Fővárosi Lapok, 1891. október (28. évfolyam, 269-299. szám)

1891-10-18 / 286. szám

— Azt majd a füledbe súgom, mikor kegyetlen apádnak a lábai elé borulunk. — Hallod-e, Lipót, nem vagy-e te gróf? — Nem, Kamilla, az nem vagyok, de tisztes­séges és becsületes embernek ismernek, szüleim is köz­­tiszteletnek örvendő emberek s én mindent elkövetek, hogy neked boldog jövőt teremtsek. Ezt mondva, minden ellenvetésemnek az útját azzal zárta el, hogy ajkamra egy hosszú csókot nyomott. Én elgondoltam magamban, mily érdekes és re­gényes lett volna az, ha ő nem oly borzasztóan becsü­letes ember. De hát, méltányosoknak kell lennünk követeléseinkben. Mi nagyon könnyen megtaláltuk Wimmelmann nagykereskedőnek skodsborgi nyaralóját. Lipót kint várakozott s én egyedül léptem be. Az atyám a kertre nyíló szobában ült, a nagy­­kereskedővel meg a felségével beszélgetve. Kedves, nyájas öreg emberek voltak ezek s szinte elszomorodott a szivem, mikor arra gondoltam, hogy tudtokra kell majd adnom, mikép én az ő fiuk­hoz nem akarok nőül menni. — Ugyan, az istenért, Kamilla, hol barangol­tál te? — Tévedésből Klampenbergnál szálltam partra. — S mit csináltál ott ? — Én — eljegyeztem magamat, — válaszoltam, hirtelen, határozottan. — Kivel ? — kiáltott föl az atyám. — Azzal a fiatal emberrel, a­kivel tegnap a Tivoliban találkoztunk. Uram és asszonyom, — szól­tam a nagykereskedő és neje felé fordulva, — nagyon, de nagyon sajnálom, de, fájdalom, én nem lehetek az önök érdemes fiuknak a felesége. — El, el a szemem elől! — kiáltott föl inge­rülten az atyám. Látni sem akarlak többé soha. Utaz­zál vissza Klampenborgba rögtön s bontsd föl azt a kötelezettségedet. — Ő nincs Klampenborgban, ő itt van, — vá­laszoltam bátran, — és én soha sem fogok tőle meg­válni, még ha a világ végéig kellene is elkísérnem. Lipót belépett s már ott állt a kertajtónál, lesü­tött fejjel. — Hagyjunk föl már ezzel a komédiával, — szólt Wimmelmanné asszonyság, miközben engem megcsókolt. — Valóban nagyon nehezen esett ne­kem, hogy rögtön nem borulhattam a nyakába ennek a kedves gyermeknek. Jöttek elő gyermekek, legyetek egymáséi s legyetek épp oly boldogok, mint én meg a férjem lettünk. És te, kedves leányom, örülj, hogy az én jó fiamnak, nem pedig valamely kalandornak a karjai közé jutottál. Úgy álltam ott, mintha az égből estem volna le. — Tehát, Lipót­­ ? — Úgy van édes Kamillám, én Wimmelmann Lipót vagyok. Láttalak, mikor a gőzhajón Jütlandból megérkeztél s legott tébolyulásig szerelmes lettem beléd s elhatároztam magamban, hogy mint ismeret­len igyekszem a szivedet meghódítani. — És atyám ? — Nos, — szólt atyám, — a te­vén apád nem olyan együgyű, mint te azt gondolod. Én megmutat­tam, hogy épp úgy ki tudok gondolni egy kis regényt mint a nagy írók s vígjátékban is be tudom tölteni a szerepemet. Igaz-e ? Ha-ha-ha! Én azt hiszem, föl­léphetnék a deszkákra, mint zsarnok apa. Én illőnek tartottam, kissé neheztelni s meg is kíséreltem ezt, de bizony nem sikerült. Lipót, karon fogva kivezetett a kertbe, egy jáz­­min-lugasba s valahányszor az ajkamat duzzogásra hegyeztem, mindig félreértett engem s azt hitte, hogy őt meg akarom csókolni s igy végre is lehetetlen volt kacajomat elfojtani. Most már jegyes vagyok , a jövő hónapban