Fővárosi Lapok, 1890. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-24 / 82. szám

ban kedvezne. Átalában a szabadelvűségnek, mely egykor a német közszellemben, irodalomban és moz­galmakban oly élénken hullámzott, több szerep fog juthatni a német politikai világban. És attól több melegséget kaphat az egész világrész levegője is. A fiatal császár, ki nemcsak »nagyatyja urá«­­nak hálás unokája, hanem a szerencsétlen és nemes Frigyes császárnak is egyre komolyabb gondolkozású fia is, mint »Reise-Kaiser«, már is sokat látott, tanúit, sok emberrel érintkezett és sokban felvilágosult. Egé­szen a jövő embere, mint az agg herceg egészen múlt­beli gondolkozásé. Nem csoda, ha sokáig nem marad­hattak egy kalap alatt. Kétségkívüli, hogy a­miben Bismarck herceg mindig nagy volt és nagy is marad: külügyekben nem egyszer fog a fiatal császár Fried­­richsruheba vándorolni, mert ott fogja találni a leg­jobb belső tanácsosát. De a­miben Bismarck már elfogult és sikereitől és hatalmától el is kapatott lett, a belügyekben újabb gondolkozású kormányférfiakra fog hallgatni. A mint idősbár, egyre több befolyással lehet rá egy halottnak, az ő fölvilágosult szellemű atyjának is gondolkozása, a­kit meg élt és szenvedi, meg nem érthetett, mert nem is állt közel mellette,­­ közöttük állt Bismarck. Akadtak már is elegen, kik a "mostani meghasonlást úgy tekintik, mint egy természetien erőszakosság nemezisét. De akármint van, akármily különös is hozzá szokni ahhoz, hogy ezentúl nem Bismarck lesz az általa egyesített Németország vezető szelleme, az bi­zonyos, hogy valamint a fák nem nőhetnek az égbe, a nagy emberek sem tarthatják meg folyvást egyen­lőn hatalmukat. S a­ki oly roppant munkát végzett és sikert aratott, mint Bismarck, nyugodtan vonul­hat a magányba, mert nagy és maradandó tettekkel irta be magát egy hatalmas nemzet hálájába, a vi­lágtörténet dicsőségébe és minden idők és nemzetek bámulatába. Ő volt és marad a mi időnk világpoliti­kájának tizenkét nagy munkát végezett Herkulese. 603 * Apróbb hírek. Jászai Mari asszony jövő kedden Aradon kezd meg vendégszereplést, első este Rákosi Jenő »Magdolná«-jában lépve föl.­­ A nép­színház legközelebbi látványos újdonsága, a »Hőköm Matyi« tündérmese, mely három felvonásból és 20 képből áll, francia darab s előkészületei már annyira haladtak, hogy ápril 11-én megtarthatják az első előadást. — Németh József, a népszínház komikusa, a jövő héten három estén vendégszerepelni fog Szegeden. — A párisi Choudens és fia cég Tombor Aladártól, a debreceni dalárda karmes­terétől két zeneművet adott ki, a »Zrínyi« című magyar szimfóniát és egy »Bucsu-dal«-t, mi nem kis dicséret a magyar zeneszerzőre. — Demény Al­bert magyar Shakespeare-recitator tetszése mellett tartott szavaló-előadásokat az erzsébetvárosi gimná­ziumban és tegnap a minta-gimnáziumban. Fővárosi hírek. * A főváros tisztelgése. Budapest fővárosa küldöttsége tegnap tisztelgett Tisza Kálmánnál és gróf Szapáry Gyulánál, ott bucsúzás, itt üdvözlés végett. Ráth Károly főpolgármester vezette a huszonöt tagú küldöttséget, mely első­sorban Tisza Kálmán volt­ kormányelnököt kereste föl. A főpol­gármester meleg szavakkal fejezte ki a főváros kö­szönetét azért a támogatásért, melyben Tisza Kál­mán a fővárost másfél évtizeden át részesítette, elő­mozdítva annak fejlődését, úgy hogy e tizenöt év fényes pontja lesz Budapest történetének; kiemelte, hogy a főváros mindig örömmel fog megemlékezni az időszakról, melyben Tisza Kálmán bölcs és igazsá­gos kormányzása alatt állott. A jelenvoltak élénk éljenzéssel kísérték e beszédet, melyre Tisza Kálmán igen szívélyesen felelt, megjegyezve, hogy utódjánál is lelkiismeretes gondozásban fognak részesülni a főváros ügyei; ő pedig ezentúl is, más