Fővárosi Lapok 1893. november (302-331. szám)
1893-11-24 / 325. szám
szegése miatt indított fegyelmi eljárást most megszüntette, amiről az igazságügyminisztert is értesíteni fogják. * A Klapka-emlékszobor javára újabban a következőadományok folytak be: Argauer Károly 1 frt, Hammer Erzsébet 2 frt, Pech József (Zágráb) 5 frt, Adriányi, Arató, Bosányi, Éder Ernő, dr. Rigler Kálmán, Varga Sándor, Wallfisek Csera, Feitscher Mór 1 — 1 frt, Kállay Gyula 2 frt, S. N. J. 2 frt, Mechwart András 10 frt, dr. Rácz Károly 3 frt, Basch Gyula, Rust József 5 — 5 frt, Lipótvárosi kaszinó 25 frt. Az emlékszobor bizottsága kéri a tisztelt gyűjtőket, valamint a lapok tisztelt szerkesztőségeit, hogy a befolyt összegeket közvetlenül a bpest-terézvárosi takarékpénztárba (Andrássyút 5. sz.) küldjék, a gyűjtőíveket pedig befejezett gyűjtés után a bizottság irodájába (V., gyapjú-utca 10. sz.) küldjék, a biztonság kedvéért lehetőleg ajánlott levélben. * Rövid hírek. A történelmi társulat alapító tagjai közé újabban Szamosújvár közönsége lépett be száz fotinttal. — Egyetemi matinéek. A tud. egyetemi matinékat rendező bizottság a következőleg alakult meg : elnök Hets Ödön, alelnökök : Bakonyi Károly, Csiky János, Beck Károly, jegyzők : Szentkirályi Béla, Bodnár Zsigmond, pénztáros Révai Bódog, ellenőr Kovács Jenő. Az első matrnéét december hó 10-én tartják meg a fővárosi vigadóban. — Jóváhagyások. A főváros tanácsa a Ranolder-intézetnek 16,000 frtnyi segélyt szavazott meg, melyet most a közoktatásügyi miniszter jóváhagyott. Ugyancsak jóváhagyta a miniszter a budai paedagogium 43.000 forintnyi költségvetését is. — Tüntetés a műegyetemen. A műegyetem II éves építészhallgatói ma délelőtt meleg ovációban részesítették Petz Samu tanárt, a központi vásárcsarnok egyik tervezőjét. Mikor a tanterembe lépett, lelkes éljenzés és tapssal fogadta őt az ifjúság. — Borzasztó halál. Goldstein Lipót kereskedőnek kisfiát a cseléd tegnap a szerecsen-utca 7. sz. a. házban véletlenségből forró lúggal öntötte le. A szegény kisfiú a szenvedett sérülések miatt ma reggel borzasztó kínok között meghalt. — Talált pince. A nádor utcai 2. számú gróf Wenckheim Frigyes-féle ház előtt ma délelőtt a villamos világítás kábeleit lerakó munkások ásás közben egy üregre bukkantak. Két fővárosi mérnök megvizsgálta s megállapította, hogy az az üreg régi pincének egy része, a melyet a nádor-utcai 2. sz. ház építése alkalmával befalaztak. Leoncavallo Budapesten. — Saját tudósítónktól. — Az az alig huszonnégy óra, melyet Ruggero Leoncavallo, a Bajazzok szerzője, Budapesten töltött, meggyőzhette a maestrot arról, hogy itt sincsenek csekélyebb számban a tisztelői, mint akár szép Itáliában, akár más muzsikális tájékokon, melyeket a Pagliacci és ő maga diadalmasanbejárt. Ma este az Andrássy-úti fényes csarnokban fültanúja volt oly successo immenso-nak, melynél falrengetőbbet nem produkál sem Milano, sem Nápoly. Két csöpp felvonás után huszonnégy kihívás. Gyorvonattal jött meg ma délelőtt a maestro az osztrák fővárosból, hol az elragadtatási mámorban alaposan lefogták. Ebéddel, vacsorával oly szeretetreméltó mennyiségben halmozzák el, hogy d e kulináris gyönyörűségektől is megtelhetett úgy az