Fővárosi Napló, 1948 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1948-02-21 / 8. szám

IU Révész M ir.főszerk. urnák Budapest­­i 8. szán».­­^IV57TI. Ára 1.20 forgat 1948 február 21. Főszerkesztő: NÁDOR JENŐ Felelős szerkesztő: GÁRDONYI JENŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VIll., N É P S­Z I N H­Á Z­ U T­C­A 31. SZÁM. TELEFON: 1 38­2 087 JOBBOLDALISÁG - írta: FÖLDES MIHÁLY Nemcsak az ellenzék mezé­ben, de a barát álöltözékében is pusztíthat a jobboldaliság. Mit jelent a jobboldaliság a köz­­ségpolitikában? Kik a jobbolda­liak? Jobboldali az, aki rejtett té­teleket akar becsempészni a költségvetésbe és takarékossá­got hirdet ugyan, de nem taka­rékoskodik. Sőt, ezerféle mó­don, körmönfontan fecsérli az adófizetők pénzét. Jobboldali az, aki a fővárosi hároméves terv szellemével ellenkező módon akar beruhá­zásokat végrehajtani s ezt a szándékát a „rendkívüli kiadá­sok“ kulisszája mögé rejti. Ne feledjük: az építést nemcsak nem­ építéssel, hanem építéssel is szabotálhatja valaki. Elég, ha nem azt építi, amire szükség van és máris szabotált. Jobboldali az, aki közvetve, vagy közvetlenül rontja a köz­­igazgatási, vagy üzemi dolgo­zók munkafegyelmét. És a munkafegyelmet ezerféle mó­don ronthatja a galád szándék. Elnézi a későnjárást. Különóra­­díjat juttat annak, aki ezt nem szolgálta meg. Dicséretben ré­szesíti a rossz munkaerőt. Nem ismeri el a jó munkaerő telje­sítményeit. Elcsüggeszti, elked­vetleníti a szorgalmas munkást. Eltűri a korrupciót, felvirágoz­tatja a protekció rendszerét, zsarnok lefelé, lakáj fölfelé. Jobboldali az, aki a reakciót védi, aki egérutat nyújt a demo­krácia ellenségének. Ne adjunk demokratikus menlevelet egyet­len „szakembernek“ sem, ha szakszerűsége nem párosul a nép feltétlen szeretetével. A legmagasabbrendű szakszerű­ség is értéktelenné válik, ha hordozója gyűlöli a népet és titokban szövetkezik a nép el­lenségeivel. Jobboldali az, aki autonómiát követel a reakciónak és az auto­nómia szólamaiba csomagolja be azt a szándékát, amely a nép kormányának és a nép köztár­saságának akar ártani. Autonó­mia csak a demokratáknak jár. Jobboldali az, aki a Függet­lenségi Front demokratái közé éket akar verni; aki komolyan irányt vesz a fővárosi koalíció fölrobbantására; általános bi­zalmatlanság és gyűlölet kelté­sére; aki nem akarja, hogy dol­gozó magyar és dolgozó magyar végre testvérként összefogva verje vissza a hazai és külföldi reakció együttes aknamunkáját. Jobboldali mindenki, aki így, vagy úgy­­ akadályozza a de­mokratikus erők építőmunkáját. Az a jobboldali, aki azt hiszi, hogy ő kimaradván e szerény és tökéletlen fölsorolásból, most már vidáman folytathatja va­kond-munkáját — roppantmód téved! Budapest népe embersé­gesen és jól akar élni s ezért kíméletlen szigorral félreállít az útból minden jobboldalit!... Megszüntethető-e a Gázgyár sokmilliós deficitje ? Milyen műszaki hibákat, milyen szervezési baklövéseket kik követtek el és miért? Kit terhel a felelősség a vezérigazgatón kívül? Kérdések, amelyekre Budapest népe feleletet vár! A fővárosi Gázgyár sokmillió fo­rintos deficittel „dolgozik ”. Ez helytelen. Az ilyen gazdálkodást a főváros, adófizető népe nem visel­heti el­ Már hosszú hónapok óta suttogások történnek a Gázgyár­ban. Egyszerű szakemberek, sőt tanulatlan segédmunkások is meg­állapították már a hibákat. A hi­bák azonban mégis hibák marad­tak. Pénzt költöttek a mázsaház­­iroda építésére; új kapubejá­ratot állítottak a régi