Friss Ujság, 1920. március (25. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-27 / 75. szám

ia győzelemért, de hiába. Már az első nap Schlachta Margitnak hozta meg a többségét. A nőjelölt mintegy félezer szavazattal vezetett Csilléryvel szem­ben. Csill­éryék azonban tovább dol­goztak. Lapjuk, a Virradat, ma a kö­vetkezőket írta: „Schlachta Margit­nak az a levele, amelyet múlt év márciusában intézett a forradalmi kormányzótanács elnökéhez, Garbói Sándorhoz, mindenütt­­— különösen az első kerületben — mély megdöb­benést keltett. Margit nővértől ek­kora politikai hajlékonyságot ameny­nyit a­ levél elárul, nem tételeztek föl. És jellemző arra a rendszerre, a­melylyel a Schlachta-párt dolgozik, hogy „A nő“ című lapot, amelyben Margit nővér levele annak idején meg­jelent, titokzatos kezek minden olyan nyilvános helyről eltüntették, ahol különben a törvény rendelete értel­mében gyűjtik és védik a legkülönfé­lébb sajtótermékeket. A Csilléry-párt szert tett a levél két példányára és érdekes, hogy az egyik példányt, a­mely a pártirodában volt, az egyik ur asztaláról, addig, míg az az ur az irt asztaltól a telefonhoz ment, titok­zatos kezek eltüntették. A másik példány azonban megmaradt, hogy hirdesse Margit nővér * rendületlen politikai hitvallását .* -M tz rövid május-étetendő leforgása alatt történt Világos tehát hogy ez a kedélyek ma még nem lehetnek egész nyugodtak és az emberek nem lehetnek megelégedettek. Olyan ma ez az ország, mint egy lábbadozó nagybeteg, akit mindenekelőtt újból járni kell megtanítani. A rendbehozás munkája szépen é­s biztosan halad. Ezt a külföldi sajtó egy részében, sajnos, eléggé sűrűn megjelenő ellenkező beállításokkal szemben nyugodt lelkiismerettel me­rem állítani. Van már államfőnk, a­kinek erőskezű­ vezetésében teljes­séggel megbízik az ország. Van nem­zetgyűlésünk, amelyet a népakarat­nak legáltalánosabb és legszabadabb megnyilvánulása küldött ki az ország sorsának irányítására." Van felelős kormányunk, van megbízható és fe­gyelmezett katonaságunk és rendőr­ségünk, rendes igazságszolgáltatá­sunk és közigazgatásunk, szóval megvan már mindaz, ami alapfelté­tele annak, hogy a belső rend felé komolyan haladhassunk. Franciaországból hazajönnek a hadifoglyok. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Graziani tábornok, a francia katonai misszió vezetője átiratot intézett a miniszterelnökhöz, amelyben bejelen­ti, hogy a francia kormány elhatá­rozta, hogy haladéktalanul felhatal­mazást ad a Franciaországban visz­­szatartott magyar hadifoglyok haza­szállítására.­­ A miniszterelnök a francia kormánynak ezért az embe­­ries tényéért Graziani tábornokhoz intézett átiratában a kormány ben meleg köszönetét fejezte ki. /A nagyköveti értekezlet v^5 Magyarország­i'^08Bzügyeiről tanácskozott. Simonyi­ Semadaui miniszterelnök az ország rendjéről. Nettilly, március 26. Az Excelsior szerint a nagyköve­tek értekezlete szerdai ülésén a ma­gyar békeszerződés pénzügyi hatá­­rozmányaival foglalkozott. A kommunista internáltakról volt szó az angol alsóházban. London, március 26. (Szikratávirat.) Az angol alsóház legutóbbi ülésén Harsworth közölte, hogy a budapesti tömegbizott meg­látogatta a nagyobb internalesi tá­borokat és azt találta, hogy a viszo­nyok kielégítők, noha valóban szű­kösen van élelmiszer. Hollandi lap a magyarság szét­­darabolásáról. Hága, március 26. * Nitti legutóbbi beszédéről és a ma­gyar kérdésben való állásfoglalásá­ról szólva, a „Het Volk“ ezt írja: A három millió magyart, akiket a békeszerződés tervezete Magyaror­szágtól elszakítani akar, ismét hazá­jukhoz kell csatolni és pedig olyan módon, hogy a magyarok által la­kott, de ez idő szerint románok, szer­­bek és csehek által annektált terüle­teket visszaadják a magyar anyaor­szágnak.