Friss Ujság, 1912. május (17. évfolyam, 104-129. szám)
1912-05-19 / 119. szám
• ma. mSSxtM 19. F te I S S UJSSCC T \______|__________________________^ .... ... ----------------------i.----*------------------------------------------------ - ------------------—■■■■— - mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmL -«». Humor, a legalább előlapokból w Végzetes elhatározás. 1.— Közjegyző úr, eljöttem végrendeletet csinálni. — Mi ütött magába, Hózentráger úr! — Kérem, át akarok menni a Rákóczi-út egyik oldaláról a másikra. Oh, gróf úr! Apponyi Albert egy hirlapi nyilatkozatában azt mondta, hogy őt a választójog kérdése nem érdekli. A Nemzeti Trombita ezúttal hőshöz méltatlanul fordított egyet azon az általános szentencián, hogy amit ő mond, az már régen nem érdekli a választókat. Lóverseny. — úgy érzem magam, mint egy alperes. — Sokat vesztettéli — Mindent. De legalább ő felsége a király-díj nevében. Két kutya beszélget. — Mit gondolsz, mi lesz belőlünk, ha elfog a sintért — Marhahús. (Borsszem Jankó.) A helyettes. — Miért olyan dühöst — Képzelje, a helyettesemet áthelyezték más osztályba. — Sajnáljat — Persze, sajnálom! Mindig híven teljesítette a kötelességemet. Érzékeny család. Mozsolay (udvarlás közben): Oh, a mi családunk roppant érzékeny, mindent a szívére vesz. Például a nagybátyámat annyira megrendítette huszonöt esztendős felesége halála, hogy... Lidi kisasszony: Meghalt bánatában ! Mozsolay: Azt nem, hanem elhatározta, hogy nem házasodik többet. Strindberg. Irta: Czobor Pál. Nem érte váratlanul az emberiséget a nagy svéd író halála. Hetek, hónapok óta vívódik a halállal. Amint az élet nem volt iránta sohasem kímélettel, épp úgy a halál sem kímélte őt, amilyen kínos, küzködéses, fájdalmakkal teljes volt élete, olyan volt halála is. 1849-ben született Strindberg Stockholmban, mint egy szegény cselédnek gyermeke. Volt tanító, színész, újságíró, könyvtárőr, de megalkudni nem tudott természete, otthagyatta vele ezeket a pályákat. De amit e próbálkozásai közben megismert, az nagy hatással volt gondolkodásának és világnézetének kifejlődésére. Megismerte a hivatalok korrupcióit és nagyképűségeit, a bohémélet keserű csalódásait, kínos, tehetségel nyomorúságát, a társadalmi élet hazugságait, ürességét, léhaságát. És megírja ezeket a tapasztalatokat első nagy művében, amely rögtön ismertté teszi a nevét a „Vörös szobá“-ban, melyet 1879-ben harminc éves korában irt. Nagyszerű szatírája ez a regény Strindberg korának. Nem kímél semmit, ami hazug s megmutatja, hogy a társadalomnak minden mai berendezkedése hazugságon épült Ezt a könyvét számtalan más műve követte. Irt regényeket, színdarabokat, novellákat, történelmi műveket. Rendkívül sokoldalú volt és rengeteg sokat dolgozott. De hiába keresnénk egy egységes gondolatot, mely egymáshoz fűzné ezeket a munkáit. Strindberg gondolkodása folyton változik, folyton új eszmék, új gondolatok lesznek úrrá rajta. Pályájának kezdetén, az akkor megindult naturalizmusnak hive és annak problémái foglalkoztatják. A szociális problémák, a nő helyzete a társadalomban, a természettudomány nagyszerű problémái mind termékeny talajra találnak nála. Ateistának mondja magát és ezért úgyszólván kiüldözik hazájából, ahová csak öt évi távollét után térhet vissza. Híve a nőemancipációnak és küzd a nők felszabadításáért. Történelmi műveiben szakít az addigi történetírással és új szempontokból nézve írja meg a svéd nép történetét. A természettudományos gondolkodás követője, igen behatóan foglalkozik kémiával és botanikával. De gondolkodása nem tud megállni egy helyben, folyton újabb dolgok érdeklik, más és más problémák izgatják a minden dolgok megismerésére és megfejtésére való törekvésében. És így jut el aztán oda, hogy élete vége felé az ifjúkori gondolkodásával teljesen ellenkező eszméket tartson nagyoknak és igazaknak. A demokráciától elfordul és híve lesz egy arisztokrata anarchizmusnak. Az ateista megtér a kereszthez, a feministából nőgyűlölő lesz, aki minden rossz forrását a nőben látja, a természettudományok hívéből pedig miszticizmussal foglalkozó alkimista. Talán legérdekesebb és mindenesetre a leghíresebbé lett Strindberg nőgyűlölete. Sokan a nők ellen szóló filippikáit rosszul sikerült házasságai miatt való elkeseredése kitörésének tartották. Mások pedig a lármás és oktalanságokkal foglalkozó polgári álfeminizmustól való megundorodásban keresik ennek a folytonos asszony szidalmazásnak az okát. Talán egyik sem az igazi ok. És talán Strindberg nőgyűlöletét félreértették olvasói. Strindberg megveti, lenézi a nőt, minden gonoszságra képesnek tartja, minden rossznak ő az okozója, a