Fővárosi Lapok 1893. augusztus (210-240. szám)
1893-08-01 / 210. szám
tók. Amit oly ritka magyar fürdőről lehet elmondani, Balaton-Füredről méltó megirni, hogy itt minden ponthoz egy-egy régi emlék fűződik. Szemben áll vele a tihanyi apátságnak Árpádkori temploma, melyet 1754—75 között átépitettek s 1889-ben stílszerűen restauráltak; fölötte ott vonul el a Hadak útja, mely a római korban épült, s Budát s Rómát kötötte össze, s Füred maga, királyi adományképen, a tihanyi bencés apátság legelső birtokai közül való. Ezt a múltat s a benne bokrosodó hagyományt hirdeti még ma is a füredi esplanade, melynek négysoros alléeján ott láthatni a régi társadalomból modernné fejlődött tősgyökeres nemzeti társadalmat. Zala- és Veszprém megyék nemessége a honoratiorok és főrangúak, írók és művészek szolgáltatják a közönség nagyobb zömét; közöttük ott van a más vidéki gentry s a modern élet polgári osztálya; tényleg egy része az uj Magyarországnak, mely a múlton a jövendőnek épit. Aszszonynépe csupa bájos magyar alak; leginkább barnák, a gesztenyeszintől a bogárfeketéig; kis lábúak és középtermetüek, beszédes szemükben és a tó vizétől zsenge arcukon vidorság és kellem ül. Bámulatosan ízlésesek és egyszerűek öltözékeikben ; naponkint csak kétszer öltözködnek; nem a ruha gazdagsága, hanem előkelősége irányítja ízlésöket. Ez a kép egészen elfoglal, s eltereli a figyelmet magáról a Balatonról. Yachtok bontogatták szárnyaikat, s amint a szél belekapott egy-egy vitorlába, röpült a kedves alkotmány ki a tó síkjára, válogatás nélkül röpítve ki a gyökeres sportsmaneket, s a Tarasconi-familia vitorlázó tagjait. Vállalkozó evezősök próbálnak szerencsét, szemhatárunkból valahogy csak kikeringtek, de visszafelé már a dalmát- és angol tengerész-tipusok s a füredi matrózok egyenletes evezése hozta be a csónakot. Rövid dicsőség és hólyagos tenyér — ide foszlott szét tengerészségek illúziója ! Hány ember jött vissza már így az élet Balatonáról, indulván elhittségében magát erősnek érezve, visszaérkezvén szárnyaszegetten, megfáradva — a biztos kikötőbe mások segítségével. De a Balaton enyhébb és igazabb, mint az élet. Azon a vihar megedzette hajósnép gyakorolja az isteni gondviselést, az életben egy-egy merészséget gyakran fizetünk meg keserves tapasztalatainkkal. A koportos esplanade mind élénkebbé válik. A közelben, Arácson és Csopakon nyaralók is begyülekeznek. Almádi felől megjön a hajó, az erőteljes Baross vagy a mély járású Helka. Tourista vendégek szállanak ki, vállukra akasztott tarsolyok és gukkerek, könnyű kézitáska jellemzik őket. Elgomolyodnak a sétálók közé, s a kikötő tarka képe folyton változik. Az elinduló hajófülke maga felé fordít minden szemet. Kendő-lobogással távozik az ismerős; az itt maradók csendes megelégedéssel sétálnak tovább, míg amazok egy cseppnyi irigységet éreznek a sétálók iránt. Nincsenek tiszta érzéseink, az önzés salakjából egy-egy szemernyi részt nem tudunk kivenni soha. Füreden most van a legnagyobb, legélénkebb világ. A rendes vendégeket is kihozza sodrukból az Anna-bál sokadalma. Minden hajó újabb érkezőket ont s azon kívül tengelyen a környékből minden óranegyedben érkezik a vendég. Maga a fürdő már e hó közepe óta tele van, a friss vendégek a fürdőszobákban kapnak éjjeli szállást. Itt már nem segít semmi, csak az építkezés. Villát villa után kell elővarázsolni, hogy Füred a Siófokkal fölvett versenyben vesztes ne maradjon. Legalább ma még úgy áll a dolog, hogy a Siófokon nyaralók is szívesebben lennének itt, ha t. i. volna lakásuk. Ez a gond a fürdő igazgatóságát terheli, de magánvállalkozás is részt vehetne