Fővárosi Lapok, 1891. október (28. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-18 / 286. szám
— Azt majd a füledbe súgom, mikor kegyetlen apádnak a lábai elé borulunk. — Hallod-e, Lipót, nem vagy-e te gróf? — Nem, Kamilla, az nem vagyok, de tisztességes és becsületes embernek ismernek, szüleim is köztiszteletnek örvendő emberek s én mindent elkövetek, hogy neked boldog jövőt teremtsek. Ezt mondva, minden ellenvetésemnek az útját azzal zárta el, hogy ajkamra egy hosszú csókot nyomott. Én elgondoltam magamban, mily érdekes és regényes lett volna az, ha ő nem oly borzasztóan becsületes ember. De hát, méltányosoknak kell lennünk követeléseinkben. Mi nagyon könnyen megtaláltuk Wimmelmann nagykereskedőnek skodsborgi nyaralóját. Lipót kint várakozott s én egyedül léptem be. Az atyám a kertre nyíló szobában ült, a nagykereskedővel meg a felségével beszélgetve. Kedves, nyájas öreg emberek voltak ezek s szinte elszomorodott a szivem, mikor arra gondoltam, hogy tudtokra kell majd adnom, mikép én az ő fiukhoz nem akarok nőül menni. — Ugyan, az istenért, Kamilla, hol barangoltál te? — Tévedésből Klampenbergnál szálltam partra. — S mit csináltál ott ? — Én — eljegyeztem magamat, — válaszoltam, hirtelen, határozottan. — Kivel ? — kiáltott föl az atyám. — Azzal a fiatal emberrel, akivel tegnap a Tivoliban találkoztunk. Uram és asszonyom, — szóltam a nagykereskedő és neje felé fordulva, — nagyon, de nagyon sajnálom, de, fájdalom, én nem lehetek az önök érdemes fiuknak a felesége. — El, el a szemem elől! — kiáltott föl ingerülten az atyám. Látni sem akarlak többé soha. Utazzál vissza Klampenborgba rögtön s bontsd föl azt a kötelezettségedet. — Ő nincs Klampenborgban, ő itt van, — válaszoltam bátran, — és én soha sem fogok tőle megválni, még ha a világ végéig kellene is elkísérnem. Lipót belépett s már ott állt a kertajtónál, lesütött fejjel. — Hagyjunk föl már ezzel a komédiával, — szólt Wimmelmanné asszonyság, miközben engem megcsókolt. — Valóban nagyon nehezen esett nekem, hogy rögtön nem borulhattam a nyakába ennek a kedves gyermeknek. Jöttek elő gyermekek, legyetek egymáséi s legyetek épp oly boldogok, mint én meg a férjem lettünk. És te, kedves leányom, örülj, hogy az én jó fiamnak, nem pedig valamely kalandornak a karjai közé jutottál. Úgy álltam ott, mintha az égből estem volna le. — Tehát, Lipót ? — Úgy van édes Kamillám, én Wimmelmann Lipót vagyok. Láttalak, mikor a gőzhajón Jütlandból megérkeztél s legott tébolyulásig szerelmes lettem beléd s elhatároztam magamban, hogy mint ismeretlen igyekszem a szivedet meghódítani. — És atyám ? — Nos, — szólt atyám, — a tevén apád nem olyan együgyű, mint te azt gondolod. Én megmutattam, hogy épp úgy ki tudok gondolni egy kis regényt mint a nagy írók s vígjátékban is be tudom tölteni a szerepemet. Igaz-e ? Ha-ha-ha! Én azt hiszem, fölléphetnék a deszkákra, mint zsarnok apa. Én illőnek tartottam, kissé neheztelni s meg is kíséreltem ezt, de bizony nem sikerült. Lipót, karon fogva kivezetett a kertbe, egy jázmin-lugasba s valahányszor az ajkamat duzzogásra hegyeztem, mindig félreértett engem s azt hitte, hogy őt meg akarom csókolni s igy végre is lehetetlen volt kacajomat elfojtani. Most már jegyes vagyok , a