Fővárosi Lapok 1889. január (1-31. szám)

1889-01-19 / 19. szám

nészi jubileuma. A »Protekció« került színre s a nézőtért a város úri közönsége tölte meg. Előadás előtt fellebbent a függöny s a színtársulat félkörben állt a színpadon. A jubilánst Pajor Emilia asszony és Medgyaszay Evelin k. a. vezették be. Hosszas él­jenzés, taps fogadta. Kazaliczky Antal intézett hozzá ékes beszédet, méltatva a színészt és a pályatársat. Azután a koszorúk, emlékajándékok átnyújtása kö­vetkezett hosszú sorban. Bács Károly is mondott néhány köszönő szót, mire a közönség tapsa négyszer hívta őt a lámpák elé. A »Protekció« élénk előadás­ban folyt le. A jubiláns és neje, továbbá Medgyaszay Evelin és Havas Aranka kisasszonyok sok tapsot kaptak. Előadás után bankett volt a »Fehér ke­reszt «-ben. A »La Hongrie« című új lap megindulásáról volt szó egy kőnyomatú értesítőben s utána több lapban. A hír hozzátette, hogy Laony l’Hospital és Justh Zsigmond fogják együtt szerkeszteni. S a híresztelés ez a része valótlan. Midőn arról volt szó, hogy Budapesten irodalmi és társadalmi heti­lapot indítsanak meg, Justh Zsigmond hajlandó volt a közreműködésre, de mivel a francia kormány segélyezése következtében politikai tartalom felvétele is bekövetkezett: ő azonnal határozottan visszavonult előbbi szándékától, amaz egyszerű, de döntő okból, hogy politikai irodalommal nem foglalkozik. * „Antonius és Kleopatra“ kolozsvári elő­adásáról hibás adat volt az, hogy e mű Szász Ká­roly fordításában Kolozsvárit tizenhat évvel hama­rább került színre, mint Budapesten a nemzeti szín­házban. A történelmi hűség kedvéért följegyezzük, hogy ama kolozsvári előadás előtt tizenhárom évvel, már 1858-ban adták elő a budapesti nemzeti színház­ban »Antonius és Kleopatra«-t a Szász Károly for­dításában. E fordítást Szász Károly akkoriban Jó­­kainé különös kívánságára végezte, a művésznő fel akarván lépni Kleopatra szerepében. S 1858 telén lépett föl benne. Csak évek múltán jelent meg aztán a fordítás nyomtatásban, a Kisfaludy-Társaság által Tomory Anasztáz költségén rendezett kiadásban s azután adták elő Kolozsvártt is. * Vértesi Arnold összegyűjtött munkáinak füzetes kiadása ezentúl díszesebb címlappal jelenik meg. A 18-dik füzet adatott ki belőle, melyben a »Fényes házasság« című regény foly tovább. Egy­­egy füzet ára 15 kr és a »Debreceni Ellenőr« kiadó hivatalában kapható. * Városi szinigazgatás Szegeden. A szegedi színház bérbeadása alkalmával Zombori tanácsnok nem szavazott egy pályázóra sem, hanem külön­véleményt nyújtott be, megpendítve a városi szinigaz­gatás eszméjét. Ama nagy áldozatok mellett, úgy­mond melyeket Szeged hoz színházáért, méltán el­várhatja, hogy az előadások magas színvonalon áll­janak, mi a bérbeadási rendszer mellett el nem ér­hető. A városi igazgatás mellett ez inkább remélhető s a színház nagy anyagi és szellemi tőkét gyűjtvén, a szinügy annyira kívánt állandósítása is elérhető volna. A Magyar könyv sikere. »Dürer Albert szár­mazása és művészeti tevékenysége« cím alatt dr. Szendrey János régész érdekes és lapunkban annak idején bőven méltatott tanulmányt irt. Az ér­tekezés, mely közelről érdekli a német műtörténésze­ket, most német nyelven is megjelent. Több szép fa­csimile rajz díszíti a könyvet. * „Az eladó leány“ Kolozsvártt mérsékelt tetszést aratott. Gerő Károlynak száz aranynyal ju­talmazott vígjátéka ósdi meséjével, vékony cselekvé­­nyével, csengő verseivel sehogy sem elégítette ki a kö­zönséget. Nagy örömük telt benne a kolozsváriaknak, hogy szidhatták az akadémiát e darab megjutalma­­zásáért. Csak aztán a maguk pályázatával is úgy ne