minőségben ugyan, mindig ott lesz, a­hol a főváros javát kell elő­mozdítani. Szavait lelkesen megéljenezték s a kül­döttség aztán gróf Szapáry Gyula kormány­elnöknél tisztelgett, kit szintén Ráth Károly főpol­gármester üdvözölt, kifejezve a fővárosi törvényha­tóság bizalmát a kormányelnök iránt, ki tizennyolc évvel ezelőtt mint akkori belügyminiszter épen végre­hajtója a főváros egyesítése nevezetes törvényének. Gróf Szapáry Gyula meleg hangon felelt, kiemelve, hogy mind a fővárosi törvény reformja, mind a köz­­igazgatás körül a főváros javát fogja szem előtt tar­tani, hiszi, hogy egyetértésben fognak működni . Ígéri, hogy ő a maga részéről minden élességet kerülni fog. Különösen nagy hatást tett a küldöttségre, mikor a kormányelnök kiemelte, hogy a főváros iránti érdeklődését fölösleges bizonyítgatnia, ő is a fővárosban született, itt élt fiatalsága óta félszázad­nál hosszabb időn át, ismerte a fővárost, mikor még kicsiny volt, látta fejlődését, közre is működött fej­lesztésében s jövőre is szivén fogja viselni a főváros ügyét. Az élénk éljenzéssel fogadott beszéd után Ráth Károly főpolgármester bemutatta a küldöttség tagjait s rövid társalgás után a tisztelgés véget ért. * Műbarátok köre. A gróf Csáky Albinna úrnő, Fraknói Vilmos akad. alelnök, Justh Zsigmond írónk, ifj. Batthyány Géza és Feszty Árpád festőnk kezde­ményezésére létesítendő kör tegnapi alakuló köz­gyűlése rendkívül fényes társaságot hozott össze az orsz. zene­akadémia dísztermébe, az irodalom és a művészetek felkarolása érdekében. Az elnöki széket gróf Csáky Albinné úrnő foglalta el, körülötte gróf Dessewffy Aurélné, Gálffy Geraldiné, Károlyi Viktorné, Károlyi Istvánná, Pálffy-Dani Lipótné, Pejacsevich Jolán és Katinka grófnők, Hegedűs Sádorné, gr. Zichy Jánosné úrnők, gr. Csáky Albin miniszter, Schlauch Lőrinc és Császka György püspö­kök, főrangúak, főrendiházi tagok, orsz. képviselők, irók és művészek sorakoztak. Csáky grófné azzal a kijelentéssel nyitotta meg a gyűlést, hogy a belépett tagok száma 350-nél többre megy s igy itt a megala­kulás ideje. Majd gróf Batthyány Géza szólalt fel, lelkes szavakban magyarázva a kör célját s társadalmi életünk gazdagodását várva az irodalmi és művészeti szellem meghonosításától, különösen ha a mutat­kozó nagy érdeklődés nem fog csökkeni. Az alap­szabályok elfogadása után a közgyűlés három évre megválasztotta elnöknek gróf Dessewffy A­u­r­é­­­n­é­t, alelnöknek Lipthay Béla és Révay Gyula bárókat. A választmány tagjaivá lettek: gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Tivadar és neje, ifj. gr. Batthyány Géza, gr. Batthyány Lajos, Be­­niczky Ferencné, gróf Bethlen Andrásné, Blaskovics Bertalan, gróf Csáky Albinné, Fraknói Vilmos, Feny­­vessy Ferenc, Feszty Árpád, gróf Hadik Sándor, Hegedűs Sándorné, Herich Károlyné, Hubay Jenő, Justh Zsigmond, gróf Károlyi Gyuláné, Pallavicini Edéné őrgrófnő, Pejacsevich Katalin grófnő, Radi­­sics Jenő, Rakovszky Géza, báró Révay Gyuláné, báró Rósay Simon, Strobl Alajos, gróf Széchenyi Béla, Szmrecsányi Miklós, Váradi Antal, gr. Wenck­­heim István, gróf Zay Miklós és neje, gróf Zichy Géza, gróf Zichy Jenő és gr. Zichy Nép. Jánosné. Gróf Desewffy Aurélné elfoglalva az elnöki széket, vázolta a kör legközelebbi tevékenységét. A grófné a versenyek idejére tavaszi ünnepélyt tervez, melyben a művészet valamennyi ága s az irodalom is közreműködhetik. E célból ma délelőtt 11 órakor vá­lasztmányi ülés lesz a műcsarnokban az irodalmi, kép­zőművészeti, iparművészeti és zenészeti bizottságok megalakítására. Minden bizottság mellé három-három szakférfit kérnek fel, kiknek tanácsára és támogatá­sára kiváló súlyt fektetnek. Az éljenzéssel fogadott programmbeszéd után gróf Zichy Jenő mondott köszö­netet a mozgalom kezdeményezőinek, az új, neme­sebb irányú társadalmi élet elősegítését ígérve. Az elnöknő azzal az örvendetes hírrel bocsáta el a köz­gyűlést, hogy Lyka Döme 50 db. tízfrankos aranyat ajánlott fel a körnek valamely p­á­l­y­a­d­í­j­r­a.