Független Magyarország, 1904. augusztus (3. évfolyam, 854-882. szám)
1904-08-01 / 854. szám
Budapest, 1904 III évfolyam, 854. sz. Hétfő, augusztus I Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN és kiadóhivatal , VI., KIRÁLY UTCZA 72. SZÁM. Főmunkatárs: Bedőházy János ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28.— kor. II Negyed évre 7.— kor. Fél évre . .14.—. „ || Egy hónapra 2.40 „ A francia kulturharc. Budapest, Julius 81. A pápai nunciusnak a francia kormány visszaadta megbízólevelét s ezzel nyilvánvalóvá lett a szakítás az állam és egyház között. Ez az ugy lehet végzetes esemény előre volt látható már hetek előtt is, a Combes kormány intranzigens radikalizmusa szinte kerülte az ellentétek kiegyenlítését. Most, hogy a szakítás bekövetkezett s az államnak az egyháztól való elválasztása küszöbön áll, önkéntelenül is gondolni fog mindegyikünk e kulturharc belátható következményeire. Belátható következményeire, — ismételjük — mert az ügy beláthatatlan következményeivel foglalkozni e világraszóló kérdésben merő képtelenség. A francia állam és a katholikus egyház egy évszázad óta a konkordátum alapján békés egyesülést folytat, s most e konkordátum felbomlófélben van. Franciaországban ez időn belül egymást váltották fel a kormányok, s többször változott az államforma is, de az egyházzal való szakításra senki sem gondolt. A legmesszebb menő tárgyilagossággal óhajtanak e kérdéssel foglalkozni, de lehetetlen kitérnünk annak konstatálása elől, hogy végzetes hibák történtek mindkét részről. A Combes minisztérium hibát követett el, amikor a legalkalmatlanabb időpontban látott e kérdés megoldásához, a Vatikán hibázott, amikor felejtve gyengeségét és sok tekintetben elszigeteltségét, leghatalmasabb támaszával, a francia nemzettel húzott ujjat. Mert kétségtelen, hogy a Combeskormány politikáját a francia nemzet határozott többsége támogatja. Soha nem állott elvhűbb kormány a francia köztársaság élén a Combes-kabinetnél, mely egész kormányzása alatt megmaradt azon politikai programainál, melyet kormányra jutásakor inaugurált. A praktikus és felvilágosodott francia nép úgy látszik, szakítani óhajt tradícióival, melyeket az előbbi nemzedékektől átvett s azon intranzigens radikalizmus elveit vallja magáénak, melyeket a Combes-kormány propagál. A modern politikai irány csakis a templomban hajlandó megtűrni az egyházat és ennek szolgáit, a papokat és szerzeteseket, de nem tűri meg ott, ahol nem illetékesek, nem tűri meg az iskoládban és a közéletben. Ennek ellenében a Vatikán állhatatosan megmarad a negatív álláspontján, s inkább szakítani kész az «egyház hű leányával», Franciaországgal, mintsem képzelt jogait feladja. Fiatal kéz intézi, Merry del Vaa pápaság ügyit, akinek helyzetét csak megnehezíti az a körülmény, hogy oly kiváló diplomata és államférfi volt elődje, mint XHL Leó államtitkára , Rampolla. Szomorú következményei lesznek e kultúrharcnak. Franciaország közélete vad harcok között fog lefolyni, az egyház úgy tehet negyven millió hívét veszíti el. A reformáció óta nem forgott ily veszélyben a katholikus egyház, mint ebben a pillanatban, még a nagy francia forradalom idejében sem , akkor anarchikusak voltak az állapotok, míg ma szigorúan őrködik a kormány az állami rend felett. Ezek az auspiciumok, melyek a francia kultúrharc további menetét illetőleg már most megállapíthatók , találgatásnak itt nincs helye, de az az egy kétségtelen, hogy az igazság határozottan a francia kormány oldalán van. Budapest, augusztus 1. A Ház munkarendje. Csekély érdeklődés mellett gyorsan végez a képviselőház az egyes miniszteri tárcák költségvetésével. Holnap minden valószínűség szerint letárgyalják a közoktatásügyi költségvetést, melyhez Eötvös Károly, Bedőházy János, Lendl Adolf és Gáli Sándor iratkoztak fel szólásra. Berzeviczy miniszter minden valószínűség szerint reflektál a szónokok fejtegetéseire s kedden már az igazságügyi költségvetést