a szakácsságot kell megtanulnom, hat hét alatt pedig a háztartást. Persze, ez már prózai dolog, de hát mégis csak átéltem egy kis eljegyzési regényt. Mert hát, ez is csak regény volt, ugy­e ? Ennélfogva ki is kell ezt nyomatni s igy végre is megérem azt, hogy a nevemet nyomta­tásban olvashatom egyszer, sőt talán kétszer is. Mert lássák önök, ha az én házasságom szeren­csétlen lenne; ha félreértések, féltékenység s hasonló kellemetl­enségek fordulnának elő, akkor én nem fo­gok ugyan Lipóttól elválni, de egy házassági regény megírásában keresek vigasztalást. S ez, talán már a jövő évben sajtó alá ke­rülhet, tán művészi színvonalon álló dolgozatot adott. A ze­nei körökben máris a Liszt rhapsodiái mellett kezdik emlegetni, mert éppen olyan magyar szelleműek, mint azok. A­mit a mi régi nótáinkkal Korbay »elköve­tett«, az csak olyan Columbus tojása s nem szokott dolog volt. Fogta magát és a dalok kíséretét a dal sza­vai után teremtette meg, annak szellemét tükrözve vissza, de azért a legtermészetesebb harmóniákat tartva meg. Mindegyikhez individuális kíséretet adott; mindegyikből egy-egy önálló zenei költeményt csinált az által, hogy a dal bevezetésében, kíséretében, in­­termezzóiban a nóta szavainak zenei képét adta visz­­sza, így egyik másik dalunkból hatalmas poémát te­remtett, minden tekintetben méltót annak a népnek szelleméhez, mely e dalokat ott a széles pusztaság kö­zepén életre keltette. A kötet magyar és angol szöveggel van ellátva. Az angol fordításban Dale amerikai író volt segít­ségére. E kötettel mindenesetre igen nagy szolgálatot tett, mert rá­mutatott olyan ösvényre, a­melyen ed­dig még senki sem járt, és a­mely pedig még igen messze vezethet. Bevallom, szeretem, igen szere­tem e kötetet, nem csak a művészi élvezetért, melyet nyújtott nekem, de azért is, mert azt érzem ki belőle, hogy az átíró művész magyar maradt távol tőlünk, a yankeek közt is, a mellett pedig annyira szubtilizálta érzéseit, annyira magasra emelte e kis nótákat, úgy kiismerte,hogy mi bennök a lényeges, hogy a professzio­­nálus zenei körökben épp olyan föltűnést kelt velük, mint a­mennyire szeretni fogják itthon is, ha­ meg­ismerik. Egyik-másik dalában a magyar humor olyan finom nyilvánulatát látom, mint egy zeneszerzőnknél sem eddig. Vegyék elő csak a »Jártam kertben ró­zsák között« és a »Zöld mezőben énekel a pacsirta« című nóták átiratát: csupa szellem, kedély mind a két dal s a’mellett annyira magyar, mint a­milyet csak „ olyan művész teremthet, ki távol hazájától reggel hon­­vágygyal szivében kel föl s este honvágygyal fekszik le. * Felolvasás. Az akadémia nemzetgazdasági és statisztikai osztálya tegnap Kautz Gyula elnöklete alatt ülést tartott. Ennek tárgya Gacíl Jeníj orsz. képviselő felolvasása volt, az alföldi munkásmozgal­makról. A nagy érdekű felolvasást Baross Gábor kereskedelmi miniszter Matlekovits Sándor, Irányi Dániel, és György Endre orsz. képviselők is hallgat-Néhány nótát meg hatalmas schumanni mély­ségű drámai költeménynyé emelt. E kötetén kívül is sokat tett ő künn a ma­gyar zenéért. Nejével, Ravasz Ilonával, ki, mint tudjuk, Liszt egyik kedvenc tanítványa volt, koron­ként Newyorkban fölolvasással egybekötött hangver­senyeket rendeznek, a­melyeken szóval, dallal és