a bonhomikus kövér rokonszenves arc, melynek mennyei, boldog nyugodtságával, nyárspolgári nembánomságával ma a budapesti közönség is megismerkedett. Két fekete szeme jóságos közönynyel tekint a világba, erőteljes fekete bajsza ma fel sem volt pödörve, hanem non balance-szal konyult le, lehajtott gallér zárja körül a nyakat. A zömök alakon a nyílt homlok és a sűrü fekete hajbetetőzés a legérdekesebb. Egészben hajlandók volnánk inkább az hinni, hogy ez az úr, kin a fehér nyakkendőn kívül nem jitt le semmi ünnepélyes, valamelyik zenekarban a »schweres Blech«--re vagy »Schlagwerke-re van beosztva, mint azt, hogy a Caniot õ nógatja keserves jajdulásaira és Nedda körül gavotte- és menuette-léptekben settenkedik. A Bajazzokat, mondta mindjárt megérkezésekor, szívesen eldirigálta volna, ha legalább egy próbára lett volna érkezése. Próba nélkül nem mer beugrani. A diadalittas embereknek kevés az idejök. Leoncavallo triumfusa express-vonaton utazta be a világot és így ő sem utazhat lassabban cammogó vonattal. Leoncavallo, ki a Hungáriába szállt, délután fél öt órakor hivatalos volt a gróf Zichy Géza intendáns által a tiszteletére adott ebéden. Ebben az intendáns családján kívül részt vettek: Schlauch Lőrinc bíboros püspök, báró Vécsey Sándor operaiházi igazgató-tanácsos, báró Jósika Sámuel államtitkár, Bartók Lajos orsz. képviselő, Nikisek Artur igazgató. Leoncavallo a rendkívül szeretetreméltóháziasszony és Schlauch bíbornok közt foglalt helyet. Az ebédnél fölváltva olasz és francia nyelven folyt a társalgás. Leoncavallo beszélt a fiatal olasz maestrokról, beszélt Mascagniról és Wagnerről, és a saját műveinek különböző előadásairól. Párisi tartózkodásáról is elmondott egyet-mást. Ebéd végeztével a társaság fölkérésére leült a zongorához és játszott legújabb operájából, a Mediciek-ből. Bemutatta Giuliano és Fioretta gyönyörű szerelmi kettősét, Simonetta canzonettáját meg egyebet, nagy mértékben elragadva hallgatóit. A játékhoz énekelt is igen kellemes deklamációval. Egyúttal megígérte, hogy ha a Mediciek-et előadják Budapesten, mindenesetre eljön és dirigálni fog. Majd a házigazda, Zichy Géza gróf ült a zongorához ,és mesteri játékával b ámulatba ejtette Leoncavallot. Nagy gyönyörűség várt a jeles vendégre, midőn az intendáns leánya, Margit grófnő, férjezett gróf Zichy Jánosné úrnő ült a Bösendorfer mellé. A grófnő Chopint játszott; poétikus, előkelő játékát a társaság hosszan hallgathatta volna. A Bajazzok előadását az operaházban az intendáns páholyából és az intendáns családjának társaságában hallgatta. A nézőtér pompás képet nyújtott. Zsúfoltság és elegancia. Mikor a maestro megjelent a páholyban, a közönség zajos tapsokba tört ki. A karnagyi széket Nikisek Artur igazgató foglalta el. A szereposztás a következő volt: Nedda — Ábrányiné, Canio — Perotti, Tómig — Odry, Péppé — Kiss Béla, Silvio — Beck. Az előadás mintaszerűen ment. A kiemelkedő számok, a harangkar, a madárdal, a szerelmi duett és Canio áriája után zajos taps hangzott. Mikor a függöny legördült, a földszinti közönség egy része fölemelkedett a helyéről és az intendánsi páholy felé fordulva, szpontán tapsvihart vnszcenirozott. Leoncavallo ismételten meghajtotta magát. Az orkánba belezúgtak a harsány »szerzöööö!