Fővárosi Lapok 1889. május (118-148. szám)

1889-05-08 / 125. szám

téseket arról, hogy Petőfi meg is szokta verseit javí­tani. Hegedűs István latinra fordítá az »Őrült«-et (Insanus); megemlékezik továbbá a füzet Petőfi egy orosz fordítójáról, Mihajlova Nikolajevna Olga asszonyról, ki a »Vjesztnik Jevropy« orosz folyóiratban francia átültetések nyomán lefordított több költeményt. A kettős áttételben természetesen majdnem egészen elenyészett Petőfi geniusa. Szabó Endre költőnk és jelenleg buzgó rasszistánk r­metlen sorokban a rithmus lekótázásával küldött meg neki néhány Petőfi-verset oroszul. A műveit orosz írónő igen szívesen fogadta e segítséget. A­ »Vjesztnik Jevropy«-ban megjelent költemények közül legsike­rültebb a »Ha az isten ekkép szólna hozzánk« kez­detűnek fordítása. * Prévost Henrik bucsu-föllépte tegnap volt a »Lohengrin«-ben. Bár nagy indiszpozícióval küz­dött, a nagyszámú közönség épen nem fukarkodott el­ismerő tapsaival. Ne feledjük, hogy e francia teno­­rista op­er­aházun­kban oly időben jött készsé­ges segítőnek, midőn a szerződés­szegő Perotti távo­zásával a hőstenori szerepkör a lehető legelárvultabb lett. Szép hangjával, (mely még frissebb is a magasság­ban Perottiénál, a középfekvésben pedig csengőbb), a francia iskolára valló ízléses énekével és nagy műsorá­val a télen át állandó vonzerőt gyakorolt. S ha az utóbbi időben, elkényeztetve a közönség tüntető ro­­konszenve által és elkedvetlenedve az igazgatósággal, meg a rendezőséggel való folytonos súrlódásoktól, kényelmeskedni, mókázni kezdett a színpadon, meg­bocsátották ezt neki énekéért mindig. Wilt Mária asszony Szilágyi Erzsébet eléneklésével a »Hunyadi László«-nak adott új életet operánknál, Prévost a sokkal kisebb Muradot vállalta el, hogy lehetővé tegye »Brankovics György« felelevenítését. Szóval nem volt háládatlan a közönség elismerése iránt, sőt fellépett Wagner-operában is, bár épen nem szüle­tett Wagner-énekesnek. Búcsúját is legutolsó szere­pében, »Lohengrin«-ben tartá. S ha az ének-szava­lás, a hang tisztasága fogyatékos is volt, né­hány érces mély hanggal, stílszerű előadásra való folytonos törekvéssel bizonyító jóakaratát. Nyílt színen és a felvonások után is többször tapsolták. El­zát ismét Kupfer-Berger Mila asszonytól hallottuk. Talán inkább láttuk, mert több köszönet volt egy-egy térdre hullásában, Lohengrinre való bo­rulásában, haja szétbontásában, mosolygásában, mint kopottas hangjában, libegő éneklésében. Az előadást Erkel Sándor vezénylő kitűnően s az tegnap épen nem bizonyítá a célzatosan sürgetett új betanítás szükséges voltát. Ney, Bignie, Kleiszig Mariska k. a., Takács, az ének- és zenekar mai ensemble-jánál job­bat aligha találnának »Lohengrin«-re. Kár boly­gatni az elismert jót, ha egyszer-másszor visszásan is megy. Egy dolog mindenesetre fölelevenítendő, t. i. a színpadi trombitások, a többi jó úgy, a­hogy van. * Svéd tudós közleménye lesz a »Törté­nelmi Tár« legközelebbi füzetében. Mint írtuk, Vib­­ling svéd tudós, a lundi egyetemi könyvtár tisztvise­lője, a Bethlen- és Rákóczi-féle mozgalmak svédor­szági vonatkozásait írja meg. E művéhez több mint küldte követnek az országgyűlésre, hol a felirati párthoz csatlakozott, mely már kezdettől fogva Deák Ferencet ismerte vezéréül. A gyöngyös-patai kerüle­tet képviselte az 1865-diki országgyűlésen is, a Deák-párt soraiban. Kedvenc embere volt Deák Ferencnek, ki szívesen eltréfálgatott vele utolsó nagy betegsége idején is, s a ki megbízott egyenes, szilárd jellemében. Elénk részt vett a kiegyezési tárgyalá­sokban, majd a párt megalakításában s már az or­szággyűlés megválasztá őt a háznagyi terhes állásra, melyben jövőre századnegyedes jubileumot