Friss Ujság, 1920. január (25. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
POLITIKAI NAPILAP Ava XXV. évfolyam 12. szám. Budapest,,1920. január 14 Szerda előfizetési ára : Helyben, házhoz hordva, vidéken pontos szétküldéssel egy hónapra _ K lé^. Negyedévre_____________K 2S,—* félévre S 55—, egész évre K 1100% Egyes szén érzi helyben, vidéken és pályaadfécon 40 filér. FRISS UJLÁG SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL: V„ Honvéd-utcza 10. sz. Szerk. telelős M M 137—41, Inazn „ _ — 8*2. Kiadóhiv. „ „ _ 38--58, Kyomdn „ — — 54—38. FIÓKKIADÓHIVATALOKTOL, Rákóczi-ut 34. (TeL József 113-21.) VL. Andrássy-utc 6., Kecskeméti-n. Véres ostrom a berlini nemzetgyűlés ellen. Uj halálos ítélet a statáriális bíróságon. Mi történt a vörösök fegyverneki veresége után. A kard békéje ellen tata lennie az egész megváltozott angol közvélemény, melynek hangulatát jellemzően tükrözi vissza Ponsonby angol liberális politikusnak az egyik budapesti napilapban megjelent cikke. Ebből a becsületesen őszinte inasból, amelynek minden sorából a józan Angliának az erőszakos béke következményeitől való aggodalmait olvashatjuk ki, Ponsonby mindenekelőtt megállapítja, hogy az agol nép közhangulatában az utóbbi időkben milyen mélyreható változások mentek végbe. A munkáspárt teljesen elszakadt a kormánytól és az egész országban olyan arányokban erősítette meg a községi választások folyamán a pozícióit, amely — írja az angol politikus — példátlan Nagybritannia politikai történetében De szembehelyezkednek Loyd George kormányának politikájával még a mérsékelt pártok is, sőt a legmagasabb szellemi életet élő osztályok is megdöbbenve szemlélik az eseményeket: a világbékének olyan nyers eszközökkel való létrehozását, amely ellenkezik minden politikai erkölcsösel és előrelátással. Az angol piacon egymásután jelennek meg az angol politikai és publicisztikai élet legkiválóbb alakjainak tollából a röpiratok és a könyvek, amelyeknek írói, s ezek sorában nem kisebb emberek, mint Loreburn lord és G. M. Keyne hideg számítással mutatják ki, hogy milyen végzetes következményekkel járhat az egész világra, s így a győztes államokra is a most létrehozott béke. Ponsonby lord cikkéből kétségtelenül megállapítható, hogy az angolok felocsúdtak a háborús mámorból és kezdik belátni, hogy Anglia világhatalmának jövője nem a legyőzött népek tönkretételétől függ, hanem attól, hogy az egész világon úgy oldják meg az összes, az egyes népek és államok létérdekeivel kapcsolatos kérdéseket, ahogy az az igazságnak, ,a természeti kialakulásoknak, a történelmi jogoknak és az egyes nemzetiségek óhajának megfelel. Az a hangulatváltozás, amely az angol társadalmi és politikai közéletet a háborús mámorból felrázta, Magyarországot illetőleg a legjobb pillanatban történt és akármilyen aggódó lélekkel tekintsünk is egyebekben a neuilly tárgyalások elé, lehetetlen, hogy jóleső érzéssel és bizonyos reménységgel ne kísérjük azokat az eseményeket, amelyek ■z Anglia politikai életében jelenleg lefolynak. És annál indokoltabb az a reménységünk, amelyet a magyar békeszerződéshez fűzünk, mert hiszen Ponsonby lord maga állapítja meg, hogy a külföldön fogalmuk sincs az embereknek arról, hogy az elmúlt esztendőben milyen meglepő átalakulás ment végbe az angol közvéleményben. Az angol nép pedig, ha egyszer megismeri az igazságot, ha megtudja, hogy lelkiismeretlen államférfiak ,mint nyúltak bele önző érdekekből, akarnokoskodási ösztönöktől sarkalva a legyőzött országok legvitálisabb életérdekeibe, ha az angol közvélemény a tudatára ébred annak, hogy a titkos diplomácia mint hintette