Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)

1904-04-01 / 734. szám

4 STÜGGETLEN MAGYAR,ORSZÁG 1904. április 1. ronymi ur ? Hát a józan észszel meg­­vénültéig se tudott megismerkedni ? És a gyűjtést a kereskedelmi minisz­ter tiltja be ? Micsoda címen ? Ha a vas­utasok szolgálatukat leteszik, a pálya­udvarból, vagy más hivatali helyiségük­ből, a vonalról eltávoznak : magán­emberek. A vasútnak akkor semmi köze hozzájuk. Magános polgárok. Ha pedig magános polgár a belügyminiszter hatás­körébe tartozó ügyben tesz valamit, akkor a belügyminiszter adhat rá enge­délyt, vagy tilthatja meg az engedélyt. Hát nincs egy józan eszű, vagy jogot ismerő ember az egész kereskedelmi minisztériumban, aki ezt Hieronymi mi­niszter úrnak meg tudná magyarázni ? Mi köze neki, hogy a vasutasok mit csinálnak keservesen megszolgált pénzük­kel ? Mi címen akarja visszaadatni nekik ? Erre a gyűjtésre vonatkozólag nekünk van egy eszménk. Csak felvetjük a dol­got, tessék róla gondolkodni. Hogy a hatalom a gyűjtést nem fogja megen­gedni, azt mi előre meg is írtuk. Ter­mészetesen azt hittük, hogy legalább a formákat betartják s a belügyminiszter útján tiltják meg a gyűjtést. Ámde ha gyűjteni nem is, de ajándékozni min­denkinek szabad. Mi úgy gondolnék, hogy minden vasutas küldjön va­lami ajándékot, tesszük azt — ha az ügy iránt való lelkesedésből késznek nyilatkozik reá — Batthyány Tivadar grófnak. Ehhez aztán még a belügyminiszternek formailag se lehet köze. Batthyány Tivadar grófnál jó helyen lenne a pénz. Mert hiszen a hatalom erőszakosságával szemben ügyességgel kell védekezni. Az igazság csak ügyesség­gel érvényesülhet. Visszatérve a famezus rendeletre, még egy megjegyzést kell tennünk, még pedig Ludvigh Gyula úrnak az Országos Szövet­ség ügyében tett nyilatkozatára. Ludvigh úrnak a jogi distinkciókhoz nincs dunsztja. Az országos szövetségnek még csak előmunkálatai folynak. Ha majd semmi akadály nem lesz már az ala­kuláshoz, akkor kérik az engedélyt reá. Mire kérjenek engedélyt addig, amíg nem tudják bemutatni, hogy mi az, amire engedélyt kérnek. Amíg meg nem álla­pítják az alapszabályokat. Legyen nyu­godt elnökigazgató úr, amikor kérni fog­ják az engedélyt, akkor ön — vagy utódja, — kénytelen is lesz megadni, mert különben nem indul vonat az állomásokról. Vasutasok, az erőszak, egyetértésre, elszántságra, összetartásra tanítson ben­neteket. Sohase fejedjétek: az erő a kezetekben van, az igazság a ti oldala­tokon van, az ország egész közvélemé­nye a pártotokon. Veletek hát a győze­lem ! Előre a szervezkedés jegyében a győzelem felé ! Hajsza az ügyészség utj­án. — Kihallgatás a rendőrségnél. — Arról a szégyenteljes és csak Magyarorszá­gon megtörténhető merényletről, amelyet a vas­utasok mozgalma ellen az igazságügyminiszter rendeletére az ügyészség és rendőrség meg­kezdett, már lapunk mai számában megemlé­keztünk. Ma megtörtént a rendőrségnél a ter­heltek és a tanuk kihallgatása. Magával a do­log lényegével külön cikkben foglalkozunk, itt most a kihallgatásokról szóló hu tudósítást adjuk. D­e vérlázítóan tűnik ki ebből a vád abszurditása, hogy ugyan nem kell hozzá kom­mentár. íme a rendőrségi kihallgatás. A hír­­ügyészségnek egy titkolt végzése