Friss Ujság, 1920. január (25. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-15 / 13. szám
2 cialisták padjain, Zietz női képviselő azt kiáltja: Rágalmazó!) Már másodízben próbálnak oly parlamentet, amely a legszabadabb választójog alapján ül össze, az utca diktatúrája alá helyezni. (Viharos tiltakozás ? függetlenek padjain.) Az ilyen artikulátlan hangok ellenére is az egész világ szeme láttára megállapítom, hogy a szegény félrevezetett és felbujtogatott áldozatok vére a független szociáldemokratákra és csak az ő fejükre hull vissza.Hosszas, rettenetes zaj a függetlenek padjain. Ezeket a borzalmas vérfoltokat a független szociáldemokrácia nem fogja tudni lemosni magáról. (Hosszantartó, viharok közbekiáltások a függetlenek padjairól.) A Kain-bélyeg örökre ott marad a homlokukon. Egyes vezérek dicsvágya terelte a névtelen áldozatokat a birodalmi gyűlés palotája elé és végül a halálba. Semmiféle orditozás, semmiféle demagóg fogás nem fogja elhomályosítani ennek a pártnak a vérbűnét. Legkiválóbb kötelességemnek tartom, hogy a birodalmi kormány és mindazok nevében, akik a polgárháborút a borzalmak legrettenetesebbjének tartják, a rendőrség tisztviselőinek köszönetét és teljes elismerést mondjak. (Élénk tetszés.) De a rendőrség önmegtartóztatásának is megvan új határa. Mikor bajtársaikat lefegyverezték, megtámadták, megverték, földretiporták, végül pedig a sajgó fegyvereikkel megölték, csak akkor lépett a rendőrség akcióba és pedig teljes joggal, de gyakran túlkésőn. (Élénk helyeslés.) Az eseményeket minden oldalról számols tanú bizonyítja. Igen sok tanú jelentkezett, aki látta, hogy a független szocialista frakció, akik e házban ülnek s az elnapolási indítványt elvetették, különböző jelekkel, kendőlobogtatással és részben közvetlenül beszédekkel befolyásolták és felszólították a tömeget arra, hogy rohanja meg a birodalmi ülés palotáját. Azt állítom, hogy mindazok, akik tegnap itt voltak a házban, csak a rendőrség hősies magatartásának köszönhetik, hogy még élnek. Ha sikerült volna a roham a ház ellen, akkor Bertalan-éjszakát éltünk volna át. — Ha a nép meglátja azt a mélységet, amelybe hajszolják, ha a munkásság tudatára ébred annak, hogy minden nyomorának a függetlenek az okai, akkor ez az első vér a békekötés után nem ömlött ki hiába. Akkor a nép tömegei lassanként tudatára ébrednek annak, hogy azok a pártok, amelyek a kisebbség diktatúráját írták zászlójukra, közveszélyesek. A kommunisták azt remélik, hogy a zűrzavarban, a tömeghalálban mindenkinek mindenki elleni harcában érkezik el az ő idejük és hogy ők, mikor már minden össze van rombolva, felépíthetik a romokon a kommunista uralmat. Nem szorul bizonyításra az, hogya nemzet összességének létét és életét fenyegti ez a gonosz agitáció és hogy a nemzet összessége önvédelmi harcot kénytelen folytatni. Az ilyen üzelmek ellen a legélesebb intézkedésekkel kell eljárni. Nem tűrheti, hogy az elenyésző kisebbség tegyen, amit akar, amely egyenesen veszettül tombol az egész nemzet élete ellen és romhalmazt akar teremteni. (Úgy van!) Mi tehát — feltételezem, hogy e ház támogatására számíthatok — mögöttünk fogjuk találni az egész közvéleményt. (Viharos ellentmondás és zaj a függetlenek padjain.) Az összes független és kommunista lapokat be fogjuk