Friss Ujság, 1930. november (35. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
Szolnokom letartogtattak egy gépészmérföököt, aki többb társéval együtt szervezte a november 1-5 kommunista napot A szolnoki rendőrség letartóztatta Schwimmer Ferenc gépészmérnököt, akiről kiderült, hogy a november 1-iki éhségfelvonulást készítette elő. A gépészmérnök nemrég jött haza Brünnből, ahol tanulmányait végezte. A budapesti kommunista központtal állott öszszeköttetésben és ennek utasítására szervezte a vidéki kommunista megmozdulást. Vele együtt letartóztatták társait is, akik résztvettek a mozgalomban. Letartóztatásba kerültek: Barta István géplakatos, Kántor Ferenc napszámos, Lőrinczy Ferenc ács, Szabó János, Király Géza és Müller Ferenc napszámosok, továbbá MolnárIstván földműves. A letartóztatottakat hétfőn szállítják Budapestre. A nyomozás folyik és további előállítások is várhatók Szolnokon. 2 A rendőrségnek tudomására jutott, hogy ma hajnalban a pesterzsébeti Wolff-féle fémárurgyár előtt és a közeli utcákban ismeretlen személyek kommunista röpiratokat szórtak szét, amelyen a magyar kommunista párt november elsejére „mezítlábas felvonulásra'' szólítja fel a nyunkásokat. Egy suhancot, akinél röpcédulák voltak, megvertek a munkások, az illetőnek azonban sikerült elmenekülnie. A röpcédulaosztogatókat keresi a rendőrség. A nyomozás változatlan eréllyel folyik tovább. Kiderült, hogy a letartóztatott Róna Ferenc helyett máris újabb fővezér vette át a november elsejére tervezett kommunista készülődés irányítását. Megállapította a rendőrség, hogy az új vezető Szenes Jenő 28 éves magántisztviselő, akit sikerült is kézrekeríteni. Zuglói lakásáról előállították a főkapitányságra. A lakásán tartott házkutatás azzal az eredménnyel járt, hogy ezerszámra találtak nála litografált röpiratokat, amelyeket holnap akartak a kommunisták szétosztani a munkanélküliek között Szenest előállították a főkapitányságra, ahol őrizetbe vették. Ilymódon sikerült a november elsejére tervezett tüntetés valamennyi veztőjét őrizetbe venni s a rendőrség minden emberileg lehetőt megtett, hogy szombaton semmiféle kommunista megmozdulás ne zavarhassa meg a főváros rendjét és nyugalmát. FRISS ÚJSÁG 1930 november 1. szombat fS©vá lettek, s a régi, híres alapítványok? Senki sem beszél róluk, az alapítók sirját sem gondozza a hálátlan utókor — Szilágyi István nemescélú alapítványai 10—20 fillért érnek manapság— A szegényházi lakó márvány mauzóleuma A Friss Újság számára irta Simonyi Sándor dr. Az utókor nem szokott sietni a hálájával. Még a hősöknek, a nemzet nagyjainak is szűkösen adózik, a derék, jó kisembereknek pedig alig jut ki valami az utókor elismeréséből. Ki is tarthatná számon azt a sok becsületes polgárt, aki a maga halhatatlanságát vélte biztosítani, amikor jótékony alapítványt tett „emlékezetüknek a késő utókor fiai által való ápolása és megőrzése céljából** — ahogy egy régi pesti polgár megindokolta kétszáz forintos alapítvány tételét. Hát bizony, a késő utókor régesrég elfelejtette őkérmét, a kétszáz forintos alapítványát pedig elsöpörte a világháború vérzivatara, a sok, sok egyéb nagy értékkel együtt, amiket nem győzünk megsiratni. Kell a sírhely az új jövevényeknek Nem volt éppen utolsó ember a maga idejében, a híres nevezetes Mudrony Soma országgyűlési képviselő is volt jó ideig, Tisza Kálmán és Baross Gábor is sokszor kikérte a tanácsát ipari ügyekben, hiszen igazgatója volt az Országos Iparegyesületnek. Jótékonykodó ember is volt Mudrony Soma, aki csinos vagyonkát gyűjtött. Szerény ember is volt és úgy intézkedett, hogy halála után a felesége tegyen húszezer koronás alapítványt a nevére, amelyből támogassák az akkoriban még zsenge magyar ipart, illetve az iparosokat. Nagy pénz volt ez akkor és ráment Mudrony Soma vagyonkájának jó része. A mikor a derék ember meghalt 1898-ban, özvegye teljesítette a kivánságát s az alapítványt megcsinálta, „hogy férje emlékét őrizze az utókor**. Sok derék magyar iparos kapott kisebb-nagyobb összegeket a Mudrony-alapítványból, amely a koronaromlás következtében ma már teljesen megsemmisült. Az utókor pedig úgy őrzi az alapító emlékét, hogy a Kerepesi temetőben lévő sírjából ki akarják szedni Mudrony Soma porladó csontjait és közös sírba, akarják dobálni a temető másik szegletében. Kell a temető-parcella az új jövevényeknek. A parcellát ki fogják üríteni és távozniok kell onnan a régi lakóknak. A temetőben is folyik hát a kilakoltatás. Tán sikerül megmenteni Mudrony Soma csontjait a nagy hurcolkodásban, mert az Iparosegylet mai emberei lépéseket tettek, hogy adjon a főváros díszsírhelyet egykori derék polgárának. Hogy ha már nincs semmi az alapítványból, legalább az alapító emlékét