szolgál­tatott alapot arra, hogy Tóth János rendőrfogal­mazó az angyalföldi polgári körben folyó évi már­cius 24-én tartott értekezleten támadt felszólamlások következtében, ezen értekezlet vezető embereit maga elé idézze. Amint a kir. ügyészség által kiadott végzésből kiviláglik, a vád Veréb Mihály és Kardos Antal vasúti alkalmazottak ellen irányul. Azzal vannak vádolva, hogy «magánosok elleni erőszak­»-ot kö­vettek el és oly kijelentéseket tettek,­­amelyek a felsőbbség ellen való fegyeimet sértik.» Ez ügyben első­sorban Veréb Mihályt hallgatták ki ma a rendőrségen. Tóth János rendőrfogalmazó a btk. 53. §-át hozta emlékezetébe, melynek alapján 5-től egészen 500 koronáig terjedő pénzbírsággal, illetve 3 naptól 6 hóig terjedhető fogházzal sújtható büntetendő cse­lekményt követett el. Egyúttal felszólította Verébet, hogy adja elő védekezését. Veréb Mihály elmondta, hogy e hó 24-én este szolgálatból való távozása alkalmával egy kocsiren­dező kartársa tudomására adta, hogy aznap este a polgári körben vasúti értekezlet lesz, ő erre elment s épen akkor érkezett oda, amidőn arról volt szó, hogy a pénzügyminiszter a vasutasok fizetésrende­­zését csak az 1904. évi költségvetés elfogadása után fogja rendezni. Hallotta, hogy a pénzügyminisz­ter eme kijelentése ellen az épen akkor beszélő szónok tiltakozását fejezte ki és ezen tilta­kozását azzal indokolja, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezését a kormány a költségvetéstől függetlenül rendezte és szervezte, másodsorban pedig arról volt szó, hogy a vasutasok szolgálata az államtisztviselőkével szemben sokkalta terhesebb, amennyiben az egyik lábukkal a sír szélén, a másikkal a börtön ajtaja előtt állnak. A rendőrtisztviselő erre feddőleg szemére hányta Verébnek, hogy «micsoda emberek is azok a vas­utasok?» A­mire Veréb azt felelte, hogy i — Mi mindig higgadt és komoly emberek voltunk és maradunk. Tanúbizonyság erre az, hogy eddig semmi komolyabb baj nem merült fel . . . Szó volt egyebek közt a megalakítandó országos vasúti szövetség megalakításáról is, amelyre vonat­kozólag Veréb megjegyezte, hogy erre nézve felvi­lágosítást nem adhat, mert az ügy a vasúti moz­galmi bizottságok elé tartozik. Másodiknak Faludi József angyalföldi állomás­főnököt hallgatták ki. Faludi előadta, hogy az érte­kezletet megelőző délután folyamán egyik hivatalnok­társától hallotta, hogy a budapesti angyalföldi polgári körben (Hungária­ út 59. I. em. alatt) a vasutasok értekezletet tartanak, ő, mint az angyal-­l földi polgári körnek a vasutasok mozgalmát élénken­­ megfigyelő és ez iránt természetszerűleg érdeklődő tagja, elment a körbe, de kimondhatatlan elkeseredést s erősen izzó hangulatot talált a jelenlevők körében. Előre is tisztában volt azzal, hogy az egybegyűltek, a pénzügyminiszter ismeretes nyilatkozata folytán esetleg végzetes határozatokat fognak hozni. A mindenfelől hangzott elfajtás elől, mely szerint az értekezlet vezetésével megbizassák, nem térhetett ki, elfogadta az értekezlet elnöki tisztségét. Elfo­gadta két okból. Első­sorban azért, hogy magát azon gyanúsításnak ki ne tegye, hogy a mozgalom iránt kellőkép nem érdeklődik, másodszor, mert ismerve komoly és higgadt természetét, az