helyére; kátránygyárat létesítettek, noha nyersanyaghiány miatt a már meglévő kátránygyárak sem működnek kapacitásuknak megfelelően; dunai szénkira­kodót „kreáltak“, stb. stb. De... / De: nem modernizálták a gene­rátor-gáz tisztító berendezését; nem racionalizálták a gázmérők javítá­sát; nem gondoskodtak idejekorán új gázórák beszerzéséről; nem va­lósították meg a korszerű kéntisz­títást; nem javíttatták meg a tönkrement kigázosító berendezés kemencéit, stb. stb. Mindezeket a munkálatokat nem végezték el idejekorán s így rossz és nem elegendő gázt tudnak csak termelni. A buda­pesti háziasszonyok ezrei hó­napokon keresztül panaszkod­tak a gázra. Panaszuk süket fülekre talált. A Gázgyárban nem akadt olyan férfi, aki a hatalom tényleges birtokában segített volna a bajokon. Tényként állapítható meg, hogy a­­Gázművek által termelt gáz a helytelen gazdálkodás következté­ben hónapokon kerészül 22—30 százalékban ingyen ment el. A gáz szállítását helytelenül ol­dották meg — mondják a szakem­berek —, amikor a Margit-hídnál állítottak fel egy compresszort, ahelyett, hogy az újpesti összekötő hídon vezették volna át a gázt. A gázórák kérdésében a mulasz­tások menthetetlenek. A fogyasztóknál jelenleg kb. 18­ 000 hibás mérő van és a rossz gáz miatt havonta újabb 2000 óra hibásodik meg. Nem haj­tot­ták végre a gáztisztí­tás nagy feladatát, a kéntelenítést, a kátránytalanítást és a naftalin­­mentesítést. A gázművek jelenlegi gáztisztítása drága és korszerűtlen Nem gondoskodtak idejekorán a pécsi szén víztelenítéséről. Csak hosszú huzavona után történtek bizonyos lépések. A felesleges beruházások a szó szoros értelmében megkárosí­tották Budapest népét. Ezért valakinek, vagy valakiknek fe­­lelniök kell. Még kirívóbb a következő hiba: A III. kemence blokk 5—6 évre való rendbehozatala kb. 400.000 fo­rintba került volna. Dacára a mű­szakiak javaslatának, nem csinál­ták meg, úgy hogy már komoly veszedelem van emiatt. A hibát 6—8 hónapra szóló toldozás-foldo­zással próbálják kijavítani. Ennek költsége azonban 300.000 forint. A Gázművek nagyüzem- A nagy­üzem helyes vezetéséhez műszakilag is és kereskedelmileg is tájé­kozott vezetés kell- Ezzel szem­ben a műszaki emberek elgon­dolásai nem érvényesülnek-Itt az ideje, hogy a Gázgyárban rendet csináljanak és az oda nem valók — és védelmezőik — távoz­zanak! ... Megindult a harc a városházi jobboldal ellen­ ­ A Magyar Kommunista Párt vá­rosházi szervezete részéről — a munkásegység alapján álló balol­dali szociáldemokratákkal karöltve — hónapok óta éles harc folyik a jobboldali elemek eltávolítása ér­dekében. Különböző városházi üze­mekben és hivatalokban sorozatos megbeszélések zajlottak le, ame­lyeken egyértelműen hangzott el az az egyre erőteljesebb követelés, hogy a jobboldali elemeket el kell távolítani a magyar munkásmoz­galomból, tehát az önkormányzati intézményekből, hivatalokból és üzemekből is. Az Elektromos Mű­vek dolgozóinak üzemi közös ak­tíva ülése pár nappal ezelőtt éles­hangú határozatot hozott,­ amely­ben megsürgették a jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők azonnali tá­vozását. A két munkáspárt „test­véri összefogása“ aláírással ellá­tott röpiratból idézzük az 1948 feb­ruár 10-én hozott határozat köve­teléseit: „Jancseczet már eltávolí­­tottuk! A peyerista Steinherz cso­magol! De mi lesz a többi jobb­oldalival?