Fővárosi Lapok 1888. augusztus (212-241. szám)

1888-08-15 / 226. szám

itt is novellaírónak, semmint drámaírónak mutatko­zott, mert pl. ifj. Radoné (Gerő Lina) egészen novel­laalak. A kuruzsló asszony (Krasznainé) nincs egyéni vonással felruházva, s többi mellékalakjai is a vázla­tosság benyomását gyakorolják. * A budai színkör személyzete most Targa »Királyhimnusz«-ának betanulásával van elfoglalva. Ennek eléneklésével kezdik meg a pénteki díszelő­adást, melyet a király születésének előestéjén rendez az igazgatóság. Az összes személyzet énekelni fogja. Szombaton Gergely József tenorista lép fel »Gaspa­­rone«-ban mint Benozzo, mely szerepben évekkel ezelőtt a népszínházban feltűnt. Holnap Nyilasi Má­tyás komikus jutalomjátéka van soron a »Doktor Pipitér« című bohózatban, melyhez Barna Izsó kar­mester ..szerzett zenét. Vasárnap ismét premiere, Jakab Ödön népszínműve »Szegény Radoné« kerül színre. A címszerepet Hunyadi Margit asszony adja s kívüle részt vesznek még a darabban Czanyuga Emma, Frank Boriska kisasszonyok, Kiss Mihály, Nyilasi, Peterdi, Göncziné, Tollagi sat. A darabhoz Hoós János dévai zenetanár szerzett eredeti szé­kely zenét. * Vendégszereplés: Zilahi Gyula, a budai színkör tagja, e hét végén Egerbe megy vendégsze­repelni, Aradi Gerő színtársulatához. Fel fog lépni a »Fenn az ernyő nincsen kas«, »Cifra nyomorúság« és »Párisi« című vígjátékokban. Mint a »Cifra nyo­morúság« Mádi Simijét a nemzeti színházban is tap­solták. Zilahi télire Aradihoz szerződött Szegedre. * Zentai színészet. Zentán most Hatvani Ká­roly, a miskolci igazgató társulata tart a közönség tetszése által kisért előadásokat. A színtársulat egy hete játszik s eddig az »Eleven ördög«, »Felhő Klári«, »Cigánybáró«, »Rip-Rip«, »Csókon szerzett vőle­gény«, »Két árva« sat. kerültek színre telt ház előtt. A tagok közül kiemelendők: a Hatvani pár, Feleki Pálné, Berényi Gyula, Bihari Béla, Szilágyiné drá­mai hősnő, Bódi János, Tapolcsai Dezső sat. A 45 tagból álló színtársulat szeptember közepéig ma­rad Zentán. Nem volt oly rossz dolga sem, mint hir­­lett, Ó-Kanizsán. Az átlagos napi bevétel 40 frtra rúgott. A ruha- és díszlettár sincs lefoglalva, vagy zálogba téve. * A zenekedvelők egyletének hat osztályú énekes zeneképző intézetében a növen­dékek felvétele, illetve beiratása a következő tanévre szeptember hó nyolc első napján délelőtt 9 órától egy óráig történik az igazgatósági irodában (V. bál­­vány­ utca 14. szám I. emelet.) A növendékek okta­tást nyernek: a zenekari fa és rézfúvó hangszerek, hegedű, gordonka, gordon és zongora játszásában az operai, dal és karénekben, zeneelméletben és zene­szerzéstanban, az alapvető kezdettől a legfelsőbb kiművelésig. Az össztanítás elvitázhatlan előnyei mellett az egyes növendékre is kellő figyelmet fordí­tanak az intézet tanárai. Egy osztályban hat növen­déknél többet nem vesznek föl. * Műpártolás. Mióta a kolozsvári színészek Nagyváradon időznek, azóta a színházat legbuzgób­ban a karzati álló közönség látogatta. A­mint Mak­­róczy János pénztárnok által nagy fáradsággal ösz­gyen a gáton, ki a vállára emelteti. Ezen függ a gazda szeme. »Nem jól fizet«, »nyomott a szem«, »sok a kon­koly« — ezeket sóhajtja a gazda, mikor a zsákba meríti tenyerét, mert a gazda mindig elégedetlen. Ha sok a kereszt, rossz a fajta; ha jó a fajta, rossz az ár; ha jó az ár, rosszul fizet a kereszt; ha meg a ke­reszt jól fizet, akkor kevés a kereszt. Ez a gazdák só­hajának a szótára. S mikor a pohos zsákokat egymás fölé rakják a mértékre és a mérték kezébe adják a fontokat, akkor aztán a »pusztulunk veszünk«, vagy »hej nem úgy van mint régen volt« járja. A