ülhetett volna. A koronázás után megalakulván a honvéd­­segélyegylet, annak elnökségét gróf Andrássy Gyula akkori kormányelnök vállalta el, de helyette a teen­dők legnagyobb részét visontai Kovách László végzi, mint alelnök. A haza javára irányzott munkásságáért szá­mos kitüntetés érte. Szülővárosa Gyöngyös, melyet haláláig képviselt a Házban, még 1871-ben megvá­lasztotta díszpolgárnak. De meglátogatták őt a sors csapásai is; kivált élte alkonyán. Tavaly elvesztő élte büszke reménységét, egyetlen fiát is. S egy év óta maga is betegeskedett. Tavaly nyáron szélhűdés érte s baja Abbáziában javult ugyan, de aztán ismét rosszabbra fordult. Ereje nagyon hanyatlott, de lelki ereje s kötelességtudása nem szűnt meg. Január 29-én betegen elvitette még magát a Házba s férfias szilárdsággal mondta ki »igen«-jét a véderő-javaslat első megszavazásánál. Azóta nem jelent meg a Ház­ban ; Abbáziába utazott, honnan most halála híre érkezett. Özvegye, szül. Nagy Szidónia úrnő, unokája Helmeczy Mihálynak, a magyar nemzeti irodalom legvirágzóbb kora lelkes munkájának, a nyelvújítás egyik legnagyobb hívének s bátor szó­alkotónak. Gyászában enyhítő balzsam lehet a tudat, hogy fáj­dalmában a jók százai osztoznak mély, igaz részvéttel­ tévedt.M 200 becses oklevelet gyűjtött össze a svéd állami levéltárakban, melyek eddig kiadatlanok voltak. A tudós átengedte azokat a »Történelmi Tár« számára. * Blah­a Lujza asszony, ki szabadsága előtt­­ ma lép föl utólszor a népszínházban, a lefolyt színi idényben összesen 112-szer játszott. Legtöbbet (azaz 63 szer) népszínműben gyönyörködtette a közönséget. Új szerepet kilencedfél hónap alatt hatot mutatott be, legtöbbször (27-szer) az »Ingyenélők«-ben, az »Uzsai gyöngy«-ben (10-szer) és a »Magduska örök­­ségé«-ben (9-szer). Tizennégy népszínműi szerepből állt ez idő alatt műsora. Operette­i szerepet hármat játszott, még pedig az új »Szimplicius«-t (11-szer), a »Suhanc«-ot (29-szer) és a »Királyfogás« Flóráját (9-szer). * A régészeti társulat tegnap délután Pulszky Ferenc elnöklete alatt felolvasó ülést tartott. Három előadás volt. Gaál Károly azt a római kocsit ismertette, a­melyet néhány évvel ezelőtt a komá­­rommegyei Somodoron találtak, a melynek most tel­jes rajzát összeállították. Utána dr. Komáromy András tartott érdekes előadást Báthory István országbírónak, az ecsedi ág utolsó sarjának kincsei­ről 8 1603-iki végrendeletéről. Ez országbíró külön ötvösöket tartott s az ecsedi kastélyban annyi volt a­­ drágaság, hogy a végrendelet nem is győzi részletezni, csak a ládákat és szekrényeiket jelöli meg. Az egy­házi ruhákról úgy rendelkezett, hogy adják el pro­testánsoknak, ha pedig vevő nem akad, égessék el, nehogy ismét katholikus templomi célokra használ­hassák. Pedig utóvégre még­is csak ez lett a sorsuk. Végül Bella Laj­os a legújabb soproni leleteket ismertette. Mind a három előadást megéljenezték. * „Az opera deficitje“ címmel gróf Keg­le­vich István hosszabb cikket közölt a »P. H « teg­napi számában az opera pénzügyi viszonyairól. Hosz­­szabb számítgatásokkal azt kívánja bebizonyítani, hogy az ő intendánssága idején kisebb volt az opera deficitje, mint tavaly a Beniczky Ferenc kormány­biztossága alatt. Számítása szerint az 1887-dik év valódi deficitje 73,506 frt volt, míg tavaly 224,661 frtot tett az opera kezelési hiánya, a folyó évre pedig már a múlt évben előre is kértek 63,050 frtnyi póthitelt. Fejtegetése végén gróf Keglevich István kissé beletéved az álmok országába. Azt adja ugyanis elő, hogy az opera egy-egy esti költsége 4000 frt, az operaházba pedig csak 1142 ember férvén, tele ház­nál is csak 2000 frtot jövedelmez, tehát még tele ház esetén is 2000 frt a hiány, de gr. Keglevich reméli, hogy nemsokára megjön az idő, a­mikor a színházak látogatottságának emelkedése következtében kényte­­telenek leszünk egy új, legalább kétszer annyi láto­gatót befogadó operaházat építeni.