Függetlenség, 1905. október (18. évfolyam, 57-59. szám)
1905-10-15 / 57. szám
57-ik szám. FÜGGETLENSÉG is rendezzük az iparkiállitásokat. Önálló felfogásra és kompoziczióra a tanulatlan elme nem jön soha. Évek hosszú során át sürgettük az 1884. évi XVIII. t.-cz.-nek revízióját s lassan már kezd derengeni a látóhatáron. A törvény iparoktatási részétől függ igen sok, mert hiszen közel 100.000 tanonczunk van az országban. A törvény revíziójával végett kell vetni annak az abszurd állapotnak, mely ma uralkodik — mert hiszen ma segéddé avatható az analfabéta tanoncz is. Ilyen legyen hivatott arra, hogy mint mester megállja a helyét? Soha. Van pedig belőlük elég sok, nagyon sok s ez a főbaja a mi iparunknak. Nem lehet célunk e helyütt az iparos nevelés vezérelvét előadni, csak arra kívántunk rámutatni, hogy iparunk felvirágzását nem fogjuk mindaddig elérni, míg népünk lelkében meg nem gyökerezik az a meggyőződés, hogy egy iparosnak, ki a mai világban boldogulni akar, többet kell tudni az írás és olvasásnál. ÚJDONSÁGOK. Fazekas László. Az őszi szél dúsan süvölt át az egész mindenségen, mintha a haldokló természet utolsó, fájó sóhaját hordaná szárnyain s emlékeztetve, hogy minden szép álomnak, minden ábrándnak, minden boldogságnak vége: az elmúlás, a halál. Születésünk óráját az enyészet koporsójától csak egy rövidke lépés választja el, mégis mennyi csalódás, mennyi fájdalom és tépő bánat zokog fel addig az ember ajkáról, míg ezt az egy lépést megteszi . . . ... Az őszi szél csak zug tovább s a fák hervadt, elsárgult leveleit ráhordja egy újonnan hantolt sirhalomra, melyben a tanítás és népnevelés egyik régi, érdemes bajnoka, Fazekas László pihen. Nyolczvanhárom év örömét és bánatát foglalja ez a kis sir magába s negyven éves tanítói működésének képezi zárókövét. Az őstermészet visszafogadta kebelére az élet küzdelmeiben kifáradt, de el nem csüggedett, pihenést óhajtó fiát, ki mint ember a nyiltszivűségnek s a ragyogó jellemnek, mint tanító pedig a lelkiismeretességnek volt igazi példaképe. Abban az időben, midőn népnevelésünk a legkezdetlegesebb eszközökre volt utalva, hogy tanítóink ezek segítségével csepegtessék tanítványaik szivébe az ismereteknek egy-egy parányát s a sohá meg nem rendülő hitnek magvait. Ő megküzdve a mostoha körülményekkel, győzedelmeskedett a nehézségeken s hivatásáért rajongó lélekkel oktatta, nevelte tanitványait. Fáradozásáért jutalmat nem kért és nem várt, hanem önlelkében s tanítványai szeretetében találta meg érdemeinek legszebb, legelévülhetetlenebb jutalmát. A midőn életének derűs, boldog alkonyát a siri álomnak éjszakája váltotta fel, eljöttek mindazok, kik őt tisztelték és szerették, hogy elkísérjék utolsó útjára és sírták az őszinte részvét könnyűit, midőn a hideg hant dobogva hullt koporsójára. Ő ma már megpihenve álmodik at lent s nyugvó helyét csak egy fejfa jelzi, de azért sírja sohasem elhagyatott, sohasem puszta, mert fölötte a tanitványi és kortársi szeretet viraszt s a kegyelet, hála és emlékezés szövetneke lobog. Figulus. — Liptó vármegye átirata. A régi, 48 előtti évek viszhangja csendül meg Liptó vármegyének legutóbbi közgyűléséből városunkhoz intézett átiratából. Azt proponálja ugyanis az az átirat, hogy az összes törvényhatóságok közvetlenül írjanak fel a királyhoz, hogy a magyarországi 16 huszárezred vezényleti nyelve ezentúl magyar legyen és ezt a törvényhatóságok küldötteiből álló deputáczió terjessze őfelsége elé. Csakhogy úgy látszik, hogy elfeledik, hogy