Friss Ujság, 1920. szeptember (25. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
Fölkiáltások: Ki volt a honvédelni államtitkár? Fangler: Heltai az oka annak, hogy a Felvidék a csehek kezébe került. (Zaj és derültség a Ház minden oldalán.) Zeöke Antal: Friedrich akkor még ■nem ébredt di Fangler: A honvédelmi miniszter nem mondta meg, hogy igaz az, hogy Heltai hatósági menlevelet kapott? Sréter miniszter: Elítéltem! (Hasigos felkiáltások: Elítélte! Megmondta! Rosszalta!) Hamis vízummal szöktették ki Heltait. Fangler: A honvédelmi miniszter pohár köszöntőben dicsőítette ezt az embert. (Zaj és ellentmondások a Ház minden oldalán.) A honvédelmi miniszter válaszában rámutatott arra, hogy az a vízum, amelylyel Heltai kiment Ausztriába, szabálytalan volt. Ha az elrendelt vizsgálatot a honvédelmi miniszter le is folytatja, a felelősség alól nem menekül. Hogy történhetett az, amit itt a múltkor elmondtam, hogy Göndörért és Bogányért három katonatiszt autón felment Bécsbe s be akarta hozni. Hogy lehetett ezt megtűrni, még ha kommunistákról és gazemberekről is van szó? Hogyan képzelték azt, hogy ez lehetséges? Rassay Károly: Nagyon helyes lett volna. (Nagy zaj. Felkiáltások. Mit védi őket? Fangler: Ezzel nemzetközi bonyodalmat okozhattak volna. Felkiáltások: Friedrichről beszéljen! Ereki: Ha Friedrich bűnös lenne is, ez nem menti a kormányt! „Egy különítmény működik itten.. Fangler: Egy különítmény működik itt, vízumokat ad, embereket kivisz és behoz a határon. Hogy lehet az, hogy egy kis felelőtlen társaság így felforgassa a jogrendet, amelyről egyébként annyit beszélnek. A legsúlyosabb az egész Heltaiügyben, hogy az a zsidó gyerek az orránál fogva tudta vezetni az egész nyomozást és kiszöktettemagát katonai segédlettel Ausztriába azon a címen, hogy elcsípi Göndört és Pogányt és hazahozza. Ereki Károly: Le kell tartóztatni Sztupkót! (Nagy zaj. Tiltakozások.) Fangler: A honvédelmi minisztert Óriási felelősség terheli e kérdésben. (Folytonos zaj.) Berky Gyula: Önöket is felelősség terheli! Fangler: Az ítéletet kimondták, de vigyázni kell, mert ha a hamis tanuk vallomása alapján megtörténik az akasztás, a halottakat többé nem lehet felébreszteni! (Zajos közbesoiáltások.) „Szégyeljék magukat!" Ereki Károly (a kisgazdák felé): Szégyeljék magukat! (Ereki közbekiáltására a kisgazdapárti oldalon óriási zaj tört ki. A képviselők felugráltak helyeikről. Berki Gyula a padot veri és úgy írtált valamit Ereki felé. A folytonoszajban a kifakadásokat nem lehet megérteni.) Bernoldk Nándor: A puccsokról ■beszéljen! Fangler: A múltkor azt mondotta, egy március 21-ike volt az ország legszégyenletesebb napja. Most, amikor látja a képviselőházban ezeket a jeleneteket, azt kérdezi, hogy nem tévedt-e, amikor március 21-ét jelezte a legszégyenletesebb napnak és nem a mait? (Óriási zaj támadt a Ház minden oldalán erre a kijelentésre. Percekig kiáltoznak a képviselők és követelik Fangler rendreutasítását.) Elnök nagy nehezen helyreállítja a rendet és Fangler Bélát a nemzetgyűlés méltóságának megsértése miatt rendreutasítja. Fangler sem a honvédelmi miniszter, sem az igazságügyminiszter válaszát nem veszi tudomásul. FRISS ÚJSÁG 1920. szeptember 16. A Ház a választ tudomásul vette. A további interpellációk során Mahunka Imre szóvátette, hogy a Pollák Erik-féle cég megvette a két legnagyobb hordógyárát és ennek következtében a hordók árai végtelenül megdrágultak. Frishwirth Mátyás rámutatott, hogy a kiskereskedőknél már ma sem lehet még főzési célokra sem fát kapni, ellenben a nagykereskedők raktárai tele vannak fával. 180 koronás árban annyi fa kapható ma Budapesten, amennyi csak kell. Ez az ár azonban a legnagyobb katasztrófának teszi ki a tisztviselőket. Nagy Pál aziránt interpellálja a pénzügyminisztert, hogy a szegény embereknek a kényszerkölcsönbe befizetett összegekből 3000 koronát térítsenek meg. Rinyi és Folkusházy az új alpolgármesterek. Vihar a többségi diktatúra és a felekezetek egyenlő jogai körül. A főváros törvényhatósági bizottsága ma délután 4 órakor a megürült három alpolgármesteri állás betöltése céljából Sipőcz Jenő dr. polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Déri alpolgármester mellőzése. Pető Sándor bizottsági tag napirend előtti felszólalásában rámutatott, hogy a kijelölő bizottság igazságtalanságot követett el egy derék, becsületes, érdemes férfimn, Déri Ferenc dr.