Független Magyarország, 1905. március (4. évfolyam, 1061-1091. szám)
1905-03-01 / 1061. szám
4 fÜGGETLEN MAGYARORSZÁGI 1905. március 1, hogy éhes, hogy ingyen kenyeret követel A nyugtalanság látása a városháza embereit megfélemlítette. Megkérték Achimot, beszéljen a híveivel s magyarázza meg nekik, hogy a kívánságukat nem lehet teljesíteni. Achim ízólt is hozzájuk, le is csöndesedtek, csak épen elmenni nem akartak. Egy tömegben, mozdulatlanul álltak tovább is a városháza előtt. A főszolgabíró katonaságért telefonozott. A legénység feltűzött szuronynyal, rohamlépésben sietett a főtérre. Aparancsnok fölszólította a tömeget, hogy hagyja el a teret s nyomban visszaszorította az embereket a mellékutcákba. Az elkeseredés ez alatt egyre nőtt. Achim a főszolgabírót feleletre vonta s megfenyegette, hogy erélyes intézkedése miatt interpellálni fog a képviselőházban. — Az emberek azért gyűltek össze a városháza előtt, mert tudni akarják, mi történt az értekezleten. Ehhez van joguk s nem szabad ebben őket meggátolni. Békés Gyuláról írják: A városban ma nagy az élénkség. Megyebizottsági ülés van a vármegyeházán. Eljött Áchim András képviselő is, aki szintén megyebizottsági tag... Vele jött néhány híve is. Elkeseredve fakadnak ki a csabai főszolgabíró és a főjegyző ellen. Azt követelik, hogy mind a kettő hagyja el az állását, mert ők különben nem kezeskednek semmiért . . . A közgyűlés izgalmasan indult. Achim András a tanácskozás megkezdése előtt szólásra jelentkezett és meginterpelálta az alispánt. Kemény szavakkal támadta, a főjegyzőt és a főszolgabírót, amiért — szerinte — megsértették a szabad gyülekezési jogot, s szigorú és részrehajlatlan vizsgálatot kért. Az interpellációra Fábry István alispán nyomban válaszolt. Azt felelte, hogy a zavargásról már tél nap délután sürgős és részletes jelentést kért s ma már meg is kapta. Azt hiszi, hogy Achim panasza túlzott. A vizsgálatot mégis megindítja, úgy ebben az ügyben, mint Achim és elvtársai többi, kisebb jelentőségű panasza dolgában s a maga hatáskörében igazságot fog szolgáltatni. Az alispán beszédét a szocialisták több ízben megzavarták, de a közgyűlés a választ nagy többséggel tudomásul vette. Fábry István alispán egy hirlaptudósító előtt következőleg nyilatkozott: — A zavargás nem volt nagy dolog s az a véleményem, hogy a rendre, amely már helyreállt, békés, nyugalmas napok következnek. A zavargásnak az volt az előzménye, hogy a csabi megyebizottsági tagok értekezletre gyűltek össze a városházán. Azon tanácskoztak, hogy kit jelöljenek a megüresedett megyebizottsági tagságra. Csabán vásár volt. A városban sok ember gyűlt össze. A piactéren s a környéken nyüzsgő népből mintegy 4—500 ember kivált s a városháza kapuja elé vonult. Tudni akarták, hogy miről tanácskoznak a megyebizottsági tagok. Hiába mondották meg a kiváncsiaknak, hogy fontosabb, különösebb dologról nincs szó. Izgatottan és türelmetlenül viselkedtek A főszolgabíró attól tartott, hogy miután vásár van, a csoportosulás — mint egy alkalommal már megtörtént — szerencsétlenséget okozhat. Mindössze egy század katonaságot kért. A katonák megjelenése megtette a hatását. A tömeg megindult s oszolni kezdett. Néhány perccel később már nyoma sem volt a tömegnek a városháza előtt: a főrendiház elnöke, Berzeviczy Albert kutuszminiszter, báró Eötvös Lóránt, az Akadémia elnöke, Thay Kálmán stb. A hazahozatal időpontja még nincs megállapítva, azonban az ünnepies aktus legkésőbb az őszszel meg fog történni. Szádeczky Lajos jelentette az értekezletnek, hogy Mikes Kelemen és gróf Csáky István hamvait nem lehet hazahozni, mert ezek egy nagy közös sírban nyugszanak. A diplomáciai tárgyalások folyamatban vannak és a török, meg francia kormányokkal már létre is jött a szükséges megállapodás, csak az orosz nagykövetséggel nincsenek még befejezve a tárgyalások, mindamellett remélhető, hogy nemsokára már semmi akadály sem merül fel. — Varsó, február 28. — A kóczi hamvai. A nagy fejedelem hamvainak hazahozatala tárgyában gróf Tisza István miniszterelnök meghívására tegnap értekezlet volt a miniszterelnöki palotában, amelyen jelen voltak Juszff Gyula, a kétyiselőház, gróf Gyáky Albin, A válság, Budapest, február 28. Döntés nélkül,,1867 óta a legnagyobb bizonytalanságban, ez a mai politikai helyzet képe. Egy szótól függ minden. Hogy rátérhetünk-e az üdvös alkotások terére, hogy megerősíthetjük-e a kibékülés viszonyát a nemzet s a dinasztia között, melyet a 67-es alkotás csak kezdeményezni tudott, hogy újabb megpróbáltatások jönnek-e szerencsétlen nemzetünkre, amely negació esetén a passzivitás terére volna kárhoztatva. Mindez egy szótól függ. A