Fővárosi Lapok, 1890. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-31 / 89. szám

Hazai irodalom, művészet. * „Úti képek a műveit nyugatról.“ Dr. Szentkláray Jenő érdemes történetírónk most mutatja be magát először mint útleiró. Művét azzal a szándékkal bocsátá közre, hogy a nagy­közönség­nek tüzetes leírást nyújtson a középeurópai művelt külföldről, s a mellett, hogy ismeretfejlesztő olvas­mányt adjon kezébe, egyúttal helyesen tájékoztató úti­kalauzzal is szolgáljon. Elvezeti az olvasót a ne­vezetesebb nyugati városokba, bemutatja azok emlé­keit, gyűjteményeit, kulturális intézményeit, szelle­mét sat. Őszintén elmondja, mi jót vagy rosszat ta­pasztalt, mi ránk nézve tanulságos vagy kerülendő. Tájleírásai szemléltetők s könyvében bár sok ismert dologról beszél, újszerű a felfogás. A párisi világtár­latról is ad képet. E könyvével, mely főleg katholi­­kus olvasóknak van szánva, szép emléket állított negyedszázados írói működésének. A csinosan kiállí­tott kötet ára harmadfél forint. * „Toldi szerelme.“ Mihalovich Ödön maga mondja el a »Pesti Napló«-ban, hogy ily című dalművéből,­­melyhez a szöveget Arany remekéből Csiky Gergely dramatizálta, Ábrányi Emil írt bele lírai részleteket s Dóczi Lajos fordítja németre,­ két felvonást már megkoponált és hangszerelt, őszre alkalmasint a harmadikkal is elkészül, igy a jövő téli idényben színre kerülhet s »geniális barát«-ja, Mah­ler igazgató bizonyára jeles előadásban fogja bemu­tatni. Azt mondja még magáról és művéről a zene­szerző, hogy midőn vagy három évvel ezelőtt a harmadik operáját befejezte, (melyek közül eddigelé csak egy került színre, Drezdában és nálunk: a »Hagbarth és Signe«,) művészi fejlődését, e munkálkodása közben szerzett ismeretei és tapasztalatai által »a tökély ama sokáig vélte megérettnek, hogy megbízhatott magá­ban egy nemzetéhez méltó művet, magyar dalművet szerezni.« Ennek zenei és drámai iránya is azonban a Wagner Rikhárd nagy művészeti elvén alapszik, s — mint előre megjegyzi — a­ki kizárólag nemzeti jellegű zenét vár tőle, az csalódni fog, mert főszemé­lyeit ugyan nemzeti színezetű motívumokkal emelte ki, de minden egyebet, a cselekvény alapját képező szenvedélyt mint általános emberi érzéseket zeneileg egyetemes nyelven igyekezett kifejezni. Végül óhajtja, hogy szigorú, de igazságos bírák lássanak törvényt felette. Mi a nemes becsvágyó zeneszerző és opera­házi játékrendünk érdekében egyebet óhajtunk már előre is. Azt, hogy a zeneszerző bármily stílben, (mert végre nem ez a fődolog,) olyan sikerült drámai ze­nét irt legyen, mely hasson a képzelemre és szívre egyaránt. Akkor igazságtalan bírák sem te­hetnek ellene semmit, mert a tetszés, a siker dönt. Egy igazi költőt sem nyomhatott még el a kritika, mert nagyobb hatalom annál a múzsa ihlete és a szín­házi »sokfej« ítélete. * »A gymnasium és a görög nyelv.« Pár nap múlva ily című munka fog­­megjelenni Hornyánszky Viktor akadémiai könyvárusnál, nagyérdemű tudó­sunk Hun­fal­vy Páltól. Az író neve bizonyossá tehet mindenkit a mű irányáról. Mikor Trefort minisz­ter vetette föl a kérdést, (mert ő is fölvetette több évvel ezelőtt,­ hogy a középiskolában nem kellene-e megszüntetni a görög nyelvtanítást, mint kötelező tan­tárgyat : akkor is Hunfalvy Pál szállt ki legerélye­sebben e szándék ellen. Most is ő támadta meg leg­élesebben a minisztert, szándékát valóságos merény­letnek nevezve, s a szaktanácskozmánynak hátat for­dítva, azzal búcsúzott gróf Csákytól: »Én csak azt mondom, nem művelt ember az, a ki görögül nem tud,« mely kifejezés vajmi művelt nyilatkozat akkor, ha például a miniszter nem tud. De hát Hunfalvy Pálnak sokat meg lehet bocsátni valóban nagy