“ Az Elektromos Művek dolgozói­nak mozgalma nem volt egyedül­álló. A VAOSz-ban Samut­ Lajos főtitkár, a Gázműveknél Sóskúti Endre vezérigazgató és Tóth Benő üzemi bizottsági elnök, a Szociál­demokrata Párt városházi szerve­zetében Révész András titkár és más élenállók eltávolítását köve­telték a munkásegység hívei, mert eddigi magatartásukkal lehetetlen­né tették a két munkáspárt test­véri együttműködését, ami által zavarták a nyugodt termelői mun­kát és veszélyeztették a hároméves terv sikerét. Ennek a harcnak, amely a jobb­oldali szociáldemokratáknak a vá­rosházi pozíciókból való eltávolí­tása érdekében és a Szociáldemo­krata Párt városházi szervezetében meghúzódó reakciós elemeknek el­távolítása érdekében indult meg, máris komoly eredményei mutat­koznak. Marosán György a szo­ciáldemokrata pártfunkcionáriusok összvezetőségi ülésén beterjesztette azoknak a névsorát, akik rránt ed­dig is lemondottak tisztségükről- Ebben a névsorban sok olyan sze­mély szerepel, akiknek a Városhá­zán vezető állásuk, vagy fontos pártmegbizatásuk volt A távozók eddig közölt névsorában szerepel Steinherz Simon, az Elektromos Művek helyettes vezérigazgatója,­­ továbbá Gáspár Árpád a fővárosi­­törvényhatóság közgyűlési tisztika­­rának tagja, Révész András a szo-­­­ciáldemokrata városházi szervezet­­ titkára. A névsor azonban még nem tel­­­­­les, de nem is lehet teljes, mert hiszen a Szociáldemokrata Párt­ban még igen sok olyan jobboldali elem húzódik meg, akiknek múlt­beli nyilvános szereplése semmi­féle kritikát sem bír el. Sóskúti Endréről például köztudomású, hogy a Gázművek vezérigazgatói székében kifejtett működése az üzemnek a legkevésbé sem vált hasznára. A Gázművek súlyos de­ficittel küzdő üzem, aminek nem­csak tárgyi, hanem személyi okai is vannak. Sóskúti Endre egysze­rűen alkalmatlan arra, hogy a Gázművek vezérigazgatói állását betölthesse­ Élharc­osa a bérded­a­­gógiának és kezdettől fogva a leg­élesebb kommunista-ellenes állás­pontot foglalja el. Távoznia kell Dékány András-­­ nak is, mert az ő személyében , olyan ,,szociáldemokrata“ áll a XII.­­ kerületi elöljáróság élén, aki évti- s­zedeken át a hírhedt emlékezetű­­ Milotay István lapjának, az Új Magyarságnak volt belső munka­társa és pedig irodalmi cikkírója, valamint színházi kritikusa. Az egyre erő­södő magyar népi de­mokrácia nem tűrheti, hogy Milo­tay István kegyeltjei „szociálde­mokrata“ cégér alatt elöljárói ál­lást tölthessenek be. Tóth Benő, a Gázművek üzemi bizottságának az elnöke, is azok közé tartozik, akik kommunista-ellenes magatar­tásukkal megakadályozták a mun­kásegység megteremtését, sőt olyan cselek­ményekre is ragadtatta ma­gát, amelyek súlyosabb beszámítás alá esnek. Steinherz Simon a polgármester­hez intézett levelében bejelentette, hogy lemond az Elektromos Művek helyettes vezérigazgatói állásáról- Jellemző, hogy Steinherz Simon mindaddig megtarthatta ezt a po­zícióját, amíg a baloldali szociál­demokraták felül nem kerekedtek a pártban. Steinherz Simon soha, egy pillanatra sem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy Peyer Károly személy­es hívének vallja magát. A kommunistákkal való együttműkö­dést a legélesebben ellenezte, min­den közös megmozdulást megaka­dályozott, sőt sikerült kierőszakol­nia, hogy a B-listára helyezett al­kalmazottak közül többet vissza­vegyenek állásukba. Jellemző, hogy Steinherz Simont még csak fel sem függesztették állásától, pedig bűnvádi feljelentést adtak be el­lene, amelyben azzal vádolták meg, hogy lakásán ötvenezer forint ér­tékben olyan ékszereket, fehér-­­­neműeket és egyéb holmit találtak, amelyek egykor Szenes