Friss Ujság, 1909. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1909-03-02 / 51. szám

XIV. évfolyam, 51. szám, Budapest, 1909. márczius 2. Kedd ára 2 fillér, vasárnap 4 slér ■------------ •­ ~ -------- ■ ■ L ___ • Megjelenik hétfő kivételéve! mindennap POLITIKAI NAPILAP. mm mm* M jgKffe ■ ■ H HH ftm*, korán reggel, fontos alkalommal napon* ELŐFIZETÉSI ÁRA: R| I ffW (Ni R 1 1 ffl M ÉT® V"n°P"aP Vidéken, postai szétküldéssel g lg Wm Rikóczl-at 34. Vl, Andris.,-ut .3, egy hónapra 60 kr. (1.20 kor.) — vlT!TnVnT­­IV., Kecskeméti-utc­a 8. és 14 pKIM­ llM­BIa --------------------------------------- —.—.——.------------------------------------------------------------------------------5— Ausztria-N­agyarország feltételei. Mit akar az orosz politika Szerbiában ? Tisza István gróf a katonai kérdésről. Oroszország külön. Egy országot a vezetőiről ítél­nek meg, ahogy az embert se áb­rázatából ítélik meg. Oroszország és Szerbia, nem hiába, hogy egy­mással szerelmeskednek, méltók­nak is mutatkoznak egymáshoz. [Azaz, hogy a vezetőik. Mert a népek ártatlanok és jók. De a ■vezetők! Egyik ostobaságot a másik után követik el, egyik bla­­mázst a másik után hárítják a nemzetükre. Együtt bolondultak, együtt kell behúzniuk a farkukat. De retirálva is büszkék és önérzete­sek. A világháborúból úgy lát­szik nem lesz semmi, daczára, hogy Pasics úr és Izvolszky úr minden tőle telhetőt elkövetett, hogy néhány százezer embert tönkresilányítson. Nem rajtuk múlt, hogy a dolog nem sikerült. Azon múlt, hogy mind akettő, no meg akiket vezettek, koldusok, mint a templom egere. Íme, a nyomorúságnak is lehet haszna az emberiség szempontjából. Ám ha vissza is kell szuruk­­kolni, a formát, a rangot mu­száj megőrizni. Oroszország kü­lön akar békét csinálni, derogál neki más olyan rongyos hatal­makkal együtt járni, mint pél­dának okáért Németország, Fran­­cziaország, Anglia. Ő legjobb ba­rátja akar lenni Szerbiának. Amiből majdnem az következnék, hogy a többi rossz barátja. . Pedig hát ha nézzük, mit ér Szerbiának ez a legjobb barát­ság, mi haszna volt belőle eddig s lesz ezután, — majdnem el­mondhatják a leszerelt világbaj­nokok: ments meg Isten a bará­tainktól. Ha Oroszország ügyet­len és gonosz biztatásával nem ugratja a szerbeket, sok felsülés­től, szégyentől és a feles költ­ségtől megkímélték volna magu­kat. De az orosz ugratásnak szerb szurukkolás lett a vége, s most kérdezzük: hol van itt a barátság? Ám így is jó. Hát csak legyen Izvelszky a legjobb barát. Tet­szelegjen magának a nagy és sze­­rencsétlen orosz nép élén ebben a­ gyerekes szerepben. Hogy­ ő a másik utczasoron megy. Csak menj­eg. A fő, hogy bajt ne csi­náljon­ ,a fő, hi­gy kiveszik­­a rakonczátlan nebuló ikezéből a gyufát, amivel szerencsétlenséget okozhatott volna. Szerb és orosz államférfiak te­hát össze fogják dugni a fejüket. És szidni fognak bennünket. Se­baj, elviseljük. Ez már így szo­kás a cselédszobában, Európa cselédszobájában is. De aztán fog­csikorgatva meghúzódnak a kucz­­kóban. Nekünk pedig ez kell. A polgárosult világnak is, mely megszabadul a világtörténelem legoktalanabb háborújától. A képviselőház ülése. — Márczius 1-én. — Rakovszky István elnök az ülést há­romnegyed tizenegy órakor, megnyitja. