Fővárosi Lapok, 1891. november (28. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-21 / 320. szám
son fizetés mellett, hogy a szobáikat a fogságban levő fiatal kamaszokkal takarittathassák. — Hát adjon nekem is egy olyan kis kamaszt. — Jól van. Mig én önt sétálni vezetem, addig az a fickó kisöpri a szobáját s ágyát is megveti. Ebéd után az őr elvezette a foglyot az udvarra s a megszabott ideig sétáltatva, ismét visszakisérte börtönébe. Távolléte alatt kisöpörték a celláját s ágyát is megvetették, mint azt az őr előre tudatta vele. Mikor beesteledett, egy másik őr lépett be Soufflardhoz s meggyujtotta a lámpáját. Ama nagy izgatottság után, melyet nála a kihallgatás idézett elő, nagy levertséget és bágyadtságot érzett. Lefeküdt az ágyba, de amint a durva derékaljon végigheveredett, érezte hogy valamely tárgy nyomja a testét. Kenyérbélből készült golyócska volt ez. A fogoly legott gyanította,hogy ebben a golyócskában egy neki szánt levélke van elrejtve. Fölnyitotta azt s egy darabka papirt vett ki belőle, melyre, tolvajnyelven ez volt írva: »Tiz darab ezerfrankos bankjegyem van a számodra, a börtönből megszökésre.« — Ezt bizonyosan a kis kamasz irta, — gondolta magában a fogoly. A nélkül, hogy a fölött tűnődött volna, honnan keríthetett a kis kamasz oly jelentékeny összeg pénzt, egész éjjel azon gondolkozott, miképen szökhetnék meg a fogházból s kiket lehetne e célból megvesztegetni. Csak három személy járt a cellájába. A főporkoláb, ki minden este szemlét tart a helyiségben s megvizsgálja az ablak rácsozatát. Soufflard ennél nem állapodott meg. Séta közben beszélgetett amatőrrel, aki őt rendesen kikisérte. Ez a jámbor, ki hajdan katona volt, a világon mit sem tartott szebb állásnak, mint ezt a mostani állását. Hátra volt még a lámpagyújtó, ez a szegény ember, kinek talán soha életében nem volt egyszerre ötven frankja. . Másnap Soufflard kísérletett tett. A dolog annál nehezebbnek látszott, mert a lámpagyújtó naponként csak egyszer jelent meg nála egy percre, míg este világot gyújtott. A lámpát rendesen reggel hozta rendbe, a fogoly távolléte alatt, mig ez sétálni ment az udvarra. Mi több ez a vaskos őr oly buta volt, hogy sok idő telt belé, mig Soufflard megértethette vele, hogy meg akarja vesztegetni. Nálam hagyta e levelet, mondván: »Beavattalak e legbensőbb dolgaimba, őrizd meg emlékül!« Tanúbizonyságot is tehetek koporsójánál a mellett, hogy nem küzdés nélkül lépett ő ki az egyházi rendből s nem volt arra egyéb világi ok, mint az irodalom hőszeretete. A sors azonban csakhamar vigaszt, kárpótlást nyújtott neki. Csupán iróbarátai körében keresve szórakozást, Győry Vilmos lelkészi lakában ismerkedett meg az eleven szellemű, nemes gondolkozásu, bájos fiatal nővel, özv. Villeczné Bakody Amanda úrnővel, a ki fölébreszté benne a családi tűzhely vágyát. Megértették egymást s ezzért meghozta az áldozatot, hogy az evangélikusok hitére tért. De attól vonakodott, hogy zajos esküvőt tartson és azt világgá hirdesse. Komoly természete azt nem engedte. Jellemző a levél, melyben 1881 december 24-dikén engemet egyik tanújának meghívott. »Kedves barátom! Ismét nagy szomorúság ért. Menyasszonyom beteg s én ez állapotában egy pillanatra sem tudom magára hagyni. Sőt, hogy nála maradhassak és ápolhassam, megegyezett, hogy az esküvő meghatározott napját előbbre tegyük és még ma d. u. fél hatkor megesküdjünk, egész csendben a háznál, csupán