zongorán magyarázzák a magyar nép költészetét. E hangversenyeik rendkívül népszerűek. Múlt­kor egy amerikai, ki azt kérdezte tőlem, hogy csikó­saink sátrakban laknak-e kinn a pusztán, igen sokat tudott a Korbay hangversenyeiről elmondani. Mily érdekes lenne, ha legközelebbi magyarországi útjuk alkalmával (mert minden nyáron hazatérnek szülő­földjükre,­ nekünk is bemutatnák művészetüket, hogy így mi is tapsban, virágban róhatnék le nekik tarto­zásunkat, hogy annyit tettek ott, túl az óceánon, a magyar zeneművészet érdekében. Korbay Ferenc különben is (mint ennek híre már mi hozzánk is rég eljutott) egyike a legkiválóbb hangverseny-énekeseknek, kit előadási módja, stil-ér­­zéke, zenei értelme és hajlékony, kellemes hangja ki­váló színvonalra emelnek. A newyorkiak oly szívesen hallgatják, mint mi a Barbi és Bulls koncert-éneke­­ket. Mily szívesen hallgatnák meg az ő dalátiratait is egyszer ő tőle magától a redoute-ban ! Justh Zsigmond: 2125 Tudomány és irodalom. Külföldi könyvpiac. Berlinben egy fiatal elbeszélő új regénye Heinz Tovate »Frühlingsturm«-ja, kelt élénk figyelmet. A főcím alá ez van nyomtatva: »Berliner Libesroman« s a porosz főváros művészi és világ­i köreiből meríti tárgyát, eleven képét adva annak is, hogy a nagyvi­lági embereken mint vesz mindjobban erőt a foko­zódó idegesség. Heinz Tovate egy évvel ezelőtt lépett föl első regényével, »Im Libesrausch« cíművel, mely egy év alatt három kiadást ért. Az is a nagyvilági modern szerelmet festő könnyűd stílben, de a tárgyba való bemélyedéssel. Második műve még többet ér, sággal.* ták. Gaál előadta a békés- és csanádmegyei munkás* zavargások történetét és okait. A zavargások fő okát nem annyira a socialisztikus agitációban látja, habár ennek is volt benne része — mint inkább, ama nagy fokú elégületlenségben, melylyel a parasztság az ottani közigazgatási és igazságszolgáltatási mizériák­ iránt viseltetik. Az ottani nép igen értelmes, sőt bi­zonyos tekintetben műveltnek is mondható, ez által önérzetesebb és nagyobb igényei is vannak, mint a Magyarország más vidéken lakó parasztságnak. A zavargások előtti időben nagyobb keresete is volt, később azonban a kereset annyira megcsökkent, hogy az átlagos napszám 20—30 krt tett ki. Ez is egyik fő oka volt a zendülésnek. Az esetleg kitörendő zavar­gásoknak a telepítések segélyével lehetne elejét venni, mivel a két megyében a lakosság nagyon el­szaporodott. Törvényhozási intézkedésekre is van szükség, különösen a szociális agitációnak a helyes mederbe való terítése céljából.­­ A felolvasás vé­geztével az elnök köszönetet mondott a tanulságos értekezésért, melynek úgymond — egyik főérdeme, az a zamatos magyarság, melylyel szerzője előadta. A dolgozat már nyomtatásban is megjelent és az Athenaeum kiadásában 40 krért kapható. * »Magyar nyelvtörténeti szótár.