Fővárosi Lapok, 1891. április (28. évfolyam, 89-118. szám)
1891-04-08 / 96. szám
Szerda, 1891. ápril . 96. szám. Huszonnyolcadik évfolyam Félévre................................8 frt Negyedévre..........................4 frt Egyes szám 6 kr.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Budapest, ferenciek tere 3. sz. I. emelet. Előfizetési díj: Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A »Fővárosi Lapok« előfizetési felhívását a 28-dik évfolyam második negyedére, ajánljuk a hazai olvasó közönség szíves figyelmébe. A lap naponként teljes ivén, hétfőn is féliven, jelen meg, válogatott szépirodalmi művekkel, változatos tárcákkal és bő hírrovatokkal.Vezérelve: a nemzeti műveltség és jó ízlés érdeke. Dolgozótársai: régi jeles írók és fiatal tehetségek nagyszámú köre. Kiadója az »Athenaeum«-társulat. Előfizetési ára: évnegyedre 4 forint, félévre 8, egész évre 16 frt. A postautalványok és pénzes levelek igy cimezendők: » A Fővárosi Lapok kiadó hivatalának, Budapest.« Oh mily sokszor visszavágyom Kis falumnak csöndjibe, Régi, édes, gyermekkori Emlékeim közibe. Locscsanó tó, vén eperfa, Kis fehér ház, roskatag, Házfödélen gólyafészek, Kis galambok, csókra készek, — Mintha álom volna csak ! Régi képek föltünése, Hogyha álom vagy csupán, Oh maradj még egy rövidke Pillanatig, — s azután, Hogyha újra éledhetek Benned vidám gyermekül, Régi kedvem újra megjő, S egy további húsz esztendő Majd csak ismét elrepül! Legifj. Szász Károly. ------NG0ÍM---- Vadvirág. — Elbeszélés régi időből. — Irta Vereskövi. (Folytatás.) A kis leány széthordozta tekintetét kis kunyhójában s azt felelte: — Nagyon nehéz volna innen örökre elmenni, az bizonyos. De elmennék, bizony elmennék. Hiszen Laci bácsi olyan jó ember. — Aztán lennél a feleségem ? — Én nem tudom, Laci bácsi, mi az a feleség ? Néha még a virágok is beszélnek nekem ilyenről, kivált mióta Laci bácsit ismerem. A templomban is hallottam már ilyenről, s az öreg főtisztelendő mindig hozzáteszi, hogy a feleségnek tisztának kell lenni. Nem tudom, hogy én az vagyok-e? — Te az vagy, édes húgom. Te olyan vagy, mint a virág, — szólt bús hangon Aranyos Laci. Azután megint folytatta. — Ha majd innen, e vidékről más vidékre visz el a sorsom, és hosszú idők múlva eljövök éretted, eljössz-e akkor velem ? — El. — De hát lásdd, én soká, nagyon sokára jöhetek el. — Hiszen mindegy. Én addig szedem a gyöngyvirágot, a földiepret és várni fogom Laci bácsit. — De hát abba sok idő telhetik, talán öt, talán hat esztendő, talán még több is. — Az is mindegy, akár öt, akár hat esztendő, akár több is! Én addig minden este egy csomó virágot teszek az ablakba. Laci bácsi akár öt, akár hat esztendő múlva, akár sohasem is jön el, az a bokréta ott lesz mindig az ablakon. Várom Laci bácsi, várom, várom még a sírban is, még azon túl is! Azzal odadúlt az Aranyos Laci vállára. Aranyos Laci pedig szomorúan nézett a kislány könytőlázó kék szemébe. Vájjon miről gondolkozott? Odakint pedig Here Fáni nagy indulattal taszította el magát a kunyhótól. Mikor a lóra fölült is, úgy járt a melle a férfi mellény alatt, mint a fújtató s három lépésre is elhallatszott volna forró szájának sebes lehellete. Mint az eszeveszett, úgy rohant végig a völgyön, a kis falun. A paripa alatta néha horkanva szökött a levegőbe, mikor egy-egy malom mellett elvágtatott s ott a kendertörő dobbantása ijesztgette. Akkor Fáni végigcsapott rajta kegyetlenül a fegyverrel s a fiatal csikó szállt vele mint a sas, fel a hegynek. A ló lábai alól görögve hullt a völgyre a sok törmelék s fekete vaskődarab. A latrosi szegény emberek rémülve kapták be