­­ Az iparművészeti társulat tegnap báró Lipthay Béla elnöklete alatt tartotta évi köz­gyűlését. Az elnök kiemelte a megnyitóban, hogy a társulat tavalyi működése nem volt kielégítő. Ennek oka egyrészt a műiparosok kellő mozgékonyságának hiánya, mert még pályadíjak sem serkentik őket, másrészt a közönség közönye. Ajánlotta, hogy a mű­vészeti iparral foglalkozóknak nagyobb mértékben adjanak munkát, a költséges szaklapra fordított ösz­­szegek egy részét használják fel műipari cikkek vé­telére s ezeket aztán vagy eladnák, vagy pedig kisor­solnák a tagok közt. Megemlékezett arról is, hogy a társulat alelnöke, Ráth György kir. táblai tanácsel­nök, legfelső kitüntetésben részesült. Az igazgató­­sági jelentésnek tudomásul vétele után Pasteiner Gyula titkár előterjesztette a pénztári jelentést. A bevétel 4364 frt, a kiadás pedig 4183 frt volt; az idei költségvetésben 3802 frtnyi bevétel és 3730 frtnyi kiadás van előirányozva. A társulat vagyona 38,593 frt. Reményi Antal azt indítványozta, hogy műipari tárgyak vásárlására ne mint eddig 600, hanem 1000 frtot fordítsanak, a többletet a »Művészeti ipar« című közlöny dotációjából lehet levonni. Szalay Imre min. tanácsos is helyeselte, hogy a műipari cikkek vásárlására szánt összeget felemeljék, de ne tegyék azt a szakfolyóirat rovására. Végül kimondták, hogy a tárgyak vételére előirányzott összeget a befolyó jö­vedelemhez képest emeli föl. * Tisztelgés a földmi­velési miniszternél. Az orsz. gazdasági egyesület küldöttsége teg­nap tisztelgett gr. Bethlen Andrásnál, az új földmivelésügyi miniszternél. Gróf Dessewffy Aurél egyesületi elnök vezette a küldöttséget, kérve a miniszter jóindulatát az egyesület számára. Egyút­tal megjelölte a földmivelési ügy terén a jövőben szükségesnek mutatkozó teendőket. Szólt az értékesí­tési viszonyok javításának, a termelés fokozásának szükségéről, a szőlőmivelésről, a kisbirtokosok hely­zetéről és a mezőrendőri törvényjavaslatról. Ki­emelte, hogy a gazdaközönség és a szaktestületek bi­zalommal tekintenek az új miniszter működése elé. Gróf Bethlen András miniszter hosszabban válaszolt. Köszönetet mondott az üdvözlésért és biz­tosította a küldöttséget, hogy az orsz. gazdasági egyesület jelzett programmjával ő is egyet ért. Min­den intézkedésében, úgy­mond, szem előtt fogja tar­tani a gazdaközönség érdekeit, számit a gazdák és a szakegyesületek támogatására; nagy súlyt helyez a orsz. gazdasági egyesületre, mint a gazdasági érde­kek országos testületére s az intézet intencióit min­denképen támogatni fogja. Gr. Bethlen András vála­szát éljenzéssel fogadták a küldöttség tagjai, kikkel a miniszter egyenként kezet szorított és néhány szót váltott. * Személyi hírek. Gróf Szapáry Gyula kormányelnöknél mint belügyminiszternél tegnap az országos közegésségügyi tanács küldöttsége tisztel­gett, dr. Korányi Frigyes elnök vezetése mellett. — Tisza Kálmán volt­ kormányelnöknél a horvát képviselők is megjelentek búcsútisztelgésre, köszöne­tet mondva a horvát ügyek iránt tanúsított jóakara­táért.­­ Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter már aláírta a szerződést, mely szerint az állam évi 12.000 írttal fogja segélyezni a sepsiszent­györgyi Mikó-kollegiumot. — Jankovich Gyula kúriai biró, ki üdülés végett Meranba utazott, e napok­ban ott, mint sajnálattal értesülünk, súlyosabban megbetegedett. — Gróf Pongrácz Károly orsz. képviselő, ki eddig pártonkivüli állást foglalt el, belé­pett a szabadelvű párti körbe. — Körösi József, a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója, ki negyedévi szabadságidővel Olaszországba utazott, egéssége helyreállítása végett további négy havi szabadság­­időt kapott. — Dr. Halász Sándor a postataka­rékpénztárhoz első, Baross Géza pedig másod­titkárrá neveztetett ki.