« A Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkesztésében megje­lenő nagybecsű kiadvány harmadik kötetéből a 4-dik füzet (összesen 24-dik füzet) került most a könyv­piacra. Kilenc iven, sűrűn nyomatott két hasábos oldalakon a »tartó«-tól a »tzes«-ig terjedő ama sza­vak soroltatnak fel, melyek a legrégibb nyelvemlé­kektől a nyelvújításig kiadott munkákban feltalálha­tók. Hogy a közlött anyag tömegéről fogalmat nyer­jünk, elég tudnunk azt, hogy a füzetben a »tartó« összetételeiből még 26 szó fordul elő s hogy a »tetZ, tétel, tett, téves és tevő« szócsoportjai a 604—640-ik lapig terjednek. A nyelvrészekre nézve megbecsül­hetetlen gyűjtemény egy-egy füzete­­ írtért kapható Hornyánszky Viktor akad. könyvkereskedésében. * A Petőfi-társaság tagjai tegnap este értekez­letre gyűltek össze. Megpendítették a Jókai-album eszméjét s elhatározták, hogy díszes ,Tokai-albumot fognak kiadni. A népes értekezleten kiváltkép a fe­lett tanácskoztak, mikép lehetne módot találni, hogy az irodalomban újabban feltűnő tehetségek a társaság tagjai közé bejuthassanak. Abban történt megállapo­dás, hogy miután a társaságnak úgy is vannak oly érdemes tagjai, kiket tiszteletbeli tagokul kell válasz­tani, az igy megüresedett s általában az üresen levő helyeket fogja a társaság a fiatalabb irói nemzedék nehány tagjával betölteni. Előbb azonban e tárgyban is értekezni fognak. * Fölfedezett régi szótár. Dr. Berger Albert gimná­ziumi tanár a besztercei régi városi levéltár rendezésével van megbizva. E levéltár rendezése, melyben különösen az erdé­lyi fejedelmek korára vonatkozólag számos becses eredeti ok­irat és levelezés őriztetik, a történetírás szempontjából igen kivánatos. Kiválóan érdekes egy írott latin-magyar szótár, mely szakértők állítása szerint egyike az ily nembeli legro-Mind a kettő sajátos berlinies jelleggel és szinnel bin A Lehmann-cég adta ki huszonhárom évén­y­ára ne­gyedfél márka. Ugyan e cég kiadása egy igen díszes képes könyv: »Eine Hochzeitsreise durch die Schweiz,« melyben nagy folio alakban harminc szép kép van Allerstől, e kiváló tehetségű rajzoló művésztől, ki a tájakat sok finomsággal, a figurális részeket pedig vonzó humorral rajzolja. Svájci emlékül igen díszes kiadás. Ára húsz márka. Párisban az »Ilusztration«, a franciák leghí­­rebb képes lapja, most adja ki az »Almanach de l­llustration« ötvenedik évi kötetét nagy alakban, érdekes tárgyú, válogatott képek nagy számával. A társaséleti vidámság fokozásáról is gondos­kodik a francia könyvpiac, adván ki köteteket a tár­sasjátékokról, különféle mulatságokról. Ezeket Tom Tit állítja össze. Az első kötet tavaly jelent meg, most a második követi, e címmel: » Cent experiences de science amusante.« A ki korunk nagy társadalmi kérdéséről, a so­­ciális mozgalomról s annak megoldási módjairól sze­ret olvasni, most két új berlini könyvet kaphat. Egyik — Erwin Staude kiadásában — a »Das Prob­lem der Armuth«, felolvasások gyűjteménye dr. Rausch Károlytól, a bécsi kereskedelmi akadémia ta­nárától. Másik, a Pfeisztücker-cég kiadása, »Di so­ciale Frage und ihre Lösung.« Busch Ernest könyve; ára két márka. A népköltészet barátai számára jelent meg Stuttgartban, Cottanál, Meyer Gusztáv 103 lapra terjedő kötete: »Griechische Volkslieder in deutscher Nachbildung.« Nagyobbára szerelmi dalok, melyek­nek szépsége és kifejezési gyöngédsége eredetiben ugyan sokkal jobban hathat, de mivel az új görög nyelvet közép- és nyugati Európában kevesen bírják, a legtöbb olvasó kénytelen azzal érni be, hogy másod forrásból férjen hozzájuk. A német fordító igyekezett a dalok tartalmát és kifejezési módját lehető híven visszaadni s inkább a formákban élt több szabad­

Next