tiltani. (Nagy zaj a függetlenek padjain, a birodalmi kancellár legközelebbi szavait a lármától nem hallani.) és azokat, akik a népet lázítják is arra törekszenek, hogy nemzetünket teljesen beletaszítsák a mélységbe, ártalmatlanná tesszük, úgy, hogy elzárjuk őket. (Élénk tetszés.) Henke független szocialista képviselő szólal fel és ezeket mondja: Miskor a kapitalizmus megszilárdításáról van szó, a kormány sohasem riad vissza a vérontástól. Ezzel szemben magától értetődik, hogy nekünk fel kell szólítanunk a munkásokat arra, hogy éljenek összes politikai jogaikkal. Számunkra most egy kérdés van csak: Győzelem vagy halál. (Nagy zaj a többségen, pfujkiáltások, hosszas nyugtalanság.) A függetlenek és a kommunisták titkos értekezleteiről szóló meséknek már nincs hatása. Fütyülünk a kormány intézkedéseire és az ostromállapotra! Noske honvédelmi miniszter: Tegye csak ki innen a házból a lábát. (Tomboló tetszés.) Henke folytatva: Meg vagyok győződve, hogy a szocializmus mindezek dacára győzni fog. (Tetszés a függetlenségieknél, fütyülés jobbról.) Heine porosz belügyminiszter kijelenti, hogy szívesen vállalja a felelősséget azért, hogy az épületet rendőrlegénységgel szállotta meg, mert azért, ami akkor történt volna, ha nem védelmezte volna a házat, senki sem vállalhatná a felelősséget. (Élénk közbeszólások, zaj, felkiáltások balról: ön provokált! Szembesen adott utasításokat és ezeket a tisztek és legénység igazán csodálatraméltó módon a legnagyobb nyugodtsággal teljesítette. (M. T. I.) Berlin, január 14. A belügyminiszter ezután ismertette az eseményeket és megállapította, hogyelőször kívülről lőttek a birodalmi gyűlés épületére. Az első golyó azt a férfit találta, aki a miniszter mellett állott az előcsarnokban. Az első lövések után még körülbelül tíz perc múlott el, amíg a védőrség fegyverét használta. A helyzet percről-percre jobban kiélesedett. A legénység a fal mentén, háttal a házhoz állt. Ebben a pillanatban a szolgálattevő tiszt felszólította a tömeget, hogy vonuljonvissza. (Felkiáltások balról: Ilyen felszólítás nem történt!) Igen sookan megerősítik, hogy a tiszt igen ! is felszólította a tömeget a távozásra. A tüntetők azonban nem viselkedtek úgy, mintha el akarnának vonulni. Ha ebben a pillanatban nem lettek volna — itt igazán csak pillanatokról volt szó — akkor a rendőrséget a tömeg legyűrte volna és benyomult volna a birodalmi gyűlés épületébe. (M. T. I.) Í FRISS ÚJSÁG 1921. Január 16. A gazdaszövetség alelnökének támadása nagyatádi Szabó István ellen. „Azé a föld, aki megműveli." Nagyatádi Szabó István, a Kisgazdapárt egyik vezére, legutóbb Szolnokon beszédet mondott, melyben többek között kijelentette, hogy az ország fundamentuma a föld, s ez a föld pedig legyen azé, aki azt megmunkálja, aki annak hivatásos kezelője és mivelője." „Sehol a világon oly óriási birtok-aránytalanságok, mint nálunk, nincsenek", — mondotta tovább nagyatádi Szabó István — „s amikor még az afrikai gyarmatokon is mindenki juthat földhöz, nálunk még az sem, aki vérével és verejtékével szenvedett érte." Bernát István, a „Magyar Gazda Szövetség" alelnöke, szóvátette most nagyatádi Szabó István e kijelentéseit. Példákkal bizonyítja, hogy más országokban, főleg Kanadában, is vannak ily nagy birtokaránytalanságok. Majd