tudo­mányáért. Az ő lelkesedése legalább nem affektáció. Tény, hogy alaposan tud görögül, fordította Platont, eredetiben búvárta az attikai szellem és finomság kincseit, továbbá erős híve a német paedagogiai esz­méknek. Tudni lehet tehát, hogy miket fog új művé­ben mondani. De azért, hogy minden húsz évben kap­hassunk az iskolából egy vagy két Hunfalvy Pált, mégis bajos pár százezer gimnazistát ugyanez idő hosszán át a görög nyelvtannal eredmény nélkül fárasztani, holott azt az időt gyömölcsözőbb valamire is lehet fordítani. * Kossuth uj könyve. Kossuth Lajos »Iratai­ nak« tíz évvel ezelőtt megjelent három kötetét nem sokára újabb három kötet követi. A kiadó cég, az Athenaeum, már a napokban közrebocsátja az új elő­fizetési felhívást, melyhez csatolva lesz a nagynevű szerzőnek saját nyilatkozata is e cím alatt: »Néhány szó újabb irataim tárgyában.« Az új három kötet az 1860 — 67-diki korszak eseményeit tárgyalj­a, vegyítve reminiszcenciákkal az 1848-ki korszak kiváló alak­jaira, nevezetesen: Széche­lyire, Wesselényire és Andrássy Gyulára. * Zene-matinée. Beliczay Gyula zene­szerző és az orsz. zeneakadémia tanára tegnap láto­gatott matinéét rendezett lakásán tanítványaival, újabb bizonyítékát nyújtva kiváló paedagogiai képes­ségének. Hat fiatal hölgy látta el a programmot. A tanítványok közül legelőrehaladottabbak: a Bignio nővérek, Bignio Lajos jeles énekesünk leányai és Török Sarolta k. a. Bignio Emma k. a. ízléssel és fej­lett technikával játszott Chopintől és Godard­tól, Bignio Irma k. a. pedig Beethoven, Schumann és Liszt darabjaiban hallatott briliáns és átérzett előadást. Bármely nyilvános hangversenybe is illett volna Liszt »Preludes«-je, két zongorán előadva Tö­rök Sarolta kisasszonytól és mesterétől, Beliczay Gyulától. A többi tanítványok: Kurz Irma, Beliczay Etelka és Werderber Irma kisasszonyok szintén te­hetségesek és szorgalmasok s a jó vezetés mellett sokra fogják vinni. A matinéé megnyitójául Schu­bert »Rozamunda«­nyitánya, befejezőjéül a »Mester­dalnokok« élőzenéje szolgált, zongorán nyolc kézre előadva Beliczayné úrnő vezetése alatt. Az egyes számok megérdemelt zajos tapsban részesültek. A legközelebbi matinéé ápr. ,13-án lesz. * Apróbb h­írek. Jászai Mari asszony, hir szerint, a nyáron Aradi Gerő társulatával meg fogja látogatni a nagyobb vidéki városokat, bemu­tatva öt-hat kiválóbb szerepét. — A »Hozomány nélkül«, Szemere Attila vígjátéka, a második és harmadik előadáson nagy közönség előtt és tetszés mellett került színre a nemzeti színházban. — Az orosz daltársulat holnapi népszínházi hang­versenyén Nádia k. a. olyan magyar dalokat is fog énekelni, milyeneket tőle eddig még nem hallottak. — V. Margó Célia asszony nyárára Csóka Sán­dor színtársulatához szerződött. Fővárosi h­írek. * Az évnegyed utolsó száma a mai. Midőn e helyen is felhívjuk a »Fővárosi Lapok« közönségét az előfizetés megújítására, egyszersmind szokásunk szerint előre bejelentjük, hogy az új évnegyedet mi­lyen közlésekkel fogjuk megnyitni. A holnapi szám tartalmában lesznek: »Vallomás«, lírai költe­mény, Endrédi Sándortól; »M i s e r e r e«, tanulmány­nak nevezett egyptomi tárgyú, költői hangú elbe­szélés, Justh Zsigmondtól; »Az ír leány«, az élénk tollú C Cassot érdekes szövevényű francia el­beszélése ; a tárcában Vadnai Károly akadémiai bíráló jelentése a Karátsonyi-pályázatról és egy ju­talmat nyerő eredeti vígjátékról. Egy hét múlva Gyarmathy Zsigáné­tól kezdünk közleni egy meleg kedélylyel irt beszélyt »A lélek« címmel. Folyto­nos törekvésünk olvasóink ízlését érdekes és értékes szépirodalmi művekkel, változatos tárcákkal és bő hírrovatokkal elégíteni ki s egyszersmind a »Fővá­rosi Lapok«-at