Független Magyarország, 1905. március (4. évfolyam, 1061-1091. szám)
1905-03-01 / 1061. szám
Budapest, 1905. IV. évfolyam, 1061. sz. Szerda, március 1. Független Magyarország ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Főszerkesztő: LENGYEL ZOLTÁN! Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VL. KIRÁLY UTCZA 72. SZÁM. Égés évre 28.— korona I Negyed évre 7.— korona Fél évre 14.- „I Egy hónapra 2.40 m Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ TELEFONSZÁM: 586. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március elsején Lejárt, hogy előfizetésünet az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen Mi lesz? Irta : dr. Kelemen Samu orsz. képviselő. Budapest, február 28. «Az Újság», mely tagadhatatlan elmésséggel, de tagadhatatlanul kissé furcsa sikerrel védi a szabadelvű párt dolgait, tegnapi számában csupa kérdőjellé változott át. A derék újság kissé sirinek találja a csöndet, amelyben a Tisza-kormány temetésének szertartása végbe megy és aggódó hangon kérdi: mi lesz? Azután eszébe jut, hogy már négy hete, hogy a koalíció többséget kapott és ime sem búza nem termett a kopár kősziklákon, sem a fák nem nőttek az égig és a galagonya-bokroknak sem méltóztatott még calvil almákat teremni. Mi lesz, kérdi hát szemrehányóan a derék újság. Ám a legszomorubb a dologban az, hogy «az elvek miatt koplaltatni kell az országot». Ez valóban új dolog az «Ujság»-nak kátéjában. A 1. szabadelvű párt, mely egészen a jó francia királynak IV. Henriknek az elvei szerint rendezkedett volt be, mindazonáltal azzal a csekélyke eltéréssel, hogy a vasárnapi tyúkokat nem az alattvalók fazekában, hanem a saját maga számára főzte meg, nemcsak a koplalást nem érti (ebbe majd beletanul), de főként azt, miként lehet koplalni — elvekért. Quile sottise! És ime most hetek teltek el, az idő, a drága idő hol cammog, hol rohan és a tűzhely hideg, a tyúkok, a jó prezenciaárkás tyúkok pedig sem nem tojnak, sem nem főnek, ami nyilván csúnya jellemvonás tőlük és főképen nem elfogadható elvi álláspont. De hát patvarba is, dörgi most már a haragos újság, mi lesz? Főként pedig miért titkolózzunk. Mondjuk meg, mit akarunk és mi a programmunk, mert addig ők valóban nem tudják, mit akarjanak és mi legyen a programmjuk. Hát a mi programmunk és a mi törekvéseink világosak és közismertek. Akarjuk az önálló vámterületet, amely, ha úgy tetszik, a jövendőnek kérdése, mert Magyarország egész jövendő boldogulása, anyagi ereje és fejlődése ettől függ. Ez pedig nem jelszó, hanem egy óriási munkaprogramm. Meg akarjuk csin nálni mindazt az alapvető munkát, amely ennek a célnak a megvalósítására szükséges és melyet mindeddig meg nem csináltak, mert a szabadelvű pártnak újságjai és ócskaságai nem törődtek a jövendővel, hanem beérték azzal, hogy a mának dobjanak oda egy kis kenyérhéjat. Akarunk belügyi reformokat azon a szociálpolitikai vonalon és azzal a tartalommal, amelyet Kossuth Ferenc megjelölt. És akarunk magyar szellemet a magyar ezredekben, magyar szolgálati nyelvvel és magyar vezényszóval, amelyről szintén tudjuk, hogy máról-holnapra nem valósítható meg, de óhajtjuk, hogy foganatba vétessenek az alapozásnak azok a munkálatai, amelyekre az épületet majdan felépíthessük. Hogy mi mit akarunk, mindenki tudja, hogy a 1. szabadelvű párt mit akarjon, azt csak ezután akarja tudni. Hogy ezek a kívánságok Bécsben ellenzéssel találkoznak, azon nincs mit csodálkozni. Ez csak azt mutatja, hogy amit mi kívánunk, az nem osztrák érdek. Ám a nemzeteknek jogait arasznyi időtávolságokban kiküzdeni nem lehet és e küzdelmeknek jelentőségét épen az mutatja, hogy azoknak eredményeiért fáradozni kell és ezek az eredmények nem hevernek készen az útszélen. Az ilyen küzdelmeknek pillanatnyi sikertelen Mária. — Regényes dalmű 3 felvonásban. Irta Béri Géza. Zenéjét szerezték Szabados Béla és Szendy Árpád. Először adták a budapesti magyar kir. Operaházban 1905. február hó 28-án. — Ki veheti rossz néven tőlünk, ha őszinte, meleg érdeklődéssel mentünk a mai bemutató előadásra, a nagy érdeklődést keltett jelmezes főpróba után. A premiere közönség mindenkor szeszélyes, kiszámíthatatlan, s