­­— Hiszen ép az a baj, hogy még a mostani mérsékelt nagyságú nézőtér sem telik meg! * A kolozsvári színház tagjai tegnap külön­­vonaton Nagyváradra utaztak, hol szeptember végéig maradnak. A lefolyt színidényben 229 előadást tar­tottak, még pedig 136 színdarabbal. Eredeti darab 104 estén került színre, újdonság 34. Legtöbbször adták az idényben a »Válás után« című francia víg­játékot (10-szer), a »Rezervisták« című magyarított és a »Nebántsvirág« francia vaudevillet (7—7-szer), a »Szoknyás hadnagy« eredeti operettet (6-szor), az »Ingyenélők«-et (5-ször) sat. A komolyabb műfajok 93 darabbal szerepeltek 130 estén, az énekes és lát­ványos darabok (számszerint 43) 92 estén. Két juta­lomjátékkal végződött a saison. Hunyadi Margit asszony Grillparzer »Medeá«-ját játszta, Hegedűs István fordításában és nagy hatással. Utolsó előadá­sul, a karszemélyzet javára, »Magduska öröksége«, Abonyi népszínműve került szinre. Kolozsvártt még újdonság volt s a darabot kedvezően fogadták. * A „Paedagogiai Szemle“ szerkesztőt cse­rélt. Az eddigi szerkesztő Rill József, kit vasmegyei tanfelügyelővé neveztek ki, megválik a maga alapí­totta laptól, melynek fölvirágoztatása érdekében »Százas Rill-bizottság« alakult. E bizottság az eddigi szerkesztő hű tanítványát, Glatz Györgyöt bízta meg a szerkesztéssel. A most megjelent füzet élén tehát a régi szerkesztő búcsúzik, az új szerkesztő pedig be­köszöntőül ígéretet tesz, hogy a lapot az eddigi irány­ban, az eddigi programmal fogja tovább vezetni. Ez­után Rohn József a tanítóképzés állásáról s mozgal­mairól szólva kiemeli Gyertyánffy István érdemeit s életrajzot ir a füzet élén közölt arcképéhez. Lengyel Elza a polgári leányiskolák szükséges reformjáról ir rövid cikket. Ezen kívül tanítókat érdeklő ügyek s hírek ismertetvék a füzetben. * Apróbb hírek. Az »Olcsó könyvtár« 261-dik száma, mely gr. Andrássy Gyulának a véd­erő-javaslat tárgyában ápril 5-én elmondott beszé­dét tartalmazza, megjelent és 20 krért kapható. — Az osztrák vörös-kereszt egylet közlö­nye Krücken Leó forditásában közli Vadnai Károly beszélyét, a »Vörös keresztes asszony«-t. — Mme J­u­d i c és társasága tegnapelőtt fővárosunkon ke­resztül Bukarestbe utazott, hol tízszer fog játszani; visszatérőben megállapodik Budapesten, megtartva négy előadását.­­ Jászai Mari asszony, hír szerint, meghívást kapott, hogy vendégszerepeljen a 928 burgszínházban és szerződjék a beteg Walter asszony helyére. — Újpesten Odry Lehel e hó 26-án művész-estélyt rendez a ref. templom javára. — Szegeden most megy végbe a színház átvétele Aradi Gerő távozó igazgatótól és átadása az uj igazgatónak, Makó Lajosnak. Képviselőház. (Május 7-diki ülés.) (M.) Hat napon át tartott a költségvetés álta­lános vitája s tegnap fejezték be. Nagy többség fo­gadta el a budgetet, felállással, névszerinti szavazás nélkül. Az ülésen először Molnár József függetlenségi párti székely képviselő beszélt, először emelve szót a Házban. Azzal tűnt ki, hogy egészen a pénzügyhöz szólt, a­mi a hat nap alatt ritkán történt, meg azzal, hogy nem személyeskedett, a­mi pedig úgy­szólván rendesen történt. Tévedésnek mondá a hitet, hogy Ausztriával karöltve akcióra képes nagyhatalom lehetünk, s a takarón túl nyújtózkodás bajait fejte­gette. Az idei költségvetés mutatja legélesebben, hogy a műveltségi érdekek mennyire háttérbe szo­rultak a katonaiak elől. Pedig nem szükség lett volna beleesnünk a roppant katonai költségek európai be­tegségébe. A mai időt jól