ügy érdemének szolgálatot vélt tenni azáltal, hogy az eszmecserét a helyes mederben vezethesse. Veréb Mihály inkriminált kifejezésére nem emlékszik. Ami pedig Kardos Antal felszólaló abbeli kijelentését illeti, hogy : «ha május 1-én jogos igényeink nem orvosoltatnának, akkor sztrájkolunk», azokra ugyan emlékezik, de egyúttal kijelenti, hogy a felszólamlót rögtön félbeszakította s figyelmeztette, hogy ennek az értekezletnek nem az a célja, hogy a sztrájkra izgassunk. Jegyzőkönyv ez értekezleten vezetve nem lett. Döntő határozat nem hozatott. Ezen értekezlet eredményeképen csak határozati javaslat fogadta­tott el, amely direktívát kívánt adni az összes helyi bizottságok vezetőinek. Ezután Turcsányi Pált hallgatták ki, aki a kö­vetkezőket adta elő: A fiumei vasutasoknak e hó 24-én a lapokban közzétett felhívására oly rend­kívüli izgatottság uralkodott Rákos rendező pálya­udvaron, hogy ő, Potmeri Lajos és Fazekas Imre hivatalnoktársaival közösen egy értekezlet összehí­vását határozták el abból a célból, hogy egyrészt nyugalomra intse a vasutasokat , emlékeztesse őket arra, hogy május elsejéig — önként adott ígéretükhöz híven — türelemmel várjanak, másrészt, hogy Lukács pénzügyminiszternek a képviselőházban e hó 22-én tett kijelentése ellen állást foglaljanak, illetve a budapesti együttes bizottság és a szombathelyi vezető bizottság útján állást foglaltassanak. Az ér­tekezlet vezetésére koránál fogva és ismerve ko­­­l­­olyságát, Faludi József állomásfőnököt kérték föl. Az értekezletet megtartották. Célját ő adta elő s amint az ott elhangzott beszédéből kitűnik, május elsejéig türelemre és adott szavak betartására intette a hallga­tóságot, és a fizetésrendezésnek Lukács pénzügy­­ügyminiszter nyilatkozatában burkoltan jelzett el­­odázása ellen tiltakozott. A fölvetett kérdéshez töb­ben hozzászóltak, de mindannyian a tárgynál ma­radtak. Veréb Mihály kocsirendező inkriminált kifejezését megerősítette. Abban részéről semmi különöset nem lát, mert az a vasutasok közt állandóan a beszéd tárgyát képezi és így Veréb Mihály csak­ az általá­nos fölfogást jellemezte. Szolgálati beosztása különben teljesen kizárja, hogy ő mozdonyokat állíthasson meg. Kardos Antal nem izgatott sztrájkra, csak a saját egyéni véleményének adott kifejezést akkor, amikor azt mondta, hogy «akkor sztrájkolunk.» Az ülésről jegyzőkönyvet nem vettek föl. Lefo­lyását a megjelent hírlapírók jegyezték, hogy a hírlapírókat ki értesítette az értekezlet összehívá­sáról, nem tudja. Eddig tartott a kihallgatás, a törvénytelen üldözésnek e szégyenteljes jelenete. A »terhel­teknek« nem történhetik bajuk. Rendőrség és ügyészség hiv­­alázatos szolgái ugyan a kor­mánynak és vak eszközei, ámde a bíróság, amely alá az ítélkezés tartozik , független. És ott a képviselőház, amelynek nem szabad, s amely nem fogja szó nélkül hagyni a botrá­nyos igaztalanságot . SZÁJPADLÁS NÉLKÜLI AMERIKAI MŰFOGAK Fölöslegessé teszik az inglemez használatát. »A szájból kivenni nem kell és nem is lehet« Egy óra idő alatt tökéletesen lehet vele beszélni és rágni 10 évi jótállás. '"UT’ Egyedüli specialista a az áj p­ad nélküli műfogak készítésében. - — . « BUDAPEST, . YNIt 3». KJERfiFE&fcUT 2Q- SZÁM

Next