visszatérve követelni fogok öntől, fáradságom jutalmául, ismét egy pohárkával ebből a jó régi cognacból. — S mi vidám lélekkel üritgetjük a poharat! kiáltott föl Lambois úr, pillanatra megfeledkezve a köszvényéről. Oh, az az együgyű fiú ! — folytató aztán, fiára célozva. Pedig, mondhatom, egész addig soha sem okozott nekem semmiféle bosszúságot, semmiféle bajt. Szorgalmasan hallgatta a jogtudományt, letette a vizsgálatokat s kissé talán igen is visszavonult életet folytatott, kerülve a pajtásokat. Soha de soha nem csinált adósságot s íme, egyszerre csak, nagy álmélkodásomra, megragad egy nőnek a lépvesszején! Hiszen ez mindennapi, megszokott dolog: a nagyon okos gyermekek rendesen rosszul végzik a dolgukat, jegyzi meg a jegyző, közelebb vonva székét a kandallóhoz. Valóban, folytató, ama nap, amelyen valamely nőszemélyt észrevesznek, aki szendébbnek és kedvesebbnek látszik nekik, mint a többi nő, mindjárt azt képzelik, hogy az igazira találtak , nem törődve egyelőre azzal, hogy később bekövetkezhetik a szánás-bánás órája ! S az ily nő, bármily együgyű és ügyetlen is, ha egyszer valamely fiatal ember szerelmes lesz belé, kénye-kedve szerint vezetheti ezt az orránál fogva! (Folyt. köv.) Hazai irodalom, művészet. * A trónörökös könyve. »Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben« nagy vállalatból a Bécsről és Alsó-Ausztriáról szóló kötet be van fejezve azzal a füzettel, mely most került ki a sajtó alól, s mely e külön résznek 22-ik, az egész vállalatnak pedig már 57-ik füzete. Ebben az alsó-ausztriai közgazdasági élet leírása végződik be, Greil Alajos, Charlemont, Giesel rajzaival, melyek több gyárról adnak képeket. Az illusztrációkhoz járul egy színes melléklet is: »Paraszt férfi és nő az Ybbs völgyből«. Greil Alajos után, Angerer és Göschl műintézete állította ki sikerülten a chromo-zinkográfiát. A kép a »Népviselet« című cikkhez tartozik. Ily színes melléklet minden kötethez jut. A Magyarországot ismertető rész első kötete július elejére lesz teljessé s a mellett is jelenik meg ily színes nyomású melléklet: »Baranya megyei népviselet«, Feszty Árpád szinrajza után. Egy füzet ára 30 kr s megrendelhető a Révai-testvérek könyvkereskedése útján. * Régi és modern képek kiállítása. A modern képek sorában a nyolcadik terem az, ahol a közönség legtovább időzik. Ott vannak a kiállítás gyöngyei egybefoglalva. Többnyire apró képek (összesen 58), de azok biztosítási értéke meghaladja a 250,000 fotot. Egy itt időző francia, aki évek óta látogatja a külföldi kiállításokat, elragadtatva mondta, hogy még sehol sem látott oly előkelő névsort képviselve egy kiállításon, mint aminőt ez az egy terem foglal magában. A kiállítás már csak rövid időn át lesz nyitva s aztán a képeket vissza kell szolgáltatni tulajdonosaiknak. Aligha lesz többé alkalma a hazai közönségnek arra, hogy a modern művészetnek legkiválóbb mestereitől egymás mellett annyi képet láthasson. Az érdeklődés különben napról napra fokozódik a kiállítás iránt, s tegnap már a vidéki közönség is tömegesen látogatta a műcsarnokot. A gyermekmenhely javára a bevétel előreláthatólag tekintélyes összeget fog eredményezni. * A »Hazánk« most megjelent márciusi füzete sok érdekes adatot közöl a hazai történelem utolsó századából. Első cikke a történetírás terén munkálkodott Kaltherr Imre naplója 1864—1850-ig. Fia számára jegyezte föl, de közérdekűvé válik az által, hogy fenkölt szellemű tanácsokat ad fiának s pár szóval jellemző vonásokat jegyez föl a 48-adiki parlament történetéből s szereplőiről is. Szalay József folytatja »Egy honvéd élményeinek« rajzát; Ralovich Lajos az 1825—27-iki országgyűlés történetében halad tovább ; Hőke Lajos napjaink történetét jellemezve, főként a közlekedés-ügy fejlődéséről szól; gróf Lázár Miklós ifjú Petrichevich Horváth Boldizsárnak múlt századi naplóját közli, a melyben sok a geneologiai s néprajzi adat; Elek Salamon pasquillusokat közöl, melyek 1802-diki országgyűlésre készültek; Thim József közlésében olvasható az aradi vértanuk egyikének, a hős Damjanich Jánosnak egyszerűségében mélyen megható utolsó imája, német nyelven; végül pedig Szinnyei Józsefnek hasznos repertóriuma. * Színházi játék rend. A nemzeti színházban: ápril 2-án »Constantin abbé«, 3-án »A Stomfay család«, 4-én »A Kókai-ház«, 5-én »Budapesten«, 6-én »A diplomata« és »Kacagó nők«, 7-én »Lea grófné«, 8-án »Az arany ember". — Az operaházban : ápril 2-án »Észak csillaga«, 3-án »Gioconda«, 5-én Schroeder-Hanfstaengl asszony fölléptetil »Aida«, 7-én »A zsidónő«, 8-án »Bánk bán«. — A várszínházban: ápril 4-én »Hamlet«, 6-án »Fidelio«. A népszínházban: ápril 2-án »A suhanc«, 3-án »A rrikádó« és »A coupéban«, 4-én »Kip van Winkle«, 5-én »Nebántsvirág«, 6-án először »Peking rózsája«, 7-én és 8-án ugyanaz. * Művész-estély. A gróf Zichy Géza vezénylete alatt álló s pénteken, ápril hs 6-án a redoute termeiben tartandó hangverseny műsora már meg van állapítva. Válogatott élvezetet ígér, úgy az idegen