-on. Ezzel olyasmit engedett magának, amit se törvény, se szokás, se erkölcs nem engedhet meg magának. Huszonöt év óta érdemes, szorgalmas és lelkiismeretes módon dolgozott ez a főtisztviselője a fővárosnak, nem érti tehát, hogy elejtették őt akkor, amikor olyan férfiút is jelöltek, akinek jelöléséhez legalább is szó fér. Ennek nem lehet más oka, mint a felekezeti gyűlölet. Ez elviselhetetlen párturalom megnyilatkozása. Gaál Vilmos kúriai bíró hasonló értelemben szólal fel. A többség — úgymond — diktatúrát alkalmaz. Ezt a többségi diktatúrát nem tűrjük, tehát a szavazástól tartózkodunk. Sipőcz Jenő dr. polgármester ezután elrendelte a szavazást, amely alatt a bizottság folytatta tárgyalásait. Gál Jenő dr. felszólítja a fővárost, hogy ne nézze összetett kezekkel azt a tülekedést, amelyet a különböző érdekelt államok az irányban kifejtenek, hogy a Duna-bizottság székhelyét maguknak biztosítsák. Usetty Ferenc azon indítványa, hogy e kérdés felett térjenek napirendre, óriási zaj tört ki. Ilyen kiáltások hallatszanak: — Hallatlan! Nem szégyeli magát! A vihar Sipőcz polgármester azon kijelentésére csillapult csak le, hogy a tanács át van hatva e kérdés fontosságától és érintkezésbe fog lépni a kormányával, hogy a főváros is megfelelően képviselve legyen a konferencián. A polgármester azután közölte a közgyűléssel, hogy a legutóbbi tanácsülés felirattal fordult a kormányhoz szükségpénzek kibocsátása céljából. Ezután Baránszky Gyula okolja meg azon indítványát, hogy a főváros közgyűlése mondja ki, hogy a plébánosválasztásoknál a közgyűlésnek csakis római katolikus vallású tagjai szavazhassanak. Kazay László dr., mint református hozzájárul Baránszky Indítványához. Gál Jenő dr.: Melegen üdvözli és lelkesedéssel elfogadja Baránszky indítványát. Ami a felekezetek súrlódási felületeit simábbá teszi, az itt meleg fogadtatásra talál. Meg kell egymást értenünk azokban a kérdésekben, amelyek felekezeti jellegűek. A vezetés szerepe — elismerem — a többséget illeti, de a hazafiasságban más felekezetek is követhessék a vezetőket. A kisebbségben levő felekezetek nem kívánnak vezető szerepet csak azt a helyet amely őket szám szerint és becsületességüknél fogva megilleti. De szellemi téren a tehetséget leszorítani azért, mert más vallása, ez méltánytalanság volna. Amidőn készségesen lemondunk Baránszky indítványának elfogadásával, eddigi jogainkról, ezzel szemben azt kérjük cserébe, hogy engedjék meg azt, hogy szívünk egész melegével, tudásunk minden erejével, képességünk legjavával szolgáljuk a magyar hazát. A közgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta Baránszky indítványát. A új alpolgármesterek, Bukovszky tanácsnok olvasta fel ezután a szavazás eredményét, öszszesen leadtak 188 szavazatot. Folkusházy eddigi alpolgármester 140, Rényi eddigi tanácsnok 187 szavazatot kaptak, a főváros új alpolgármesterei tehát Folkusházy Lajos és Rényi Dezső lettek. Buzáth János tanácsnokot címzetes alpolgármesterré választották. Elfoszták a Lendvay-utcai rablógyilkost. Revolverrel védekezett. — Hajsza a gyilkos után a Rákóczi-uton. — A beismerő vallomás. A Lendvai-utcai véres rablógyilkosság ügyében tegnap délután nagy, apparátussal indult meg a nyomozás s ma déli egy órára már kézrekerült a tettes is. Kun Sándor IS éves foglalkozás nélküli fiatalember a gyilkos, akit Horváth János főpincér véletlenül ismert fel. A főpincér egy István úti vendéglőben, az erdélyiek megszokott találkozóhelyén a barátaival beszélgetett, amikor feltűnt neki egy gummisárcipőt viselő, kalap nélküli fiatalember. A gyilkosságról akkor még nem tudott. Ma délben fél egy órakor, amikor éppen az újságot olvasta, ismét megjelent a fiatalember. Horváth Sándor gyanút fogott s közölte barátaival, hogy alkalmasint ez lesz a gyilkos. Mikor a fiatalember az újságot a főpincér kezében meglátta, azonnal kifelé indult. Horváth két barátjával utána ment és a Nefelejtsutcán a Baross-tér felé távolból kísérte az ismeretlent. A Baross-téren egyik barátját küldte be az őrszobára az