­­ Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvény­­társaság tegnap tartotta évi közgyűlését, melyen a 22-dik üzletévre vonatkozó zárszámadásokat és jelen­téseket terjesztették elő. Cséry Lajos elnökölt. Az igazgatósági jelentésből kitűnt, hogy az elmúlt év üzleti eredménye kielégítő, sőt a tiszta jövedelem még jobb, mint a megelőző évben. A hírlapok jövedelme csökkent, de emelkedett a könyvkiadó­ üzleté és a nyomdáé. Ezúttal 92,718 frt 27 kr. a nyereség, miből 79,737 frt 72 kr. kerül kiosztásra a részvényesek * Hazai irodalom, művészet. * A várszínház mai előadása kiváló érdekű. A nemzeti színház nagyhatású újdonsága, a »F­r­o­u- Frou« kerül színre s a darabnak ez Budapesten negyedik ismétlése. Budán közvetlenül a nemzeti szín­ház előadásai után még nem igen adtak ily érdekes darabot. A budai ref. templom javára, Tisza Kálmánná szül. Degenfeld Ilona grófnő köz­benjárásával kivételt tett ezúttal a nemzeti színház igazgatósága. Márkus Emilia asszony művészetében is rég nem gyönyörködtek a budaiak. A darabot nem is adják többé ott ez évben. A páholyok mind elkel­tek már s estére bizonyára megtelik az egész színház * „Racine költészete.“ Haraszti Gyula kassai állami főreáliskolai tanár jelenleg Párisban időz román filológiai tanulmányok végett. Egyszer­smind legújabb munkájához, mely Racine költészetét tárgyalja, feldolgozandó anyagját gyarapítja. »André Chenier költészete« után, melyet tőle közelebb az akadémia adott ki, ez új műben is igen értékes dol­gozatot várhatunk. * A magyar zeneiskola tanárai tegnap hazai zeneszerzők műveiből hangversenyt rendeztek az intézet váci­ körúti helyiségében. A változatos mű­sort Dunkl J. N. és Káldy Gyula nyitották meg, zon­gorán előadva Goldmark »Három zenekép «-ét. A tetszéssel fogadott szám után Csillag Ármin és Sár­­váry Irma k. a. jeles készültséggel játszották el Erkel- Vieuxtemps hegedűre és zongorára írt »Magyar kettős«-ét. Vadasi Józsa k. a. intézeti növendék ter­jedelmes hanggal énekelte el Egressytől a »Csalo­gány bucsújá«-t. A hangversenyt Késmárky Árpád vonós­négyese zárta be, melyet a szerzőn kívűl Csil­lag Ármin, Gáthy Zoltán és Wilmouth Bódog adtak elő összevágóan. A szépszámú közönség a műsor minden száma után kifejezést adott tetszésének. Az ixi zene­intézet fejlődésre képesnek mutatkozik s a magyar zenének gondos ápolója. * Első fellépés, búcsúzás. Az egyik Szegeden, a másik Debrecen színházában folyt le. Szegeden a békési alispán leánya, Jancsovits Margit k. a. tette első színpadi kísérletét Eliz szerepével a »Suhanc«-ban. S a debüt várakozáson felül sikerült. Azt várták, hogy egy úri hölgy nem lesz elfogódott, megijedt gyermek a lámpák előtt sem, de hogy azt a hatást tegye elevenségével és kellemes, csengő énekével, mintha már nem is első szárnypróbálgatását tenné, azt alig hihették előre. Dalait megismételtették, őt magát két szép bokrétával tüntették ki. — A búcsú­zás D­eb­r­e­c­e­n­b­en ment végbe. Tők­és Emilia asszony, a társulat elegáns anya-színésznője mondott búcsút a színpadnak harmincnyolc évi működés után. A vidéki színészetnek distingvált jelensége volt, eleme a szalon-darabok. Búcsú-felléptéül a »Napam asz­­szony«-t választó, melynek ez volt jól sikerült debre­ceni premiere­ je. A közönség elárasztó a távozót ko­szorúkkal, virágokkal, tapssal. A társulat a színpa­don búcsúzott tőle. Somló Sándor intézett a távozó­hoz szép beszédet, a pályatársak emléktárgyát pedig Molnár László nyújta. Az est folyamán vége-hossza nem volt a tapsnak.

Next