Friss Ujság, 1937. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

4 Y " FRISS UJSXO 1937 Január - pont 18 SZILVESZTER A GYERMEK SZÍVEKBEN A pestvidéki törvényszék komor épülete, mintha még zordabb lenne a ködös, borongós decemberi délelőttön. Hatalmas kapuja, mint fekete torok, ellenségesen ásít a járókelőkre. A vitézutcai bejáró mellett kendős, csizmás falusi emberek álldogálnak. Valami csendes részvétet éreznek egymás iránt. Várják a kapunyitást, hogy benőhessenek a fogház épületébe ajándékot vinni, vagy néhány percig elbeszélgetni hozzátartozóikkal, akiket meggondolatlanságuk arra kárhoztatott, hogy a Szilvesztert és az Újesztendőt a börtön rácsai mögött töltsék el. Egy pomázi kisfiú kezében virágcsokor van, karján batyuvá formált fehérkendő. Apró keze egészen vörös a hidegtől, szeme nedves, harmatoz rá a decemberi déra lelkének visszatartott sírása. — Hová viszed azt a virágot! — hangzik a kérdés s a gyermek szeme kitágul. Remény csillan tekintetében, talán az idegen, aki megszólítja, segíteni tud az ő szomorúságán. Néz, nem találja meg a szót, amely ilyenkor a legmegfelelőbb lenne, hogy válaszoljon is, de mentse is egyben azt, aki odabent vár rá a fogház cellájában. — Az édesanyámnak! — Hol van az anyád? Hirtelen elhomályosodik a tekintete, fejével az udvar felé int, az arca kipirosodik. Érzi az ember, hogy mikor ver a szíve, hogyan akarja megelőzni a következő kérdést, amelyről tudja, hogy csak egyet tartalmazhat. Sietve adja meg a választ, miközben szája sírásra görbül: — Nem rossz az én édesanyám, azért van bent, mert eladta a varrógépet. Később ki tudtuk volna fizetni, de nagyon szorongatták a pénzért, nem akartak várni. Felemeli a virágot, ránéz , lassan elcsendesedik. Bátyja folytatja helyette: — Kesztyűt akartunk venni neki újévre, de nem engedte meg, a pénzt elkérte . Virágot vett rajta édesanyánknak. A kisfiú mereven nézi a virágot S amint kinyílik a kapu, maga elé tartja. A piros szélsőnél pirosabb apró két keze. A Wesselényi uicca 44. szám alatti hatalmas épületben egy földszinti kislakásban éjjel-nappal dolgozik a család. Eddig munkahelüliek voltak, most néhány nap óta csak ejre két órát alszanak. Reményi János kárpitossegéd s két apró gyermeke szünet nélkül azon fáradozik, hogy szebbé és hanulatosabbá tehesse azoknak a Szilveszterét, akik az óesztendő búcsúztatóját zeneszó és telt poharak mellett ülik meg. A szoba tele van fényes selyempapírokkal, ezüstzsinórokkal, Bitterekkel. Egyik oldalon a lerongyolódott berendezés, a másikon a csillogó anámitás idegen visszfénye. Egymásután készülnek el a papírcsákók, színes kalpagok, trombiták, egymásután gyűlnek halomba a mások örömei a Vetetten szegényes ágyon. Keményt Sanyika, a hatéves kisfiú, egyenként fejére rakja a mesebeli álmokat hirdető sapkákat, a színes papírokból készült ruhákat, szeme boldogan ragyog, mert azt a tiszta fehér boldogságot, amit ezek a szilveszteri filléres olcsóságok jelentenek, a világon semmiféle vagyonnal megszerezni nem lehet. Neki nincsenek gondjai, nem tud a világ folyásáról, csak valami különös ismeretlen szépséget lát, azzal telik meg apró gyermekszíve. Neményi Sanyi szilvesztere talán a legszebb ma a milliós fővárosban. * Itt gyermekkacagás, de