két tanú jelenlétében. Erre nézve fordulok egész bizalommal sokszor tapasztalt baráti szívességedhez s kérlek, légy szives az egyik tanú lenni lakásunkon. A másik Karap Ferenc lesz. Arra is kérlek, légy szives mai esküvőnket mindenki előtt titokban tartani«, sat. Tiz esztendővel ezelőtt történt ez s az azóta lefolyt tiz esztendő foglalja magában elköltözött írónk boldogságát. Ember nem csügghet gyöngédebb szeretettel nején, kisfán (Ödönön) és kedvesen növő mostoha leányán. És ezek is, valamint apósa és anyósa, a legmélyebben szerették. A tűzhely örömének és kötelességeinek sem élhet komolyabban senki. Olyan nagy fogékonysága volt e benső élet iránt, hogy midőn az utolsó délután rosszullétében ápolgatták, mosolyogva mondá: »Nagyon jól esik látni, hogy szerettek!« Pedig aznap töprengései is voltak s leányának panaszkodott napközben, hogy nem tudja 3289 Két hét alatt Soufflard annyit mégis megtudhatott tőle, hogy életének mindig legfőbb vágya volt fűszerkereskedést rendezni be. — Soha sem lesz időm, ezt az ostobátbetanítanom, — gondolta magában a fogoly. Pedig Soufflard elég idővel rendelkezhetett, mert hét hónapja volt a lámpagyujtó megvesztegetésére, ki végre is megértette őt. Az az ötezer frank, melyet neki ígért, megvilágositotta elméjét s újra feléledt lelkében a remény, hogy végre is fűszeres ehet. Minden szombaton este egy kézi targoncán, olajat szállított egy legény a fogházba, melyet a lámpagyújtó őr vett át, a baromfiudvar kapujánál, mely udvart azért nevezték így, mert az csak a fogházigazgató tyúkjai számára volt föltartva. Az olajszállító legény rendesen este hat és hét órakor jelenkezett, mikor a kapusok vacsorálni szoktak. Úgy beszélték meg a dolgot, hogy Soufflard majd átöltözik a lámpagyujtogató által szerzendő ruhákba s a kellő időben majd követi őt, lemennek együtt a baromfiudvarba, hol soha senki sem jár s Soufflard az abból nyíló kapun át megszökik, mihelyt az olajszállító legény eltávozik. (Folyt. köv.) Tudomány és irodalom. * »Almanach 1892-re.« Tegnap jelent meg a Singer és Wolfner cég kiadásában az »Egyetemes könyvtár« szokásos évi járuléka: a kivül-belül szép almanach, melynek első tizenöt lapja naptár, a többi pedig válogatott uj beszély-gyűjtemény, mely ma már hagyományosan kapós szokott lenni könyvpiacunkon, mivel szép is, jó is, olcsó is. Aranyos piros kötésben ára csak egy forint. Mikszáth Kálmán szerkeszti, előszót is írogatva hozzá. A mostaniba azt írta le kedélyesen, hogy mint meggyűlt a baja, mikor Ivánka Imre felszólitó, szedne össze elbeszélő irodalmunkból tíz jó, de túlzások nélküli tíz művet Károly Lajos főherceg számára. De nagy fejtörés mellett is csak ötöt mert ajánlani, mert hát a legjobb művekben is akad forradalmi emlék, németek persiflage-a sat. »Hát olyan szegény a magyar irodalom?« — kérdé ekkor Ivánka. »Nem szegény az, hanem az olvasó személyiség olyan, hogy nem minden alkalmas neki. Aztán a mi íróink inkább a fiatalságnak dolgoznak.« Mikor meg Szögyény László miniszter kérte föl, hogy fiatal lányainak állítson össze magyar könyveket olvasni, szintén meg volt akadva s azzal üté el a dolgot, hogy »A mi íróink inkább az idősebbek számára dolgoznak.« E vidám előszó után tizenhat beszély és rajz következik: u. m. Jókai Mórtól »A glóriás hölgy«, B.