­­ A lap végül teljesen le­hetetlennek mondja, hogy az antant a béke kérdésében végleges döntést­ hozhasson a magyar kifogások teljes méltatása és figyelembevétele nélkül. A miniszterelnök nyilatkozata, Pak­s, március 26. (Szikratávirat.) Simonyi- Semadam­ Sándor dr. miniszterelnök az Asso­ciated Press munkatársának a követ­kező nyilatkozatot tette­. — A mostani magyar kormány nem törekedhet másra, mint folytat­ni az előző kormány munkáját az ország közállapotainak rendbehoza­talára. Konszolidálódni kívánunk, akarunk és fogunk. A jogrendet úgy a szabadságjogok, mint a közgazda­ság terén úgy belföldi, mint külföldi vonatkozásban helyre kell állíta­nunk és ebben a törekvésben nem is­merünk akadályt, legyenek azok akár személyi, akár tárgyi jellegű akadályok. A nehézségek természe­tesen nagyok. Ez az ország forra­dalmakon, ellenforradalmakon, bol­­sevizmuson, idegen megszálláson és kimondhatatlanul sok nyomoron és szenvedésen ment keresztül. És mind ­ Asquith és Loyd George szószépeuróópai helyzetről. Asquith sürgeti a volt ellenséges országok talpraállítását Amsterdam, március 26. A Telegraf jelenti Londonból: Asquith az alsóház tegnapi ülésén megnyitotta a vitát az európai álta­lános helyzetről. Kérte a kormányt, adjon felvilá­­gotatást a németországi események­ről. Foglalkozott a borzasztó ausz­triai helyzettel, ahol a kórházak hó­napok óta állanak gyógyszer nélkül. Beszéde végén rámutatott annak a szükségére, hogy a volt ellensége­ket — Németországot is beleértve — gazdaságilag talpraállani segít­sék, hogy ezek oly helyzetbe jussa­nak, hogy az okozott háborús káro­kat jóvátehessék. Clynes (munkáspárti) csatlakozott Asquith fejtegetéseihez és kijelen­tette, hogy a németországi reakciós mozgalom bebizonyította, mennyi­re veszedelmes, ha egy egész nem­zettől megvonják a szükséges élet­feltételeket. Lloyd George részeletesen vála­szolt minden pontra. Szerencse — mondotta — és pedig nemcsak Né­metországra nézve, hogy a monar­­kista puccs nem sikerül. Ezután a középeurópai helyzettel foglalkozott és rámutatott arra, hogy Németor­szágot már többször segítették hi­tellel. Addig azonban, amíg ebben az országban nem lesz nyugalom és rend, minden céltalan. Beszédének további folyamán nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Franciaország ezt a háborút nem akarta. Rámuta­tott arra, hogy semmiféle ok nincs a békeszerződés revíziójának követe­lésére. A Versailles- szerződés sze­rint Németország maga állapíthatja meg az okozott kárt és a kártérítési összeget, azonban Németország ezt eddig nem tette. Mindenkinek érde­kében áll, hogy Németország ipara újra fellendüljön. Sem Belgium, sem pedig Franciaország nem állna szem­be oly józan javaslatokkal, amelyek lehetővé tennék Németországnak,, hogy jogszerű felelősségének eleget, tegyen. Világos bizonyítékra van azonban szükség, hogy Németország­ban meg­van a szándék kötelezett­ségei teljesítésére. (MTI.) ­Ellos a JWR a felfl­RMfói Javaslatot vmdi "JW­JPK­" telkek valutájának megjavítását kéri. — „Csak a munka segíthet*" — mondja a pénzügyminiszter. — Miért nem bélyegzik le a posta­pénzt? A nemzetgyűlés ma folytatta a fe­lülbélyegzési javaslat feletti vitát. Az ülést negyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István­ elnök. Csak a zsidók! Fangler Béla szólt hozzá elsőnek a javaslathoz, mindjárt beszéde elején hangsúlyozva, hogy a javaslatot el­fogadja, azonban nem lett volna baj, ha az állam a zsidókat teljesen megkoppasztotta volna és úgy bánna velük, mint a hazaáru­lókkal, mert a háborúnak csak az előnyeit élvezték, borzalmaiban tisztelet a kevés kivételnek — nem vettek részt. Sándor Pál: Maga sem hiszi el, a­mit mond. A szónok azután kijelentette, hogy a visszavándorlókat már Ameriká­ban fel kellene világosítani, hogy dol­lárjait ne a zsidóknak, hanem az ál­lamnak adják el.­­ Magyar Kázmér is elfogadja a ja­vaslatot és a visszaélések megtorlá­sára a deres alkalmazását követeli. Papiros képviselők, Vass József a következő szónok. Bírálja a javaslatot. Igazságtalan do­lognak tartja, hogy a szegény asz­­szony ezer koronájából is elvesz a javaslat ötven százalékot. Ez pedig, esetleg katasztrófát jelent a kis eg­zisztenciákra. Szaló azután rátér a napi politika visszásságaira, úgy vi­selkedünk — mondotta — mintha nem a nép lelkéből születtünk volna, hanem mintha papiros képviselők volnánk. S a nép elveszti bizalmát, elég­edetten lesz, már pedig az elé­gedetlenség forradalomhoz vezet. S nyomorúság következik, az