a megyék és törvényhatóságok közvetlenül feliratokat ma már nem intézhetnek a királyhoz, de csakis a kormány kezén át, vagy ha együtt van az országgyűlés, közvetve az által és feledik, hogy e hazafias mezbe burkolt felirat tulajdonképen feladása lenne a nemzeti követelményeknek, amennyiben nem az összes magyarországi haderő magyar vezényleti nyelvét követeli, hanem csak egy elenyészően csekély rész, a 16. huszárezredét. Bajjal hisszük, hogy eltekintve a jogi oldaltól, a nemzeti követelésekhez ragaszkodó törvényhatósági közgyűlésünk hozzájárulna a javaslathoz. — Istentisztelet. A görögkeleti templomban f. hó 14-én szombaton d. u. 4 órakor vecsernyét, vasárnap délelőtt pedig a szokott időben misét tart Csamprág István administrátor. — Tisztviselő telep. Körülbelül 8 éve elaludt eszmét keltett életre H. Sztankay Lajos iparisk. tanár. Széleskörű agitácziót indított meg a tisztviselő telep felállítása iránt. Különösen a kisebb hivatalnokok bevonásával óhajtaná tervét megvalósítani. Az előértekezlet eredményre nem vezetett, mert Sztankay propositiója egyetemleges felelőségről szól, ami egyszerűen abszurdum, valamint a kamatlábat, amely 8°0-on felüli sem találták elfogadhatónak, tekintettel a 40 évi törlesztésre. — Úrmesteri tanfolyam. A közgyűlés pár év előtt elhatározta, hogy utmestereit a kormány által fentartott utmesteri tanfolyam elvégzésére kötelezi. Szegedy Ferencz végezte 3 utmesterünk közül először el a két éves tanfolyamot. Folyó évben pedig Csekey István fogja megkezdeni tanulmányait. — A Leszámítoló- és Pénzváltó bank, mint értesülünk, újra emeli alaptőkéjét 1000 darab új részvény kibocsátása útján. A kibocsátandó részvények darabja 200 korona névértékű és 360 korona értékben áll a részvényesek rendelkezésére. Az úgy begyűlt 360,000 koronából 200,000 koronát az alaptőkében, 160.000 koronát pedig a tartaléktőkéhez csatolnak. Az intézet vezetőségének e terve bizonyára általános elismeréssel fog találkozni a részvényesek között, melyet teljes mértékben indokol már magában az a tény is, hogy a bank tőkéjét rövid 10 éves fennállás után kétszázezer koronáról másfélmillió koronára volt képes gyarapítani. — K. T. V. E. Kevesen vannak, akik tudják, hogy a négy betű alatt 60000 lakossal biró városunk egyedüli sport egyesülete, a Kecskeméti Torna és Vivő Egyesület húzódik meg. Csak ez az egy van s közönségünk, ifjúságunk még ezt az egyet sem támogatja kellőképen. Pedig, hogy a testi nevelés épen oly fontos, mint a szellemi, bizonyításra nem szorul. De hiába, ezt a mi ifjúságunk megérteni nem akarja. Legalább erre mutat, hogy a f. hóban megkezdett vivótanfolyamra ez idő szerint egyetlen joghallgató sem jelentkezett. — Kossuth-szobor. Már körülbelül e hónapja, hogy a helybeli Kossuth-szoborbizottság beleegyezett Teles Ede, a szobor művészének kérelmébe, hogy a szobrot a jövő év folyamán leplezzék le. Azóta az alapozási munkálatokat befejezték s így jövő tavaszig a dísztelen fakerítésre nem lévén szükség, annak lebontását a mai napon megkezdették. Örömmel registráljuk ezt az intézkedést, mert félős volt, hogy olyforma dolog lesz belőle, mint a budapesti milleniumi emlék kerítése, amely oly hosszú ideig szolgált főváros díszítésére. — Esküvő. Szoller Aladár az osztrákmagyar bank tisztviselője ma délelőtt tartotta esküvőjét Keresztes Teruskával, özv. Keresztes Jánosné bájos leányával. Helyi társaséletünk két előnyösen ismert és szeretett tagjának e frigyéhez tartós boldogságot kívánunk. — Hymen. A