erős támadást is intéz nagyatádi Szabó ellen. Azt írja többek között: „Ha bármily sokat lehet is a nagybirtok terhére inni, a nemzeti érdekek tönkretételében nagyobb része volt azoknak a politikusoknak, akik kellő tudás, mérséklet és önzetlenség nélkül csupán a féktelen ambíció és feltűnni vágyás által vezetve döntötték romlásba nemzetünket" A nagyatádi Szabó István elleni nyílt támadás egyszersmind figyelmeztetés Rubiner Gyula miniszternek is. Rubinek földreform-tervezetét ugyanis bizonyos idegességgel fogadták a nagybirtokosok. Ghilidny Imre báró volt földmivelési miniszter már fel is szólalt ellene. Rubinek politikáját és egész magatartását túlságos radikálisnak tartják volt barátai, a nagybirtokosok, és ezt főleg nagyatádi Szabó Istvánék befolyásának tudják be. Igaz, hogy másrészről éppen nagyatádiék csoportjából nyilvánul meg elégedetlenség Rubinekékkel szemben. Rubinek legutóbbi kalocsai kijelentését, hogy megbocsátotta „Friedrichnél kisebb képességű nagyatádinak, akit beeresztett ugyan a pártba, de kidobta onnan a zsidóit." Rubinek szükségesnek is látta kimagyarázni szavait. A Kisgazdapártban — hangsúlyozzák — tökéletesen sikerült a régi ellentétek kiegyenlítése, s a párt ma egységesen áll vezérei mellett. Az amerikai tótok Csehország ellen. AzAmerikában élő tótok, akik fignpák előtte leglelkesebb hívei voltak a csehek által vezetett pánszláv mozgalomnak, már ugyanazon a nézeten vannak, mint Felső-Magyarországon élő fajtestvéreik: látják, hogy a csehek rutul becsapták őket. Ezért most odakint teljes erővel megindult a mozgalom a tót földnek Csehországtól való teljes függetlenítéséért s elhatározták, amig Felső-Magyarország fel nem szabadul a cseh járom alól, egy dollárt sem küldenek haza. Az amerikai tótoknak ez az öntudatra ébredése nagyon fáj a cseh kormánynak és most Srobár, a csehek tót minisztere próbálja őket szép szóval megpuhitani, ami azonban nem fog már sikerülni. Srobár a Szlovenszka Liga utján jegyzéket küldött az amerikai tótok szervezetének s ebben a következőket mondja: — A Tótföldön körülbelül hárommillió lélek él. Hogyha a szlovák országgyűlésnek 300 tagja volna, ebből a népesedés arányában 22 zsidó, 50 orosz, 15 német, 53 magyar, szóval 140 nem szlovák és 160 szlovák volna. A szlovákoknak tehát csak húsz főnyi többség jutna, márpedig ezzel a többséggel még 24 óráig sem lehetne kormányozni. Ne feledjük el, hogy a magyaroknak nagy intelligenciájuk volt és az egész Tótföld el volt árasztva magyarokkal és magyaránokkal. Feltételezhetjük ma, hogy a szlovák nép közül senki sem fog ezekre szavazni? Felébred-e a szlovák nemzet annyira e rövid pár hónap alatt, hogy csak szlovákra szavazzon? Tudja-e a mi népünk, hogy ki szlovák és ki nem pártolt még el? Egyes vármegyékben, aminek Bars, Hont, Nógrád, Abaúj, Zemplén, Szepes és Sáros, egyáltalában nincs emberünk, akit a nép élére állíthatnánk, mint ha szlovákot. A szlovákoknak pedig van országgyűlésük, a szlovák klub Prágában. Ezek után az érdekes beismerések után Szobár még elmond egy csomó valótlanságot arról, hogy a magyarok hogyan izgatnak a tótok közt a csehek ellen s hogy a „magyar kormány kétszáz milliót költött az agitációra" s csak a cseh katonák hősiessége hiúsította meg a magyar bolsevikiek terveit. Végzi azzal a