fejeket az ablakból. Talán a régi haramiák, talán a régi csehek tértek vissza? — Megállj! Azért se leszel az övé! Azért is az enyém leszel, Laci! Ha nem élhetünk is együtt, de együtt halunk. Nem szabadulsz meg tőlem, Laci! Nem azért szenvedtem, nem azért lettem zsivány, hogy egy szűzmáriaképű gyerek elvegyen tőlem. Meghalunk együtt Laci! Hát az bizony nagyon könnyen megtörténhetett volna már akkor. Mert a vármegye nagyon fölzúdult a betyárvilág ellen. Még az, hogy a kövesdi zsidótól, a szentpéteri patikárostól, meg a zsolcai plébánostól elszedték a pénzt, csak-csak! De hogy már a gróftól is elcsikarták a hatszáz forintot, az már igazán égbekiáltó dolog! Tudva volt, hogy a gróf a főispánnak nagyon jó ismerőse volt. A főispán azért sietett is leírni Bécsből az alispánnak: Régi emlék. Kis falucskában születtem, Mint a költők rendesen, Bölcsöm mellett jó anyácskám Dalolgatott csöndesen. Kern bársonyból, nem selyemből Volt kicsinyke paplanom, Egyszerűségben neveltek S napjaim vidáman teltek Ott a csöndes paplakon. A küszöbön játszogatva, Majd az árnyas kert ölén, Melynek nyíló violáit Kis korsómbul öntözöm, — Mindig nyájas, tiszta égbolt Ragyogott fejem fölött, S kergetvén egymást az évek, Úgy szaladt a gyermek, élet, Mint patak a fű között. Etég történt bár, jól emlékszem, Hogy szivem mily fájva fájt, A mikor el kelle hagynom Azt a kedves rónatájt. Nagy városba költözénk fal, Csendes éltem megszakadt, De azért a kis fehér ház, Melynek ormán gólya méláz, Emlékemben megmaradt. Elkapott az élet árja, — Oh hogy megnő a patak, — Habjaiban mennyi a szenny S mélyén mennyi forgatag ! Vívódás és csüggedés közt Oly hosszúak a napok, Arcomon nehéz verejték, S egy sebet ha elfelejték, Már egy újabbat kapok. A szabadságharc-szobor tervezői. (Keleti Gusztáv Bizottsági előadó bírálataiból.) (II.) Megkaptuk a lelkiismeretes és részletes bírálatot,melyet a bíráló bizottság szakértő előadója a kilenc versenytervről irt. Szó szerinti közlésük egy kis füzetet tenne s ezért tárcánk térszűke kivonatozásra kényszerit. Tóth István (Bécs) művében kerek gránit alap közepéből, melyet összeláncolt cölöpök fognak körül, emelkedik ki a szoboremléknek vörös márványból alkotandó teste, falapja. Alsó része nyolc szögén szabadságharci jelenetek domborművei láthatók, a széles lapokon : az önvédelmi felhívás, a fiatal sereg kivonulása, a harc, egy győzelmi jelenet, a keskenyebbeken kiváló szereplők portraitszerű alakjai. A kiemelkedő piedestal tetején zászlót lengető honvéd áll. A plasztikai díszítés fősúlya a nyolcszögű talapra helyezett szoboralakok négy csoportjára esik. Ott állnak Kossuth, Batthyány és Mészáros, Damjanich, Görgei és Nagy Sándor, hátul Bem, Perczel és Vetter, Klapka, Dembinszki és Guyon. Az új országház elé, vagy az Andrássy-út köröndjére van tervezve, s ha ez út végére jutna, a pályázó szerint egyharmaddal meg kellene toldani a magassági méretet. Költségvetése a kiszabott keretben marad: kétszázezer forint. Szerzője ez egyben eleget tett a pályázat feltételeinek, s egyszersmind ő az egyedüli, ki a szabadságharc legnevesb alakjait (életben levőket is) habozás nélkül, de laza összefüggésben szerepeltet művén; de műve kezdetleges művészi felfogást tanúsít ; a fenséges föladathoz képest a szellemi tartalom és formai megalakítás sekélyes; mindennapi ötleteket használt föl langymelegen s összhatás nem ért el. A kisebb díszletek elhelyezése fejletlen ízlésre mutat, s fenn a zászlót lobogtató honvéd alakja erő és lendület nélküli. Kísérletnek is gyönge s a figyelmet komolyabban mért tagadni nem képes. Donáth Gyula abból a mondatból indult ki, mely