túl a főváros vámján, Soroksár egyik háza előtt zokogva búcsúzik az óesztendőtől két kisfiú. Malacok születtek karácsonyra, a szekér már előállott, hogy bevigyék a fővárosba szilveszteri vacsorákra. A házaspár boldog, mert felment a malac ára, hetet ellett a koca, a hét malac megér 20 pengőt. Egymásután rakják fel a kocsira a sivító, ficánkoló fehér szőrű kis állatokat. Az egyiknek a nyakán piros szalag van. Amikor ezt is felteszik, a házaspár két gyermeke irtózatos sírásba tör ki: — A Szépít!... ne vigyék el a Szépít! A szekér elrobog, a két gyermek szíve hangosan ver. Aztán megiramodnak a szekér után, könnytől alig látnak s futnak, amíg csak bírják gyenge lábaik. Apjuk szelíden feléjük csap az ostorral s a két gyermek lehajtott fejjel, lassan visszatér otthonába. Már nem sírnak, de érzik, hogy nagy üresség van bennük s az ujesztendő csöppnyi szívüknek kimondhatatlan fájdalmat okoz. Z. Szabó Béla. * A • ** Budapesten egyetlenegy év alatt 2107 fiatalkorú gyermek került a gyermekbíróság elé. Sokáig az volt a hiedelem, hogy többnyire a házasságon kívül született gyermekek élete sodródik ferde vágányra már a fiatalabb korban. Kern így van! A 2107 bűnöző gyermek közül 1500 a családjával él együtt — de milyen otthonban! A legtöbbje közölök a földön, istállóban, szalmazsákon. Vagy a puszta padlón kínlódta át az éjszakáit. A zsúfolt szükséglakások nyomorúsága, szenvedése tárul elénk ezeknek a gyermekeknek a vallomásából. A bűn iránti hajlandóság a megfigyelés szerint a 14—16-ik év tájékán jelentkezik _ a serdülő ifjúságnál. Várjon miért? Ekkorára már kikerülnek az elemi iskola védőszárnyai alól, továbbtanulási lehetőség nincs számukra, nem tudnak elhelyezkedni valamilyen kereső foglalkozásnál sem mint tanoncok. Elkövetkezik számukra az az idő, amikor az ucea, a kövezet „neveli őket“ tovább. A bűn minden formájának kísértő ördögei szabad prédát találnak ezekben a fiatal lelkekben. Mennyiszer sürgettük a Friss Újság hasábjain, hogy a társada l pernek lomnak módot kellene találnia: felállítani a foglalkoztató műhelyeket, ahol munkát és nevelést kaphatnának a serdülő gyermekek. Ezek közül a bűnöző gyermekek közül is 1413 már nem járt iskolába, pedig olyan 708 akadt közöttük, akiknek semmiféle iskolai végzettségük és semmiféle kereseti forrásuk nem volt. Pedig alegtöbb bűnöző gyermek a beszámoló szerint egészséges testileg, lelkileg, idegrendszerileg. Mi haszna, ha a társadalom nem veszi észre őket és nem talál módot arra, hogy idejében gondoskodjék róluk. A férges állmát, ha már egyszer kikezdte a betegség, a fa l lehullatja magáról. Éppen ezért a gondos gazda idejében permetez a védőszerekkel. A társadalomnak egyszerű és észszerű volna megmenteni a serdülők lelkét, mielőtt megférgesednek. A foglalkoztatóműhelyeket a legsürgősebben kell megszervezni mindenütt, ahol csak szükség van rájuk. Ahol megpróbálkoztak velük, az eredmény nagyszerűen igazolta a fontosságukat. Ha tovább mennek a megkezdett úton, akkor majd nem kell beszámolni a bűnöző fővárosi gyermekekről. a 32 személyes repülőgép Amerikában most adták át a forgalomnak ezt az óriási utasszállító repülőgépet, amely 32 személyt fogadhat be. Friss Újság Szines Regénytára gt6JELENjg „ *áSODIK CSfff* 