járjanak! A színészek különben mindent megtet­tek a darab érdekében és többször meg is tapsolták őket. A Matinéé lesz holnap, vasárnap, a S­i­p­o­s­s Antal magán-zeneakadémiájában. A műsor tizen­két számból áll s Beethoven, Mozart, Tausig, Raff szerzeményei mellett Major Gyula, id. Ábrányi Kor­nél művei is kerülnek előadásra. A matinéé délelőtt tizenegy órakor kezdődik. * A „Természetrajzi Füzetek”ből, a nem­zeti múzeum szakfolyóiratából, kettős füzet jelent meg. A tizenegyedik kötet harmadik s negyedik fü­zete, mely be is zárja a kötetet. Van hozzá címlap s tartalom-jegyzék is. A füzetbe szak­cikkeket írtak: dr. Daday J­enő, Schmidt Sándor, Franzenau Ágos­ton, ifj. Schilberszky Károly, Simonkay Lajos és Fri­­valdszky János. Végül Herman Ottó északi útjá­nak abbeli tapasztalatát közli helyreigazítás címén, hogy a nemzeti múzeum egy madár­példánya eddig nem az igazi nevén szerepelt. Ugyane cikkek közöl­­ték a német nyelvű függelékben is. * Apróbb hírek. S m e r a 1 d i balletmester öt életképet rendez ama színházi estélyre, melyet a gyermekkert-egylet javára e hó 28-án tartanak a vár­színházban. — Az országos színész-iskola várszínházi két előadásánál leszállított helyárak lesz­nek, még­pedig első emeleti és földszinti páholy , Országgyűlés. (Január 18-diki ülés.) (M.) A képviselőházi vitában tegnap öt szónok beszélt, két miniszter szólalt föl s közben egyszer az elnöknek is akadt egy kis dolga. Először Dárday Sándor állt föl, előadva, hogy a törvényhozás mindig megszavazta a honvédelemre szükséges eszközöket, s ha a védelem kötelessége be­áll, az egész nemzet együtt fog tartani. A szóló két föltétel mellett szavazza meg a kért áldozatokat, hogy t. i. az alkotmányos jogok ne szenvedjenek csorbát s a tiszti vizsgának magyarul való letehetése törvénybe legyen iktatva. (Helyeslés.) Alkotmánysérelmet nem lát, de a jogos kívánat teljesítését sürgeti. Továbbá az önkénytesek szolgálata miatt tanügyi kedvezmé­nyeket óhajt, például joghallgatóknak elég volna há­rom évi tanfolyam, de a jogelméletet gyakorlattal kellene összekapcsolni, mert sehol oly­an praktikusan nem tanítják a jogot, mint nálunk. A német nyelv tudását követelni kell az iskolában, de nem a tiszti vizsgánál. Andrássy Gyula gróf ama megjegyzése, hogy »ha a hadseregben kötelezővé akarjuk tenni a a magyar nyelvet, akkor tegyük a diplomáciában is, mert az szintén közös,h a szóló szerint hibás, mert a diplomatiai szolgálat nem kötelező, mint a katonai. A szóló beszéde sok helyesléssel találkozott. Helfy Ignác szerint: az ellenzék nem lehet nyugodt akkor, midőn a honvédelmi miniszter nyilat­kozata oly kategorikusan hangzik, mint egy napipa­rancs. Mikor, ha elburkol­tan is, mindent el akarnak venni, természetes az, ha a nemzet meg mindenét vissza akarja venni. A honvédelmi államtitkártól még elég bátor volt a kijelentés, hogy a távol jövőben látja az önálló nemzeti sereget, de vájjon nem siet­tető-e ezzel nyugdíjaztatását. (Derültség.) Húsz év­vel ezelőtt még jogosult lehetett az aggodalom, de ma, midőn minden párt versenyez a lojalitásban, bátran lehetne kérni a királyt: bizalomért bizalom, teljesítse a nemzet óhajtását! (Helyeslés a szélső­baloldalon.) A Tisza István beszédére csak azt feleli szóló: könnyű annak, a­ki a Rothschild fia, mert nem érezvén, nem ismeri a terheket. Nyelveket pedig ön­kényt kell tanulni, nem presszióra. A törvényjavaslat alkotmányt csorbít s üszköt dob a nemzet és király közt létrejött szives viszonyba. Ha e javaslat s azzal Tisza Kálmán megbukik, az ő rá magára nézve sem volna szerencsétlenség, mert miniszteri széken meg­bukni, parlamenti