ha Szabados neve nem ismeretlen is többé a dalszínházunkat szorgalmasan látogató zeneértő közönség előtt, Szendy Árpád, a jeles zenetanár mindeddig nem mutatkozott még be ilyetén minőségben nekünk . . . Sajnos, e regényes dalműben csakis Béri képviseli mindvégig a magyarság érdekeit. Az ő Szent István korában lejátszódó librettójával. A magyar dalmű, az igazi magyar dalmű, még mindig a jövő zenéje. Mindeddig Erkel-é az úttörő érdem, mely úttörés azóta érdemleges folytatásra ugyan akadt, de igazi, teljesen magyar operánk még azóta sincsen. Ott a mi Hunyadynkban, a mi Bánk-bánunkban ott benn pezseg, benn lüktet a mi vérünk, a mi temperamentumunk ; mindkettő szívünkhöz szól, lelkünkhöz beszél, mert ez a törülmetszett zene a magyar léleknek színarany visszhangja; csupa édes, behízelgő reminiszcencia a mi speciális dalos világunkból, melyben benne van lelki életünk egész érzési skálája. Lám Erkel tudott már játszani ezen a gazdag érzelmi skálán, csodás, harmóniás, édes hangokat csalt ki belőle ; annyira kedveseket nekünk, hogy szinte ismerős, kedves visszhangot hallottunk, mely megremegtette, lázba hozta, felébresztette azt a jóleső hazafiságot, mely a magyar ember magyaros érzésével még a mulatozás közben is annyira összeforr, hiszen «sírva vigad a — magyar!» Ma is, tegnap is hallottunk reminiszceniákat, kaptunk visszhangot is — tagadhatlanul . . . Ám ezek idegenbe, részben a nagy Németországba, részben a büszke gallusok földjére vezetnek, ott teremtek, ott születtek s szépségük mellett is idegenek szivünknek — lelkünknek egyaránt. Pedig a magyar zene forrása itthon, a mi lelkünkben, a mi szivünkben fakad s ha szivünkben, lelkünkben visszhangot nem ébreszt, lehet az zene szép és jó, de magyaros nem lehet soha. Nem tagadjuk, hogy — annak idején — jól eső érzés volt számunkra a Roland mester külföldi sikere. A csehek igazán vérbeli muzsikusok, s nekik is tetszett.. . Ám még jobban örültünk volna már akkor is, ha a külföldi kritikusok magyaros motívumokat találtak volna benne nagyobb számban, sűrűbben ... Ma csakis a magyar nóta színmagyar volta talál elismerésre odakünn, s az idegenben a «csárdás» még mindig gyűjtőfogalom a magyar zene számára. Jól eső tudat lenne a «Mária» külföldi sikere is nyilván. De nem hisszük a mai bemutató után sem hisszük, hogy Szabados és Szendy dalműve odakünn az idegenben is tetszeni fog csakis azért, mert nem egészen a magyarság jegyében született. Hát nem jobban eső érzés számukra ide benn a magyar zene magyaros szavával lelkesíteni s azután ennek révén elvinni minket az igazi lelkesedés valódi diadaláig ? Pedig, hogy tudunk lelkesedni szívünkkel-lelkünkkel, megmondhatói a külföldi zenészek, hiszen ősz fejjel, művészete alkonyán a temperamentumos Sarasate is nálunk keres újból lelkesedést, s elismeri, hogy az ő tűzés, szilaj, vére sugallta játékát mi magyarok értjük meg legjobban. S hogyan tudunk tombolni a lelkesedéstől, ha szenvedélyes, izzó, lelkes zenét kapunk. Nem rajtunk múlt ezúttal sem, hogy az újdonságon ilyen értelemben lelkesülni nem tudtunk. Nyilván nem volt meg a kellő kapocs a színpadon elhangzó dallamok s a mi lelkünk között, a Szt-István-korabeli miliő, az érdekes, pogány-korabeli szceneria dacára. S még az anakronizmus árán megszólaló orgonahangok sem segítettek hangulatunkon. Szinte kerülni látszottak a társszerzők minden vezető, melódiás, magyaros motívumot s a pogánykor illusztrálására keleti motívumokhoz nyúltak, vallásos kardalokat adtak, Wagneres, erősen Wagneres faktúrát, majd meg Bizet-szerű raffinált hangfestést hallottunk, csak fülbemászó magyaros szólamok nem születtek meg a nagy apparátussal felépített zenekari partitúrában. Csupán így magyarázható meg aztán, hogy a nagy zenei tudással, s még nagyobb szorgalommal megírt dalmű, a magyar színhely, a magyar miliő és cselekvény dacára igazán lelkes, tomboló tetszést nem arathatott, pedig mindannyian szívesen, őszintén kívántuk volna a derék szerzőknek. Már a hosszú vajúdás révén is, miben a megszületett operának ugyancsak része volt — bőven. Hiszen innen-onnan nyolc esztendeje, hogy a zenevilág tudomást szer. Lapunk mai száma 20 oldal.