megaszentált zsákok aztán belekerülnek a granáriumba, hol rakásra öntik a magot a bedeszkázott falak közé. Innen aztán át­rostálják a másik felére és csak akkor kerül a »minta érték nélkül« feliratú kék zacskóba. S akármilyen fárasztó munka a cséplés, mégis sok mulatságos pillanata van. Jó kedvvel, fris han­gulattal jönnek a legények és a leányok, énekelve, ujjongva, s a­míg a masiniszta megindítja a masinát, valami hetyke legény rágyújt egy nótára, a másik meg karba véve valami bogárszemű kis leányt, úgy eljárják a csárdást, hogy csak úgy repül a ráncos viganó. Munka közben is szól a füty, meg a dal. Fent a cséplőn olyan nótára gyújtanak néha, mintha lakodalom járna. A behordó kocsisok mélábban fü­­työrésznek. Az etető meg már magában dúdol valami öregapám idejebeli nótát. Mikor pedig elhagyják a munkát, hogy röpül a pörge kalap, a legények a patakig meg sem állnak, futás közben vetik le a két darab ruhát magukról, a kazallakók a babiloni szalmatoronyról büssengezve potyognak alá, és a gyerekek fölvetik kalapjukat a szíjra, hadd sodorja, úgy is ledobja már a sütő. A tyúkokkal fekszenek aztán, de a tyúkokkal is kelnek, mert szürkülni is alig kezd, mikor a gép fütyje már újra hívja őket a munkára. Vértess József­­szeállított pénztári statisztika mutatja, a száz elő­adást 14,024 látogató nézte meg. E szám az egyes hónapokban a következőképen oszlik meg: Május hónapban 3800, júniusban 3987, júliusban 4462 (akkor jártak tehát legtöbben a karzatra, midőn a hőség a legrekkenőbb volt) és augusztus 13-ig 1775 ember járt fel a karzatra. Az igazgatóság úgy intéz­kedett, hogy a húszezredik karzatlátogató kellemes meglepetésben részesüljön, mely egyszersmind szép emlékül is fog szolgálni. E meglepetés pedig az, hogy a­ki a huszezredik karzati jegyet megveszi, ha férfi ezüstórát, ha nő arany gyűrűt kap emlékül. Vájjon ki lesz a szerencsés huszezredik ? * Apróbb h­írek. A népszínházi hang­versenyző társaság már visszaérkezett a fő­városba s a személyzet is megkezdte a próbákat. — Augustin k. a. bécsi énekesnő tetszés mellett foly­tatja vendégszereplését a városligeti német színkör­ben. — Szarvason csinosan restaurálták a szín­kört s ott e hó 26-án Miklósi társulata kezd meg előadásokat. — V. M­a­r­g­ó C­é­l­i­a asszony, mint beszélik, azért makrancosko­dott Máramaros-Szigeten, hogy az aradi igazgató, Mosonyi Károly által aján­lott busás szerződésért a debreceni színtársulattal szakíthasson. — Túrkevén Kárpáthi György társulatánál sikerrel vendégszerepelt Vasváriné asz­­szony, a népszínház tagja. Fővárosi h­írek. * Nyári lóversenyek. A budapesti nyári mee­ting, mely ezúttal négy napra terjed, ma nyílik meg, délután három órakor. A mai első napon hat futta­tás lesz s majd mindenik díjra oly nagy számmal történtek nevezések, hogy több a tavaszi és őszi ver­senyeknél sem igen szokott lenni. S nevezve van jele­sebb versenylovaink nagy része is. A futtatások mai sorrendje ez: kétévesek eladó versenye, 1000 frt, a nyerő 5000 frton eladó, 17 nevezés; államdij, 3000 frank aranyban, három éves és idősb lovaknak, fran­cia lovak kizárásával, 9 név.; kétéves omnium, 3000 frt, 19 név.; handicap, 1500 frt, minden három éves és idősb ló számára, 20 név.; eladó verseny, 1000 frt, három éves és idősb lovak számára, 13 név.; végül akadályverseny, 1000 frt a nyerőnek, 200 frt a má­sodiknak, 5 nevezés. A nyári négy versenynapra sai­­sonkártyákat is adnak ki az első helyre, uraknak 15 frton, hölgyeknek és katonatiszteknek 10 írton. Egyes versenynapokra a jegy ára első helyre 5 frt, illetőleg 3 frt, a második helyre 1 frt, állóhely fél forint és a pálya belsején 30 