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitele­­sítése után a Ház áttért a házadóról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A harmincnegy­ed­ik szakasznál We­­kerta Sándor miniszterelnök módosí­­tást ajánl. Sziklay Ottó után Bródy Ernő azt óhajtja, hogy a javaslat ne tegyen különbséget az üres telkeken s a régi háziak helyén emelt épületek adó­mentességének időtartama között. A negyvenkilenczedik szakasznál Po­lónyi Géza­­módosítást ajánl a főtér­­ök visszaéléseinek megakadályozására. We­­kerle Sándor miniszterelnök hozzájáru­lása után a Ház a szakaszt Polónyi módosításával fogadja el. Az elnök az ülést tíz per ez­re felfüg­geszti. Szünet után Jusik Gyula veszi át az­­öldöklést. Az ötvenedik szakaszba betoldatni kéri, hogy azok, akik az adó­kötelessel szolgálati viszonyban állanak, csak annak beleegyezésével legyenek mint szakértők meghallgathatók. We­kerle Sándor miniszterelnök hozzájá­rul a pótláshoz s a Ház a szakaszt így módosítja. Az ötvenegydik szakasztól az ötven­­kilenczedli­e szakaszig felszólalás nincs. Az ötvenkikinczedik­ szakasznál Polónyi kifogásolja, hogy adóeltitkolásoknál a följelentő, még­ abban az esetben is, ha része volt az eltitkolásban­, jutal­mait ka­pjjon. Ezt immorális dolognak tartja, s­imély ellentétben áll a törvény etikai feladataival. Wekerle Sándor miniszterelnök: A följelentő jutalma­zásának kérdése körül mindenütt erős vita folyik. Az etikai szempontokat a m­aga részéről is méltányolja, de a mi viszonyaink között a visszaéléseket, más­képpen korlátozni nem lehet, mint a följelentő jutalmazásával. Ha­ olyan példákat látunk, hogy egész városok most a magasabb lakbér,osztályba való sorozást azzal a megokol­ással kérik, mert az általános­­ adóeltitkolás miatt kerültek alacsonyabb osztályba, í­em leh­et eltekinteni a megtorló intézkedé­sektől. (Helyzeplés.) A hatva­nnyolcaadik és hatvankilen­­czedik szakaszt vrítosad­almil­elf halad­­ták s ezzel a Ház­ a törvényjavaslatot ve­szí­­tésben is elfogadta , harmadszor v­aló olvasását , a legközelebbi ülésre tűzte ki. Következik a tőkekamat és járadék­adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A ja­vaslat szönknél Zfifferi Antal azt­ fejtegeti, hogy a takarékbetétek adójá­nak fölemelést­ a nálunk különben is szórványos takarékossági hajlamot egye­ne­sen kiirtja az emberekből. A függet­lenségi pánt múltjával ellenkezik ez az Intézkedés. A szü­met­­ külijuken „elfo­gadja. •• ·' * K Az elnök az ülést két órakor bere­­kesztette. Ritát basa, török külügyminiszter. Forgách gróf, belgrádi követünk. Tisza a katonai kérdésről. A főrendiház ,­ülése. Érdekes ülése volt a‘ főrendiháznak­­ma este. Tisza István gróf, a volt mi­niszterelnök beszólt. A beszéd ’hire nagyi közönséget vonzott a karzatra is. A­ páholyokban igen sok képviselő foglalt helyet és megjelentek igen szállatosan a volt szabadelvű párt ve­zető emberei közül is. A/. ülés­­délután négy órakor kezdő­dött. Tisza Ist­ván gróf Wekerle Sán­dor