folytonosan fentartani azon a szín­vonalon, melyen a művelt közönség irodalmi rokon­­szenvét megnyerte s azt immár huszonhetedik eszten­deje bírja. * Virágvasárnapja tegnap a fővárosban any­­nyira megfelelt a nevének, hogy szinte meghökken­tett kissé. Hoz-e majd a május ehhez hasonló napot ? Mert szebbet, enyhébbet nem hozhat. Az egész város özönlött ki a szabadba s nemcsak a városliget volt tele, hanem a budai hegyek is megteltek kirándulók­kal, kik gyönyörködve élvezték a bámulatos gyorsa­sággal fakadó, fejlődő természetet. Roppant közön­ség hullámzott az Andrássy-úton csak úgy, mint a budapesti korzón, hol a tavaszi kép teljességéhez csak az kellett volna, hogy a kioszk is nyitva legyen. Mondják, hogy erről volt is szó, de az atyailag gon­doskodó hatóság nem engedte meg, még­pedig olyan indokolással, hogy reggel mégis csak hűvös van még, a közönség meghűtené magát. Az időjelző in­tézetek is jósolják, hogy a legközelebbi napok is ugyanilyen mosolygó napsugaras időt fognak hozni. * Templom megáldása. A lipótvárosi bazilika azt a részét, hol ideiglenesen az istentiszteleteket szokták tartani, a napokban egészen újjáalakították. Ünnepélyes megáldása tegnap fél 10-kor ment végbe. Nagyszámú közönség volt ez alkalommal jelen a bazilikában s az egyházi szertartást Bogisich Mihály budavári prépost-plébános végezte nagy papi segéd­let kíséretében. Az oltár előtt a pontifikáló pap kísé­retével együtt térdepelve több zsolozsmát mondott el s azután körüljárva a templomot, annak falait meg­szentelte és megáldotta. Az ünnepélyes egyházi szer­tartásnak fél 11-kor volt vége. * Lenni vagy nem lenni, ez a hamleti kérdés foglalkoztatja most a gazdakört. A régi »Nem­zeti kör «-ből, az egyik legrégibb kaszinónkból alakult kör egy ízben fuzionált már egy valóságos gazda­körrel, de az egyesülés nem tudott újabb életet ön­teni belé. Jelenleg a feloszlás stádiumában van s a tegnap, Bujanovich Sándor elnöklete alatt tartott közgyűlés ez okból nem is választott senkit a lemon­dott elnök, gróf Szapáry István helyére. A tagdíjak­ból befolyó jövedelem alig fedezi a dologi kiadásokat s a Peregriny János titkár által felolvasott igazgató­­sági jelentés ajánlja a beolvadást az orsz. magyar gazdasági egyesületbe, hol vagyonát mint külön ala­pítványt kezelnék. Az indítvány fölött az ápr. 27-ére kitűzött rendkívüli közgyűlés fog határozni. * Bucsúlakoma. Ráth Györgynek, a kis tábla nyugalomba vonult érdemes tanácselnökének tiszteletére bírótársai lakomát rendeztek. Jelen vol­tak a tábla negyedik polgári tanácsának összes tagjai, Horváth Jenő tanácsvezetővel, továbbá Karap Fe­renc főrendiházi tag, Blaskovich István, a kereske­delmi és váltótörvényszék elnöke, Oeffner Ferenc és Puky Gyula kúriai birák sat. Az első felköszöntőt Csathó Ferenc mondta az ünnepeltre. Vajkay Ká­roly kir. táblai elnök, kit betegeskedése tartott távol, szívélyes levélben búcsúzott. Horváth Jenő Ráth családjának egésségére ürítette poharát, Káplány Géza kir. táblai biró pedig elszavalta ez alkalomra irt búcsúzó költeményét, melyet a jelenvoltak mind­egyike megkapott. * Személyi hírek. A király ő felsége a saját és a királyné ő felsége nevében 150 fiot kül­dött az idei pestmegyei bál­rendező bizottságnak. — Edison Tamás, a nagy feltaláló még a tavaszon eljön Budapestre is; innen több napi időzés után Konstantinápolyba megy. — Josipovich Imre horvát miniszter fővárosunkból Bécsbe utazott. — gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter kiterjeszti a kulturmérnökség működési körét a vá­rosok vízvezetéki s hasonló ügyeire is, melyben a városok eddig külföldi szakértőhöz voltak kénytele­nek fordulni. — Dr. Szlávy Olivér orsz. kép­viselő