kr. * Zenés mise. Ma, Nagy-Boldogasszony nap­ján, a szerviták templomában zenés mise lesz. Elő­adják Zsaszkovszky b-dúr miséjét, melynek magán­részeit Dittrich Ilona, Hofman Adél kisasszonyok és Schmitt G. éneklik. Betétek lesznek: gradualera Eib­­ler »Fremit mare«-ja sopron, kar és zenekarra, énekli Lőder Eliz k. a.; offertoriumra Gounod »Ave Má­­riá«-ja, énekli Dittrich Ilona k. a., hegedűn kiséri Payr Olga k. a. * Emléktárgy a miniszternek. Báró Fejér­­váry Géza honvédelmi miniszter negyvenéves ka­tonai jubileumáról tegnap a sajtó nagy része rokon­szenvesen emlékezett meg. A tulajdonképi ünnepélyt pár nappal elhalasztották, e hó 23-ra,még­pedig József főherceg honvéd-főparancsnok óhaja következtében, mert a főherceg maga akarja a jubiláns elé vezetni a tisztelgő honvéd- és csendőr­tiszteket. Akkor fogják a honvéd- és csendőrtisztek is átnyújtani a minisz­ternek szánt emléktárgyakat. Az emlék­ében fa­asztalon nyugvó négyszögletű láda, kék selyem bé­léssel, kívülről fehér bőr hamvas acéldíszítésekkel, melyek fegyvereket, sisakokat ábrázolnak valamennyi művészi kivitelben. A láda legfelső lapján látható a báró Fejérváry-címer, a négy szögletben a következő négy évszám: 1851 (ekkor lett katona), 1859 (ekkor nyerte a Mária Terézia-rendet), továbbá 1864 és 1866 (e hadjáratokban is részt vett.) A felső lapot felnyitván, a kék selyem bélés közepén ismét művészi kivitelű lemez­lap áll, melyre fel van vésve a jubi­leum napja és megnevezve a honvédség és csendőrség tisztikara. A ládát 1872 arcképpel töltik meg s album helyett nyújtják át a honvédelmi miniszter­nek. Az arcképek a honvédelmi minisztérium hiva­talnokait, a honvédség és a csendőrség tisztjeit ábrá­zolják. Az emléktárgy kivitele díszére válik a ma­gyar iparnak és első­sorban a Testory-féle gyárnak, melyben készült. * „Jó­ szív.“ A Szt. István-napi népünnep képes programmja, melyet László Elek szer­kesztett, 10 krajcárért kapható már. Élén a rendező­ség öt főbb tagjának arcképét közli. Aztán élénk karcolatokban mutatja be az ünnepély specialitásait, közli a programmot, képekkel illusztrálva a főbb je­leneteket. Rövid budapesti útmutató, a felránduló vidékieknek tájékozást nyújtó kalauz és hirdetések vannak még a füzetben, mely jó szolgálatot fog tenni az ünnepi közönségnek. — A Szent­ István­­napi népünnepély alkalmából felvonuló csikós­bandérium impozánsnak ígérkezik. Nemcsak fő­városi jó lovasok vesznek benne részt, hanem a pest­vidéki festői öltözetű parasztlegények is. Ezeknek toborzásával a »Jó-szív« bizottság megkeresésére a megye alispánja Matyók Bence, Kemény Gusztáv és Szilágyi Lajos főszolgabírókat bízta meg.­­ A velencei estélyt rendező albizottság Ivánka Imre elnöklete alatt tegnap ülést tartott, melyen je­len voltak: Petheő Imre jegyző, Hollós Jakab észak­keleti vasúti főfelügyelő, Müller Béla középítészeti felügyelő, Viola városi tanácsos, Mannheimer opera­házi festő, az evezős egyletek részéről dr. Hauser és ifj. Várady Gábor. A bizottság folytatólagos meg­beszélés tárgyává tette az ünnepély részleteit s meg­állapította a rendezési teendőket. Ezután Faluba léghajós terjesztette elő tervét a Dunán felbocsá­tandó léghajót illetőleg, melyre vonatkozólag a bi­zottság élénk eszmecsere után elhatározta, hogy a jövő ülésben fog határozni. A legközelebbi ülés e hó 25-én fog tartatni. * Hagyaték-fölosztás. Néhai gróf Karátsonyi Guidó hagyatékának egy része most kerül fölosz­tásra. A nagy-zsámi birtokon ma történik meg a hivatalos aktus. A néhai gróf unokája, a kiskorú gróf Zichy és gróf Keglevich Gyula egyenként 3400 holdat kapnak belőle; a nagy uradalom tehát meg­osztva részeiben