benne. Íme így kerülnek sorra igényeink: előbb lakás kell, azután kényelem és nyugodalom, azután ízlésünk fejlesztésére kell gondolnunk. Gondoskodni kell modern vendéglősről és kávésról. A mostani egymaga bérli a nagy vendéglőt s alatta a kávéházat. Ide jár a legtöbb ember — panaszkodni, zúgolódni, türelmetlenkedni s a nyersebb, káromkodni. Infamis rossz a kiszolgálat, mert a gazda elmaradott, kicsinyeskedő, csak bérletére gondol, de vendégére nem tekint. Kevés a pincér, kevés az újság, kevés a készlet. Micsoda hecc van például a fekete kávénál, mikor megjönnek a friss újságok. Az egyetlen kávéházban napjában háromszor-négyszer megfordul minden vendég s íme egy példányban járnak a napilapok, heti lapjaink közül csak egy-kettő van képviselve. Az étkezés nem volna fölötte drága, ha a szolgálat rendszeres, a konyha mindenben megbízható lenne. Az igazgatóságnak kell érzékének lennie az iránt, hogy ilyen elavult üzletemberig mint a mostani bérlő, vagy fejeljen meg, vagy cseréljen ki. A jó emésztés fél egészség, a nyugodalmas ebéd minden vendégnek egyforma óhajtása. Füreden sok a tenni való, reparálni kell egyes berendezéseket, építeni kell új fölszerelést, gondoskodni kell minden igény kielégítéséről, s adni kell valamit a csínra és ízlésre. A kút körül ma is az a két vásári bódé áll, amely Kisfaludyék idejében. Árulnak bennök mindenféle idegen portékát, — szerpentin tárgyakat — melyeket Szászországban csinálnak, porcellán-, majolika-, játékszerek-, ajándéktárgyak idegen termését. Vájjon a mi dobsinai szerpentin tárgyaink, felkai faragványaink nem volnának szebbek? Tátrafüredre herendi és városlődi porcellánt és fayenceot szállítanak, Balatonfüreden, a szomszédban ilyet nem kap az ember. Csak igaz az, hogy a csizmadia mezítláb jár. De nem akarunk panaszszal búcsúzni, fődolog az egészség, melyet a Balaton megad, s bízzunk a fürdő-igazgatóságban, hogy ily állapotot csak az idén tűr meg. E. P. leány 20 éves már és ma holnap asszony, mert ne emancipálhatná magát annyira a társadalmi szokások alól, hogy ezt a rövid három órai utat egyedül tegye meg ?! Igen. Egyedül. Az édes, nagyon édes emlékeivel. Félig kinyitja álmatag szemeit és gyönyörűttassan nézegeti a balkezén diszlő vastag arany karikát. Kedves drága emlék, eljegyzésük édes emlékeztetője. Ajkához emeli és forró csókokkal borítja. Édes kis jószág! — susogja megindultan — milyen elragadtatással — milyen boldog, meghatott mosolylyal húzott ő az ujjamra. Te adtál jogot az első csókra is, az első csókra! Szinte beleszédül a visszaemlékezés gyönyörébe; ajkán boldog mosoly játszadozik, formás kis fülei rózsaszínbe úsznak a felindulástól; szép, tiszta homlokát mintha valami nyugodt, édes derű sugározná be, szinte megszépül, átszellemül tőle az arca. És a vonat repül vele, lágyan ringatva öt ölében, mintha még jobban bele akarná szédíteni a boldogság ragyogó álmába. Egyszerre felriad. Az első állomásnál, mely valami kis fürdőhelynél tart, éles női hang tudakolja őt a kalauztól: — Melyik coupéban utazik B . . . . alispán leánya? — Nem ismerem — felel egy közönyös férfi hang. — De hogy nem ismeri. Tóhalmán szállt föl, egyedül utazik. Magas, nyúlánk, barna leány. Bizonyosan első osztályra váltott jegyet. Úgy látszik, a kalauznak valami kis borravaló csusszant a markába, mert sokkal udvariasabban felelt: — Oh igen, nagysága. Itt van az a kisasszony, abban a fülkében. Csakugyan egyedül utazik, mert megkért, hogy senkit be ne bocsássák hozzá. — Engem beereszthet, mi jó barátnők vagyunk — mondta merészen az előbbi hang, és egyenesen a kérdéses coupé felé tartott. A fiatal leány