miniszterelnökkel* beszélgetett,­ Zselénszky Iló,bért, gróf és'l'.lsákevi' miniszterelnök személyes vonatkozású­ felszólalásai utáni* az ujonczj­avaslatok­­ tárgyalására tértek ,át. . * A jegyző Tisza­­István g­rófot szó­lítja fel. Minden szem Tiszára tekint, a baloldali­­padsorok legelején foglalt helyet. Tisza István föláll. Szemeit hatalmas pápaszem védi, rendkivül erős lencsével. Tisza István. Tisza István gróf azzal kezdi, hogy az újonczokat megszavazza, mert ez nyilvánvaló állami szükséglet. De föl­használja ezt az alkalmat, hogy a k­ül­­ügyekről szóljon, mert hiszen a kül­ügyi politika és a katonai kérdések szoros összefüggésben vannak. Elmond­ja most, hogy miből is támadt ez a külügyi helyzet. Ott kezdődött, amikor Törökországban kihirdették az alkot­mányt. Boszniának a monarkiáihoz csa­toláslét helyesli. Helyes volt az an­­n­exió és helyes volt a cz­él is. Az ügy­re vonatkozó tájékoztató adattok nem állanak rendelkezésére és így tartóz­kodik az ügynek mostan való bírálatá­ról. Mai külügyi helyzetünk nem is alkalmas a bírálgatásra. Az annexión támadt európai hangulattal foglalko­zik, amely nekünk sem,kedvelő. .An­golországból szították ellenünk ezt a hangulatot. A szabadság nevelő erejé­­ben bízik és­ hiszi, hogy Törökország­­bele fogja, magát találni az alkot­mányiba. A szerb kér­dés'81 is tartóz­kodással akar nyilatkozni. Az atonck­­szióhoz Szerbiának sov­mi köze. Ha gyengébbek és nem erősebbek lettünk volna, nagyfokú gyávaság lett volna eltűrni azt, amit Szerbia velünk­ csel­­ekszik. Újabb engedményeket Szerbiá­nak sem gazdasági, sem más téren nem adhatunk, mert ez az engedékenyig befolyásolná nagyhatalmi,­­tekintélyün­ket a■ külföldön. A kormány számít­hat ebben a kérdésben a nemzet min­den komoly tényezőjére. Katonai poli­tikánkban az erő a biztató öntudatot ébreszti bennünk. Távol van a politi­kától most és távol kíván maradni. Nem­ bánja, bármiképp magyarázzák is szavait. Arra kér minden tényezőt, akinek­ beleszólása van, hogy ebben, a külügyi helyzetben, találjanak módot reá a függő katonai kérdések megol­dására, találjanak módot hadseregünk viszonyainak, helyzetének végleges ren­dezésére. (Helyeslés.) A javaslatot el­fogadja­ . (Helyeslés.) Wekerle Sándor, Wekerle miniszterelnök ,nyomban fe­lel. Ami az em­neksziót illeti, elmond­ja, hogy szükségessé tették ezt a török­­országi viszonyok és a délszláv tömö­rülésnek káros hatása. A dolog adva volt. Helyesli Tiszának Szerbiáira vo­natkozó fejtegetéseit is. A mi politi­kánk nem Szerbia ellen volt irányítva; Szerbia jogkörét nem érintettük. Te­rületi engedményekbe nem megyünk bele. Mindenben saját érdekeink fog­nak irányítani. Kifejezi köszönetét Németország iránt, amely bennünket, szövetségesét blpcsületete­n támoga­tott. Erőnk teljes tudatában, erőnket érvé­nyesíteni is tudjuk majd és a bonyo­dalomból, reméli, megerősödve bonta­kozunk ki. A javaslatokat elfogadták. Az adó. A földadójavaslatra tértek á­t,. Zse­lén­szky Róbert, Rudnyánszky József, Wekerle Sándor, Matlekovics Sándor, Zichy János gróf szóltak a kérdéshez, amire a tanácskozást szerda délutánra halasztották.

Next