jövő hónapban a szakácsságot kell megtanulnom, hat hét alatt pedig a háztartást. Persze, ez már prózai dolog, de hát mégis csak átéltem egy kis eljegyzési regényt. Mert hát, ez is csak regény volt, ugye ? Ennélfogva ki is kell ezt nyomatni s igy végre is megérem azt, hogy a nevemet nyomtatásban olvashatom egyszer, sőt talán kétszer is. Mert lássák önök, ha az én házasságom szerencsétlen lenne; ha félreértések, féltékenység s hasonló kellemetlenségek fordulnának elő, akkor én nem fogok ugyan Lipóttól elválni, de egy házassági regény megírásában keresek vigasztalást. S ez, talán már a jövő évben sajtó alá kerülhet, tán művészi színvonalon álló dolgozatot adott. A zenei körökben máris a Liszt rhapsodiái mellett kezdik emlegetni, mert éppen olyan magyar szelleműek, mint azok. Amit a mi régi nótáinkkal Korbay »elkövetett«, az csak olyan Columbus tojása s nem szokott dolog volt. Fogta magát és a dalok kíséretét a dal szavai után teremtette meg, annak szellemét tükrözve vissza, de azért a legtermészetesebb harmóniákat tartva meg. Mindegyikhez individuális kíséretet adott; mindegyikből egy-egy önálló zenei költeményt csinált az által, hogy a dal bevezetésében, kíséretében, intermezzóiban a nóta szavainak zenei képét adta viszsza, így egyik másik dalunkból hatalmas poémát teremtett, minden tekintetben méltót annak a népnek szelleméhez, mely e dalokat ott a széles pusztaság közepén életre keltette. A kötet magyar és angol szöveggel van ellátva. Az angol fordításban Dale amerikai író volt segítségére. E kötettel mindenesetre igen nagy szolgálatot tett, mert rámutatott olyan ösvényre, amelyen eddig még senki sem járt, és amely pedig még igen messze vezethet. Bevallom, szeretem, igen szeretem e kötetet, nem csak a művészi élvezetért, melyet nyújtott nekem, de azért is, mert azt érzem ki belőle, hogy az átíró művész magyar maradt távol tőlünk, a yankeek közt is, a mellett pedig annyira szubtilizálta érzéseit, annyira magasra emelte e kis nótákat, úgy kiismerte,hogy mi bennök a lényeges, hogy a professzionálus zenei körökben épp olyan föltűnést kelt velük, mint amennyire szeretni fogják itthon is, ha megismerik. Egyik-másik dalában a magyar humor olyan finom nyilvánulatát látom, mint egy zeneszerzőnknél sem eddig. Vegyék elő csak a »Jártam kertben rózsák között« és a »Zöld mezőben énekel a pacsirta« című nóták átiratát: csupa szellem, kedély mind a két dal s a’mellett annyira magyar, mint amilyet csak „ olyan művész teremthet, ki távol hazájától reggel honvágygyal szivében kel föl s este honvágygyal fekszik le. * Felolvasás. Az akadémia nemzetgazdasági és statisztikai osztálya tegnap Kautz Gyula elnöklete alatt ülést tartott. Ennek tárgya Gacíl Jeníj orsz. képviselő felolvasása volt, az alföldi munkásmozgalmakról. A nagy érdekű felolvasást Baross Gábor kereskedelmi miniszter Matlekovits Sándor, Irányi Dániel, és György Endre orsz. képviselők is hallgat-Néhány nótát meg hatalmas schumanni mélységű drámai költeménynyé emelt. E kötetén kívül is sokat tett ő künn a magyar zenéért. Nejével, Ravasz Ilonával, ki, mint tudjuk, Liszt egyik kedvenc tanítványa volt, koronként Newyorkban fölolvasással egybekötött hangversenyeket rendeznek, amelyeken szóval, dallal és