tárgyalják. Nem lehetetlen tehát, hogy ezen a héten még az apropriációra is sor kerül, néhány jelentéktelenebb javaslat letárgyalása után hosszabb pihenőt A mi Bákonyunk. — A Független Magyarország eredeti tárcája. — Irta: Nemere. Természetesen, hogy Bákonyt az említett események után nem tarthattam magamnál. Képviselőházban, klubban és a fehér asztalnál a gúnynak valóságos zápora fogadott, amikor megjelentem. Mindenki Bákony után kérdezősködött. S végre is ezen legkevésbbé sem lehetett csodálkoznom. Sürgönysikkasztás, vízbeugrás s végül, amit mindegyik képviselőtársam a legnevetségesebbnek talált, a tiszta választási rend ellen elkövetett merényletem elárulása, annyira nevetségessé tették ispánomat, hogy a gunykacaj hovatovább engem is utolért s igy nem volt más hátra, mint Bákonyt szépszerivel visszaszármaztatni rendeltetési helyére. A benyújtott petíció miatt természetesen nem sok keresni valóm volt a képviselőházban, s mivel alapos kilátásom volt egy új választásra, jónak láttam, hogy magam is hazasiessek s biztosítsam a mandátumomat. Néhány nap múlva már útban voltunk Erdély felé. Szegény Bákony barátom már maga is örült, hogy ismét környezetébe jut, s nem kell annyi nehéz ügyet elintéznie. A vonatnál azzal fogadott bennünket a legidősebb Rákony fiú, hogy már sürgönyözni akart az apjáért, lévén anyja olyan tiszteletreméltó állapotban, mely az illendőség örök törvényei szerint megkövetelte Bákonynak, mint apának jelenlétét.- Ha élete párja az én derék ispánomnak ebben az időpontban immár tizennyolcadszor szenvedte el az anya magasztos örömeit , többen figyelmeztettük Rákonyt, hogy jó lesz, ha feleségére vigyáz, s ha minden áron emelni akarja Magyarország népességét, legalább arra ügyeljen, hogy a felesége ne maga szoptassa gyermekeit, hisz előbb-utóbb belepusztul. Bákony bután kérdezte tőlem s az orvostól, hogy most már mitévő legyen. — Tegye üvegre ! — tanácsolta az orvos. — Üvegre? ! No, ezt megtehetem! — szólt megnyugodva az ispán. Másnap hangos kiáltás verte föl az udvarházat , én nyomon voltam, amikor erivó hangokat Rákony kis leányának tulajdonítottam. Lementem szobájukba s nagy megdöbbenéssel láttam, mint tartja Rákony az újszülöttet egy üvegtáblán s járja vele körül a szobákat. Ennyi embertelenség kihozott nyugalmamból. Rárivalltam a szerencsétlenre, az azonban égi nyugalommal biztatott, hogy ne féljek, mert nem lesz semmi baj, ezt pedig az orvos rendelte így, nehogy a felesége még betegebb legyen. Egy félórás kíncs és fárasztó magyarázgatás után megérttettem Bákonynyal, hogy az orvos nem ezt az üveget értette, hanem valami másfélét, olyat, amelyből a kis világpolgároknak inni adnak. — Hát most mitévő legyek ? — töprengett Bákony, — mikor olyan üveg nincs az egész pusztán, sőt még a faluban sem. — Vegyen a gyermeknek szoptatós dajkát, — tanácsoltam neki. — És az ingyen szoptat, vagy csak jó pénzért ? — Természetesen, hogy csak pénzért — feleltem. Elmúlt néhány nap. Én rendkívül el voltam foglalva egy újabb választásokra készülő képviselő teendőivel, s nem igen értem rá azzal törődni, hogy fogadott-e Bákony barátom szoptatós dajkát, vagy nem. Egy igen gyanús jelenség azonban felkeltötte újólag figyelmemet a derék ispán és annak újszülöttje iránt. Tudniillik többször napjában láttam az istálló felé menni, kezében egy kendővel letakart fehérséget tartva. A dolog rendkívül gyanús volt előttem. Este az istállóba mentem, s elbújtam egy félszer mögött, nehogy Bákony észrevegye jelenlétemet. Kisvártatva csakugyan előjött, előjött pedig a rejtélyes fehérséggel. Valóságos rémülettel láttam, mint veszi ki a kendőből feleségének legújabb gyümölcsét a tartja a tehén tőgyéhez. Mondanom sem kell, hogy nem a legnagyobb gyengédséggel vettem ki kezéből a szerencsétlen gyermeket, Bákony azonban valósággal elcsodálkozott felindulásomon. *— Valakinek csak kell szoptatnia, tekintetes uram, különben éhen hal, — okoskodott az ispán. Lapunk mai száma 8 oldal.