alkotmányunkat védbástyához hasonlítja, s főtalapzatul lőréses középkori bástya-alakot választott, tetején Hungária lovas alakjával, melynek jobbja a nemzet gyarapodását hirdeti. A talap kiszögellésein elől a 48-ban fellobant nemzeti lelkesedés (zászlót lengető női alak,) hátul a 49-diki hatalmas néperő, (élőfát kitépő izmos férfi,) látható jelképesen. Jobb oldalt a nemzeti géniusz, ki fáklyát lobogtat és láncot tép ; baloldalt a történetírás múzsája, ki érctáblára ír. Az emlékmű magassága 23 méter s az új országház elé van szánva. Költségvetése szintén kétszázezer forint. Szerzője maga is azt vallja, hogy csupán az irányt akarja jelölni, melyben egy magyar szabadság-szobrot (tehát nem szabadságharcot) tart létesíthetőnek oly módon, hogy egy fényes korszak emléke ne jusson ellentétbe a kiegyezés tényével. Jogosult felfogás, de a szerző a világosan kitűzött célt félreérté. A kivívott szabadság tényében kereste a dicsőítendő főcélt s ezért a koronás Hungáriát választó főalaknak, a lelkesedést és néperőt pedig mellékalakokban, bár szép mellékalakokban jelképezi. Ez önálló vagy egyoldalú felfogás mellett a tervezet gondolatmenete, eszmei tartalma mind az öt alakban elég szabatosan, világosan van kifejezve, mi a legtöbb terven mutatkozó zavaros eszmetorlódással szemben határozott előny. De a Hungária lovas alakjával nem könnyű megbarátkozni, bár komoly hatású és körvonalai elfogadhatók. Mind az öt alak mintázata avatott szobrász kezére vall, de a mellékalakok kissé sovány arányban állnak s lazán simulnak az emlékmű ridegebb jellegű, nehézkes architektúrájához. Nagyban való kiviteléhez is sok szó férne, de igy is egyike az átgondoltabb, több irányban sikerültebb s behatóbb, figyelemre érdemes a műveknek. Köllő Miklós terve fiatal, úgyszólván újonc művész szép reményekre jogosító, de hiányos műve. Nyolcszögű talapzaton négy lépcsőjű£feljárat sarkain nyolc kandeláber, külön postamenteken négy oroszlán, mintegy a szobort őrzőleg; az alapon az ország négy nagy korszakának (Árpádkor, Nagy Lajos, Mátyás és 1848-diki) címerei; az alap közepéből kiemelkedő szobortest alján ötvenkét megye sorba rakott címere köröskörül; fölöttük négy oldal jelvény csoportozat; ezek fölött négy nagyobb dombormű: tábori kar, István nádor bemutatja a magyar minisztériumot, a »Talpra magyar«-t szavaló Petőfi - feliratnak szánt tábla van. Jobbra balra nyolc dombormű : a fiát buzdító anya, az áldozatkészség, hazaszeretet, a szabadságharc seregének különféle katonaalakjai, s tizenhat nevezetes szerepű városunk címerei. A törzs körül négy szoborcsoport: az alkotmány védelme, a sajtószabadságot, egyenlőséget és békét ábrázoló csoportok, melyekből magas korinthusi oszlop emelkedik ki, tetején a szabadság női alakja, egyik kezében lebocsátott, de harcra kész karddal, a másikban világító fáklyával. Az Andrássyút végére, vagy az oktogon-térre van szánva. Költségvetése hiányos, az anyag sincs mindenütt kijelölve. A megállapított kétszázezer forintnál sokkal többe kerülne. A mű igen bőkeretű felfogással készült. Nem a szabadságharcot, hanem a kivívott szabadság diadalát dicsőíti. A sok alkotó elem halmaza még a villámvilágítás gyakorlati céljaival is össze van kapcsolva, mert a szabadság alakjának világító fáklyája erre van szánva. Harci jelenet, történeti alak nincs s e hiányt az alkotmány védelmének allegóriája pótolja. A szabadság fegyveres géniusza fölül, ha nem is fejez ki sokat, csinos allegória. A tervezet azonban tarka, túlhalmozott motívumokkal, az alapeszme rovására. A túlcsapongás, a mértéktartás hiánya a kezdőnek gyenge oldalára mutat. A csoporto-