-né Bajza Lenkétől »Égi sugár«, Tóth Bélától »A beszélő kert«, Vadnai Károlytól »Az elsülyedt asszony«,melyet lapunkba is átveszünk, azért épp ezt, mert csak ez egyhez van jövngjátékot folytatni, mert sötét alakok nyomulnak a képzelmébe. A boldog tűzhely öröme táplálta az ő munkakedvét. Annak köszönhetjük jeles színműveinek hosszú sorát: »Bozóthy Mártá«-t, a »Buborékok«-at, »Örök törvény«-t, »Stomfay család«-ot, »A vasember«-t »Spartacus«-t és egy egész színműtárt. Meg regényeit: »Arnold«, »Atlasz-család«, »Atyafiak«, sat. A nemzeti színház most készül legújabb vígjátékára, az »Atyafiak«-ra s később még a »Két szerelem« című szomorujáték fog tőle színre kerülni, de többé nem hívhatjuk őt »éljen«-inkkel. A kéz, mely mindazt a sok szépet irta, merev. Nem alkothat többé, és nem is nyúlhat többé felénk baráti szeretettel !gynk, Bródy Sándortól »Mese a tulipán«-ról, Békefi Antaltól »Véröröklés«, Porzótól »A hős«, Justh Zsigmondtól a »Veres kakas«, Hevesi Józseftől a »Dobszó előtt«, Herczegh Ferenctől »A szent«, Kozma Andortól a »Szegény atyafi«, Lipcsey Ádámtól az »Eladó lányok«, Rákosi Viktortól »Mert nem lettem én dalárdista«, Tábori Róberttől »Az arany lelkiismeret«, Bársony Istvántól »Örökre« s végül Mikszáth Kálmántól »Az elképzelt méz.« A kiadóknak ezúttal is olyan gyűjteményt sikerült összeállítniok, melynek szépirodalmi értéke minket arra kötelez, hogy a jelentésen kívül bővebben is szóljunk még róla. * Gyűjtés egy tudományos alapra. A magyar földrajzi társaság aláírási íveket bocsát ki oly célból, hogy a társaság alapítójának nevére a társaság által elkülönítve kezelendő Hunfalvy János-alap létesíttessék. Ennek kamataiból egyelőre csak Magyarországnak s társországainak egyes vidékeit, főkép geográfiai s ethnográfiai szempontból tanulmányozó magyarországi szakférfiak segélyeztetnének, a társaság választmányának időről időre hozott határozatai szerint. Mégpedig lehetőleg oly feltétellel, hogy a kutatások eredménye legelőször a földrajzi társaság felolvasó ülésein s »Közlöny«-ében kerüljön nyilvánosság elé. * »Akadémiai Értesítő.« A novemberi füzet közleményei : jelentés Hertelendy-féle pályázatról; továbbá kivonatok : Bérczik Árpád székfoglalójából »A magyar politikai és irányvigjátékok a 40-es években«, Schwarcz Gyula értekezéséből »A legújabban felfedezett athénei alkotmánytörténeti munkáról«, dr. Ráth Zoltánéból »Az idegen szók használási módjá«-ról, Lendl Adolféból »Egy új szerkezetű mikroszkóp «-ról, Winkler Lajoséból »A gázok oldhatóságáról vizben.« Az elhunyt tagokról közölt nekrológokból a nyolcadik »Haynald Lajos «-ról szól s egy közlemény a képes terem számára 1851-től 1867-ig terjedő években megrendelt vagy ajándékba kapott festményeket sorolja fel. Az osztályülésekről szóló jegyzőkönyvek s az akadémia támogatásával megjelenő folyóiratok szemléje zárja be a közleményeket. * A Szent István társulat tudományos és irodalmi osztályának tegnapi ülésén az elnöklő dr. Kisfaludy Béla meleg szavakkal emlékezett meg az új prímási kinevezésről. Aztán dr. Hummer Nándor olvasta fel »Kolumbus Kristóf és vállalata a salamancai tudósok előtt« című dolgozatát, melyben cáfolgatja ama véleményt, mintha Kolumbus nem a renaissance műveltségétől áthatott és feladatára tudományosan elkészült férfiú, hanem a középkor vallásos rajongásával eltelt ember lett volna. A felolvasás után elhatározták, hogy az irodalmi osztály négy szakosztályát kettőre vonják össze és az elsőnek dr. Platz Bonifácot és dr. Bognár Istvánt, a másodiknak dr. Timon Ákost és Rapaics Rajmondot választották