Friss Ujság, 1918. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

9 Fttrss ujsae 1918. julius 2. bármelyike, miért is nyilvánvaló, hogy az ügynökségnek a közleménye azt a célt szolgálja, hogy az olasz csapat­ok­hoz annak idején átszökött cseh kato­nákat, akik talán még az osztrák-ma­­­­gyar egyenruhában harcolnak, igazol­­­ják. Otamm lap higgadtságra tntt az olaszokat I. ugarai, juliussi. A. norr­ere d él­la Sera katonai írója óva inti az­ olasz közvéleményt attól, hogy túlságosan vérmes következteté­seket fűzzön az osztrák-magyar had­seregnek a Pia­ven át való visszavo­nulásához és a többek között ezeket írja: / — Az osztrák-magyar hadseregnek a Piavén át való visszavonulása leg­inkább a németeknek tavaly a Som­­meon át való visszavonulásához ha­sonlítható. A németeknek ez a vissza­vonulása akkor lehetővé tette, hogy valósággal megtámad­hatatlan állások­ban védekezően viselkedjenek mind­addig, míg a megváltozott körülmé­nyek lehetővé tették, hogy új offenzí­­vába menjenek át. Az olasz front be­­hajlított alakja a Garda-tótól a tenge­rig megengedi az osztrák-magyar had­seregnek, hogy az olasz hadsereget ál­landóan a legnagyobb veszélyével fe­nyegesse. * Amerikaiak az olasz fronton Róma, július 1. A Stefani-ügynökség jelenti Washing­tonból: Egy amerikai ezred, mely je­­lenleg Pershiiig tábornok parancsnok­sága alatt áll, utasítást kapott arra, hogy Olaszországba induljon. Boker hadügyi államtitkár bejelentette, hogy az expedíció célja a szövetségesek frontjának egységét hangsúlyozni. Meghiúsult angol és francia támadások Március óta 191,454 fogoly, 2470 ágyú és 10,024 gépfegyver Berlin, július 1. A nagy főhadiszállás közli­ .Nyugati harctér: Rupprecht trónörö­kös hadicsoportja. A bárói tevékenység este a harcvonal több helyén föléledt. Az élénk felderítő tevékenység tovább tart. Angol részleges támadásokat Al­­berttól északra visszautasítottunk. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aasne és Marne között az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. A gya­logság erős felderítések céljából is­mételten előrenyomult. St. Pierre Aig­­lénél és attól délre a franciák dél felé heves tüzelőkészítés után támadásba fogtak. Visszautasították őket, s épp úgy meghiúsultak itt az ellenség éjjeli előretörései. Löwenhardt hadnagy 32-ik légi győ­zelmét aratta. A lezárt számbavétel szerint a tá­madó csatánk kezdete — 1918. mirc. 21 — óta a gyűjtőhelyeken keresztül el­szállított foglyok száma (leszámítva a betegállomásokon keresztül hátraszál­lított sebesülteket) 191.454-tőt tesz ki. Ebből az angolok 94.909 foglyot, köztük négy tábornokot és mintegy 3010 tisz­tet, a franciák 89.099 foglyot, köztük két tábornokot és mintegy 3200 tisztet veszítettek. A többi a portugálok, bel­gák és amerikaik között oszlik meg. A harcmezükről eddig 247 tő­ágyat ás 13.024 géppuskát szállítottunk be a zsákmán­ygyűjtőhelyekre. Ludendorff, első főszáll­ásm­ester. Tájékozatlan az antant hadvezeté­sége Berlin, július 1. Az antant hadvezetések­ ide­gessége még állandóan tart. A­ front teljes hosszában őrjáratok­ és felderítő különítmények elő­retörése révén igyekeznek a német hadvezetőség terveibe beletekinteni. Az Amiens körüli fronton az