Friss Ujság, 1920. január (25. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-15 / 13. szám

2 cialisták padjain, Zietz női képviselő azt kiáltja: Rágalmazó!) Már má­sodízben próbálnak oly parlamentet, amely a legszabadabb választójog alapján ül össze, az utca diktatúrája alá helyezni. (Viharos tiltakozás ? függetlenek padjain.) Az ilyen arti­kulátlan hangok ellenére is az egész világ szeme láttára meg­állapítom, hogy a szegény fél­revezetett és felbujtogatott áldoza­tok vére a független szociáldemo­kratákra és csak az ő fejükre hull vissza.­­Hosszas, rettenetes zaj a függetlenek padjain. Ezeket a bor­zalmas vérfoltokat a független szo­ciáldemokrácia nem fogja tudni le­mosni magáról. (Hosszantartó, viha­rok közbekiáltások a függetlenek padjairól.) A Kain-bélyeg örökre ott marad a homlokukon. Egyes vezé­rek dicsvágya terelte a névtelen ál­dozatokat a birodalmi gyűlés palo­tája elé és végül a halálba. Semmi­féle orditozás, semmiféle demagóg fogás nem fogja elhomályosítani en­nek a pártnak a vérbűnét. Legkivá­lóbb kötelességemnek tartom, hogy a birodalmi kormány és mindazok nevében, a­kik a polgárháborút a borzalmak legrettenetesebbjének tartják, a rendőrség tisztviselőinek köszönetét és teljes elismerést mond­jak. (Élénk tetszés.) De a rendőrség önmegtartóztatásának is megvan új határa. Mikor bajtársaikat lefegyve­­rezték, megtámadták, megverték, földretiporták, végül pedig a sajgó fegyvereikkel megölték, csak akkor lépett a rendőrség akcióba és pedig teljes joggal, de gyakran túlkésőn. (Élénk helyeslés.) Az eseményeket minden oldalról számols tanú bizo­nyítja. Igen sok tanú jelentkezett, a­ki látta, hogy a független szocialis­ta frakció, akik e házban ülnek s az elnapolási indítványt elvetették, kü­lönböző jelekkel, kendőlobogtatás­­sal és részben közvetlenül beszé­dekkel befolyásolták és felszólítot­ták a tömeget arra, hogy rohanja meg a birodalmi ülés palotáját. Azt állítom, hogy mindazok, akik tegnap itt voltak a házban, csak a rendőr­ség hősies magatartásának köszön­hetik, hogy még élnek. Ha sikerült volna a roham a ház ellen, akkor Bertalan-éjszakát éltünk volna át. — Ha a nép meglátja azt a mély­séget, amelybe hajszolják, ha a munkásság tudatára ébred annak, hogy minden nyomorának a függet­lenek az okai, akkor ez az első vér a békekötés után nem ömlött ki hiába. Akkor a nép tömegei lassan­ként tudatára ébrednek annak, hogy azok a pártok, amelyek a kisebbség diktatúráját írták zászlójukra, köz­­veszélyesek. A kommunisták azt remélik, hogy a zűrzavarban, a tö­meghalálban mindenkinek mindenki elleni harcában érkezik el az ő ide­jük és hogy ők, mikor már minden össze van rombolva, felépíthetik a romokon a kommunista uralmat. Nem szorul bizonyításra az, hogy­­a nemzet összességének létét és éle­tét fenyegti ez a gonosz agitáció és hogy a nemzet összessége önvédel­mi harcot kénytelen folytatni. Az ilyen üzelmek ellen a legélesebb in­tézkedésekkel kell eljárni. Nem tűr­heti, hogy az elenyésző kisebbség tegyen, amit akar, amely egyenesen veszettül tombol az egész nemzet élete ellen és romhalmazt akar te­remteni. (Úgy van!) Mi tehát — fel­tételezem, hogy e ház támogatásá­ra számíthatok — mögöttünk fog­juk találni az egész közvéleményt. (Viharos ellentmondás és zaj a füg­getlenek padjain.) Az összes függet­len és kommunista lapokat be fogjuk