meg előadóivá. Néhai Szülik József óbecsei volt prépostplébános sírja fölé emléket állítanak. * »Armenia«. A Szamosujvártt megjelenő magyar-örmény havi szemléből a novemberi füzet jelent meg. Ebben a szerkesztő Szongott Kristóf az örmény családból eredő Lukács László orsz. képviselőről ír. Iván, bronz és egyéb műipar leíró könyve ez, sok rajzzal, melyekből a gazdagabb nők szebbnél szebb mintákat választhatnak. »Mariage mondain« (divatos házasság) a címe egy újabban Flammarionnál megjelent könyvnek, melyben Pierre Ma'él, a tenger e jeles festője, ezúttal a mai társas világot festi árny- és fényoldalaival, francia élénkséggel. A Hachette-féle »Collection des grands écrivains«-ben (nagy írók gyűjteménye), újabban több jeles jellemrajz kapható: a »Mirabeau«-é Mezièrestől, »Chateaubriand«-é Lescure-től, »Alfred de Vigny«-é Paléologue-tól s a »Szenthalé Edouadrtól. A Tresse és Stock cég újabb kiadásaiban érdekes művek: Leon Henrique »L’ame antique«-ja (hajdankori lélek), ó-római korból merített tanulmány ; Krapotkin »La conquête du pain«-je, szocialista tanulmány; Nizet »KAnarchiste«-ja, társadalmi regény; Cotta stuttgarti kiadásában megjelentek: gróf Schack » Joseph Mazzini und die italienische Einheit« című érdekes műve, ára négy márka. Továbbá »Ludtvig Uhlands Leben«, hátrahagyott iratokból és saját emlékezéseiből összeállította a költő özvegye, ára 3 márka 60 pfennig. »Ein Lebenslauf«, Fröbel Gyula jegyzetei, emlékei és vallomásai, két kötet, 1320 lap, ára 22 márka; az első kötet egy évvel ezelőtt jelent meg, mely Fröhlich gyermekkorát, ifjúságát, első kísérleteit, svájci tanítói működését sat. foglalja magába ; a második meg, midőn Ausztria megbízásából nagy utakat tett német, francia, angol földön, megismerkedve miniszterekkel, diplomatákkal, pártvezérekkel, kiket mind tüzetesen jellemez ; leírja továbbá kilépését az osztrák félhivatalos szolgálatból, stuttgarti és müncheni hírlapírói működését és a német állam szolgálatába való lépését. Filológokat és irodalmi búvárokat érdeklő nagyobb munka M. Mauritius ily című nagy könyve: »Geschichte der christlichlateinische Poesie«, a nyolcadik század közepéig; ára 12 márka. Charpentier párisi könyvtárában megjelent Du * külföldi könyvpiac. A jövő század nőjéről sok furcsaságot írtak már többféle nyelven, regény és verses alakban, szatirikus elmefuttatásban és színművekben. Nagyobbára az elférfiasult, tudákos, emancipált nő torzképét festették. Párisban most komoly, értékes könyv jelent meg e tárgyról: »La femme du vingtieme siecle«, (a huszadik század asszonya, melyet Jules Simon, a híres tudós, és fia Gustave Simon orvos írtak, a Calmann Lévy cég adta ki s negyedfél frankért kapható. E művében mélyebb elmével van megírva, hogy minő lehet és minőnek kell lennie az új század hölgyének. A festett kép vonzó, mert ez a hölgy bírja az újabb kor fölvilágosultságának kincseit és a régi jó erényeket; képviseli a női bájt és tiszteletet szerez. Henry Kavard »Les Arts de V ameublement« című füzetes vállalatának három füzete, mely Ch. Delagrave párisi könyvárus kiadása, a finom ízlésű háziasszonyokat közelről érdekli. A lakásberendezés ismeretterjesztése ez tudással és vonzó stílben írva. Mind ama mesterségek, melyek a fölszereléshez járulnak, technikájukban és történelmükben le lesznek írva e vállalatban, ha a sajtó alatt levő füzetek is nem sokára megjelennek. Bútor, kárpit, üveg, porcel