el erőszakos hatalmi politikájával egy újabb világháború magvait, talán bízhatunk abban, amit Loreburn lord és G. M. Keyne, az angol politikai élet ezen kiváló képviselői az elmúlt napokban megjelent könyveikben mint az egész angol nemzet óhaját kifejezték. Ennek az óhajnak a megvalósulása pedig azt jelenti, hogy Angliának fel kell emelkednie a maga hatalmi állásának magas felelősségére és meg kell találnia az igaz utat arra, hogy megelégedést és békességet teremtsen azegész világon azoknak a durva szerződéseknek a megváltoztatásával, amelyeket Parisban olyan férfiak csináltak, akiknek kizárólag a dac, bosszú és a győzelem rugói voltak a vezető eszméik. van rendőrökre Nyitrai György betörő rálő Szalai András és Rapka Ist. ki Szamuely László bűnei. Új feljelentést adtak be ellene. Ma délelőtt fél 10 órakor folytatta Szamuely László ügyében a főtárgyalást Szenyi Antal dr. táblabíró tanácsa. Először Jablanszki k£ax vádlottat, hallgatta ki a bíróság egy lengyel tolmács útján. A leghatározottabban tagadja, hogy egy akasztásnál is részt vett volna. Az utolsó vádlott Sefcsik Gregor, akit lopással vádol az államügyészség. Azt mondja, hogy a 300 ezer koronát szétosztották egymás között, ő is kapott 40 ezer koronát, utóbb megijedt és visszadobta a pénzt. Szilassy Pál államügyész bejelenti, hogy Szamuely László ellen újabbfeljelentés érkezett hozzá, amelyet átad a törvényszéknek ismertetés céljából. A feljelentést Szentgyörgyi Horváth Xavér Ferenc alhadnagy, felsőpéterfai lakos küldte. A feljelentés így hangzik: Haza utaztam Devecserbe, amikor ott kitört az ellenforradalom. Ugyanekkor egy terrorkülönítalény jött Devecser-re, hogy letörjék az ellenforradalmat. Ez a különítmény fegyveres vöröskatonákkal behatolt sógorom, Auguszt Zsigmond dr. villájába és azt teljesen kifosztotta. Én a villa felügyeletével voltam megbízva, tehát panaszt tettem a vörösök parancsnokságra. Ott Szamuely László fogadott és dühösen rémkiabált ilyképen: te kutya burzsuj, hogy mersz a vörösök ellen vádaskodni. Ezután, letartóztattak és a főszolgabiróság fogdájába csuktak. Ott gyötörtek hosszú időn át s a családom által részemre beküldött ételekbe a vörösök beleköptek és úgy adták nekem. Emlékszem, hogy Szamuely László akkor három embert akasztatott. Amikor Krasovszki tanítót akasztották, elővezettek engem is a fogdából, hogy néznem végig a kivégzést. Könyörögtem a vörösöknek, mire Szamuely csszepofoztatottés megveretett. Kérem emiatt az eljárást megindítani és Szamuely Lászlót szigorúan megbüntetni. Szamuely kijelenti, hogy most hall erről a feljelentésről először. Az nem felel meg a valóságnak. Hoffmann Elemér hajóstisztet hallgatják ki mint tanút. A diktatúra idején kényszerítették szolgálattételre. A két ukrán tiszt meggyilkolása alkalmával a Dunaparton őrt állt és szemtanúja volt a történteknek. Elkergették, de ő a propeller állomás épülete mögül végignézte az egészet. Jablonszkyt, Szabót, Pergováczot, Szamuely Lászlót és a már kivégzett Kahn-Kerekest látta a gyilkosság színhelyén. Elnök szembesíti az összes vádlottakkal, de az említetteken kívül nem látta egyiket sem a gyilkosságnál. Az esetet magát jól látta, mert holdfényes éjszaka volt. A két ember teljesen meztelen volt, így hurcolták le a Hungáriából. A parton földre teperték őket, gúzsba kötötték és a nyakukra kötöttek egyegy gránitkövet. Először a partról akarták őket a vizbe dobni, de úgy látszik, meggondolták a dolgot, mert kimentek a propeller-kikötő pontonjára és onnan dobták be őket. Szamuely László azt állítja, hogy nem volt jelen a gyilkosság színhelyén és az esetről akkor nem is tudott.