Friss Ujság, 1938. november (43. évfolyam, 248-273. szám)

1938-11-01 / 248. szám

1988 november 1. Reid FRISS ÚJSÁG Feledtetni fogjuk húszéves szenvedéseiteket, üzente a Felvidéknek a kormányzó A frontharcosok hadilobogós tisztelgése a legfelsőbb Hadúr előtt Megható ünnepség ment végbe a királyi vár hatalmas udvarán hétfőn délben: az egykori felvidéki honvédgyalogezredek golyótépte zászlói tisztelegtek a legfelsőbb Hadúr, Horthy Miklós kormányzó előtt. Az Országos Frontharcos Szövetség Rákóczi úti székházából indult el a szövetség öt készültségi bajtársi százada, amelyek menetkészen állanak, hogy a visszacsatolandó felvidéki területekre induljanak. Elől haladt a frontharcos zenekar, majd a zászlótartók vitték az egykori 9-es, 11-es, 13-as, 14-es és 16-os honvédgyalogezredek hadilobogóit. A menetet a frontharcosok zászlósszázada lobogórengeteggel zárta be. A várudvaron arcvonalba sorakoztak fel, amikor a palota bejáratánál tengernagyi egyenruhájában megjelent Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. A kormányzó gróf Takách-Tolvay József nyugalmazott altábornagy, a Frontharcos Szövetség elnöke kíséretében fogadta Zámory Imre nyugalmazott ezredesnek, a frontharcos alakulatok parancsnokának jelentését. A kormányzó ezután elvonult az arcvonal előtt, majd visszatért a palota bejárójához. Vezényszó harsant: — Ezredlobogó előre, indulj! A zászlótartók öt fősz adózott ezredzászlóval megindultak a kormányzó felé. Újabb vezényszó hallatszott: — Zászlóalj imához! A zenekar a Hiszekegyet játszotta és a felvidéki ezredzászlók meghajoltak a legfőbb Hadúr előtt. — Főméltóságu kormányzó úr a legalázatosabban várjuk további parancsát! — mondotta ezután gróf Takách-Tolvay József. Ekkor felhangzott a kormányzó érces szava: — Vigyétek fel ezeket az öreg,jgolyótépte lobogókat oda, ahonnan elszármaztak: a magyar Felvidékre. Hirdessétek ott továbbra is a magyar becsületet és a kötelességtudást. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a feladat éppen a frontharcosoknak jutott, akiket az országban a legmegbízhatóbb elemnek tartok, akik már bebizonyították, hogy tudják mi a kötelességük és megállták a helyüket akkor is, amikor nem is egészen a saját ügyünkért verekedtünk. Mondjátok meg felvidéki testvéreinknek, hogy tárt karokkal várjuk őket itthon és mindent megteszünk, hogy húszéves szenvedéseiket feledtessük velük. Az Úristen kísérjen benneteket utaitokon! A kormányzó szavait megilletődve hallgatták a frontharcosok, majd ismét gróf Takách-Tolvay lépett elő: — Főméltóságod legmagasabb narancsát híven, magyar becsülettel teljesíteni fogjuk! Háromszoros Huj-huj, hajrá! volt a frontharcos elnök szavainak visszhangja. Ezután a zászlótartók a Várkápolnába vonultak, ahol Haász István tábori püspök megszentelte a zászlókat, majd a frontharcosok a miniszterelnöki palota elé vonultak és tisztelegtek Imrédy miniszterelnök előtt, majd zeneszóval vonultak végig a városon, és golyótépte felvidéki ezredzászlók tisztelgése a kormányzó előtt Virágerdő borult a sirhantokra Százezrek zarándokolnak a temetőkbe Mindenszentek napja. Ez és a rákövetkező nap, a halottak napja azoké, akik elmentek örökre és bánatot hagytak maguk után. Ezen a két napon felkerekedik a milliós város, hogy a kegyelet virágaival látogatást tegyen a halottak birodalmában, a temetőkben. A nagy zarándoklat már hétfőn, október harmincegyedikén megindult, villamosokon, autóbuszokon és gyalog. A farkasréti, a kerepesi és a rákoskeresztúri temetők közelében az ezer utca-őrből hömpölygő emberáradat hatalmas