ügyeletes detektivekért. A gyanúsított embert azonnal üldözőbe vették és a Baross szobor előtt fel akarták tartóztatni. Ez azonban kiszakította magát a detektívek közül és a Rákóczi-út felé futásnak eredt. Útközben egy rendőrre revolvert fogott. De a Bercsényi-utca sarkán a Lloyd-kávéház előtt a tömeg körül fogta. Itt újra revolvert rántott és lőni akart, azonban egy hadnagy, akinek a nevét nem sikerült megtudni, kicsavarta kezéből a revolvert. Ezután megkötözték és a kerületi őrszobára vitték, ahol beismerő vallomást tett. Megmondta, hogy Kun Sándor a neve, 18 éves, foglalkozása nincs és Ceglédről szökött meg, ahol betörés miatt két esztendőre ítélték. Egy csomó selyemzsebkendőt, monogramos női zsebkendőket, ékszereket és egy belga gyártmányú pisztolyt és a hozzávaló töltényeket találták nála. A revolver minden valószínűség szerint szintén betörésből származik. Kun Sándort a főkapitányságon őrizetbe vették. A gyilkos vallomása. A gyilkos suhanc vallomással többek között a következőket mondotta: — Nyolc-tiz nap óta tartózkodtam Budapesten s a pénzem elfogyott. Elhatároztam, hogy valahová betörök. Kimentem a VI. kerületi villanegyedbe s ott szemlélődtem, melyik villa volna a betörésre alkalmas. Úgy vettem észre, hogy a Lendvayutca 13. számú villában nem lakik senki Temérdek ezüst Bementem a kertbe, felmentem az épület második emeletére, senki utamat nem állotta. Itt egy lezárt ajtón bekopogtam. Miután többszöri kopogtatásomra sem válaszolt senki, benyomtam az ajtót. Végigmentem a szobákon s meggyőződvén arról, hogy a lakás üres, hozzáfogtam a szekrények, ládák és bőröndök felnyitásához. Temérdek ezüstöt, szőnyeget, párnát s ruhaneműt találtam, amelyeknek osztályozásával voltam elfoglalva, amikor lépések zaját hallottam. A ruhásszekrény nyitott ajtaja mögé bújtam, amikor belépett Szabó Ferenc házmester. Hallottam, mikor elszörnyüködve kiáltott fel: — Istenem, itt is jól betörtek! Várjon mit vihettek el? Egy bácsi! . . . A házmester tovább beszélt magában, majd megfordult s ekkor észrevett engem. Rám rohant, a kulcsköteggel végigvágott a mellemen, amikor másodszor is rám akart sújtani, a spárga elszakadt és a kulcsok szanaszét repültek. A házmester ekkor megragadott, dulakodtunk, birkóztunk és amikor azt láttam, hogy ő az erősebb s az a veszély fenyeget, hogy legyűr, előkaptam a Frommert, de az első lövésre nem sült el. Szabó Ferencnek ekkor sikerült a földre nyomnia s most ismét felhúzva a fegyvert, egymásután négyszer elsütöttem. Támadóm csak a negyedik lövésnél esett össze. Amikor megszabadultam, menekülésre gondoltam, végigfutottam a lépcsőn. Az első emeleti folyosón egy fiatalember mellett rohantam el, majd asszonyok jöttek velem szemben, akik azt kérdezték: — Mi az, mi történt? — Nagy rémületemben csak azt válaszoltam nekik: — Egy bácsi . . . ..Reggelig a kedvesemnél aludtam/' Amikor a kerten szaladtam, hallottam magam mögött a kiáltást: Fogja meg soffőr! A kertajtóban ilém is állott egy ember, de revolveremet ráfogva, elkergettem utániból. Végigfutottam a Lendvay utcán, berohantam egy Bulyovszky utcai kertbe, azután több ház kerítésén ugráltam át, amíg sikerült kijutnom a ligetbe, ahol a bódék és fák között el tudtam rejtőzni. Körülbelül hat óráig maradtam kinn a ligetben, azután bementem az István út 10. számú házban levő vendéglőbe. Ide szoktak járni a tolvajok és betörök. A vendéglőnek van egy kis szobája, oda mentem be, megvacsoráztam, nadrágot cseréltem, majd lefeküdtem és fél 9 óráig aludta. Ezután elmentem a Ferenc József kereskedelmi kórház közelében levő pincevendéglőbe, ahol megittam egy-két noház bort, majd felkerestem kedvesemet a Dohány utca 57. számú házban, ahol reggel 7 óráig aludtam. Reggel visszamentem az István út 10. számú házban levő vendéglőbe, ahonnan fél 12 órakor azzal távoztam el, hogy elutazom Fehér megyébe. A Keleti-pályaudvar felé tartottam, amikor felismertek és elfogtak. Elmondotta még, hogy gyermekkorában is nyugtalan természetű volt, mesterséget nem tanult. 1915- ben 15 éves korában megszökött a szülői háztól, felkapaszkodott egy katonavonatra és kijutott a frontra. Itt nem mondta meg, hoszú kicsoda, nem tudtak vele mit csinálni és a konyhán foglalkoztatták.