tiltani. (Nagy zaj a függetlenek pad­jain, a birodalmi kancellár legköze­lebbi szavait a lármától nem halla­ni.) és azokat, akik a népet lázítják is arra törekszenek, hogy nemze­tünket teljesen beletaszítsák a mély­­ségbe, ártalmatlanná tesszük, úgy, hogy elzárjuk őket. (Élénk tetszés.) Henke független szocialista képvi­selő szólal fel és ezeket mondja: Mi­­skor a kapitalizmus megszilárdításá­ról van szó, a kormány sohasem riad vissza a vérontástól. Ezzel szemben magától értetődik, hogy nekünk fel kell szólítanunk a mun­kásokat arra, hogy éljenek összes politikai jogaikkal. Számunkra most egy kérdés van csak: Győzelem vagy halál. (Nagy zaj a­ többségen, pfujkiáltások, hosszas nyugtalan­ság.) A függetlenek és a kommunis­ták titkos értekezleteiről szóló me­séknek már nincs hatá­sa. Fütyülünk a kormány intézkedéseire és az os­tromállapotra! Noske honvédelmi miniszter: Te­gye csak ki innen a házból a lábát. (Tomboló tetszés.) Henke folytatva: Meg vagyok győződve, hogy a szocializmus mindezek dacára győzni fog. (Tet­szés a függetlenségieknél, fütyülés jobbról.) Heine porosz belügyminiszter ki­jelenti, hogy szívesen vállalja a fe­lelősséget azért, hogy az épületet rendőrlegénységgel szállotta meg, mert azért, ami akkor történt volna, ha nem védelmezte volna a házat, senki sem vállalhatná a felelősséget. (Élénk közbeszólások, zaj, felkiáltá­sok balról: ön provokált! Szemb­­esen adott utasításokat és ezeket a tisztek és legénység igazán cso­dálatraméltó módon a legnagyobb nyugodtsággal telje­sítette. (M. T. I.) Berlin, január 14. A belügyminiszter ezután ismer­tette az eseményeket és megállapí­totta, hogy­­először kívülről lőttek a birodalmi gyűlés épületére. Az első golyó azt a férfit találta, aki a miniszter mellett állott az előcsar­nokban. Az első lövések után még körülbelül tíz perc múlott el, amíg a védőrség fegyverét használta. A helyzet percről-percre jobban kiéle­sedett. A legénység a fal mentén,­­ háttal a házhoz állt. Ebben a pilla­natban a szolgálattevő tiszt felszó­lította a tömeget, hogy vonuljon­­vissza. (Felkiáltások balról: Ilyen­­ felszólítás nem történt!) Igen so­­o­kan megerősítik, hogy a tiszt igen ! is felszólította a tömeget a távo­zásra. A tüntetők azonban nem vi­selkedtek úgy, mintha el akarnának vonulni. Ha ebben a pillanatban nem lettek volna — itt igazán csak pil­lanatokról volt szó — akkor a rend­őrséget a tömeg legyűrte volna és benyomult volna a birodalmi gyűlés épületébe. (M. T. I.) Í FRISS ÚJSÁG 1921­. Január 16. A gazda­szövetség alelnök­ének táma­dása nagyatádi Szabó István ellen. „Azé a föld, aki megműveli." Nagyatádi Szabó István, a Kis­gazda­párt egyik vezére, legutóbb Szolnokon beszédet mondott, mely­ben többek között kijelentette, hogy az ország fundamentuma a föld, s ez a föld pedig legyen azé, aki azt megmunkálja, aki annak hivatásos kezelője és mivelője." „Sehol a vi­lágon oly óriási birtok-aránytalan­ságok, mint nálunk­, nincsenek", — mondotta tovább nagyatádi Szabó István — „s amikor még az afrikai gyarmatokon is mindenki juthat föld­höz, nálunk még az sem, aki véré­vel és verejtékével szenvedett érte." Bernát István, a „Magyar Gazda­ Szövetség" alelnöke, szóvátette most nagyatádi Szabó István e kijelenté­seit. Példákkal bizonyítja, hogy más országokban, főleg Kanadában, is vannak ily nagy birtokaránytalan­ságok. Majd