őrizze a sírkő. És az özvegy is szomorú sorsra jutott, úgy elszegényedett, hogy az Iparosegyesület támogatta később évi kegydíjjal. Hát, bizony ilyen forgandó a sors kereke! Ahogy az emlékezet könyvének lapjait forgatjuk, elénk kerül egy másik derék ember neve. Meg vagyon írva, hogy Kovács Lajos egyházashetyei szabómester 400 forintos alapítványt tett abból a célból, hogy a kamatait minden évben egy-egy felszabaduló szabótanonc kapja. Kovács Lajos sírját belepte a gyep, a 400 forintból pedig sohasem szabadul már föl a világ semmiféle szabóinasa. Nem ér ez a 400 forint már egy fabatkát sem. A felszabaduló építőmunkásokkal is törődtek valaha. A budai királyi Vár építőjének, Hauszmann Alajosnak a nevére 5500 koronás alapítványt létesítettek tanítványai oly célból, hogy a legalább két éve már felszabadult építőiparossegédek külföldi tanulmányútra mehessenek a kamataiból. Bizony, ebből az 50 fillért érő alapítványból aligha megy az életben még valaki tanulmányútra, hiszen ebből Cinkotáig sem viszi el a Hév, a pesti helyiérdekű villamos. Befellegzett a tízezredik tűzifecskendő emlékezetének is se szeri, se száma a szorgalmas iparoslegényeket jutalmazó elkallódott alapítványoknak. De valaha az elszegényedett polgárokra is gondoltak azok, akik jómódban költöztek el ebből az árnyékvilágból. Így cselekedett Bartal György takarékpénztári igazgató is, akinek nevét megőrzendő alapítványt létesítettek, hogy abból évenkint nyolc elszegényedett polgárt segítsenek 300—300 koronával. A háromszáz koronák nem sokat segítenének a szűkölködőkön, akik túlsokan is vannak manapság, hogysem nyolcuknak megsegítése csökkenthetné a nagy nyomorúságot Pedig régente nyolcat is csak keresve találtak. Nagyot, véltcselekedni annakidején Walser Ferenc fővárosi harangöntő és tűzoltószergyáros is, amidőn 1891-ben, abból az alkalomból, hogy 32 év óta fennálló gyára a tízezredik tüzifecskendőt, készítette el, ötezerkoronás alapítványt létesített, hogy a kamataiból „példásan szorgalmas munkásokat jutalmazzanak**. Ebből a gyárból keletkezett utóbb a kispesti Teudloff-Dittrich-gyár s bár az alapítvány nullára zsugorodott össze, egy-egy munkás mégis kap valami jutalmat a gyáralapító harangöntő nevének emlékezetében. Nagy alapítványtevő volt boldogult Szilágyi István gombkötőmester, akinek arcképe ma is ott függ a polgármester hivatali szobájának falán. Ezen a mindinkább fakuló színű arcképfestményen kívül aztán immár semmi sem őrzi Szilágyi István nevének emlékét, pedig a derék gombkötőmester egész tekintélyes vagyonát Pest városára hagyta, hogy abból neveljék nagyra szegény iparoscsaládok gyerekeit. Ezt a nagy vagyont értékpapírokra cserélték át, az értékpapírok pedigma már semmit sem érnek, így semmisült meg a szép vagyon és lett semmivé Szilágyi István nemes szándéka. Még azt sem kapta meg Szilágyi István az utókortól, hogy legalább a sírját gondoztatná az a főváros,amelynek mindenét odaadta. Alig lehet megtalálni a sok behorpadt sír között s a bedőlt fejfa egy betűvel sem árulja el, hogy a homorúvá laposodott gyepes sirkant alatt olyan ember csontjai porladnak, akinek szíve a szegényekért dobogott egykoron. Ugyanilyen sorsra jutott a másik nagy alapítványtevő, Rökk Szilárd sok szép és nemes szándéka is. Az egykori nemeslelkű polgár nevének emlékét legalább egy utca őrzi Budapesten. Alapítványai azonban, amelyeket a háztartási alkalmazottak nevelésére, a kórházak és árvaházak javára, az elemi iskolások jutalmazására, amputáltak segítésére tett annak idején — sorra megsemmisültek. Egy-egy alapítványának értéke ma nem több és nem kevesebb 10—29 pengő fillérnél. Pedig ha Ingatlanba fektették volna Rökk Szilárd vagyonát, ma is sok szegény ember élvezhetné a jótéteményeit. Aztán emlékezzünk még meg, néhai Rosenfeld Márton pesti polgárról is, mert ő 1841 ben tízezer váltóforintot, vagyis az akkori idők szerint osztrák értékben 4200 forintos alapítványt tett szó szerint azzal a kikötéssel, hogy ..ezen összeg örök időkre érintett Egyetlen kapubejárat őrzi a régi óbudai temető emlékét. Az elhanyagolt sírokban több alapítványt tevő budai polgár csontjai porla hoznak. A szeretetház öreg lakóba díszes kripta-mauzóleuma előtt. A kriptában egykori felesége alussza örök álmát. November 1-től 14-ig Szenzációs olcsó téli vásár! Miniisn cikket snarven leszállítón ázsiai árusítsunk. Bizonyítékul néhány példa: CoraDSreony P3.eo helyen 2.701 Barssiyjianellps 20 helyett 1.38 Szeles erős ž epeöü p 2.eo helyett 1.89 Tenisztianell puphelyen.031 Feheroeainsitön Pi.msig Mt .651 Syapjuszönet dssz.P 4.86 helyett 3.55 Bercsien mar aSHoH a 9 %iuTM. . .. . p 2.10 Postai megre..de é eíts!u ánVetelle! díjmentesen szállítunk! Friedmann Farkas, VII. Király u. t1.