szinte megzavarodva e különös jelenetre, ijedten nézett a belépő hölgyre. Soha nem látta, nem ismerte, mi célból keresi hát az felét, itt e szűk négy fal között? Mit akar vele ? Mert fogta rá, hogy jó barátnők ? Magas, erőteljes, szőke asszony volt az idegen hölgy, gömbölyű, telt idomokkal, választékos toiletteben. Modorában volt valami merész, kihívó és egész megjelenésében az a sajátságos, meghatározhatatlan vonás, mely a kacér nagyvilági hölgyet jellemzi. — Kisasszony! — kiáltott vissza franciául egy nevelőnőnek látszó fiatal hölgyre — ön menjen be Tódorral abba a szomszéd coupóba : Ilma velem jöhet! — és egy három éves szép kis leánykának megfogva a kezecskéjét, beemelte magához és leültette a kanapéra. — Így, most csendben légy. Aludj egyet, baba. Aztán hanyagul levetve selyem keztyűjét, ledobva magáról porköpenyegét, maga is helyet foglalt a fiatal leánynyal szemben. — Úgy látom, kegyed még most sem tért magához a meglepetéséből,kisasszony — kezdte finom, majdnem gúnyos mosolylyal. — Magam is belátom, hogy egy kissé furcsa dolog lehet így berontani egy idegen személynek a kegyed elkülönített helyére. De maga is be fogja látni, hogy nem tehettem másként, ha négyszemközt akartam önnel beszélni; elég régen tettem rá mindenféle kísérletet, de hasztalanul. Nem akartam, hogy más is tudjon tete a tettünkről és kegyed egy körül van véve anyjával, nővérével, vagy másokkal, hogy nem juthattam észrevétlenül közelébe. De kedvezett a véletlen szerencse és ezt megfogtam a hajánál fogva. Most nem szabadulhat tőlem és kénytelen engem meghallgatni. A fiatal leány meglepetése nőttön-nőtt az idegen hölgy izgatott és határozott beszéde alatt. Valami kellemetlen, nyomasztó előérzet súlyosodott a szívére, mely megremegtette egész valóját. Mit fog hallani? Milyen kellemetlen vagy gonosz dolgot fog mondani ez a merész, kihívó szép asszony, aki olyan ellenséges szemekkel mustrálja őt végig tetőtől-talpig. Nyugalmat erőszakolva magára, csendes, komoly hangon megszólalt: »Még nem is tudom, kihez legyen szerencsém! — Igaz ! teljesen el is felejtettem bemutatni magamat, ámbár az egy cseppet sem lényeges,a mi körülményeink között. Nevem Buzay Antalné, férjem törvényszéki elnök. — És mivel lehetek szolgálatára? — kérdezte tovább, míg szive hagosabban vert. — Ah, az egész igen egyszerű dolog. Csekélység. Arra akarom kegyedet. . . nem rávenni, de kényszeríteni, hogy adja vissza a jeggyűrűt a vőlegényének . . . Határozott, kemény, majdnem parancsoló hangon volt ez mondva, miközben az asszony szép sötét szemei szenvedélyes gyűlölettel villantak fel. 1700 A női kérdés. Irta Legouvé Ernő. I. A női kérdés korunkban napirenden van. Tárgyalják a színpadon, a könyvekben, újságokban és szószékeken; komoly tudósok fontos reformokat sürgetnek és hoznak javaslatba; az akadémia 5000 frankos pályadíjat is tűzött ki e kérdés megoldásának tisztázására. Alkalomszerűnek tartom tehát a különböző vélemények közepett a maga egészében mutatni be e kérdést és vizsgálat alá venni, hogy mennyiben törvényszerű és alkalmazható az egyenlőség elve, melyre, mint alapra, a jelzett vélemények oly nagy súlyt fektetnek. Legelsőben is ez a kérdés áll előttünk: Mi a nó? Nagyon kényes és nagyon fontos kérdés ez, mert minden az erre adott felelettől függ, minden abból folyik. Lássuk, hogy miképen segít a múlt biztos meghatározást találnunk. A biblia úgy mutatja be Évát, mint aki Ádám testéből formáltatott, azaz szerinte nem egyéb a nő, mint a férfi tartozéka, mellékes része. Innen Bossuet meghatározása, hogy a nő a férfi kiegészítő része. A vadnépeknél a nők hordják a terhet, a