« — kiáltások. Leoncavallo átment a színpadra és hétszer kellett a lámpák elé lépnie. A Nedda kitűnő ábrázolójának, Ábrányiné asszonynak Leoncavallo egy impozáns pompával festő virágkosárral és az élő szavak egész meleg légiójával fejezte ki legteljesebb elismerését. A virágkosár vörös atlaszszalagán: AlV illustrissimma Nedda felírás volt olvasható. Je vous remercie de tout mon coeur — mondta a színpadon a művésznőnek, Charmant és excellente — folytatta utóbb a szerzői hála skáláját, melyre Neddánk ma rá is szolgált. Tudakozódott az iránt, hogy hányszor énekelte már ezt a szerepet, melynek virtuóz interpretálása lényegesen előmozdította az egész mű sikerének tartósságát. Perottinak, Odrynak és Becknek is tolmácsolta örömét a col calore való énekért és magától értetődik a zseniális Nikiseknek a brillant issima esecuzione-ért. A második felvonást megelőző praeludiumot meg kellett ismételni. E felvonás után pedig nem kevesebb, mint tizennégy kihívás következett. E monstre- ovációnál Nikisch igazgató egyre vonakodott Leoncavalloval együtt megjelenni a lámpák előtt. A maestronak, ki már előzetesen mutatott be a páholyból a karnagyi pálca forgatójára, végre nagy nehezen sikerült Nikischt vagy kétszer magával és maga után húzni, ami a közönséget élénk derültségre hangolta. Leoncavallo azután a Bécsi keringő balletet is megnézte, melyet még nem ismert. Vacsorára a Hungária éttermébe ment, miután előzetesen kifejezte azt az óhaját, mikép nagyon szívesen látná a művészeket is a vacsoránál. Ott voltak Nikisch igazgató is, és együtt hallgatták a Berkes cigánybandája által húzott magyar nótákat. Leoncavallo holnap, pénteken, már visszatér Bécsbe, hol délután Hohenlohe herceg főudvarmesternek, az udvari színházak legfőbb elöljárójának ebédjén hivatalos. Vasárnap elutazik Olaszországba. — 2677 — IRODALOM. Három verses kötet. (Demeter Dénes költeményei. Hit, Haza, Szerelem. Kolozsvárit. 1893. 8. r. 147. Ára 1 frt. Költemények. Irta Juhász István. Budapest, 1893. 8. r. 127, IV, 4 1. Ára 1 frt. Róna Béla. Délibábok. Költemények. Budapest, 1893. 8. r. 110, 21.) Három lírikusról számolunk be, kik közül kettőről most van szó először, mint a magyar költészet új embereiről, a harmadik, Róna Bélát értjük, rövid idővel előbb adta ki verseinek egy kisebb kötetét. Az első kettő neve aligha kerül bele irodalomtörténetünkbe, ha szabad most kiadott gyűjteményükről következtetve, ítéletet mondani. Ha mégis lehetséges, Juhász Istvánban kevesebb a költöietlenség, amivel még nem mondottuk azt, mintha több volna benne a költőiség. Ezzel azután végeztünk is a Demeter féle kötettel, ha nem tartanánk attól, hogy a költői kebel érzékenysége méltatlanságot talál gyöngéden fogalmazott, elmarasztaló ítéletünkben. Minden szónál szebben beszélnek az idézetek. »Jorm sötét estve, Vajka látni birnék . . . Az ég csillaga is Szelidebben ragyog. (Héjjasfalván, 87.) Ilyen leírás csak arra való, hogy a sok közül például szolgáljon arra, miképen nem kell pusztán a szavakkal játszani, melyek mögött semmi kép nincsen, csupán az olvasmányok reminiscenciája. A Fel, töltsétek ! címűben (94. 