zongorán magyarázzák a magyar nép költészetét. E hangversenyeik rendkívül népszerűek. Múltkor egy amerikai, ki azt kérdezte tőlem, hogy csikósaink sátrakban laknak-e kinn a pusztán, igen sokat tudott a Korbay hangversenyeiről elmondani. Mily érdekes lenne, ha legközelebbi magyarországi útjuk alkalmával (mert minden nyáron hazatérnek szülőföldjükre, nekünk is bemutatnák művészetüket, hogy így mi is tapsban, virágban róhatnék le nekik tartozásunkat, hogy annyit tettek ott, túl az óceánon, a magyar zeneművészet érdekében. Korbay Ferenc különben is (mint ennek híre már mi hozzánk is rég eljutott) egyike a legkiválóbb hangverseny-énekeseknek, kit előadási módja, stil-érzéke, zenei értelme és hajlékony, kellemes hangja kiváló színvonalra emelnek. A newyorkiak oly szívesen hallgatják, mint mi a Barbi és Bulls koncert-énekeket. Mily szívesen hallgatnák meg az ő dalátiratait is egyszer ő tőle magától a redoute-ban ! Justh Zsigmond: 2125 Tudomány és irodalom. Külföldi könyvpiac. Berlinben egy fiatal elbeszélő új regénye Heinz Tovate »Frühlingsturm«-ja, kelt élénk figyelmet. A főcím alá ez van nyomtatva: »Berliner Libesroman« s a porosz főváros művészi és világi köreiből meríti tárgyát, eleven képét adva annak is, hogy a nagyvilági embereken mint vesz mindjobban erőt a fokozódó idegesség. Heinz Tovate egy évvel ezelőtt lépett föl első regényével, »Im Libesrausch« cíművel, mely egy év alatt három kiadást ért. Az is a nagyvilági modern szerelmet festő könnyűd stílben, de a tárgyba való bemélyedéssel. Második műve még többet ér, sággal.* ták. Gaál előadta a békés- és csanádmegyei munkás* zavargások történetét és okait. A zavargások fő okát nem annyira a socialisztikus agitációban látja, habár ennek is volt benne része — mint inkább, ama nagy fokú elégületlenségben, melylyel a parasztság az ottani közigazgatási és igazságszolgáltatási mizériák iránt viseltetik. Az ottani nép igen értelmes, sőt bizonyos tekintetben műveltnek is mondható, ez által önérzetesebb és nagyobb igényei is vannak, mint a Magyarország más vidéken lakó parasztságnak. A zavargások előtti időben nagyobb keresete is volt, később azonban a kereset annyira megcsökkent, hogy az átlagos napszám 20—30 krt tett ki. Ez is egyik fő oka volt a zendülésnek. Az esetleg kitörendő zavargásoknak a telepítések segélyével lehetne elejét venni, mivel a két megyében a lakosság nagyon elszaporodott. Törvényhozási intézkedésekre is van szükség, különösen a szociális agitációnak a helyes mederbe való terítése céljából. A felolvasás végeztével az elnök köszönetet mondott a tanulságos értekezésért, melynek úgymond — egyik főérdeme, az a zamatos magyarság, melylyel szerzője előadta. A dolgozat már nyomtatásban is megjelent és az Athenaeum kiadásában 40 krért kapható. * »Magyar nyelvtörténeti szótár.