Miksa, el­hurcolt kereskedő tulajdonában voltak. A harc első menete győzelemmel végződött. Nem vitás, hogy a meg­kezdett úton nem állhatunk meg. A harc tovább folyik a teljes győ­zelem kivívásáig. Szereletcsomagokat szállít a KÉV külföldre A Gazdasági Főtanács hozzá­­ járult ahhoz, hogy Magyarország­ról élelmiszercsomagokat küldje­­­­nek külföldre. A szomszéd orszá­gokban és más országokban élő hozzátartozóinknak, barátainknak, honfitársainknak tíz kilóig terjedő úgynevezett típuscsomagokat küld­hetünk. Magyarország ugyanis ma már olyan kedvező gazdasági hely­­zeben van, hogy bizonyos cikkek­ben felesleggel rendelkezünk. Kül­földre lehet küldeni cukrot, gyü­mölcsízt, konzerveket, libamájat szalámit, téli almát, sajtot, bort, pálinkát, dohányt, cigarettát és sok más cikket. A Községi Élelmi­szer-árusító Üzem állítja össze székből az élelmiszerekből az úgy­nevezett típuscsomagokat, ame­lyek a világ bármely részébe küldhetők. MENETKÖZBEN . . . Irta: KÉRY JÁNOS. A demokratikus erők a nép ellenségeinek próbálkozásait­­felszámolták. Pillanatokra sem feledkezve meg az itt-ott még jelenlévő egészségtelen gócok­ról, biztosan, határozottan ve­zetik az országot a népi demo­krácia végső megszilárdulása felé. Ez a fejlődés nem marad ki­hatás nélkül a városházán sem. Magával hozza a haladás meg­gyorsulását mind gazdasági, mind politikai téren. Gyors ütemben szüntetik meg az üze­mek deficitjét, rendet teremte­nek a bürokrácia dzsungel­jé­­ben, leleplezik a panamistákat, lebontják az egyes szakok, va­lamint központi, kerületi hiva­talok és üzemek között kiala­kult kasztszellemű válaszfala­kat s egyre nagyobb mérték­ben juttatják kifejezésre a munkás és tisztviselő alkalma­zottak teljesítményének elisme­rését. S ha e téren a múlt rendszerben a kistisztviselők és munkások teljesítményének semmibevevése volt a hiba, a felszabadulás után pedig a fő­­tisztviselők mindenáron való kárhoztatása, akkor elmondhat­juk, hogy ma már kezd kiala­kulni az az egyedül helyes mérték, mely csupán a teljesít­ményt veszi alapul s egyaránt megbecsüli mind a kisemberek, mind a vezetőtisztviselők mun­káját. Persze a fejlődés elől politi­kai téren sem térhet ki senki. Legfeljebb tétova módon félre­állhat. Ezekhez a tétovázókhoz szeretnék egy-két szót szólni — csak így munka közben.­­ Ha van bennük terv, elkép­zelés, igaz szándék a nép sor­sának jobbátételére s a demo­krácia még kétségtelenül fellel­hető hibáinak kiküszöbölésére, jöjjenek közénk, csatlakozzanak a demokraták táborához, közöt­­tünk próbálják megvalósítani igaz céljaikat s meglepetéssel fogják tapasztalni — ha igazán jószándékúak —, hogy céljaink közösek. Meglepetéssel veszik majd észre, hogy ami kívülről a demokraták által megtűrt förtelmes fekélynek tűnt (pl. egy korrupt vagy szakértelmét áskálódással helyettesíteni kí­vánó pártfunkcionárius), az így belülről megoldandó feladattá válik s látni fogják: azon mun­kálkodunk, hogy a demokrá­ciára szégyent hozókat leleplez­zük és eltávolítsuk. Ezzel nem lehetne egyetérteni? Eléggé itt az ideje, hogy nyíl­tan színt valljanak. A demo­kraták tábora rohamosan nő szerte az országban. Mi paraszt­pártiak is állandóan kapjuk a jelentéseket pártunk erősödésé­ről. Akik demorkatáknak vall­ják magukat, cselekedjenek. Nem fogja senki rossznéven venni, hogy hosszabb ideig ér­lelték elhatározásukat. Persze bizonyítaniuk kell­­ majd igaz szándékukat. A politikusok fel­adata pedig bizonyítani: úgy cselekszenek, ahogy beszélnek és ahogy írnak.

Next