dolog, mig a nemzet becsülésében bukni meg, szégyenletes dolog. (Tetszés a szélső­baloldalon.) Fehérvári­ Géza honvédelmi miniszter csupán a Helfy Ignác alkotmányjogi és pénzügyi aggodal­mainak enyhítése végett szólalt föl, egészen tár­­gyiasan, közbeszólások nélkül. Tisza Lászlónak már meggyűlt a baja a közbe­szólásokkal, mivel mindjárt beszéde elején ő maga a nagy divatba jött sportszerű közbeszólásokat ítélte el, melyeknek útján — úgy­mond — ő is ki fogja kapni a hazaárulás vádjának egy kis percentjét. (Szélről: »Arról nincs szó!«) A közbekiáltások aka­dályai a tisztességes tárgyalásnak. (»Ne leckéztes­sen !« a szélsőbalról. »Csak az elnök joga a megro­vás !« Az elnök felszólal, hogy valóban sűrűn törté­nik a közbekiáltás, de ő megteszi kötelességét s igy a kérdést nem szükséges bővebben fejtegetni! Zajos helyeslés balról. Volt egy a­ki azt is kiáltá: »Fals­taff!«, de ennek az urnak nem jutott eszébe, hogy Tisza László harminc sebből vérzett a szabadság­­harc mezején.) Midőn a szóló hibáztatta Thalyt, hogy a honvédelmi minisztert csökönyösséggel vádolá, Thaly többször közbeszólt, hogy azt a szót nem hasz­nálta. Fejtegette aztán a szónok a kényszer­helyzet követeléseit, kifejezve abbeli reményét, mennyire nem tudná elnézni senki, hogy megint idegen hadak lovai tapossák hazánk szent földjét. (A szélső balról: »Most is azok tapossák!«) Na ennek — mondá a szóló — hazafias öntudattal kell megadnia magát! Az értelmes ifjaknak meg kell hoznia az áldozatokat, hogy tanult tisztek legyenek, mert néha egy tudatlan vezényszó egész hadcsapatot tesz tönkre. (Helyeslés jobbról.) A szóló szerette volna, amit Vadnay Andor is fejtegetett,­ hogy a­ki első évben leteszi a tiszti vizsgálatot, annak jutalmul engednék el a második évi szolgálatot, mely esetben tán nem lehetett volna annyi fényes dikciót tartani a büntetésről. (Tetszés jobbról.) A szóló óhajtja, hogy a magyar önkényte­­seket jó magyar tankönyvekkel lássák el; fejtegető, hogy az uj rendszer közelebb hozza a sereget a pol­gársághoz s végül kifejezte reményét, hogy a kor­mány a tanulásban szenvedett hátramaradásért más után kárpótolni fogja az ifjakat. (Helyeslés balról.) Thaly Kálmán kijelente, hogy a miniszterre nem mondta azt, hogy csökönyös, hanem hogy ma­kacs. (Tisza László: »Mindegy!«) Nem mindegy, az a testamentomban az áll: »csökönyös, mint a liba­noni vad­szamár.« Ha az ellenzék türelmetlen, nem csoda. Napóleon mondta: »vakard meg az oroszt s kibújik belőle a tatár« ; a kormány is eléggé vakarja az ellenzéket, hogy kibújjék belőle a »kuruc.« Öt percnyi szünet után Illyés Bálint beszélt. Őrszemnek mondá magát, kinek kötelessége a javas­lattal szemben szintén »megállj«-t mondani. E ja­vaslat, mint a trójai faló, tele van fegyverrel az al­kotmányjog, kultúra s fiatalságunk ellen. A hadse­reget ő sem tekinti barátunknak, alkotmányunk védőjének, sat. (Helyeslés balról.) Horváth Gyula következett. Nagy csöndben hallgatták, mert ő volt, ki a pártklubban leghatáro­zottabban szólt a javaslat ellen. A Házban is el­­mondá pénzügyi s alkotmányjogi aggodalmait, szólt az önkénytesi intézmény szigorítása ellen, kívánva ifjaink számára a magyar nyelvű tiszti vizsgát, s mindez a baloldalon helyesléssel találkozott; de egyszersmind kijelenté azt is, hogy a védelem s biz­tonság érdekeinek magasb szempontjából nem mon­dott ellen a javaslat általánosságban való elfogadá­sának. Kijelenté, hogy nem fog azok közé átmenni, kik nem csak a javaslatot, hanem általában a kor­mányt is támadják. (Balról: »Azt nem is vártuk!