Független Magyarország, 1905. március (4. évfolyam, 1061-1091. szám)

1905-03-01 / 1061. szám

4 fÜGGETLEN MAGYARORSZÁGI 1905. március 1, hogy éhes, hogy ingyen kenyeret követel A nyugtalanság látása a városháza embereit megfélemlítette. Megkérték Achimot, beszéljen a híveivel s magyarázza meg nekik, hogy a kívánságukat nem lehet­­ teljesíteni. Achim ízólt is hozzájuk, le is csöndesedtek, csak épen elmenni nem akartak. Egy tömegben, mozdulatlanul álltak tovább is a városháza előtt. A főszolgabíró katonaságért telefonozott. A legénység feltűzött szuronynyal, rohamlépésben sietett a főtérre. A­­parancsnok fölszólította a tömeget, hogy hagyja el a teret s nyomban visszaszorította az embereket a mellékutcákba. Az elkeseredés ez alatt egyre nőtt. Achim a főszolgabírót feleletre­ vonta s megfenyegette, hogy erélyes intézkedése miatt interpellálni fog a képviselőházban. — Az emberek azért gyűltek össze a város­háza előtt, mert tudni akarják, mi történt az értekezleten. Ehhez van joguk s nem szabad ebben őket meggátolni. Békés­ Gyuláról írják: A városban ma nagy az élénkség. Megye­­bizottsági ülés van a vármegyeházán. Eljött Áchim András képviselő is, aki szintén megyebizottsági tag... Vele jött néhány híve is. Elkeseredve fakadnak ki a csabai főszolgabíró és a főjegyző ellen. Azt követelik, hogy mind a kettő hagyja el az állását, mert ők különben nem kezeskednek semmiért . . . A közgyűlés izgalmasan indult. Achim And­rás a tanácskozás megkezdése előtt szólásra jelentkezett és meginterpelálta az alispánt. Kemény szavakkal támadta, a főjegyzőt és a főszolgabírót, amiért — szerinte — megsértet­ték a szabad gyülekezési jogot, s szigorú és részrehajlatlan vizsgálatot kért. Az interpellációra Fábry István alispán nyomban válaszolt. Azt felelte, hogy a zavar­gásról már tél nap délután sürgős és részletes jelentést kért s ma már meg is kapta. Azt hiszi, hogy Achim panasza túlzott. A vizsgála­tot mégis megindítja, úgy ebben az ügyben, mint Achim és elvtársai többi, kisebb jelentő­ségű panasza dolgában s a maga hatáskörében igazságot fog szolgáltatni.­ Az alispán beszédét a szocialisták több íz­ben megzavarták, de a közgyűlés a választ nagy többséggel tudomásul vette. F­á­b­r­y István alispán egy hirlaptudósító előtt következőleg nyilatkozott: — A zavargás nem volt nagy dolog s az a véleményem, hogy a rendre, amely már helyre­állt, békés, nyugalmas napok következnek. A zavargásnak az volt az előzménye, hogy a csab­i megyebizottsági tagok értekezletre gyűl­tek össze a városházán. Azon tanácskoztak, hogy kit jelöljenek a megüresedett megyebi­zottsági tagságra. Csabán vásár volt. A város­ban sok ember gyűlt össze. A piactéren s a környéken nyüzsgő népből mintegy 4—500 em­ber kivált s a városháza kapuja elé vonult. Tudni akarták, hogy miről tanácskoznak a megye­­bizottsági tagok. Hiába mondották meg a ki­váncsiaknak, hogy fontosabb, különösebb do­logról nincs szó. Izgatottan és türelmetlenül viselkedtek A főszolgabíró attól tartott, hogy miután vásár van, a csoportosulás — mint egy alkalommal már megtörtént — szerencsétlen­séget okozhat. Mindössze egy század katonasá­got kért. A katonák megjelenése megtette a hatását. A tömeg megindult s oszolni kezdett. Néhány perccel később már nyoma sem volt a tömegnek a városháza előtt: a főrendiház elnöke, Berzeviczy Albert ku­­tuszminiszter, báró Eötvös Lóránt, az Akadémia elnöke, T­h­a­­­y Kálmán stb. A hazahozatal idő­pontja még nincs megállapítva, azonban az ünne­­pies aktus legkésőbb az őszszel meg fog történni. Szádeczky Lajos jelentette az értekezletnek, hogy M­ikes Kelemen és gróf Csáky István hamvait nem lehet hazahozni, mert ezek egy nagy közös sírban nyugszanak. A diplomáciai tárgyalá­sok folyamatban vannak és a török, meg francia kormányokkal már létre is jött a szükséges meg­állapodás, csak az orosz nagykövetséggel nincse­nek még befejezve a tárgyalások, mindamellett remélhető, hogy nemsokára már semmi akadály sem merül fel. — Varsó, február 28. — A kóczi hamvai. A nagy fejedelem hamvai­nak hazahozatala tárgyában gróf Tisza István miniszterelnök megh­ívására tegnap értekezlet volt a miniszterelnöki palotában, amelyen jelen voltak J­us­zff Gyula, a kétyiselőház, gróf G­yáky Albin, A válság, Budapest, február 28. Döntés nélkül,,1867 óta a legnagyobb bizonytalanságban, ez a mai politikai helyzet képe. Egy szótól függ minden. Hogy rátérhetünk-e az üdvös alkotások terére, hogy megerősíthetjük-e a kibékü­lés viszonyát a nemzet s a dinasztia között, melyet a 67-es alkotás csak kez­deményezni tudott, hogy újabb meg­próbáltatások jönnek-e szerencsétlen nemzetünkre, amely negació esetén a passzivitás terére volna kárhoztatva. Mindez egy szótól függ. A