100 ' OLDAL A legújabb kötet: HALOTT »ECJELeni/ A SÍNEK MELLETT * 1© % FILLÉR Gyilkossá tette az ital Halál lett a vita vége Vízi Ferenc, Szabó Károly és Németh János urkuti lakosok az ajkacsingervölgyi vasúti állomásról Zsófiapusztára üres szeszeshordókat szállítottak. A munkások a hordókban talált szeszmaradékot összegyűjtötték és azt vízzel vegyítve megitták, majd hazafelé indultak. Útközben a szesztől megittasodott Szabó Károly és Vízi Ferenc összeszólalkoztak. A vita hevében Szabó Károly zsebkést rántott elő és Vízi Ferencet háromszor nyakonszúrta. Vizi a helyszínen elvérzett és meghalt. Szabót a közelben tartózkodó bányamunkások elfogták és átadták a csendőrségnek, amely jelentést tett a veszprémi ügyészségnek. A nyomozás folyik. kVVXVV«XVX%V%XXV»*V*.V».V« Boldogabb újévet a kéményseprőknek is Mit várnak az újesztendőtől a szerencse fekete fiai Szilveszter éjszakáján mindenütt derűs arcok fogadták a fényes kávéházakban megjelenő kormos kéményseprőt. Kéményseprőt látni szerencse, de kéményseprőnek lenni nem tartozik a legnagyobb szerencsék közé, így mondják ezt a kéményseprő munkások országos gazdasági egyesületében. Sok a munkanélküli ebben az iparágban. Azok a szerencsések, akik dolgoznak, a fővárosban 140 pengőt keresnek havonta. A vidéki városok kéményseprősegédei havi 100 pengőt kapnak, a községekben dolgozók fizetése 80 pengő egy hónapra. A fizetése egyébként a most szabadult legfiatalabb kéményseprőnek is anynyi, mint a legöregebbnek. - A munkanélküli kéményseprők Szilveszterkor kávéházakban és vendéglőkben szoktak alkalmi keresethez jutni. Az emberek nem is mernek szerencsét remélni az újesztendőtől, ha meg nem simogatták Szilveszter éjszakáján a Szerencsét hozó kéményseprőt. De míg a Szilveszter másoknak mulatság, a kéményseprőnek szükségmunka. Mert bizony szükségük van arra a pár pengőre, amit ezen az estén kerestek. — Karácsonykor is kiosztottunk munkanélküli kéményseprő társaink között fejenként—10 pengő segélyt — mondják az egyesületben— de hát mi ez? —• Hatvan új kerületet terveznek a fővárosban, ami kerületenként négy kéményseprő foglalkoztatását jelenti. Ily módon 240 kéményseprő számára nyílna munkaalkalom, ami rögtön megszüntetné a szakmánkban a munkanélküliséget. — A központi fűtés nagy ellensége a kéményseprőknek —mondják. — Egy régi háromemeletes házon, amelyben még kályhával fűtenek, 50—60 kémény van, a modern központi fűtéses házsíkon csak egy kémény ad munkát a kéményseprőnek. Sok kéményseprőnek vették el a kenyerét a gáz- és villanykályhák is. A legmodernebb fűtési módtól, a távfűtéstől meg egyenesen rettennek a kéményseprők. A központifűtéses házakon legalább egy kémény van, de a távfűtés bevezetése teljesen fölöslegessé tenné a házakon a kéményt, így természetesen a kéményseprőt is. No de Szilveszterkor bizonyára barátságosabb dolgokra gondoltak a kéményseprők is, mint erre a veszedelemre és vidáman igyekeztek eltölteni a Szilvesztert. A kéményseprők egyesületében tánccal egybekötött Szilveszter-esti mulatság keretében búcsúztatták az óévet. Ha igaz a babona, akkor a legnagyobb szerencséjük az újesztendőben nekik lesz, hiszen akik a kéményseprők egyesületében szilvesztereztek, lepten-nyomon kéményseprőbe ütköztek.