magyar király szavától. A napokban megválik, hogy a korona igaz tanácsosa s a dinasztia jóakarója az-e, aki vak elfogultsággal a mai viszonyok forszírozására bírja rá az uralkodót, vagy aki azt tanácsolja, hogy szüntesse meg végre az áldatlan viszályt, amelyet a monarchia két felének erőszakos összekapcsolása támaszt. Akárhogy is dől el a dolog, a végső siker mégis csak a mienk lesz. Ha győzni fog a nemzeti álláspont, akkor együtt fogunk örvendezni mindazokkal, akiknek a helyzet átalakulásában részük volt. Éltetni fogjuk a királyt. Ha nem, akkor folytatjuk, ahol elhagytuk. Tűrni s szenvedni megtanult a magyar századokon át. Sikerrel forgatta a passzivitás fegyvereit. Pedig akkor gyenge volt. Hogyne élhetne hatékonyan ugyan e fegyverekkel most, amidőn erős. S roszszul számítanak azok, akik azt hiszik, hogy hitvány provokálásra ballépésre hagyja magát sodortatni a magyar. Erőszakkal csak erőszakra válaszoltunk. Akkor, amikor hit s királyi szószegés kényszerített, hogy alkotmányunk védelmére fegyverhez nyúljunk. Ilyen okoktól félnünk most épen olyan felesleges, mint a súlyos következményeiről beszélnünk. Az új választások réme kísért ismét. Természetesen a hozzátartozó kellékeivel. Az erőszak, pénz, s a csendőrök szuronyaival. Sajátságos, hogy e hírnek az ellenzéki körökben adnak leginkább hitelt. Sőt azt is mondhatnánk, hogy egyedül csak itt. Mert a bukottak nagyon jól tudják, hogy választásról szó sem lehet. Ezt egyenesen vezérük gróf Tisza István jelentette ki nekik, a kishitűeknek, akik rettegve gondolnak még egy nemzeti ítéletre. Mégis azt kell hinnünk, hogy az új választások híte a Lloydklub titkos odúiból kelt szárnyra. S szólt az ellenzék azon tagjainak, akik bizony szintén nem szívesen küzdenének egyhamar a nép, kegyéért. Mert ez sajnos, sokba kerül még egyhangúsága esetén is. Sőt gyakran még többe, mint a küzdelem árán. De hála istennek, választási rémekkel a koalíció túlnyomó többségét megfélemlíteni nem lehet. Nem lehetett november 18-ika után sem. Ezután még kevésbbé. Különben a mi véleményünk e tekintetben a következő. Ha a választásokat a célból ismétlik meg, hogy a régi regime uralmát helyreállítsák, akkor szembe kell nézni velük. Kitartással és a csüggedés kizárásával. Az ellenzék győzelme kétségtelenül még nagyobb teend, mint január 26-án. Annál is inkább, mert jő ugyan akadna, aki az erőszakos választások tervét kontemplálná, de tagok nem volnának kellő számban találhatók, melyek a piszkos kombinációkat végrehajtanák. Ha pedig abból a célból apellálnának ismét a nemzet ítéletére, hogy döntsön a nemzet a 67 és 48 között, s a hatalom tisztességes eszközökkel készülne megvívni a küzdelmet, akkor üdvözöljük a választási tervet. Akkor mi unisono fogjuk kiáltani: «Legyen vége a komédiának. Szavazzunk !» n. ■ Két dolog bizonyos, mondá többek között Auersperg, a Herrenhaus katonai vezérszónoka. Az egyik, hogy Ausztria gazdaságilag mindig erősebb lesz, mint Magyarország. A másik, hogy politikai tekintetben a magyar mindig felül fogja múlni az osztrákot. Az előbbit, sajnos, el kell hinnünk. Szomorú sorsunk arra kárhoztatott, hogy évszázadokon át Ausztria gyarmatai legyünk. S a nemes herceg felfogását igazolni látszik az az általános hangulat is az országban, mely a gazdasági felszabadulás iránt nyilvánul. De már ami az állítólagos politikai fölényünket illeti, ezt kénytelenek vagyunk az osztrák főrendőr tájékozatlanságának a számlájára felírni. Kétségtelen, hogy megvolna a politikai fölényünk, ha minden a maga rendje s módja szerint haladna előre. Ha érvényesülne mindaz, ami egy ezredéves alkotmánynyal bíró államot megkülönbözteti a geográfiai fogalomtól. De hát épen az utóbbi évek története bizonyítja, hogy nem érvényesül Ahol büntetlenül ki lehet játszani a nemzet két alkotmányos garanciáját, az adószedési s újonc megajánlási jogát, ott nem lehet politikai fölényről beszélni. Mind a két államban konfliktust szült a nemzet és a dinasztia közötti véleményeltérés. Nagy és mélyreható konfliktust.. Sőt parlamenti forradalmat is. S a kormányzás mind a két helyen nyugodtan folyt tovább. De amíg Ausztriában törvényesen a 14. §. segítségével, addig nálunk a felelős minisztérium útján exlexben, törvénytelenül. Hol van itt a politikai fölény? Megoldás nélkül. A mai nap sem hozott semmi változást a válságos politikai helyzetben. Csupán kombinációkat lehet hallani az egyes pártkörökben, ahol mindenki a saját meggyőződése szerint ítéli meg az új alakulás eshetőségeit. Gróf Andrássy Gyula és gróf Tisza István meghívásáról esett ma szó. Gróf András a már holnap utazna Bécsbe királyi meghívásra Míg más hírek szerint Tiszát hivatja m.