angolok és franciák Albertnél és Gastellnél na­gyobb támadásokkal igyekeztek vona­laikat megjavítani. ,a támadókat kézi­­tusában és ellentámadással mindenütt visszavertük. ■ Az oroszországi felfordulás Berlin, július 1. Stockholmból és Kopenhágából az­ orosz eseményekről érkezett táviratok a felfordulás képét mutatják. A leg­több hír azonban olyannyira ellenőriz­hetetlen, hogy az abban foglalt ese­mények valódiságáról igen nehéz meg­győződést szerezni. Annyi tény, hogy Pétervár ellátása a legnagyobb ne­hézségekbe ütközik és a városban a legdrámaibb jelenetek játszódnak le. A cseh-tót hadosztályok előnyomulásá­nak hírét több oldalról is megcáfolják és a stockholmi orosz körökben a leghatározottabban azt állítják, hogy­ezek a hírek egy és ugyanazon hir­­forrás irányzatos valótlanságai. A cár családja Angliába érkezett A Romanovokat száműzik Orosz­országból. Kopenhága, július 1. Ideérkezett hír szerint a volt cár családjának több tagja Angliába érke­zett. Egy hadihajó fedélzetén vannak, amely néhány nap előtt jött Arehan­­gelszkből. A hírt­ itt nagy kételkedéssel fogadják. Moszkvai, távirat szerint a szovjetek birodalmi kongresszusa, amely a na­pokban összeül, a többi­ között tárgyal­ni fogja azt az indítványt is, hogy a Romanov-családot száműzzék Oroszor­szágból és szállítsák külföldre. Kerensckben reménykednek a franciák Genf. július 1. A franciák erősen buzgólkodnak Ke­­renszki érdekében, akiről az egyik pá­risi lap a következőket írja: — A francia katonai körök egyelőre nagyon tartózkodók a híres orosz ven­déggel szemben, de nemsokára eljön­­ a nap, amikor Kerenszki megjelenése­­ a Murman-partokon, vagy Vladivosztok­­ban ugyanolyan hatást fog kelteni, mint Napolon megjelenése Elba szige­téről történt szökése után. az antant fellépésné Oroszország bem. Bécs, július 1. A milánói Secolo szerint a Versailles- i haditanács legközelebbi ülésén foglal-­­kozni fog különböző javaslatokkal, a­­melyek az anktivit­ államoknak Oroszor-­­szágban való mielőbbi fellépésivé t :.di­­nak kapcsolatban. Számítanak Japán segítségére Bécs, július 1. A Vossieche Zeitungnak jelentik Bernből. Taft, az Egyesült Államok volt elnöke Washingtonban beszédet, mon­dott, amelyben reményét fejezte ki, hogy az antant mostani nagy céljainak elérésénél számít Japán segítségére. Oroszországot okvetlen talpra kell ál­lítani és lehetővé kell tenni, hogy kelet felől Berlinbe masírozhassunk. Orosz tiltakozás az angol betörés miatt Moszkva, június 29. (P. t. a.) A külügyi népbiztos l­ock­­hart angol diplomáciai képviselőnek jegyzéket nyújtott át, amely lényegében a következőket mondja: A nép akaratának megfelelően az orosz szocialista szövetségi­­szovjetköz­társaság elhagyta­­a háborúban álló hatalmak sorát és kivált a háborús ál­­­­lapotból, amelyben megmaradnia Orosz­­­ország belső helyzete folytán lehetet­­­­lenné vált. A dolgozó orosz népz és a munkások és parasztok kormánya, a­­melyek akaratukat teljesítették, csak arra gondol, hogy békében és barát­­s­ágban éljen valamennyi más néppel. Oroszország népe egyetlen más né­­p­pet sem fenyeget háborúval és Angliát­­és partvidékeit semminő veszedelem M írélve ügye Fontos tanácskozások a főhadiszál­láson. Bécs, julius 