férfi életének átka, gyötrelme. De Strindberg a mai nőről beszél. A mai polgári társadalom asszonyai ellen szól az ő keserűsége, aki csakugyan nyűge az emberiségnek, életmegrontója a férfinak, akiben a mai polgári fölfogás és ezzel kapcsolatban a ferde nevelés tönkretesz minden szépet, jobbat nemesebbet és alkot belőle egy a férfiakat kizsákmányoló ragadozót. Ezek a mai kor henye, dologtalan, kicsinyes, piperézkedő, hisztériás asszonyai azok, akik ellen dörögnek Strindberg jogos vádjai. Csupa ellentét a Strindberg gondolkodása; megtagadja azt, amit üdvözítőként köszöntött, hogy annak ellenkezőjét ültesse a trónra. De ezek az elfordulásai mind becsületes meggyőződésből történtek. Soha Strindberg valamely nézetét megalkuvásból meg nem tagadta, amit ő kimondott azt egész lelkével hitte is. Ezért a sok pálfordulás között is megmaradt mindvégig becsületes írónak és becsületes embernek. És élete végéig megmaradt a szegények, a nyomorultak, az elnyomottak barátjának, védelmezőjének. Még élete utolsó napjaiban is azzal foglalkozott, hogy irodalmilag feldolgozza a nagy angol bányászsztrájkot. Magát mindig büszkén vallotta az elnyomottak, kifosztottak, a szenvedők testvérének. Munkáságának roppant nagy hatása volt Svédország kulturális fejlődésére .De a külföldön, különösen Németországban is elismert szellemi vezére volt a kulturális és szociális törekvéseknek. Halála nemcsak a svéd nemzetet borította gyászba, hanem az egész világ kulturközönségét s különösen a proletariátust, melyhez tartozónak vallotta magát. Védőbeszéd. . Esküdt uraim, a vádlott, aki önök előtt áll, hogy verdiktjükkel megmentsék, vagy lesújtsák, éppen ma töltötte be negyvenedik életévét, tehát már elérte a férfikor delét s ez az első gyilkosság, amit elkövetett... Gyerekek közt. — Szeretnéd ugye, ha akkora nyakad volna, mint ennek a zsiráfnak. — Isten őrizz! Minden reggel ekkora nyakat megmosni. (Kakas Márton.) Tanács. Az öreg lipótvárosi halálos halálos ágyán feküdt és utolsó tanácsosai látta el fiát, az ifjú Lipótot. — Fiam, — hörögte elhalóan — ne játsz bakarát, mert kárhozatos szenvedély az. Én tudom, mert én is sokat vesztettem rajta. Nagy pauza. A doktorok vizsgálják a beteg szívét és már meg akarják állapítani a halált, mikor a haldokló még egyszer, még halkabban, szinte a túlvilágról, ezt mondja: — És ha már játszol fiam, akkor te légy a bankár. A vita hevében. — Igen, édesem,"^én szerelemből vrptfplpV ". — Te? Te csirkefogó? Mondok én neked valamit. Ha csak egy csipetet szerettél volna, hát egyáltalában el se vettél volna. Kegyelet. — Kegyed nem fizette ki a férje sírkövét? — Nem. A sirkőgyáros bepörölt, Sziám, a vad elefánt összekötözött állapotában új helyén, de ez részemről a legnagyobb kegyelet, mert a megboldogult uram nagyon szerette a pörösködést. (Fidibusz.) TÜfiYÉnn CSURKOR. Törvényszéki szakértő fegyelmi ügye. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kárára elkövetett nagy váltóhamisítás elkövetése után a nyomozat során Pinterits Károly törvényszéki írásszakértő röpiratot adott ki Bichliczky Zoltán váltói címen. Ebben a röpiratban Pinterits ismertette a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által leszámítolt váltókat, amelyeket lefényképezve is bemutatott és egyúttal megírta, hogy a hamisítás elkövetője Richliczky Zoltán volt. A törvényszék a röpirat miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el Pinterits Károly ellen, akit az ügyészség is azzal vádolt, hogy a hivatalos titkot megsértette. Ma tárgyalta ezt a fegyelmi ügyet a budapesti büntető törvényszék. A vádlott azzalvédekezett, hogy teljesen jóhiszeműen járt el, az igazat írta, ezen-l kívül be akrta bizonyítani, hogy a lapok által lekicsinyelt írásszakértők igen is értik a dolgukat, végre pedig kiderült, hogy a váltó hamisítást csakugyan Richliczy követte el. A bíróság bűnösnekmondta ki a hivatalos titok megsértésében és ezért őt rosszalásra ítélte. Pinterits Károly felebbezett , Királyi kegyelem egy rablógyilkosnak. Tavaly február 8-án Makkos Vendel László 29 éves pápai napszámos meggyilkolta Geist Mór pápai zálogháztulajdonos fiát két revolverlövéssel. A fiú anyjára szintén rálőtt és életveszélyesen megsebesítette. Makkos Vendel a gyilkosság után 314 koronát, három aranyórát, több aranyláncotrabolt el, azután a korcsmába ment és mulatott. A rablógyilkost csakhamar elfogták és a veszprémi esküdtbiróság kötél általi halálra ítélte. A halálos ítéletet a kúria is helybenhagyta, ő felsége kabinetirodájából ma érkezett meg az értesítés, hogy a király a rablógyilkosnak kegyelmet adott és a halálbüntetést életfogytiglani fegyházra változtatta. "