helyi társadalmi élet egyik legkedveltebb és becsültebb fiatal tagja: Mintsek Géza gyógyszerész, drogneriatulajdonos f. hó 3-án tartotta eljegyzését nemes Kovács Margit urleánynyal, Kovács István kir. törvényszéki telekkönyvvezető és neje szeretetreméltó, bájos leányával. Őszinte jókívánságaink kisérik a kölcsönös szerelmen alapuló gyűrűváltást. — Eljegyzés. Baktay Rózsikát, Baktay Mihály javadalmi hivatali igazgató leányát eljegyezte Stollár Béla cs. és kir. huszárhadnagy Kecskeméten. — Sárosi Paula férjhez ment. A színházi világnak pikáns szenzácziója van. Sárosi Paula, aki két éven át volt színházunknak dédelgetett primadonája, férjhez ment első szerelmeséhez, Medve Miklós debreczeni földbirtokoshoz. Hosszú évek hányattatásai után ért végül révbe ez a szerelmi frigy. — őszintén kívánjuk, hogy végre mindketten megtalálják, amit oly rég keresnek: a tartós nyugalmat, tartós boldogságot. — Ismerkedési estély. A jogakadémia ifjúsága f. hó 11-én tartotta szokásos ismerkedési estélyét a Royal szállóban. Jelen volt az ifjúság teljes számban, valamint a tanári kar is. Felköszöntőket mondtak Szabó József ifjúsági elnök az I. évesekre, Váry István a tanári karra és az igazgatóra. A felköszöntésre dr. Kiss Albert igazgató felelt. A jól sikerült estély a hajnali órákig tartott. — Halálozás. Eötvös Nagy Lajosné született Dreszler Mária Lenke, úgy a maga, valamint az elhunyt kisleánya Mariska és nevelő leánya Margit nevében is, fájdalomtól megtört szívvel jelenti a rokonok, barátok és ismerősök seregének, hogy forrón szeretett hitvese, a példás férj és gyöngéd apa Eötvös Nagy Lajos birtokos, az Első Kecskeméti Hirdetési Vállalat társtulajdonosa folyó 1905. évi október hó 14-én, hajnal 3 órakor, életének 51-ik évében, 3-ik házasságának 8-ik hónapjában, rövid de súlyos szenvedés után elhunyt. Az elköltözött nemes lélek porrészei, folyó hó 15-én, vasárnap délután 3 órakor tétetnek örök nyugalomra a budai út melletti ev. ref. temetőben levő családi sírboltban, a IV. tized, Budaikis-utcza 32. szám alatti gyászháztól. Kecskemét, 1905. évi október hó 14. Áldás és béke lengjen drága hamvai felett! — Gyászjelentés. Alulírottak, úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is fájó szívvel jelentik a legjobb atya, nagyatya, dédatya, testvér és rokonnak id. Ádám Miklósnak folyó 1905. évi október hó 10-én este fél 8 órakor életének 85-ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. hó 12-én d. u. 3 órakor fognak a gyászházból (I. Kisvásáriutcza 117. szám) a róm. kath. egyház szertartása szerint a Szentháromság temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise f. hó 13-án reggel 8 órakor fog a róm. katholikus anyatemplomban az Egek Urának bemutattatni. Kecskemét 1905. október 1-ben. Áldás és béke lengjen porai felett! Özv. Szőke Kovács Andrásné szül. Ádám Erzsébet, özv. Ádám Istvánná szül. Kocsis Erzsébet, Ádám Miklós és neje Faragó Mária, Ádám József és neje Kaszap Juliánna mint gyermekei és mennyei. Ádám István, Ádám Juliána mint testvérei. Valamint unokái és dédunokái. — Vezér Gyula halála. Sokan emlékeznek még Kecskeméten arra a szerencsétlen emberre, aki pár év előtt még a kecskeméti postahivatalnak közbecsült főtisztje volt, majd hirtelen lefokozták egy ifjúkori botlása miatt, Vezér Gyulára. A postaigazgatóság annak idején méltányolta, hogy Vezér Gyula meggondolatlan tettét a férfikor becsületes munkájával iparkodott expiálni s ezért nem bocsájtotta el véglegesen szolga- 3-ik oldal.