tömegfolyammá dagad, mely fölött krizantémillat úszik az őszi levegőben. Minden évben megismétlődik ez a szép és megkapó ünnep, a halottak ünnepe, de talán soha ilyen hatalmas méretekben, mint az idén. A temetők hivatalnokai — milyen különös, hogy még a halottaknak is van közigazgatásuk — azt mondják, hogy soha ennyi sírrendezési, felhantolási, öntözési, kertészeti megrendelés nem volt, mint az idén és soha ennyi látogató nem kereste fel október 31-én a temetőket, mint most. Valóban elnéztük, hogy szorgos kezekkel hogyan igazgatják meg a besüppedt, itt-ott leomlott hantokat feketeruhás asszonyok és férfiak. Megtisztogatják a kereszteket, a kőkriptákat, cserepekből friss virágokat ültetnek el a sírok tetejére. A keresztekre téli koszorúkat raknak nehéz babérból vagy fenyőből, amelyek elbírják a havazást és a fagyot. De nemcsak koszorúkkal, virágokkal díszítik a sírokat. Az ember szinte nem is hinné, mennyi végtelen gyöngédség és figyelem lakik az emberek 3 Holland-A AmericaLine hetenkénti indulások Amerikába Hollandiából, Franciaországból és Angliából Magyarországon engedélyezett vözhajózási társaság Minden felvilágosítás: Budapest, Baross tér 12. szívében, akik a temető kapuin kívül az élet harcaiban erőt, keménységet, sőt sokszor kíméletlenséget mutatnak. Kis ásót, gereblyét, öntöző kannát cipelnek magukkal és a sír egész környékét megtisztogatják. Elhelyezik a gyertyákat, a 24 és 48 órás mécseseket, kifényesítik a sírlámpákat. Drágig dolgoznak egy sír feldíszítésén a szeretet ezer fájdalmas jelével. Égő piros virágból szivet, fehér krizantémből keresztet raknak ki a sírdomb oldalára és megfigyeltük — mert még a temetőnek is megvan a divatja, — az idén feltűnően elszaporodtak a keresztekre akasztott, bekeretezett fényképek. Megrendítő emlékezés ez. Fiatal arcok mosolygós képei, ki tudja, milyen boldog alkalomból készült emlékek, amelyek alatt ott áll a komor felírás: „élt 26 évet“. Alig élt, alig jelentkezett a világban, talán még szét sem nézett, talán a legszebb hivatás, a legbiztatóbb jövő ígérkezett számára, amikor váratlanul kettétört minden és nem maradt más mögötte, csak egy hant, egy kereszt, meg az elmúlás gyógyíthatatlan bánata. A bánat hangtalan, virágillatos ünnepe van most a temetőkben. Glédában sorakoznak a katonasírok is és senki nem felejti el, hogy bedobja áldozatfilléreit az acélosisak-perselybe. Az őszi égen, az imbolygó gyertyalángok ezrei fölött valami mélységes, megpihentető béke lebeg, figyelmeztetve, hogy az életben sok-sok hiúság van és csak a szeretet maradandó. Annyi teherpróbán, annyi megrázkódtatáson megy át az ember, hogy már megbékél a halál gondolatával, mondotta egy gyászba öltözött férfi a temető kapujában. Talán ez a legpontosabb magyarázata annak, hogy az idén az emberek ilyen nagyon megemlékeztek azokról, akik előre mentek a halálg birodalmába. Barátkoznak az elmúlás gondolatával, ám ennek mélyén ott tükröződik az isteni ígéret: a feltámadás gondolata. Nyolcvanméteres mélységbe zuhant a bányász A szerencsétlen ember szörnyethalt A pécsvidéki bányatelepen, a vasasi Thomen-aknában hétfőn délelőtt halálos szerencsétlenség történt. A bányában az ácsolási munkálatok kiépítése folyik. A munkálatokkal a Sfraszny, Fröhlich és Knipfel bécsi céget bízta meg a bányatársaság. Délelőtt tíz óra tájban Kovács János vájár a 80 méter mély felvonóakna oldalán dolgozott Munkaközben elvesztette az egyensúlyát és mert a biztosító kapoccsal nem erősítette magát a gerendához, lezuhant A szerencsétlen ember szörnyethalt. Felesége és két árvája gyászolja.