már annyira fölépült betegségéből, hogy ismét átvehette ügyvédi irodája vezetését. — Báró Jo­­dianer Albert hitbizományt alapit komjáti uradalmából s e végből már folyamodott is illetékes helyre. * A csendes, zajtalan működés évének mondja az írók és művészek társasága tegnapi köz­gyűlésén felolvasott jelentés a tavalyit. Káros ha­tással volt a lakásváltoztatás, mert elszoktatta a tagokat a kör helyiségeinek látogatásától, mi még később is éreztette utóhatását. A téli idény alatt az influenza miatt elmaradtak a tervezett estélyek s igy mindenkép tétlenségre volt kárhoztatva a társaság, melynek néhány buzgó támogatója is elhunyt. A be­vételek 12,205 frtot, a kiadások 7136 irtot tettek, a társulat vagyona 4880 frt. Az idei költség-előirány­zatban 10,071 frt bevétellel 7100 frt kiadás áll szem­ben. A közgyűlés örömmel hallotta a kedvező anyagi helyzet hírét és az írói és művészi körök nagyobb érdeklődésének felkeltésére buzdította a választmányt. A tisztújításon ismét megválasztották elnöknek Pau­­lay Edét, alelnököknek Komócsy Józsefet és dr. Vá­­radi Antalt, igazgatónak Szokner Antalt, titkárnak Dolinay Gyulát; a választmányt 30 taggal alakí­­ták meg. * Csipősködés folyt a budapesti ügyvédi ka­mara tegnapi közgyűlésén. Az igazságügyminiszter véleményt kért a Plósz-féle javaslatról a sommás el­járás ügyében. A kamara bizottságot küldött ki a javaslat megbírálására s a bizottság többsége nem já­rult hozzá a javaslathoz, mert az előadó szerint nincs szükség toldozás-foldozásra, hanem teljes alkotásra, a javaslat pedig csak részleges munka. Csípős meg­jegyzéseket tett az előadó a »csonka szóbeliség« védőire, kik fiatalos radikalizmussal vegyült opportu­nizmussal kívánják elfogadtatni a javaslatot. A ki­sebbségi vélemény előadója sem maradt adós, ki­emelte, hogy a többség kicsinyes szempontot és jelen­téktelen érveket kíván túlsúlyra emelni és ellent­mond önmagának: felpanaszolja három oldalon a részleges reform bajait, végül pedig örömmel üdvözli. A kamara a többség véleményét fogadta el. * Részvénytársulati közgyűlések. Az Adria magyar tengeri hajózási részvénytársaság tegnap Burchard Konrád elnöklete alatt tartotta közgyűlé­sét. Az igazgatóság jelentése szerint a társulat ta­valy oly eredményt ért el, mely fennállása óta a leg­kedvezőbb: tiszta nyeresége 187,191 frt. A tartalék­­alapot 100,000 frtra emelték s az esedékes szelvénye­ket 8 forintjával váltják be. A közgyűlés megadta a felmentvényt s a felügyelő-bizottság tagjait újra megválasztotta.­­ Az általános vagyon­kö­l­­csönző társulat tegnapi közgyűlésén Pontzen Ágost elnökölt. Tavaly a társulatnak 141,670 frtnyi tiszta jövedelme volt, miből a részvényeseknek 24.000 frt jut. A közgyűlésen melegen emlékeztek meg a fel­ügyelő-bizottság elhunyt elnökéről, néhai Viss Imré­ről.­­ Az első magyar szövő- és kötőgyár­részvénytársaság tegnapi közgyűlésén, melyen Németh Imre miniszteri tanácsos elnökölt, ked­vező üzletévről számoltak be. A társaság Vácott új gyárat állított fel és bár ez sok kiadással járt, a részvénytőke teljesen épségben maradt. A jelentése­ket jóváhagyólag vették tudomásul. * Hymen: Schwartz Izidor budapesti bank­cégvezető tegnap tartotta esküvőjét Rosen­­feld Vilma kisasszonynyal, Rosenfeld Nándor nagykereskedő leányával. A szertartásnál a fővárosi nagykereskedői világ számos tagja volt jelen. — D­r. Oesterreicher Móric fővárosi ügyvéd jegyet váltott Auer Klára kisasszonynyal, Auer Dávid nagykereskedő leányával. * A budapesti rabsegélyző egylet a közön­ség részéről egyre jelentékenyebb pártolásban része­sül. Tavaly a rendes tagok száma 234-ről 520-ra emelkedett, a bevétel pedig 1691 frt volt. Az egylet * 653

Next