« A Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkesztésében megjelenő nagybecsű kiadvány harmadik kötetéből a 4-dik füzet (összesen 24-dik füzet) került most a könyvpiacra. Kilenc iven, sűrűn nyomatott két hasábos oldalakon a »tartó«-tól a »tzes«-ig terjedő ama szavak soroltatnak fel, melyek a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig kiadott munkákban feltalálhatók. Hogy a közlött anyag tömegéről fogalmat nyerjünk, elég tudnunk azt, hogy a füzetben a »tartó« összetételeiből még 26 szó fordul elő s hogy a »tetZ, tétel, tett, téves és tevő« szócsoportjai a 604—640-ik lapig terjednek. A nyelvrészekre nézve megbecsülhetetlen gyűjtemény egy-egy füzete írtért kapható Hornyánszky Viktor akad. könyvkereskedésében. * A Petőfi-társaság tagjai tegnap este értekezletre gyűltek össze. Megpendítették a Jókai-album eszméjét s elhatározták, hogy díszes ,Tokai-albumot fognak kiadni. A népes értekezleten kiváltkép a felett tanácskoztak, mikép lehetne módot találni, hogy az irodalomban újabban feltűnő tehetségek a társaság tagjai közé bejuthassanak. Abban történt megállapodás, hogy miután a társaságnak úgy is vannak oly érdemes tagjai, kiket tiszteletbeli tagokul kell választani, az igy megüresedett s általában az üresen levő helyeket fogja a társaság a fiatalabb irói nemzedék nehány tagjával betölteni. Előbb azonban e tárgyban is értekezni fognak. * Fölfedezett régi szótár. Dr. Berger Albert gimnáziumi tanár a besztercei régi városi levéltár rendezésével van megbizva. E levéltár rendezése, melyben különösen az erdélyi fejedelmek korára vonatkozólag számos becses eredeti okirat és levelezés őriztetik, a történetírás szempontjából igen kivánatos. Kiválóan érdekes egy írott latin-magyar szótár, mely szakértők állítása szerint egyike az ily nembeli legro-Mind a kettő sajátos berlinies jelleggel és szinnel bin A Lehmann-cég adta ki huszonhárom évényára negyedfél márka. Ugyan e cég kiadása egy igen díszes képes könyv: »Eine Hochzeitsreise durch die Schweiz,« melyben nagy folio alakban harminc szép kép van Allerstől, e kiváló tehetségű rajzoló művésztől, ki a tájakat sok finomsággal, a figurális részeket pedig vonzó humorral rajzolja. Svájci emlékül igen díszes kiadás. Ára húsz márka. Párisban az »Ilusztration«, a franciák leghírebb képes lapja, most adja ki az »Almanach de lllustration« ötvenedik évi kötetét nagy alakban, érdekes tárgyú, válogatott képek nagy számával. A társaséleti vidámság fokozásáról is gondoskodik a francia könyvpiac, adván ki köteteket a társasjátékokról, különféle mulatságokról. Ezeket Tom Tit állítja össze. Az első kötet tavaly jelent meg, most a második követi, e címmel: » Cent experiences de science amusante.« A ki korunk nagy társadalmi kérdéséről, a sociális mozgalomról s annak megoldási módjairól szeret olvasni, most két új berlini könyvet kaphat. Egyik — Erwin Staude kiadásában — a »Das Problem der Armuth«, felolvasások gyűjteménye dr. Rausch Károlytól, a bécsi kereskedelmi akadémia tanárától. Másik, a Pfeisztücker-cég kiadása, »Di sociale Frage und ihre Lösung.« Busch Ernest könyve; ára két márka. A népköltészet barátai számára jelent meg Stuttgartban, Cottanál, Meyer Gusztáv 103 lapra terjedő kötete: »Griechische Volkslieder in deutscher Nachbildung.« Nagyobbára szerelmi dalok, melyeknek szépsége és kifejezési gyöngédsége eredetiben ugyan sokkal jobban hathat, de mivel az új görög nyelvet közép- és nyugati Európában kevesen bírják, a legtöbb olvasó kénytelen azzal érni be, hogy másod forrásból férjen hozzájuk. A német fordító igyekezett a dalok tartalmát és kifejezési módját lehető híven visszaadni s inkább a formákban élt több szabad