magyar király szavától. A napokban megválik, hogy a korona igaz tanácsosa s a dinasztia jó­akarója az-e, aki vak elfogultsággal a mai viszonyok forszírozására bírja rá az uralkodót, vagy aki azt tanácsolja, hogy szüntesse meg végre az áldatlan viszályt, amelyet a monarchia két felé­nek erőszakos összekapcsolása támaszt. Akárhogy is dől el a dolog, a végső siker mégis csak a mienk lesz. Ha győzni fog a nemzeti álláspont, akkor együtt fogunk örvendezni mindazokkal, akiknek a helyzet átalakulásában részük volt. Éltetni fogjuk a királyt. Ha nem, akkor folytatjuk, ahol elhagytuk. Tűrni s szenvedni megtanult a magyar száza­dokon át. Sikerrel forgatta a passzivitás fegyvereit. Pedig akkor gyenge volt. Hogyne élhetne hatékonyan ugyan e fegyverekkel most, amidőn erős. S roszszul számítanak azok, akik azt hiszik, hogy hitvány provokálásra bal­lépésre hagyja magát sodortatni a ma­gyar. Erőszakkal csak erőszakra vála­szoltunk. Akkor, amikor hit s királyi szószegés kényszerített, hogy alkotmá­nyunk védelmére fegyverhez nyúljunk. Ilyen okoktól félnünk most épen olyan felesleges, mint a súlyos következmé­nyeiről beszélnünk. Az új választások réme kísért ismét. Természetesen a hozzátartozó kellékeivel. Az erőszak, pénz, s a csendőrök szu­ronyaival. Sajátságos, hogy e hírnek az ellenzéki körökben adnak leginkább hi­telt. Sőt azt is mondhatnánk, hogy egye­dül csak itt. Mert a bukottak nagyon jól tudják, hogy választásról szó sem lehet. Ezt egyenesen vezérük gróf Tisza István jelentette ki nekik, a kishitűek­­nek, akik rettegve gondolnak még egy nemzeti ítéletre. Mégis azt kell hinnünk, hogy az új választások híte a Lloyd­­klub titkos odúiból kelt szárnyra. S szólt az ellenzék azon tagjainak, akik bizony szintén nem szívesen küzdenének egy­hamar a nép, kegyéért. Mert ez sajnos, sokba kerül még egyhangúsága esetén is. Sőt gyakran még többe, mint a küzde­lem árán. De hála istennek, választási rémekkel a koalíció túlnyomó többségét megfélemlíteni nem lehet. Nem lehetett november 18-ika után sem. Ezután még kevésbbé. Különben a mi véleményünk e tekintetben a következő. Ha a vá­lasztásokat a célból ismétlik meg, hogy a régi regime uralmát helyreállítsák, akkor szembe kell nézni velük. Kitartás­sal és a csüggedés kizárásával. Az ellen­zék győzelme kétségtelenül még nagyobb teend, mint január 26-án. Annál is in­kább, mert jő ugyan akadna, aki az erőszakos választások tervét kontem­­plálná, de tagok nem volnának kellő számban találhatók, melyek a piszkos kombinációkat végrehajtanák. Ha pedig abból a célból apellálnának ismét a nemzet ítéletére, hogy döntsön a nemzet a 67 és 48 között, s a hatalom tisztes­séges eszközökkel készülne megvívni a küzdelmet, akkor üdvözöljük a válasz­tási tervet. Akkor mi unisono fogjuk kiáltani: «Legyen vége a komédiának. Szavazzunk !» n. ■ Két dolog bizonyos, mondá többek között Auersperg, a Herrenhaus katonai vezérszónoka. Az egyik, hogy Ausztria gazdaságilag mindig erősebb lesz, mint Magyarország. A másik, hogy politikai tekintetben a magyar mindig felül fogja múlni az osztrákot. Az előbbit, sajnos, el kell hinnünk. Szomorú sorsunk arra kár­hoztatott, hogy évszázadokon át Ausztria gyarmatai legyünk. S a nemes herceg fel­fo­­gását­ igazolni látszik az az általános hangu­lat is az országban, mely a gazdasági fel­­szabadulás iránt nyilvánul. De már a­mi az állítólagos politikai fölényünket illeti, ezt kénytelenek vagyunk az osztrák főrend­őr tájékozatlanságának a számlá­jára felírni. Kétségtelen, hogy meg­volna a politikai fölényünk, ha minden a maga rendje s módja szerint haladna előre. Ha érvényesülne mindaz, ami egy ezredéves alkotmánynyal bíró államot megkülönbözteti a geográfiai fogalomtól. De hát épen az utóbbi évek története bizonyítja, hogy nem érvényesül Ahol büntetlenül ki lehet játszani a nem­zet két alkotmányos garanciáját, az adószedési s újonc megajánlási jogát, ott nem lehet politikai fölényről be­szélni. Mind a két államban konflik­tust szült a nemzet és a dinasztia közötti véleményeltérés. Nagy és mélyre­ható konfliktust.. Sőt parlamenti forra­dalmat is. S a kormányzás mind a két helyen nyugodtan folyt tovább. De amíg Ausztriában törvényesen a 14. §. segít­ségével, addig nálunk a felelős miniszté­rium útján exlexben, törvénytelenül. Hol van itt a politikai fölény? Megoldás nélkül. A mai nap sem hozott semmi változást a válságos politikai helyzetben. Csupán kombi­nációkat lehet hallani az egyes pártkörökben, ahol mindenki a saját meggyőződése szerint ítéli meg az új alakulás eshetőségeit. Gróf Andrássy Gyula és gróf T­i­s­z­a István meghívásáról esett ma szó. Gróf András a­ már holnap utazna Bécsbe királyi meghívásra Míg más hírek szerint Tiszát hivatja m.

Next