1. Berlinből táviratoztak, hogy Herliirh birodalmi kancellár vasárnap este a német főhadiszállásra utazott és kö­rülbelül, egy hétig marad ott. A német fővárosba való visszatérése után foly­tatja a Németországgal való szövetség kim­élyítésére vonatkozó tárgyalásokat Banán gróf osztrák és magyar külügy­miniszterrel. Hertlingnek a főhadiszál­láson való időz­ése is elsősorban ezzel az ügygyel áll összefüggésben, ezenkí­vül jelentést tesz Vilmos császárnak az általános külpolitikai helyzetről és a béke ügyének jelenlegi állásáról.­­­ rvsgos felelet P­ilhlmann beszédére­­, London, június 29. A Reuters-ügynökség értesülése­ sze­rint az alábbiak a mértékadó angol kö­rök véleményének tekintendők: Nincs semmi kétség aziránt, hogy a német államtitkár Angliának tudomására akarta hozni, hogy Angliával a főkér­­d­ésben megegyezésre juthatna, ha Né­metország szabad kezet kapna Keleten. A német miniszter három feltételt állít fel. 1. történelmi határ (mindegy, hogy ez mit akar jelenteni), másodszor:­­ten­gerentúli birtokok, harmadszor: a ten­gerek szabadsága. A tengerentúli bir­tokokról szándékosan határozatlanul nyilatkozott. Nem mondja, hogy Né­metország mindég gyarmatát vissza­követeli, hanem hogy rendelkeznie, kell tengerentúli birtokkal, úgy amint azok­ra gyarmatpolitikai célokból szüksége van. Ami a tengerek szabadságát illeti, úgy nyilván azt a jogot akarja valójá­ban, hogy minden­ szükséges nyersanya­got megszerezhessen. A németeknek ez­­időszerint kétségtelenül ez a fő gondjuk és figyelemreméltó, hogy Kühlmann fej­tegetései nem hivatkoztak közvetlenül erre. Az a tény, hogy erről hallgat, bi­zonyítja, hogy nem akarja világosan feltüntetni előttünk, hogy mennyire fog­lalkoztatja őt ez a kérdés. Egy bizonyos ajánlatrét­zt tett, amelyről azt hiszi, hogy a békebarátok, vagy félig-meddig béke­barátok szempontjából elfogadható vol­na. Másrészről nem csinál titkot abból, hogy Németország mindent meg akar tar­tani, ami fölött Oroszországban rendel­kezik. Beszédét nyilvánvaló békeajánlat­nak tekinti, amely lényegében Angliá­nak szól. Ami Franciaországot illeti, erre Kühlmann nem veszteget fáradjá­szólnak. Mindazokhoz fordul, akik azt hiszik, hogy nem lesz döntő katonai győzelem. Belátja, hogy a kétkedés ben­nünket csak elszántabbakká tenne ,s ezért kerüli. Beszéde az ügyet egyálta­lán nem viszi előbbre. Tulajdonképpeni érdekessége abban rejlik, hogy megvi­lágítja a német helyi viszonyokat. Ki lehet olvasni belőle, hogy Németország­ban az okos emberek igen nyugtalan­­kodnak. Az osztrák vereség ezt a nyug­talanságot fokozta, mert Németország belátja, hogy Ausztriától már nem re­mélhet és hogy a kettős monarchia ha­marosan újabb teherré válhatik. A francia munkások tudni akarják a békefeltételeket Bern, június 30. A l’rogres de Lyon közli a Confede­­ration Generale du Travail egy nyilat­kozatát, amely szerint határozottan kö­vetelik, hogy a munkásosztálynak bizo­nyos erkölcsi elégtételt nyújtsanak, a félreértéseket oszlassák el és az or­szágot a hadicélok, a hadviselés és amaz általános feltételek felől, amelyek mellett békét lehetne kötni, világosítsák fel. Mindenekelőtt az igazságos és tar­tós béke újból fölmerülő fordulóját kell tartalmilag közelebbről