éfös­­diek szaporodnak. Az uzsora, a pa­nama, a Balkán, a román stílus el­­özönlött bennünket, a kereskedelem­ben a tisztesség már csak egy szírt. Tisztelt nemzetgyűlési Nem ezt vár­ta tőlünk a nép, amely ideküldött A lelkek valutáját meg kell javíta­ni és ezt csak munkával lehet meg­tenni Szaló azután kijelenti, hogy a szociáldemokratákkal való megegye­zés híve és nem kívánja azt tőlük, hogy az osztályöntudatról és az osz­tályharcról mondjanak le, és tiszteli harcukat, ha a közjót nem sértik. A társadalmi együttérzés hiánya. Giesswein Sándor: Az előtte fel­szólalók rossznéven vették­, hogy pártja tárgyalásban van a szociál­demokratákkal. Nem tesz ezeknek szemrehányást, de kéri, hogy a jö­vőben ne nézzék le az emberek egy­mást, mert külföldön ez rossz ha­tást vált ki és a külföld csak akkor becsül meg bennünket, ha egymást is megbecsüljük. A jelen törvénytől­­azt kívánja, hogy legyen biztosíték arra, hogy ez a lakosság egy ré­szére nem fog tehetetlen terheket 1920. március 22. " róni A kommün ott fogja felütni fe­jét, ahol nincs érzék a szociális eszme iránt. Ma az a legsúlyosabb baj, hogy nincs társadalmi együtt­érzés az egyes osztályok között ná­­lunk. Ezt a társadalmi együttérzést kell megteremteni. Ez legyen a leg­­sürgősebb probléma. A pénzügyminiszter a felülbélyeg­zésről.­­ A postapénzt nem bélyeg­zik felül. Szünet után Korányi Frigyes pénz­ügyminiszter­­ szólalt fel, hogy vála­szoljon a felülbélyegzési rendelet, illetve javaslat kapcsán felmerült kérdésekre. Mindenekelőtt megállapította, hogy a lebélyegzés napjától kezdve a magyar pénz árfolyama emelke­­­e­ett a külföldön. — Az első lépés a kibontako­zásra az kell, hogy,legyen, — foly­tatta a pénzügyminiszter — hogy a papírpénz gyártása megszűnjék. A valutát csak úgy lehet javítani, ha az egész nemzet magába száll, ko­molyan megfogja a kalapácsot, meg­szorítja az ekeszarvát és végül tény­leg munkához fog. — Kaphattunk volna külföldröl egy nagyobb aranykölcsönt, azon­ban feleslegesnek tartottuk ennek a kölcsönnek a felvételét, mert ilyen munka mellett, ami ma van Magyar­­országon, megint az történt volna, hogy az arany kiszivárog a legrövi­debb idő alatt és mi csak egy újabb kölcsönnel terhelten néztük volna pénzünk újabb leromlását. A miniszter azután válaszolt a ja­­­vaslat tárgyalása folyamán elhang­zott kritikákra és kijelentette, hogy sokan a rendeletet összetévesztik a devalvációval. Devalváció az lett volna, ha leszállítjuk a pénz mai ér­tékét a régivel szemben. Ez nem történt meg, sajnos azonban, a pénz magától devalválódik, mert más a vásárló ereje az országban mint a külföldön.A postapénz.­­ A postapénzt azért nem bír bé­lyegezzük le, hogy újabb üzérkedé­seknek elejét vegyük. Mi a tisztvise­lőket postapénzzel fizetjük és így ha lebélyegeznék azt, a tisztviselők lehetetlen helyzetbe kerülnének. A pénzügyminiszteri állás megköveteli, hogy az ország higgjen a pénzügy­miniszternek. Ha nincs bizalma irán­ta, csapja el. — A kormány gondoskodni fog arról, hogy külön rendelkezésekkel védjék azoknak az érdekeit, akit­ er­re rászorultak. Elfogadják a javaslatot. A pénzügyminiszter kárhoztatta­ azután, hogy a sajtó is mindvégig ellenzéki hangú kritikát gyakorolt, sőt megfontolatlanul járt el. Cikke­ket írtak ilyen címmel: Pénzünk le­romlása. Képzelhető, hogy külföl­dön milyen hatást tett, ha a hazafias nemzeti sajtó . . . (Közbekiáltások bálról: Az nem nemzeti sajtó. Zaj.) Korányi (kezével int): Bocsánatot kérek .... Rubinek: A Nerc.Héti Újság ert­­. (Mozgás.) A''Ház a miniszter beszéde után a javaslatot általánosságban elfo­gadta. A legközelebbi ülés szombaton dél­előtt 10 órakor lesz, amelyen a hon­védelmi miniszter tetet Molnár Im­re interpellációjára. \ BUMPGIm ÉLET Razzia estétől reggelig. A VI. kerületi karhatalom parancs­noka Kállay Aladár százados és Sze­lese Pál dr. rendőrfogalmazó vezetésé­vel tegnap este 9 órától ma hajnali 4 óráig razzia volt a VI. kerület terüle­tén. A razziának az volt a célja, hogy meggyőződjenek arról, hogy a kávé­háziak, vendéglők és mulatóhelyek meg­tartják-e a zárórát és az egyéb hatósági rendelkezéseiket. Kiterjedt a razzia is­

Next