feljajdulással, hogy „a mai körülmények közt Szlovenszko nevét kívánhatja, de nem is gondolhat arra, hogy autonóm országgyűlései, politikailag szervezkedjék. Csak a nemzet árulója gondolhat ilyet." így Szobár. De hasztalan szenget a tótoknak, azok már nem hisznek neki. A csehek elnyomják és kizsarolják a tótságot, amelynek már csak egy kívánsága van: végleg szabadulni a kéretlen patrónustól. / Szamuely László / soproni bűnei. Súlyos vallomások a soproni kivégzésekről. Néhány perccel kilenc óra után nyitotta meg az elnök ma délelőtt Szamuely László és társai tárgyalásának folytatását. Kérdést intézett Szamuely Lászlóhoz, hogy hol töltötte az időt a diktatúra bukása után és miből élt, mire Szamuely elmondta, hogy a komány bukásakor harminchatezer koronát kapott, ebből élt és álnéven egy galíciai zsidónál tartózkodott. Ezután a kivégzett terroristák vallomásait olvassák fel. Cserny József azt vallotta, hogy mintegy nyolc nappal kivégzésük előtt felkeresték őt az ukrán tisztek és kérték a nála beosztott orosz katonák névjegyzékét. Azt mondták, hogy ők baloldali ellenforradalmat akarnak szervezni, mert ez a mostani nem igazi proletárdiktatúra, amire ő azt felelte nekik, hogy ha százezer munkás nem akarja a proletárdiktatúrát, akkor ők hiába akarják és ezért nem is segédkezett nekik. A kivégzést követő reggel be akart menni Kun Bélához,de az ajtóban figyelmeztették, hogy ne menjen be, mert az öreg nagyon dühös, az éjjel kivégeztette a két ukrán tisztet és könynyen ő is a sorsukra juthat. Ezért nem is ment be. Az orvosszakértők véleményének előterjesztése után következett amai tárgyalás szenzációja. A fogházból elővezették Engel József drt, aki az igazságügyi népbiztosságnál Rónai Zoltán mellé volt beosztva. Engel dr. előadja, hogy az igazságügyi népbiztosságnál nagy felháborodást keltett az a hír, hogy Szamuely László Sopronban két halálos ítéletet hozott, de mivel egy Szamuelyről volt szó, a maguk kezdeményezésére semmit sem mertek tenni. Szerencsére délután bejött Rónai Zoltán és utasította őket, hogy nyomban táviratozzanak Sopronba, hogy az ítélet végre nem hajtható. Másnap délelőtt Sopronból távirat jött, hogy az ítéletet már végrehajtották, különben is az igazságügyi népbiztossághoz ez a dolog nem tartozik, mert a rögtönítélő bíróság a hadügyi népbiztosságnak van alávetve. A táviratot megmutatta Rónai Zoltánnak és kérte, hogy mentse fel állásától, vagy a legszigorúbban járjon el Szamuely László ellen. A népbiztos néhány nap múlva kieszközölt egy írásbeli rendeletet a kormányzótanácstól, hogy Szamuely László ellen eljárást kell indítani és a kihallgatást őrá bízta. ő beidézte Szamuely Lászlót. Szamuely délután öt órakor egy terroristával meg is jelent és mindjárt türelmetlenkedni kezdett, hogy hallgassák ki gyorsan, mert neki sürgős dolga van. Azt vallotta, hogy a soproni kivégzetteket nem ő, hanem a bátyja, Szamuely Tibor ítélte halálra már nyolc nappal ezelőtt, de az ítéletet nem hajtották végre, mert szembesíteni kellett az elítélteket más négy emberrel, akiket be akartak mártani az ügybe. A bátyja éppen azért küldte őt nyolc nap múlva Sopronba, hogy a szembesítéseket ejtse meg és az elítélteket végeztesse ki. Ez meg is történt. A bíróság a tárgyalás folytatását holnap reggel 9 órára halasztotta el.