mondják az adófizetés ko­rának, a nemzet roskadozik is az adóteher alatt s a deficitnek nem lesz addig vége, mig nem­ szakítunk a katonai hatalomra törekvő politikával. A szóló az ország szegényedését a gabnakivitel, kivándorlás, birtokváltozás, váltóadósság, ipari behozatal szám­adataival mutogatta; a külpolitikát is olyannak mondá, mely csak részben elégíti ki a nemzet törek­véseit, s mivel a szóló szerint a költségvetés egy ká­ros politika folytatását jelenti, nem fogadja el azt. A beszédet a baloldal tetszéssel fogadta. Megéljenez­ték és több elvtárs szorított kezet az új szónokkal. Schivarcz Gyula a vitára azt mondá, hogy nem vetett föl termékenyítő eszmét s csak azt bizonyitá be, hogy az újjáalakított kabinet elkeserité az ellen­zéket. (»Úgy van!« jobbról, gúnyos zaj balról.) A szóló főleg gr. Apponyi szombati beszédével foglal­kozott s többi közt azzal az állításával, hogy a kor­mányelnök tizennégy év alatt egy politikai gondola­tot sem érlelt meg. (»Igaz!«, balról.) Csak pártha­talmi politikát folytatott s kormányzata politikai tar­talom nélkül való. (Gr. Károlyi Gábor: »Schwarczczá lett alatta az egész ország!« Az elnök gr. Károlyi Gábort »e nem sikerült közbeszólásáért« rendre uta­sítja. Derültség a baloldalon.) A szóló megjegyzi, hogy a tizennégy év alatt hozott sok törvényt s re­formot gróf Apponyi is megszavazta, hogyan mond­hatja tehát, hogy semmi reform nem lépett életbe. Fejtegette aztán, hogy mit tett a kormányelnök a közigazgatás javítására is, mily lényeges változáson ment át a társadalom s mennyi javulás történt. Szi­lágyi Dezső minisztert pedig nem lehet ellentétbe ál­­lítni a kormányelnökkel, mert ha ellenkeznének, nem lépett volna a kabinetbe. Végül a szóló arra kérte gróf Apponyit, használja ékesszólását a kedélyek megnyugtatására, hogy ne legyen személyi harc, melynek úgy sem lehet sikere. (Helyeslés jobbról.) Kun Miklós a b. Fejérváry következetlenségét emlegette, hogy teljesen hozzájárult a gr. Andrássy Gyula beszédéhez, holott a gróf hibáztatta azt a két szakaszt, melyet a honvédelmi miniszter nyújtott be és védelmezett. Gróf Andrássy Gyulával szemben pedig bizonyítgatta az ország jogát az önálló hadse­reghez, s állitá, hogy a nagyhatalmi állást erősitné a kettős vezényletű kettős hadsereg. Arra pedig, a­mit Schwarcz Gyula az ellenőrzés javulására mondott ismételte a Csatár múltkori két panaszát, hogy t. i. a naszódi államjavak jogtalan eladása és a keleti vas­útnál történt visszaélések máig sincsenek megtorolva. Hegedűs Sándor párbeszédére került a sor. Sok pénzügyi ismerettel, polemikus éllel és végül erős lendülettel beszélt. Cáfolta azokat, kik valóban bí­rálták a pénzügyet: Horánszkyt, Mudrony Somát és Molnár Józsefet, s kimutatott beszédeikből némely tévedést, állítva, hogy kissé könnyen bántak el a sta­tisztikával. Szatirikusan beszélt báró Kaas Ivor maga­tartásáról, mint ki a Tisza-kormány életéről le­mondott, mind az egyszeri orvos, ki minden évben lemondott egy olyan gyermek életéről, a­ki aztán minden évben jól gyarapodott, férfiú lett -s unokái is születtek. A Kaas Ivor diagnózisa sem aggasztó. A jobboldal a beszéd számos pontját kisérte élénk helyesléssel, végül pedig éljenzésben és tapsban tört ki, midőn a szónok hévvel mondá, hogy az ország nem személyeskedni küldé föl képviselőit, hanem a közérdekek előmozdítására. Ki kell tehát nyitni balról az ajtót, hadd menjen ki azon a személyeske­dés, s ki kell nyitni jobbról is, hadd jöjjön be azon a reform. Horánszky Nándor személyi kérdés címén tett megjegyzéseket az előadónak rávonatkozó észrevé­teleire, s bejelenti, hogy a részleteknél lesz alkalma kimutatni, hogy az előadó sok kérdésben túlzott.

Next