«) Szóval a nagy figyelemmel hallgatott beszéd végén mindenki tisztába jött azzal, a­mi különben sohsem volt kétséges, hogy ha Horváth Gyula részleteiben nem is szavazza meg a javaslatot, de a párt kebelé­ben marad. Végül Tisza Kálmán szólalt föl röviden, az ag­godalmak megnyugtatására, hogy a 14-dik szakasz­ban ép az van, mint az 1868-diki törvény megfelelő rendelkezésében, s a kormány e nyilatkozatát, mely a következő kormányt is kötelezni fogja, jegyzőkönyv­ben lehet és kell iktatni. (Helyeslés jobbról.) Egynegyed háromkor volt vége az ülésnek. Tegnap d. e. 11-kor a főrendiháznak is volt ülése, mely délig tartott. Először is báró Vay Miklós elnök a Mária Valéria főhercegnő eljegyzéséről szóló kormányelnöki átirat felolvasása után, felhatalma­zást kért a főrendektől, hogy érzéseiket a királyi pár színe elé juttassa. (Helyeslés.) Haynald bíbornok, mint minden ilyen esetben, megragadta az alkalmat, imaszerű óhajtásainak hosszas tolmácsolására. Az elnökségi előterjesztések közt volt a királyi engedély is, több főhercegnek a főrendiházba leendő meghívásáról. Napi­renden két törvényjavaslat tárgyalás alatt állt. Egyik a rendkívüli katonai óvintézkedésekre megszavazott 47.300.000 frt hitelnek hazánkra eső födözéséről; másik a mosztár-rámatorkolati keskeny­­vágányu vasút Szerajevóig való folytatásáról. Meg­szavazták vita nélkül mind a kettőt. Gróf Zichy Nándor indítványozta, hogy a nem sokára átérkező véderő-javaslatot, melyre a főrendi háznak külön bizottsága nincs, mind a három elő­készítő­ bizottság együttes ülése elé utasítsák. Elfo­gadták: 4 frt, másodemeleti páholy 3 frt, erkélyszék és a földszinten 1—11 sorbeli zártszék 80 kr., a többi sorokban 60 és 40 kr. — Schweighofer Felix komikus holnap, vasárnap lép fel utoljára a gyapjú­­utcai színházban, aztán ott is előszedik a »Válás után« című bohózatot.­­ A földrajzi társaság csütörtökön (e hó 24-én) délután öt órakor, az aka­démia kistermében tartja közgyűlését, melyen Vám­­béry Ármin alelnök megnyitó beszéde után az évi jelentések lesznek napirenden, végül pedig a Hun­­falvy János halála által megürült elnöki széket töltik be. Fővárosi hírek. * A királyi család nemsokára ismét körünk­ben lesz. A királyné és Mária Valéria főhercegnő már e hó 31 én jönnek a budai kir. palotába. A ki­rály csak február 6-ikán követheti őket. Az udvar­tartás egy része már e hó 26-án költözik Bécsből Budapestre. A királyi család, mint minden évben, az idén is hosszabb ideig tartózkodik majd a fővárosban. * Zenés mise. A belvárosi plébánia­templom­ban holnap, vasárnap a Lux Fr. ünnepi miséjét adják elő. Betétek lesznek: graduatera »Jesu dulcis me­moria«, kar Lórencztól, offertoriumra »Deus, ego amo­re« sopran-solo Cherubinitől, énekli Eder Berta k. a. Az egyházi ének- és zenekart Szautner Zsig­mond vezeti. * Farsang. A technikus-bál, a farsang második nagy élete-bálja, ma fog lezajlani a redoute termeiben. A pár évvel ezelőtt még oly sokféle ifjú­sági bálok közül ez idén csak ez az egy maradt meg s rendezősége annyira buzgó, hogy méltán teljes si­kerre számít. A háziasszony, gróf Csáky Albinna úrnő, már fél tízkor megnyitja a bált. Ma lesz a magánhivatalnokok bálja is, melyet a hatodik és hetedik kerületi kör dísztermében tarta­nak meg s táncolni fognak az erzsébetvárosi körben is, úgyszintén Ó-Budán, hol a torna- és vivó-egylet tartja ma táncestélyét, a »Koro­­na«­vendéglő termében.­­ A kereskedelmi ügynökök egylete a január 26-án tartandó zártkörű táncestélyének tiszta jövedelméből egy részt az erdélyrészi magyar közművelődési egylet javára szánt. A vigalmat a régi polgári lövőházban rendezik s inkább kedélyesnek, mint fényesnek óhajtják; ezért

Next