erős támadást is intéz nagyatádi Szabó ellen. Azt írja töb­bek között: „Ha bármily sokat lehet is a nagybirtok terhére inni, a nem­zeti érdekek tönkretételében nagyobb része volt azoknak a politikusoknak, akik kellő tudás, mérséklet és ön­zetlenség nélkül csupán a féktelen ambíció és feltűnni vágyás által ve­zetve döntötték romlásba nemzetün­ket" A nagyatádi Szabó István elleni nyílt támadás egyszersmind figyel­meztetés Rubiner Gyula miniszter­nek is. Rubinek földreform-terveze­tét ugyanis bizonyos idegességgel fogadták a nagybirtokosok. Ghilidny Imre báró volt földmivelési minisz­ter már fel is szólalt ellene. Rubinek politikáját és egész magatartását túlságos radikálisnak tartják volt barátai, a nagybirtokosok, é­s ezt főleg nagyatádi Szabó Istvánék be­folyásának tudják be. Igaz, hogy másrészről éppen­­ nagyatádiék csoportjából nyilvánul meg elégedetlenség Rubinekékkel szemben. Rubinek legutóbbi kalocsai kijelentését, hogy megbocsátott­a „Friedrichnél kisebb képességű nagy­atádinak, akit beeresztett ugyan a pártba, de kidobta onnan a zsidóit." Rubinek szükségesnek is látta kima­gyarázni szavait. A Kisgazdapártban — hangsúlyozzák — tökéletesen si­került a régi ellentétek kiegyenlíté­se, s a párt ma egységesen áll ve­zérei mellett. Az amerikai tótok Csehország ellen.­ ­ Az­­A­m­erikában élő tótok, akik fignpák előtte leglelkesebb hívei vol­­­­tak a csehek által vezetett pán­szláv mozgalomnak, már ugyanazon a nézeten vannak, mint Felső-Ma­­gyarországon élő fajtestvéreik: lát­ják, hogy a csehek rutul becsapták őket. Ezért most odakint teljes erő­vel megindult a mozgalom a tót földnek Csehországtól való teljes függetlenítéséért s elhatározták, a­mig Felső-Magyarország fel nem szabadul a cseh járom alól, egy dollárt sem küldenek haza. Az amerikai tótoknak ez­ az ön­tudatra ébredése nagyon fáj a cseh kormánynak és most Srobár, a cse­hek tót minisztere próbálja őket szép szóval megpuhitani, ami azon­ban nem fog már sikerülni. Srobár a Szlovenszka Liga utján jegyzéket küldött az amerikai tótok szerveze­tének s ebben a következőket mondja: — A Tótföldön körülbelül három­millió lélek él. Hogyha a szlovák országgyűlésnek 300 tagja volna, ebből a népesedés arányában 22 zsidó, 50 orosz, 15 német, 53 ma­gyar, szóval 140 nem szlovák és 160 szlovák volna.­ A szlovákoknak tehát csak húsz főnyi többség jutna, már­pedig ezzel a többséggel még 24 óráig sem lehetne kormányozni. Ne feledjük el, hogy a magyaroknak nagy intelligenciájuk volt és az egész Tótföld el volt árasztva ma­gyarokkal és magyaránokkal. Fel­tételezhetjük ma, hogy a szlovák nép közül senki sem fog ezekre sza­vazni? Felébred-e a szlovák nem­zet annyira e rövid pár hónap alatt, hogy csak szlovákra szavazzon? Tudja-e a mi népünk, hogy ki szlo­vák és ki nem pártolt még el? Egyes vármegyékben, aminek Bars, Hont, Nógrád, Abaúj, Zemplén, Sze­­pes és Sáros, egyáltalában nincs emberünk, akit a nép élére állíthat­nánk, mint ha szlovákot. A szlová­koknak pedig van országgyűlésük, a szlovák klub Prágában. Ezek után az érdekes beismerések után Szobár még elmond egy cso­mó valótlanságot arról, hogy a ma­gyarok hogyan izgatnak a tótok közt a csehek ellen s hogy a „ma­gyar kormány kétszáz milliót köl­tött az agitációra" s csak a cseh ka­tonák hősiessége hiúsította meg a magyar bolsevikiek terveit. Végzi azzal a