körülírni annyival is inkább, mert ez idő szerint bizonyos hódító uszítás folyik Francia­­országban. Sajnálatos dolog, hogy az antant kormányai még mindig nem közölték békefeltételeiket / / sem fenyegetheti. Annál nagyobb biza­­­kodással jelenti ki Oroszország mun­kásainak és parasztjainak kormánya, hogy nem tehet mást, minthogy tilta­kozást jelentsen be annak a fegyveres angol osztagnak a betörése ellen, a­mely épp most érkezett a Mormon partvidékre és am­elyet semmiféle Oroszország részéről történt támadás­­szerű eljárás sem hivott ki. Az orosz köztársaság haderőinek az a feladata, hogy a Murman-vidéket minden ide­gen betörés ellen megvédelmezzék s a szovjet csapatok teljesítették ezt a kö­telességüket, amidőn a végsőkig elmen­tek a szovjetek Oroszországéval szem­ben fennálló forradalmi kötelességük teljesítésében. A szovjetek külügyi népi biztossága a leghatározottabb módon rámutat annak szükségességére, hogy a semleges Oroszország Murman-vidékén, semmiféle angol vagy más idegen ha­talom fegyveres csapatai ne tartózkod­hassanak és megújítja ismételten föl­emelt tiltakozását az ellen, hogy angol hadihajók a Murman-kikötőkben tar­tózkodjanak, egyidejűleg ama szilárd várakozásának ad kifejezést, hogy az angol kormány az Oroszország nem­zetközi helyzetével ellentmondásban lé­vő intézkedéseket vissza fogja vonni és Oroszország dolgozó népét, amelyet az a forró vágy hat át, hogy Angliával a zavartalan barátság viszonyában ma­radjon, akarata ellenére nem fogják abba a helyzetbe hozni, amely leg­őszintébb törekvéseivel nem áll össz­hangban. ­ Meggyilkoltak­­ egy orosz foglyot A rendőrség a gyilkos nyomában.­­ A fővárosi fuvartelep mögötti erő­­i­dőben vasárnap éjjel Prokop Alex­­ orosz fogolyt egy ismeretlen katona megtámadta, hasbaszúrta, nyakát át­­­­vágta és 11X10 korona készpénzét elra­­­­bolta. I­rokopot a mentők életveszé­lyes sérülésével a 4-es számú tartalék­­kórházba szállították. A helyszínen megjelent Gál László dr. rendőrkapi­tány és kihallgatta Marék János épí­tészeti rajzolót. Marék elmondotta, hogy hajnali fél négy órakor két, sze­méttelepen dolgozó fiú felcsengette azzal, hogy a szeméttelep mögötti er­dőben egy­ orosz fogoly vérében fet­­rétig és segítségért kiáltoz. Odasietett és még tudott az oroszszal beszélni. Ért oroszul és igy elmondotta neki, hogy a 4. tartalékkór­h­ázban volt mint betegállománya katona. Odahaza Oroszországban nincs senkije, teljesen árva. Vasárnap egyik­ beteg katona el­csalta magával sétálni. Az erdőben, úgy 11 óra tájban hirtelen, minden ve­szekedés vagy nézeteltérés nélkül rá­­támadt és hasbaszúrta. Hogy ki volt, azt r­em tudja, de a vele együtt levő betegek bizonyára tudni fogják, hogy melyik katonával ment el­­ vasárnap sétálni. Arra már nem emlékezett, hogy merénylője torkát is átvágta. Prokopot, aki eszméletlen állapotban van, még nem lehetett kihallgatni. A rendőri nyomozás megállapította, hogy az orosz foglyot nem katona gyilkolta meg, ahogy az első pillanat­ban hitték, hanem egy orosz fogoly­társa csztila a homokbányáig és ott végzett vele. A rendőri nyomozás már a gyilkos személyazonosságát is meg­­állapitotta. Balalov Ivánnak hívják, körülbelül 26 esztendős lehet, minden

Next