1.) így elmélkedik : »Kincs, gazdagság, rang, hatalom, egy szálig itt marad, minket pedig megemésztnek a férgek ott alatt. Ki mit hozott a világra, csak azt viheti el, kába, aki nem versenyez az élet pereivel. Fel, barátim, rajta v igyunk a szép leányokért, ki ne adná minden kincsét oda egy jó csókért ? !«, stb. Ez szó szerint így olvasható a kötetben. Csupán azzal a különbséggel, hogy ott formailag versben, négy sorú strófákba van leírva. De mi állítani merjük, hogy igy prózára írva, sokkal jobban hangzik. Egy leányhoz (103. 1.) írván, ilyeneket olvasunk: »Légy az én nőm, feleségem, »Jöjj hát hozzám,légy a nőmmé Boldogságom, reménységem ! Drága kincsem, örömömmé* »Meglásd oly boldogok leszünk ................... »Falusi ház, a hol lakom, Mint a madár gerlicepár De te palotává tetted, Dús lombozatu faágon*. Palotává kezed, eszed.« Bál után cimü versében (102. 1.) ilyen borzalmas laposság émelyti. »Jer karjaimba szőke lány, Pihend ki ottan szép magad ! Látom, hogy milyen fáradt vagy Szempillád majd összeragad. Lágy karjaimra ölelve, Pihenni én nem hagytalak ; Itt hát karjaim közt pihenj, Ez az illő kedves alak ! stb.« Úgy gondoljuk, elég mutatványul ennyi. Ikmébről (hirdessük — essünk, 16. 1.; egy köszirt — vetett hit, 23. 1.; tőlem — ölem, 24. 1.; munkáinkhoz — koszoruz, 33. 1.; vallunk — magasztalunk, 35. 1.; megszólal — khoral, 51. 1.; stb. stb.) csak annyit jegyzünk meg, hogy azok az iskolában tanított szabályokat könynyedén félreteszik. Hogy formája, verselése, nyelve milyen, illusztrálják a szemelvények. Végül is nem születhetik mindenki költőnek, ha pedig valakinek verselési gyakorlatokban mégis kedve telik, ne vegye rossz néven, ha arra figyelmeztetjük, hogy nem minden vers állja a nyomdafestéket. Ezután könnyű emelkedést konstatálni bármilyen verses kötetben, könnyű Juhász Istvánéban is. Azonban, mikor ezt tesszük, még mindig az általános lírai színvonal alatt járunk. Nála a vers külső formái meglehetősek, s ami fő, van bennök dalra emlékeztető. Bizonyos könnyűséggel folynak versei s különösen a rövidebbekben egy-egy lírai mozzanatot is találunk. Azonban az általános lírai szertárból, lomb, erdő, ibolya, boldogság, bánat, öröm, dal, epedés, menyország stb. kölcsönzött eszközei nem tudnak oly hatást tenni ránk, hogy valóban költészettel s nem csupán költői játékkal, van dolgunk. Nagy írók olvasásából támadt reflexek gyanánt hangzanak e versek, melyekben sok az általános, kevés az egyéni. Tisztultabb nyelv, meglehetős forma jellemzik a kötetet, mely minden ingadozásával, lámpalázával és határozatlanságával az első lépés benyomását teszi. Róna Béla könyvében néhány kedvesebb apróság mellett egy műfordítást (Normann szokás) találunk Uhland után. Eredeti és fordított verseiben fejlett értékű versíróra ismerünk. Csendes hangulatok kifejezője, a gyöngédebb érzések dalolója, melyek a szerelem, a dal, a vágyak fakadásából támadnak. Szinte könnyen támadnak, kevés inditékkal megelégszenek s e miatt gyakorta belevesznek az általánosba. Pedig ettől jó és szükséges óvakodni, mert a közönséges mindenütt, de főképen a lírában fölötte unalmas. Az, ki csupán döngicsél, de nem énekel, nem fog nagyobb körben hatni, csak akkorában, ameddig hangja elhat. — rd —