feljajdulással, hogy „a mai körülmények közt Szlovenszko nevét kívánhatja, de­­ nem is gondolhat arra, hogy autonóm országgyűlései, politikailag szervezkedjék. Csak a nemzet árulója gondolhat ilyet." így Szobár. De hasztalan szenget a tótoknak, azok már nem hisznek neki. A csehek elnyomják és kizsa­rolják a tótságot, amelynek már csak egy kívánsága van: végleg szabadulni a kéretlen patrónustól. / Szamuely László / soproni bűnei. Súlyos vallomások a soproni ki­végzésekről. Néhány perccel kilenc óra után nyitotta meg az elnök ma délelőtt Szamuely László és társai tárgyalá­sának folytatását. Kérdést intézett Szamuely Lászlóhoz, hogy hol töl­tötte az időt a diktatúra bukása után és miből élt, mire Szamuely elmond­ta, hogy a kom­ány­ bukásakor har­minchatezer koronát kapott, ebből élt és álnéven egy galíciai zsidónál tartózkodott. Ezután a kivégzett terroristák val­lomásait olvassák fel. Cserny József azt vallotta, hogy mintegy nyolc nappal kivégzésük előtt felkeresték őt az ukrán tisztek és kérték a nála beosztott orosz katonák névjegyzé­két. Azt mondták, hogy ők baloldali ellenforradalmat akarnak szervezni, mert ez a mostani nem igazi prole­tárdiktatúra, amire ő azt felelte ne­kik, hogy ha százezer munkás nem akarja a proletárdiktatúrát, akkor ők hiába akarják és ezért nem is segédkezett nekik. A kivégzést kö­vető reggel be akart menni Kun Bé­lához,­­de az ajtóban figyelmeztet­ték, hogy ne menjen be, mert az öreg nagyon dühös, az éjjel kivé­geztette a két ukrán tisztet és köny­­nyen ő is a sorsukra juthat. Ezért nem is ment be. Az orvosszakértők véleményének előterjesztése után következett a­­mai tárgyalás szenzációja. A fog­házból elővezették Engel József drt, aki az igazságügyi népbiztosságnál Rónai Zoltán mellé volt beosztva. Engel dr. előadja, hogy az igazság­ügyi népbiztosságnál nagy felhábo­rodást keltett az a hír, hogy Sza­muely László Sopronban két halálos ítéletet hozott, de mivel egy Sza­­muelyről volt szó, a maguk kezde­ményezésére semmit sem mertek tenni. Szerencsére délután bejött Ró­nai Zoltán és utasította őket, hogy nyomban táviratozzanak Sopronba, hogy az ítélet végre nem hajtható. Másnap délelőtt Sopronból távirat jött, hogy az ítéletet már végrehaj­tották, különben is az igazságügyi népbiztossághoz ez a dolog nem tar­tozik, mert a rögtönítélő bíróság a hadügyi népbiztosságnak van alávet­ve. A táviratot megmutatta Rónai Zoltánnak és kérte, hogy mentse fel állásától, vagy a legszigorúbban jár­jon el Szamuely László ellen. A nép­biztos néhány nap múlva kieszkö­zölt egy írásbeli rendeletet a kor­mányzótanácstól, hogy Szamuely László ellen eljárást kell indítani és a kihallgatást őrá bízta. ő beidézte Szamuely Lászlót. Szamuely délután öt órakor egy terroristával meg is jelent és mindjárt türelmetlenkedni kezdett, hogy hallgassák ki gyorsan, mert neki sürgős dolga van. Azt vallotta, hogy a soproni kivégzette­ket nem ő, hanem a bátyja, Szamuely Tibor ítélte halálra már nyolc nap­pal ezelőtt, de az ítéletet nem haj­tották végre, mert szembesíteni kel­lett az elítélteket más négy ember­rel, akiket be akartak mártani az ügybe. A bátyja éppen azért küldte őt nyolc nap múlva Sopronba, hogy a szembesítéseket ejtse meg és az elítélteket végeztesse ki. Ez meg is történt. A bíróság a tárgyalás folyta­tását holnap reggel 9 órára halasz­totta el.

Next