is tekintélyes vagyon lesz. * Személyi h­irek. Báró Fej­érvár­y Géza honvédelmi miniszter tegnap reggel Dunakeszre rándult s ott jelen volt a jövő-gyakorlatoknál. — Metianu János aradi görög kel. román püspök fővárosunkba érkezett. — Bogisich Lajos buda­pesti törvényszéki elnök, ki szabadságidővel elutazott, nagyobb körutat tesz Németországban, az ottani törvényszékek szervezetének tanulmányozása végett. — Csendics Gyula fővárosi tanácsnok e hó 17-én kezdi meg hat heti szabadságidejét s távolléte alatt Némedy Jenő jegyző helyettesíti. — Székács Ferenc, a budapesti törvényszék alelnöke s a bün­tető osztály vezetője, visszatért szabadságáról s is­mét elfoglalta hivatalát. * Cáfolat érkezett arra az interwievv-leírására, melyet a »Budapesti Hírlap« közölt, s mi is ismer­tettünk. Zágrábból, illetékes helyről azt írják, hogy a közleménynek csak egy kis része felel meg a való­ságnak. A bán ugyanis csupán annyit jelentett ki, hogy a királytól kapott méltóságot viselni fogja mindaddig, mig ura és királya parancsolja. Egyebet nem mondott. * Kézfogók. Ifj. 0111 y . Géza, Ottlyk arad­­megyei földbirtokos fia eljegyezte A. Balogh Ilonka kisasszonyt, Almási Balogh Tihamér fővá­rosi homeopatha orvos leányát. — Rózsavölgyi Antal főv. tanácsi fogalmazó szombaton vezeti ol­tárhoz Strobel Ilonka kisasszonyt, Strobel Jó­­zsef helybeli gépgyáros leányát. — Kubinyi Béla, a magy. kir. államvasutak pénztárnoka, jegyet vál­tott G. Balog Margit kisasszonynyal. * Világos évfordulója. A Budapesten élő régi honvédek hétfőn egy budai vendéglőben barát­ságos lakomán emlékeztek a szabadságharc szomorú végéről, a világosi fegyverletételről. A 39-dik évfor­dulót ülték meg s az őszülő baj­társak tekintélyes számmal jelentek meg. Többek közt ott voltak: Bor­­széky Soma min. osztálytanácsos, id. Szinnyei József, Mikár Zsigmond, sat. Sok felköszöntőt mondtak a hazára és Kossuth Lajosra. S értették Tisza Kál­mán kormányelnököt is, mint a­ki kiváló pártfogója a negyvennyolcas honvédeknek. A társaság a késő esti órákig együtt maradt. * »Mindig mondtam.« A honvédelmi minisz­ter katonai jubileuma alkalmából beszélik ezt a kis történet­ét. Mikor báró Fejérváry Géza még a kö­zös hadseregnél szolgált, volt egy ezredese, ki nem igen kedvelte. Bármint iparkodott a fiatal tiszt, az ezredes semmit sem talált jónak s egyszer számos tanú előtt mondá neki: »Önből soha sem lesz semmi, önnek nincs jövője!« Pár évvel később az ezredes nyugalomba lépett. Nem igen rég a honvédelmi mi­nisztérium palotájában báró Fejérváry altábornagy­­nál és miniszternél megjelent ugyanaz az ezredes, ki régen elfeledte jóslatát s most fia érdekében kért valamit. A miniszter is mintha elfeledte volna, igen szívesen fogadta, teljesité­ a kérelmet s búcsúzáskor bizalmasan kérdé: »Kedves bajtárs, hiszed-e most már, hogy mégis csak lett belőlem valami?« — Oh, hiszen én mindig mondtam, hogy szép jövő vár reád, felelé az öreg ezredes méltóságteljesen. — »Ennek igazán örvendek«, szólt hamiskás mosolylyal a mi­niszter, »mert nem is tudtam, hogy ilyen vélemény­ben voltál.« * A szính­ázak vizsgálata ezentúl nem törté­nik minden hónapban, hanem az őszi saison meg­nyílta és a fűtés megkezdése előtt, tehát kétszer egy évben. Ezen kívül bármikor kérhet vizsgálatot a rendőrség és a tűzoltó főparancsnokság is. Horváth János tanácsnok, mint bizottsági elnök, a népszín­ház vizsgálatát e hó 16-ára, a nemzeti színházét 17-ére és az operaházét 18-ára tűzte ki. A népszín­ház vizsgálata alkalmával az új világítási módszert is bemutatják. * Budaiak panasza. A különben oly megelé­gedetten élő budaiak mostanában tele vannak panasz­.

Next